Part
1 1 | szóll; - s van-é azólta is valaki, aki úgy szóljon
2 1 | egynél több tekintetben is, Barátomnak nevezem.~Meglehet,
3 1 | nevemet nem látott Hazafiak is esmérik, - Bárótzy míve.~
4 2 | egyéb fordításimban, úgy itt is, egyedül artistának kívánok
5 2 | akármely különösnek lássék is ez az előre való remegés;
6 2 | mely, valamint a miénk is, anya-nyelv. Ha ezek, minekutána
7 2 | epicumokban s tragédiákban is, helyet engednek: mit akarunk
8 2 | hever kezemnél Siegwart is (kit én Szegvárinak neveztem)
9 2 | lehet; s rész szerint azért is, mert üres időmet újabb
10 2 | Messziásának kibocsátásakor is gyönyörködve bocsátanám
11 2 | nemében még Klopstock mellett is, mint a Kauffmann lyánykái
12 3 | veszitek által azt az erőt is, mely a lelket tartja bennünk; -
13 3 | lenézek, s látom mint megy itt is, amott is, egy szerelmes
14 3 | mint megy itt is, amott is, egy szerelmes pár, s együttlétek
15 3 | nagy könny cseppen akkor is káprázó szemeimből, s vígasztatás
16 3 | Mindenem! Szeress továbbra is, olyan kimondhatatlanul,
17 4 | emlékeztet. Ha dolgaimhoz látok is, ha egész erőszakkal néki
18 4 | erőszakkal néki fekszem is írásaimnak, egyszerre a
19 5 | S ezen felül egy más oka is van a dolognak; - szegény!
20 5 | pityergő formán áll.~Már magam is szégyenlem, hogy íly rövid
21 6 | által, belőlem. Még most is síró formán vagyok, s nem
22 6 | a sok köszönés miatt nem is vólt nyugta. Mit tesz az?
23 7 | elnézték; mert annak azonkívül is vége lesz mondának, ha Maris
24 7 | reménység van-é azonkívül is? s ti nyomorúlt emberek,
25 7 | csak egy szempillantásig is kellett vólna rajta gondolkozni
26 7 | bóldogtalanságát illeti, a lyánynak is vólna szóllója, az nem jutott
27 7 | hang vólt az! - még most is hallom! irtóztató! - a megfojtott
28 7 | törvények, sőt maga a vallás is, annyi hatalom színét néktek
29 7 | szolgálatjára. Még szegény gyermekek is szenyvedik kegyetlenségteknek
30 8 | köszönném, ha szívemben nem égne is erántad való szerelem, forró,
31 8 | poharam már keserűséggel is! Kevés napok is megérlelnek
32 8 | keserűséggel is! Kevés napok is megérlelnek engemet a halálra! -
33 9 | Soprony, Febr. 15dikén ~Ma is posta nap van, s mégse vettem
34 9 | néked, ha hitedet megszegnéd is, olyan szempillantást. Hitedet
35 9 | mint én téged, s - azért is szeretsz te engem. Más több
36 12| de ha pénz nélkül lépne is valamely famíliába, azt
37 12| bár rövidségére légyen is lyányának. - Ezzel búcsúztam,
38 12| szerelmed felől még ekkoráig is semmit sem tud.~Hidd el,
39 13| bennünket a szerelem! A papiros is elveresedik ábrázatomtól,
40 13| két szót szóllottam vólna is néki, elállott vólna Mancitől
41 14| vádolsz magamat. Bár mások is követnék példádat; így sok
42 14| szeretetét, minthogy azon kívül is eléggé szerencsétlen vagyok. -
43 14| embereket lelek; de ha teli van is szívem magánosságomban,
44 14| embert esmerek ugyan itt is; de ők nem nékem valók;
45 15| hitszegés büntetése tereád is száll miatta. - Én már fekvő
46 17| kínoz, még akaratján kívül is, Manci! ~Elmerűlve feküdtem
47 17| látni, elgondolni, hogy maga is majd itt lesz, felugrani,
48 17| lélegzetet. Szégyeniem magam is, hogy nem bírok magammal.
49 18| commája levelemnek, hogy úgy is eléggé szerencsétlen vagyok,
50 18| mely a legszebb virágot is megeszi, s a nevekedő gyümölcsbe
51 18| s a nevekedő gyümölcsbe is bérágta magát. ~ ~
52 19| nem szenyvedtem csak eddig is! hát még annyit szenyvedni,
53 20| hogy Manci enyím, és az is marad, minden vérét véremnek
54 20| öreget igazán szerettem. Ő is szeretett engem, s örült
55 21| engedtem, ha sógora nem leszek is. Én oka nem vagyok, felelék
56 21| esett, hogy egyúttal engem is meglátott. De hogy is láthatott
57 21| engem is meglátott. De hogy is láthatott vólna meg másképpen?
58 21| beteg ábrázat látása másokat is szomorúvá tesz; s nem szenyvedhetem
59 21| szeretett, - talám még most is szeret, - eddig mindég biztattad,
60 21| eltüzesítette már azonkívül is meghevesedett érzékenységemet.
61 21| nagy meghevülés még halált is okozhat. - Halált? mondám,
62 22| Öszveölelkezve mentünk mi is egy darabig. Barátság, viszontszeretet,
63 22| tekintettel, amely belső részeimen is keresztülhatott, nékem a
64 23| meg magamat, - még akkor is, ha a játszott darabban
65 23| csábító formán, mintha most is úgy vólna, - tovább mengyek,
66 23| hogy még pályánk végén is, kiderült kedvel tekintsünk
67 23| alacsonyság az anyja; úgy én is részetekre állok, s szánni
68 24| énbennem, látom én azt magam is, édes Marosym, hogy én néked,
69 24| e' sok! mondám. - Ebben is Bácsmegyeyt követem; felele. -
70 26| Talám ha azt nem teheti is, nyúgodalmas, kedves bánatba
71 26| oltárhoz, amelyen magad is csudálkozni fogsz. - Gróf
72 26| machinává lettem, akit akárki is felvonhat, és aki minden
73 27| legmeredekebb kőszirt repedéseket is, s mikor osztán kifáradva
74 27| kiszalad, - a kődarabok is utánam jajdulnak. - Ő nékem
75 31| szél, ide s tova ver, magam is hozzá akarok menni; de ezer
76 32| ne múlassak, melyet meg is fogadtam, mert holnap reggel
77 33| Együtt vettem ezzel a tiédet is, amelyben írod, hogy a főispány
78 34| öszvekeléseden támadt öröm is oda kezd lenni! Elfogy az,
79 34| kedvetlenségembe, fájdalmim is visszatérnek. Az a szerelem,
80 36| tartsa továbbra könnyeit! én is szerencsétlen vagyok; Manci
81 37| tűntek el azok a káprázatok is, amelyek annyira kínzottak.
82 37| minden nyomorúságom mellett is valósággal írígységet, hogy
83 38| Igen, monda, de hiszen én is megyek. Haszontalan vólt
84 39| elrejtve. Nem kínzott-é eddig is mindég a legiszonyúbb aggódás,
85 39| nagy kínjai alatt? s ennek is rám kell-é még tódúlni? - -
86 40| mindég kínzóbbá, gyötrőbbé is lett, midőn a palotába mentünk
87 40| szobából. Ott ült még akkor is, mikor egy darab idő múlva
88 40| akármilyen kicsínynek gondoltam is azt, nagyon megilletett,
89 41| már ilyen rövid idő ólta is, felette sokszor megrontott,
90 41| selyembe, aranyba öltöztetik is; - ha nem, - úgy haszontalan
91 42| sokat utaz, s ha idehaza van is, úgy el van foglalva, hogy
92 42| van, hogy téged még akkor is, mikor fejed Bécsben, Isten
93 42| legkisebb szenyvedéseit is elidbe terjesztem. A te
94 42| lehet adnom, tőle vissza is szerettettem. - Azalatt,
95 43| azt fújnom, akit még most is oly hevesen szerettem; és
96 43| hogy úgy tetszik magamnak is, mintha a kesergő hang akkor
97 43| az egyéb instrumentumok is megszólaltak, siketítő tapsolás
98 43| minthogy minden felém tódult, ő is kéntelen lett vólna a többiekkel
99 44| titkos correspondentziáid is vannak? vígyázz, hogy azt
100 45| nincs, ha aranyba öltözöl is, ha nemzetségek buknak is
101 45| is, ha nemzetségek buknak is térdre előtted, ha kedvese
102 45| előtted, ha kedvese vagy is fejedelmeknek, vagy ha királlyá
103 45| vagy ha királlyá lészel is: - nincs semmid, szegény
104 46| jaj néki! - de jaj nékem is! - Jaj néki! ha lelkiesmérete
105 46| kerestem őtet, s gyakorta ő is engem; s ha csak egy fertályig
106 46| egy fertályig múlathattam is körülte, be bóldog vóltam!
107 47| fúlnom, - olyankor engem is megszáll ez a kívánság,
108 47| a leggyengébb szellő ér is, ha csak egy moccanást hallok
109 47| csak egy moccanást hallok is.~Istenem, milyen estve vólt
110 47| nyúgodalmam nem vólt, s most is nincsen. - Muzsikát hallok
111 47| panaszlós furulyával! Te is szeretted őtet? Ó úgy testvérem
112 48| keze, - s ez a kívánságom is haszontalan vólt. Szenyvedéseimnek
113 48| együtt derült fel lelkem is. Mihelyt gyertyavilág nélkül
114 48| gondolkozásom módját; de azt is tudod, hogy én azt a bóldogtalant,
115 48| meghidegedett tetemére. Még akkor is magán kívül vólt, mikor
116 48| szívet nem adtad vólna, én is elmentem vólna, mint ezek
117 48| nyúlt vólna. Így bántam én is; beteg szívem gyönyörűségét
118 48| annyi szenyvedés mellett is, amellyel kínzott, valóságos
119 48| mindenkor, úgy vólt most nékem is alkalmatosságom észrevenni,
120 48| szólított. Gyakorta a nyúlszívű is megbátorodik, ha véletlenül
121 48| expressióval, hogy én magam is egészen nékikeményedtem.
122 48| pár felé tolta magát, én is Manci felé mentem, örülvén
123 48| úgy volt? - nem tudom, nem is akarom szorosan vizsgálni; -
124 48| Marosym, annyit, hogy magam is csudálkozom rajta, hogy
125 48| valóban kimentekezhettem vólna is máskor, most szóllani sem
126 48| a vendégek. Szentpétery is megtette a rendeléseket,
127 48| emlékezem; - de hogy Manci is sikóltott, hogy én lábaihoz
128 48| s véle repülve ment. Én is hazajöttem; de mint értem
129 49| minekutána egyszer-kétszer magam is segítettem magamon, ellent-állhatok
130 49| legártatlanabb indúlatoknak is, ha a határon túl csapnak.
131 50| igen nehezen. Ezt már magam is megírhatom néked. Ne tudakozd,
132 51| van; most pedig már maga is teli szívvel repül feléd,
133 52| esztendeig sem, sőt talám tovább is. - Jobban tudom én meddig,
134 52| ezzel a boldogsággal én is élhettem vólna, s micsoda
135 53| miattam csak egy szomorú órája is légyen. Manci! Manci! még
136 55| utánok való sóhajtozást! Én is megyek akármint tartoztatnak
137 56| lehallatszék kiáltásom. Te is utána mégy. Akkor vissza
138 57| okozók azok, ha gyermekiek is, mint az érettebb korok
139 57| és gondja, valamint öröme is, - s ha gyermek vagy, egy
140 60| esett azt mondja, külömben ő is eljött vólna, s igen kíván
141 62| mit csináljon; s sokára én is elpirúltam. Milyen igazán
142 63| melyen csudálkoztam magam is. A legérdeklőbb situátióm
143 63| nem bíztatna, hogy majd én is véghez érek, nem nyugtathatnám
144 63| mely még az angyalokat is tiszteletre ragadta, bézárta
145 64| két s három napig s tovább is akarok múlatni.~Ezer csókot
146 65| a legvígabb társaságban is síró szemmel ne nézzek az
147 68| félbenszakasztotta, a Perceptor is sírt, s nem szégyenlette
148 68| magánosan láttam ülni. - Ő is megütközött, midőn rám esmért,
149 69| emberek-é ők, mint mi? Nékik is van bizonyos mértékű érzések,
150 69| bátor megkeményedést látsz is, mennyi környülállás vet
151 69| történet, mely ötven közűl is alig ér egyet, ha mondom,
152 69| zúgolódó csepp cseppent is - Isten! úgy bizony nyomorúságom
153 69| közt, míg utolsó cseppjeket is ki nem szívja.~Néha, édes
154 69| minden erőmet öszveszedem is, meg nem mozdítva fekszik
155 71| szívszakadás? s ha előjönne is, megszorítaná is kezedet,
156 71| előjönne is, megszorítaná is kezedet, s megszólítana:
157 73| Bellvederben töltöm. - Ah, most ez is haszontalan! A boldog szerelem
158 74| okokhoz, melyek magokban is elegendők, azt, hogy nékem
159 74| hamar, s gyakorta csekélység is haragra ragad. Az igaz,
160 75| magokat házassági életekben is boldogokká tudhassák tenni?
161 75| valamely belső érzés támad is fel, hogy nem kellene azt
162 75| felhevítették, s talám hányt tőrjeik is, hogy én övé még soká lehetek,
163 75| vólna ugyan, amint ezután is az marad: de szerelem, igaz
164 78| elhagyom kedves Hazámat is, s Olaszország felé sietek,
165 78| könnyeinek hullását, s én is sírnék. Csak egy kívánságom
166 78| megszűnés nélkűl kérek, s várok is az Egektől. Nem átkozná-é
167 78| bánatjának ereszti továbbat is, ugyanarra az állapotra
168 78| halálával. Nagysád jóltévő: - én is a' vóltam. Nézzen engemet
169 78| zabolátlan futamodásokban is sokat küszködtem én ezekkel
170 81| vetettem magamat. - Még most is szép vólt ő. - Lassan szivárgottak
171 85| jajgatássá fakadt, s az én szívem is ellágyúlt, s könnyeim csorgani
172 88| gondolatokkal tőlt meg. A doctor is nagyon javallja ezt a szándékot;
173 90| elő, mondám, ha haldoklik is; mert vettem észre, mit
174 90| Parancsolt, hogy az anyját is hívják elő; s ha itt lesz,
175 90| kegyelem gyanánt nézték. Felém is közelgetett Erzsi, de én
176 90| megeskettethessenek. Szerencsém vólt ezt is megnyerni tőle, s én vóltam
177 90| könnyei által ellágyúlt, s ő is sírt. Jer, édes Mancim!
178 90| gondolkodó situátióban ül Manci is. Nem felele semmit. Lelke
179 90| félelemben vóltam, s nem is ok nélkül. Az úton nem szóllott
180 90| majd elmúlnak. Erről magam is bizonyossá tészlek. - Útnak
181 90| Szíve még beteg korában is olyan érzékeny, mint egyébkor.
|