Part
1 1 | Hogy írtam és írok tehát - ha mit ér írásom -, hogy nevemet
2 2 | levelei akadtak kezembe. Ha Werther kezemnél lett vólna,
3 2 | eretnekséggel fognak vádolni. Ha ugyan a Henriást vagy Zayre-t
4 2 | a miénk is, anya-nyelv. Ha ezek, minekutána már a tudományoknak
5 2 | vonni az idegen szókat: ha azoknak még az ódákban,
6 3 | enyhülés, pillantástok eledel. Ha elgondolom, édes Mancim,
7 3 | egyszerre elfelejtkeztem; - ha ezt elgondolom, Manci, s
8 3 | szívemben, ezzel teljen meg. Ha így osztán két három órát
9 3 | gondolnak a hideg csípősségével; ha elnézem ezeket a bóldogokat,
10 3 | lett vólna szívem. Isten! ha ez a hánykódás valahogy
11 4 | kicsinység rád emlékeztet. Ha dolgaimhoz látok is, ha
12 4 | Ha dolgaimhoz látok is, ha egész erőszakkal néki fekszem
13 4 | a papiroson terem képed; ha pedig sétálni megyek, olyankor
14 4 | előttem mégyen, mint - ha nem vétek hozzá hasonlítani -
15 4 | El-elhajlott a szegény fiatal, s ha egy kevéssé elcsendesedett
16 4 | veszteden igyekező habtól; de ha gyökereid közül elhordja
17 4 | közül elhordja a földet, ha éltető nedvességedet valamely
18 5 | tudod, mint jár az ember, ha olyan helyre megyen, ahol
19 5 | miatt annyit fityogok: - de ha a Manci portraitja véletlenül
20 6 | együtt szánkáztam másokkal. Ha itt lettél vólna, ez a napom
21 6 | fakasztott ki szemeimből. Ha utálni akarnám, édes Mancim,
22 7 | azonkívül is vége lesz mondának, ha Maris máshoz megyen. - Én
23 8 | beszélem el. Manci az Istenért! ha bé találna teljesedni, amit
24 8 | borúltam, s felébredtem. Manci! ha ez igaz lenne. - Ezer gondolatok
25 8 | az enyímnek kell lenned, ha boldog akarsz lenni? Ne
26 8 | öszvekapcsolva tartotta. Ha te engem elhagynál Manci! -
27 8 | állhatom tovább hallgatásodat. Ha elhagytál, - add tudtomra.
28 8 | köszönni, s néked köszönném, ha szívemben nem égne is erántad
29 9 | várakozás! Nem kívánnék néked, ha hitedet megszegnéd is, olyan
30 9 | kedvesen jelent meg előttem. Ha azokat az édes tekinteteket
31 9 | keresztül lövődtek fel, ha azt az édes hangot hallom,
32 9 | megvalljam, hogy szeretlek; ha mindazokra a bóldogságokra
33 9 | küldöttem a postára megtudni, ha vannak-é leveleim? Már a
34 9 | mennykő. Sokat törtem magam, ha lehetséges-é az, hogy te
35 9 | melyek betűimet elfutották. Ha olvastad vólna, eddig írtál
36 10| annak, aki el nem áll tőle, ha kívánságom igazságát elibe
37 12| szerencséjének tartotta vólna, ha Bácsmegyey vejévé lett vólna:
38 12| kérdést sem szenyved: de ha pénz nélkül lépne is valamely
39 13| sugallották azt nékik. - Marosy! ha első tüzemben mentem vólna
40 13| majd megbolondulok belé, ha eszembe jut. Nézd, Marosy,
41 13| ábrázatomtól, úgy elpirúlok, ha meggondolom! Egy levelet
42 13| Szentpétery felől. Tudom azt, hogy ha csak két szót szóllottam
43 14| Minden szomorú körülöttem. - Ha valamely elfonnyadt ábrázatot
44 14| ahol embereket lelek; de ha teli van is szívem magánosságomban,
45 15| bonthatatlan hűséget. Jaj néked, ha a hitszegés büntetése tereád
46 17| előtt reszketve szaladok! De ha bátortalanságom okát vizsgálom,
47 18| az emberi szív, Marosy, ha a sok egyengetéssel el nem
48 18| egyengetéssel el nem rontják. De ha erőltetni akarod, úgy jársz
49 20| engem, s örült vólna annak, ha enyím lett vólna Manci.
50 20| tökéletes birtokában, majd ha az én Klárim tökéletesen
51 20| tudhassa írtál-é néki; s ha nem írtál, s én a te nevedben
52 20| gyűl meg szép szemeiben - ha azt látnád, Marosy, térdre
53 21| hogy kérésének engedtem, ha sógora nem leszek is. Én
54 21| jelenteni a Manci szüleinél, ha hivatalban leszek. Hogy
55 21| édes jó Bácsmegyeym! - Ha elnézem Marosy, mint igyekezett
56 21| forrása gyönyörűségemnek; ha ezt elgondolom Marosy, s
57 21| terjesztettek körülötte; - ha nem lettem vólna annyira
58 21| bátortalan mosolygással, ha történetből nem akadnánk
59 21| néztem szemébe, s vigyáztam, ha láthatnám-é benne valami
60 21| házamba ne lépjenek. - - - - Ha láttad vólna, Marosy, mint
61 21| utoljára megnyitotta számat. Ha a szerelem nagysádat rövidlátásúvá
62 21| indulataimban, próbát tettem, ha kiszabadulhatok-é? - Esztelen!
63 21| angyal, s eltolt magától, ha magadért nem kémélted életedet,
64 22| haszontalan tekintgetek körűt, ha nem látok-é egyet, aki nékem,
65 22| vagyok távol. Manci! Manci! ha nékem akkor, mikor először
66 22| és mindenem elveszett; - ha nékem akkor Manci! valami
67 23| mint valami gonosz lélek. Ha valamely bálba mengyek,
68 23| bálba mengyek, ott találom; ha a Theátrumon a leghomályosabb
69 23| magamat, - még akkor is, ha a játszott darabban elmerűlök,
70 24| szegény szívemet marcangolják. Ha szíved érzéketlenebb vólna,
71 24| éjtszakát vont, akkor - ha szívem nem foghatta bé nagy
72 24| nékem ezeket a karjaidat, ha bóldogtalan találok e lenni?
73 24| nyugtatja meg szívemet, ha miattad engemet vádol. Érzem,
74 24| S hidd el édes Marosym, ha kimondhattam vólna azt,
75 24| mondhatom ki, mit érzettem. - Ha Nagyságod kevély, ha igazságtalan
76 24| Ha Nagyságod kevély, ha igazságtalan nem vólna,
77 25| Májusnak 13dikán ~Bezzeg - ha a rablánc széjjeltépése
78 26| mengyek, s megpróbálom, ha az új életet vevő természet
79 26| nyugtathatja-e meg szívemet. Talám ha azt nem teheti is, nyúgodalmas,
80 27| engem annyira szeretett! - ha szemébe néztem, s ő rám
81 28| egy omló patakot karoddal, ha meg tudod tartóztatni.~ ~
82 29| valóságos ír sebeimre. - Ha a hold néha a vacsora felett
83 31| egynehány szegény háznépet, ha itt olyanok vannak, valamivel
84 31| Marosym, mennyi bóldogság! s ha van valami, ami nékem erőt
85 32| nevétől. Olyan hang ez, amely, ha meghallom, minden érzékenységemet
86 32| zápor omlott. Ó, Marosy! ha idvezült szüléink lenézhettek
87 32| bóldogságot foglal az magában, ha a testvérek egymást szívesen
88 32| legelőször látott meg, s ha a mennynek minden bóldogságát,
89 33| oly nyughatatlanul várja, ha meg fogja hallani, hogy
90 33| légy szerencsés futásodban. Ha Mancit nem esmértem vólna,
91 35| teli szív, hóhérom nékem. Ha én ebben a nagy Mindenben,
92 35| kebelébe sírhatnám ki, - ha ilyenkor a Manci képe előttem
93 36| Magamon kívül vagyok egészen, ha elképzelem, micsoda nyughatatlansággal,
94 36| ami kezem elibe akad, s ha öszvetéptem, öszvetörtem,
95 38| akartam titkolni, s tudakozta, ha nem megyek-é le a kertbe?
96 38| léteknek? - nem látja-é ezt? s ha látja, nem sír-é? - Az Istenért,
97 40| szívemhez szorítottam kezét, - ha az estve nem ilyen tiszta,
98 41| engedik eltitkolhatni magokat, ha selyembe, aranyba öltöztetik
99 41| aranyba öltöztetik is; - ha nem, - úgy haszontalan igyekezetetek,
100 41| erőt adó öröm-poharat, - ha ez nem adja őtet vissza
101 41| őtet vissza a világnak, ha ez nem nyitja meg szívét,
102 42| Endrédy most sokat utaz, s ha idehaza van is, úgy el van
103 42| régen lettél vólna végén, ha némely mások romlásával
104 42| a jó embernek egyébként, ha nem síró szemmel, s indulatos
105 42| belészerettem legelső látásommal, s ha szája vallásának, tekintetinek,
106 43| azt hittem, hogy engemet, ha kezemmel fedem el orcámat,
107 43| köszönnéd meg azt Z...nek, ha hallanád. Ő ezt nékem componálta,
108 43| bóldognak tartanám én magamat, ha azt az embert valaha általölelhetném!
109 43| valaha általölelhetném! ha nedves szemekkel köszönhetném
110 43| tudja, mit nem adnék érte, ha egy-két passageát én csinálhattam
111 44| nem érzene eléggé nemesen, ha ezeket nem érzené anélkül,
112 45| nyertem minden szaladásommal? Ha tűz támad a házadnál s mindened
113 45| s mindened hamuvá lesz; ha szántóföldeidet iszap lepi
114 45| szántóföldeidet iszap lepi meg, ha jószágodat az ellenség rabolja
115 45| nem vagy szív nélkül: - de ha ez van oda, ha szíved nincs,
116 45| nélkül: - de ha ez van oda, ha szíved nincs, ha aranyba
117 45| van oda, ha szíved nincs, ha aranyba öltözöl is, ha nemzetségek
118 45| ha aranyba öltözöl is, ha nemzetségek buknak is térdre
119 45| buknak is térdre előtted, ha kedvese vagy is fejedelmeknek,
120 45| vagy is fejedelmeknek, vagy ha királlyá lészel is: - nincs
121 46| azt tudakoztatta tőlem, ha nem akarnék-é vele ma reggel
122 46| elijedésemben nem tudtam, ha feltekintsek-é, avagy nem?
123 46| jaj nékem is! - Jaj néki! ha lelkiesmérete vádolja, -
124 46| s gyakorta ő is engem; s ha csak egy fertályig múlathattam
125 46| vólt minden percentés; s ha eljött az idő, s mennem
126 46| idő, s mennem kellett, s ha még azon felül a szerelem
127 46| tovább tartóztatott körülte, ha csakugyan el kelle mennem,
128 47| szerencsétlen percentés: de ha megint megkönnyebbedem,
129 47| hogy öszve-öszverogyok, ha a leggyengébb szellő ér
130 47| leggyengébb szellő ér is, ha csak egy moccanást hallok
131 47| Nyúgodalomra? Mi ez? Ha nyúgodalomnak hívod a nem-érzést,
132 48| az egész Teremtésben és ha valami rettenetesebbet mondhatsz,
133 48| bátyámnak arra a kérdésére, ha nem vólna-é kedvem véle
134 48| nélkül mentek vólna el ismét, ha áldomás, s egyéb ígéretek
135 48| Isten! te megbocsátol nékem, ha zúgolódtam, panaszra fakadtam!
136 48| panaszra fakadtam! Óh, ha én kevesebbé érzeném barátim
137 48| érzeném barátim nyomorúságát! ha te nékem ezt a szívet nem
138 48| egynehány lett vólna eltaposva, ha a bátyám a gyeplőt ki nem
139 48| nyúlszívű is megbátorodik, ha véletlenül valakit lát maga
140 48| hozhattam elő mentségemre? ha valóban kimentekezhettem
141 48| tenni, sőt azt sem tudtam, ha felfelé induljak-é, vagy
142 49| nem lehetsz ura magadnak. Ha pedig még olyan környülállások
143 49| legártatlanabb indúlatoknak is, ha a határon túl csapnak. Az
144 52| mit gondol, meddig nem? - Ha az egészséged miatt útra
145 52| kegyetlen lettem vólna, ha szóllottam vólna előtte.
146 52| készítek magamnak; mert ha elgondolom, hogy ezzel a
147 52| mennyei élet lett vólna az, ha mi a feleségeinkkel a bátyám
148 52| vólna el életünknek napjait; ha ilyenkor hevült képzelődésem
149 53| hogy ezt le nem írhatom. Ha látna, édes Marosym, s látná,
150 54| Minő boldog lészek majd, ha mennyei karokkal általfog,
151 54| bátorítónak kell lenni annak, ha látjuk, hogy meghaladott
152 55| minden, akárhova tekintek: de ha azok a helyek tűnnek szemembe,
153 56| szépen illatoznának mellyén s ha majd csüggedő fővel függenének
154 56| miattam meghólt. - Óh édesem, ha látnád, mint viaskodom az
155 57| boldogabb a több koroknál. Ha legénykorodban vólnának
156 57| s bánatot okozók azok, ha gyermekiek is, mint az érettebb
157 57| valamint öröme is, - s ha gyermek vagy, egy leomlott
158 57| megcsalatkozott reményed. Ha gyermeki időnek valami elsősége
159 58| csinálom én azt. Édesem! ha valakihez bélépek, s kezéhez
160 59| melegében van elszánásom; ha szavamon nem fogna Endrédy,
161 62| örökösen ujjomon, édes gyűrűm! ha pedig meghalok, - légyen
162 63| tőled nehezen maradok el. Ha ez nem bíztatna, - ekkor
163 63| s fejér hajához nyúlt, - ha ez nem bíztatna, hogy majd
164 65| pataknak, hogy ne zuhogjon, ha zuhog.~ ~
165 66| amelyekből ki nem tudok fejtőzni. Ha Manci hív maradt vólna erántad,
166 66| erősebben csatolta vólna hozzád, ha most feleséged vólna, s
167 66| micsoda bóldogság lenne az, ha egyszer születésed napján,
168 68| a gyermekek báblovokat, ha elvonhatod szemek elől. - - -
169 68| elhívése az, hanem belső érzés, ha azt mondom, hogy én őtet
170 69| erőltetett könny; - s mégis, ha esztendő múlva megint meglátogattam
171 69| menyecske feleségek pirításának, ha meghólt feleségeket jelenlétekben
172 69| múlik-é el szép idejek? s ha egyben s másban férfiúi
173 69| tőröket! Csuda-é osztán, ha a szegény ifjú, a vég nélkül
174 69| szomjúságban elhal? - vagy ha valamely történet, mely
175 69| közűl is alig ér egyet, ha mondom, valamely történet
176 69| álom után - csuda-é osztán, ha - a halál karjai közé dűl
177 69| váncorgottam terhem alatt, s ha verejtékem cseppjei közé,
178 69| kérdés kerül mindég elő, ha nem vóltak-é betegségemben
179 69| bírót, midőn rá merően néz. Ha erőm vólna, nagy terhet
180 69| nagy terhet emelnék, - de ha minden erőmet öszveszedem
181 70| be boldog lettem volna, ha ő enyím lehetett vólna,
182 71| véghetetlen szívszakadás? s ha előjönne is, megszorítaná
183 72| Gyermekei mindég tudakozzák, ha soká lesz-é még oda az apjok?
184 72| lesz-é még oda az apjok? s ha majd hazaér, elibe szaladnak,
185 74| s megemészt bánatom. - Ha ezekre azt mondod, hogy
186 75| mennyit vesztene el a világ, ha ő elhervadna.~Napestig együtt
187 75| színekkel kevélykedik, - óh ha állandó vólna! - de minekelőtte
188 75| nem akarlak erőltetni, de ha szeretsz, csak egy keveset
189 75| ilyen álnokúl buktatod meg.~Ha a szegény lyányban valamely
190 75| hibájok-é hát, vagy a miénk, ha állhatatlanok?~Ha az emberek
191 75| miénk, ha állhatatlanok?~Ha az emberek cselekedeteit
192 75| lehetek állandóúl boldog, ha őtet a szerelem egész tartományában
193 75| mérőserpenyő. Nem, édes Marosym, ha indúlataim felzajdúlásában
194 75| tekintettel tudakozza tőle, ha szereti-é? s egy lassú kézszorítás,
195 75| örökké tartott szerelme. Ha az első őtet későbben kezdette
196 76| nézem, azt kérdem magamtól, ha ébren vagyok-é? s mikor
197 78| legirtóztatóbb kínjait szenyvedtem. Ha majd legördül a kárpit,
198 78| kegyetlenül áldozná fel? Ha Nagysád magát epesztő bánatjának
199 78| amelyben én vagyok. Majd ha általszunnyadok a halál
200 79| útjai még megölnek? Légyen! ha Hazámon kívül kell meghalnom,
201 84| szedek. Az egész város sír. Ha engemet a kesergés veszen
202 86| Ipolyság, Sept. 12dikén~Ha most enyím lett vólna Manci,
203 86| félig érzettem vólna terhét. Ha a kertben sétálok fel s
204 86| sétálok fel s alá, vagy ha a közel fekvő erdőben a
205 86| ki kell pihennem magam; - ha szobáimon végig megyek,
206 86| hogy ez most enyím, vagy ha a városon keresztűl megyek,
207 86| jut mindég eszembe: bezzeg ha karjaid közt vólna most
208 86| képzelődésemet, elalszom, s ha felébredek álmaimból, újjobban
209 87| szenyvedésimen. Itt a hideg ősz; s ha a fáról egy harasztot látok
210 87| gondolat ez: a szélen állok. - Ha a tavasz megint itt lesz,
211 87| azt Klári meg ne lássa, ha hozzá visszamégy, s karjai
212 87| nemsokára atya lészesz. - Ha fiú lesz az, Marosy, akit
213 87| azt, de ne keresztemet. Ha elnézem, mennyit kellett
214 89| leírattam. Be boldog volnék, ha segíthetnék rajta!~ ~ERZSUS
215 89| felékesítlek véle, majd ha béjösz az élet kapuján,
216 89| haszontalan mesterkedem. - - Ha elfelejtheted Erzsusodat,
217 90| apácák. Jöjjön elő, mondám, ha haldoklik is; mert vettem
218 90| vettem észre, mit akarnak; ha pedig elő nem jő, az érsekhez
219 90| anyját is hívják elő; s ha itt lesz, mindkettőjöket
220 90| teheti az ember az életét, ha tehetségét nyomorúlt társainak
221 90| Bácsmegyey azt tudakozta tőlem, ha nem esmérem-é, ki jött?
222 90| Útnak ne indulj miatta, mert ha meglát, oda lesz. - Én minden
|