Part

1 12|         pedig successióját illeti, mondhatom az úrnak, hogy az ugyan
2 24|       ragyogó boldogságának! ó nem mondhatom ki, mit érzettem. - Ha Nagyságod
3 40|          ültünk a kanapéra. Ki nem mondhatom, milyen teli vólt szívem;
4 47|            érzékenységet - úgy nem mondhatom, hogy ma nyúgodalmam nem
5 48| tekintetben mi vólt, néked meg nem mondhatom. Elég az, hogy abban a szempillantásban
6 55|           együtt suttogtam - ó nem mondhatom ki azt az ürességet, azt
7 68|            felelet, édesem, ki nem mondhatom, kértem őtet, hogy véle
8 87|       erejét veszteném el, - s nem mondhatom ki, milyen kedves nékem
9 90|            ajándékot tettem, s nem mondhatom ki, milyen örömöm vólt rajta.