Part

  1 2 |           díszt meg nem szenyvedik. De ellenkezőképpen van a dolog
  2 2 |           barátjoknak idegen ugyan, de a nagyvilágban mindenek
  3 2 |           azokat magyarázat nélkül: de kedvekért a munka lapjait
  4 2 |             példátlan különbséggel?~De reménylem, hogy azt a kedvetlenséget,
  5 2 |             barbarusokra tekintett: de nem tagadhatom mégis, hogy
  6 3 |          nyögdécselt, panaszkodott; de egyszer vígabb hangokra
  7 3 |    egynehány ízben jöttem el tőled, de mégsem emlékszem rá, hogy
  8 4 |          veszteden igyekező habtól; de ha gyökereid közül elhordja
  9 5 |            miatt annyit fityogok: - de ha a Manci portraitja véletlenül
 10 6 |         legboldogabb napjaim közül; de - lehetek-é én nálad nélkül
 11 7 |            annyi keserves óráktól. ~De térjünk vissza a dologhoz. -
 12 7 |         senkivel se lehet bóldog, - de haszontalan. Az atyja, aki
 13 7 |      szüléjeknél érhessek jó véget; de már késő vólt ajánlásom.
 14 7 |     kínjaival lépett a pap elibe; - de mikor a pap már az esketést
 15 7 |         Halasy meggyőzte fájdalmát; de vége lévén az esketésnek,
 16 7 |          kést véteknek tartjátok, - de a gyermeki engedelmesség
 17 8 |     akartalak ragadni karjai közül; de, ah! én csak árnyék vóltam,
 18 8 |               Kiáltani akartam rád, de nem vált szavam, ebben a
 19 9 |     megszegni, mint a miénk? Nem; - de hiszen a te képed megint
 20 9 |         írtál; nem akartam elhinni, de végre el kellett. Előkaptam
 21 9 |         szívem mond, megírom néked; de lehetetlen vólt; s elfakadtam
 22 9 |           nagyobb tekintetet adhat: de nem adhat olyan szívet,
 23 9 |         érdemem felett tekint reám, de - mit tesz nékem az egész
 24 10|      indulatok támadnak fel bennem; de nem találok szót, mellyel
 25 12|       Bácsmegyey vejévé lett vólna: de a bizonytalanért nem tanácsos
 26 12|           Én békével hallgattam ki; de forrott vérem, hogy egy
 27 12|         ugyan kérdést sem szenyved: de ha pénz nélkül lépne is
 28 12|        Manci elejéntén ellenkezett; de az édes szüléi, aranyhegyek
 29 13|            egészen útnak készültem, de nem eresztettek. A jó angyalok
 30 13|      szeretetből s háládatosságból; de szegény néki adta vólna
 31 13|            még szenyvedhető vólna - de a bátyám, a bátyám! - ő
 32 14|        amint azt csak lehet érezni; de csakugyan ura vóltam magamnak;
 33 14|        futok, ahol embereket lelek; de ha teli van is szívem magánosságomban,
 34 14|        embert esmerek ugyan itt is; de ők nem nékem valók; nem
 35 15|            szerelme által bóldoggá. De semmi! Szentpétery azon
 36 16|     hazafelé; hólnap tehát indulok, de más utat veszek, hogy legalább
 37 16|             még kívánkoztam Budára; de most - miólta Manci nem
 38 17| nagyszombati tábla assessorságával; de nem vállalhattam fel, mert
 39 17|    megkönnyebbedve tölthessem - ah, de engem mindenütt kerget,
 40 17|           előtt reszketve szaladok! De ha bátortalanságom okát
 41 17|         vagy egyként, vagy másként; de - nem látok semmi menedékhelyet
 42 18|       egyengetéssel el nem rontják. De ha erőltetni akarod, úgy
 43 19|       hallám meg. Szaladni akartam, de nem lehetett. Őtet látni! -
 44 21|        egyúttal engem is meglátott. De hogy is láthatott vólna
 45 21|      szerelemnek; sok jelét láttam, de ah? - más eránt. Elborzadt
 46 21|   cselekedeted büntetést érdemelne, de minthogy olyan nemesen mentett
 47 21|         Mármost mehet, akihez akar; de szüléinek megtiltottam,
 48 21|         vólt, s talám eldűlt vólna, de szerencséjére Szentpétery
 49 21|           örültem győzödelmemnek: - de mi lett a vége? kevés ideig
 50 21|         ideig ura lehetsz magadnak; de a természetet nem fojthatod
 51 21|        vólna előttem magaviseletét; de el akartam tőle titkolni
 52 21|           már a negyedikhez kaptam, de Manci karjaim közé vetette
 53 22|            csepp vólt égő sebemben. De ez a sorsa a szegény halandóknak -
 54 22|    természet ösztöne vólt vezetőnk: de most el vagyunk szakasztva
 55 22|       Elijedek ettől a gondolattól, de mégis azokon a csendes estvéken,
 56 23|             akarom verni bánatomat, de haszontalan. Akárhová megyek,
 57 23|   csalódásban botorkáznak tovább! - De ez bévett szokás, édes Marosym!
 58 24|      kevesebb indiscretio vólna ez. De ládd, mikor még a feljövő
 59 25|            s én többé nem nyögnék - de a szerelem olyan rabláncot
 60 25|            van hátra - eltávozásom; de még most nem távozhatok
 61 29|             a legnemesebb érzésnek: de az ő könnyei szánakozásnak
 62 30|             jobb élettel biztatnak. De ó be tündér ez az ilyen
 63 31|        magam is hozzá akarok menni; de ezer szélvész s nyughatatlanság
 64 32|         vagy. Nem szól semmit; sír, de olyan édesen, olyan édesen,
 65 33|           amelyet felőled vetett; - de bezzeg mit mond a húgom,
 66 36|          előtt, sőt mindenek előtt; de nem eresztenek el; s aligha
 67 37|          még szerencsétlenné tészi. De nem érdemlek-é én minden
 68 38|            meghajtván. Igen, monda, de hiszen én is megyek. Haszontalan
 69 38|              s felvitt a kastélyba; de semmi sem állíthatta helyre
 70 40|          setétben, s megint eltűnt. De mindég igazabbá, mindég
 71 40|      búcsúzni, s már mentem feléje; de ő elimbe jött, s az ablakhoz
 72 40|         hogy az úrra emlékeztessen; de mégis - - ne tagadjon meg
 73 40|          emlékeztető mennyit árt; - de ki állhatott vólna ellent
 74 40|          Theréz az én portraitemet; de ezt csak néked mondom; csak
 75 41|          vetem magamat akaratjának. De, ah! ti öszvegyűléstek,
 76 42|      cselekedhetem; s ő reá állott, de megígértette velem, hogy
 77 43|    elkeseredéssel állhatatlanságát: de egyszerre - egyszerre lágyúltam
 78 43|  dilettantok dícséretét nyertem el, de ez az egész dícséret semmi
 79 44|             Bácsim, felele dadogva, de hogy gyanúságod ne légyen,
 80 44|            ő ezt titokban ekkoráig; de olyan kedvességgel kezdte
 81 45|             ezt a kínzó gondolatot; de akárhová szaladok, csakugyan
 82 45|             nem vagy szív nélkül: - de ha ez van oda, ha szíved
 83 46|           én látásom? - jaj néki! - de jaj nékem is! - Jaj néki!
 84 47|            szerencsétlen percentés: de ha megint megkönnyebbedem,
 85 47|         estvéli csendes magánosság! de ah egy csepp enyhülés sem
 86 47|           búzaszemet hintett nékik, de most - óh ne repüljetek
 87 48|       Istenért! hogy oda ne legyek! De haszontalan kérésem! Nem
 88 48|     elfelejtkeztem szenyvedésimről, de kéntelen vóltam félben szakasztani
 89 48|       Esméred gondolkozásom módját; de azt is tudod, hogy én azt
 90 48|           fojthatván el könnyeimet, de jóltévőid élnek! Vezess
 91 48|             vóltak, akik előjöttek: de az emberiség gyalázatjára
 92 48|       magához ez a szegény asszony, de mind a kétszer újra dűlt
 93 48|            csakugyan életre hoztuk; de mikor szemeit felvetette,
 94 48|       miként és kinek köszönje azt; de láttam én, hogy szíve teli
 95 48|     illetődést csinál nálam a ruha: de most szokatlanul leltem
 96 48|            idvezlésem együgyű vólt; de szíves. Isten! hála légyen
 97 48|        rajtam Endrédy nem segíthet; de tekintete s megszólítása
 98 48|         azok érettem folytak vólna. De mégis erőt vettem magamon,
 99 48|             hogy részegségig iszom, de Endrédy észrevette szándékom
100 48|         akarának kezdeni, elbújtam, de haszontalan vólt, mert Szentpétery
101 48|           szükségem néked mondanom, de mit hozhattam elő mentségemre?
102 48|         végetvetni szenyvedésimnek, de Endrédy el nem hagyott;
103 48|       mondám, még erre emlékezem; - de hogy Manci is sikóltott,
104 48|   megkönnyebbítették. Kevés szóval, de igen szívesen köszöntem
105 48|             ment. Én is hazajöttem; de mint értem haza, s mint
106 50|           Én magamhoz kezdek térni, de igen lassan, igen nehezen.
107 52|             Jobban tudom én meddig, de kegyetlen lettem vólna,
108 52|             mely őtet készen várja. De ezzel a beszélgetéssel veszedelmes
109 53|            mentem ki a szőlők felé, de oly rettegések közt, hogy
110 55|          minden, akárhova tekintek: de ha azok a helyek tűnnek
111 56|            vissza ugrottam ágyamba, de olyan vígan, mintha lakadalmi
112 57|            ki. Ímé néktek adom azt, de olyan ígéret alatt, hogy
113 57|       érdemetlen szálló profanálja. De leginkább mégis azt a szobát
114 57|            könnyen bánhatnál vélek: de másként van a dolog magában;
115 60|            elfulladás szállott meg, de egyáltaljában csakugyan
116 60|       magamtól ezt a boldogságot? - de kéntelen vóltam! Akár szerelmet,
117 61|          minden léptemben vérzenek! De nem, - nem vádollak semmivel.
118 62|             az ugyan tagadhatatlan; de, - hátha a te Klárid meghalna,
119 63|           el akartam tőle búcsúzni, de édes Marosym! egy olyan
120 64|       meggyűlt könnyeket eltörleni. De így van az! - Mindez a remény
121 64|       olaszországi fürdőkbe megyek; de az útamban némely helyt
122 65|         vége lesz? - Én nem hiszem, de engedek. Akik körültem forognak,
123 67|          elfajult emberi nem ellen; de nem fakadok ki többé. Még
124 67|            Vissza akartam fordulni, de valami titkos erő nem eresztett.
125 67|       akarja. Szólani akartam véle: de szívem teli vólt; el vólt
126 68|        Számosan gyülekeztek fel rá, de én kevés részt vettem a
127 68|        dolog, édesem! igen szomorú! de sokszor tapasztaltam, hogy
128 68|          nyerhettem vólna Manciban, de - nem lett enyim! Kibeszélhetetlen
129 69|   Álmodozást nem írígylek senkitől; de erősebb ínszövevényeit írígylem
130 69|            Én a határig jutottam: - de azokat szánom, akiket a
131 69|       vetettem, nem tudván micsoda. De az a kérdés kerül mindég
132 69|              nagy terhet emelnék, - de ha minden erőmet öszveszedem
133 71|            csak egy kezeszorítását! De mire való ez a véghetetlen
134 74|            szánakodásod sugallotta. De engedj meg, hogy el nem
135 74|           még felyülhaladja Mancit: de ugyan ez a két ok cselekszi,
136 74|             megbánom háborodásomat: de az nem elég. Elképzelem,
137 75|         mint régi, meghitt barátok. De egy dolgon meg nem tudunk
138 75|            s a takarékos kőltségre. De elég-é még ez arra, hogy
139 75|         szerelmet állandóvá teheti. De erről haszontalan álmodozom -
140 75|              óh ha állandó vólna! - de minekelőtte félretekintesz,
141 75|              nem akarlak erőltetni, de ha szeretsz, csak egy keveset
142 75|          őtet szereti, s érette él, de ezer ok adhatja megint más
143 75|         engemet szeretett, az igaz; de heves vére érzésének olyan
144 75|             Az ifjú egy bátortalan, de égő tekintettel tudakozza
145 75|           semmivel sem utóbb ennél, de a leány mégis a másodiknak
146 75|        gondolta, hogy őtet szereti. De most jöve elő az igazi,
147 75|           amint ezután is az marad: de szerelem, igaz szerelem, -
148 76|         vólna a pántlikát nyakamon. De a nyomorúság tanít meg bennünket
149 78|         egészsége el van roncsolva, de még nem kapott halálos sebet.
150 79|    Júliusnak 8dikán~Hólnap indulok; de nem a paradicsomi Itália
151 80|        akartuk fojtani könnyeinket, de egyikünk sírása a másikáét
152 81|            én könnyeim kiszáradtak, de olyan szívszorulás, olyan
153 81|         szerelem édes érdeklésének, de nékem azok olyanok vóltak,
154 81|           egy szózat! Én lerogytam, de megint felváncorogtam, s
155 83|           doctor elkövetjük, tudod: de félek mégis, hogy utána
156 85|            sírkőre kellett leülnöm. De amikor a szekérről a sírhoz
157 87|          add néki. Hadd hordja azt, de ne keresztemet. Ha elnézem,
158 89|             biliárdot, kitekintett, de csakhamar megint hozzáfogott
159 89|         akit atyja klastromba zárt. De megérdemli-é az úr kedvese,
160 89|          lyányka nem tiéd többet. - De nem vólt-é a mi szeretetünk
161 90|             szüléitől megnyerhetné; de most mint cancellista, rá
162 90|          váratlan megjelenésünkről, de én azalatt, míg a klastromhoz
163 90|              Ó igazán rosszúl vólt; de nem olyan nagyon, amint
164 90|         szenyvedett megbántásokért: de az érsek gondolatlan ígéreteket
165 90|        Térdre akartak bukni előtte; de nem engedte. Alig tudtam
166 90|         Felém is közelgetett Erzsi, de én elejét vettem köszöngetésének,
167 90|          őket a pap elibe vezettem. De mihelyt az esketésnek vége
168 90|           vólt rajta. Álmos vagyok, de nem úgy mint egyébkor; ma
169 90|           szeme örömmel tőlt meg, - de mikor a Manciéből könnyeket
170 90|      életben el vagy tőlem rabolva; de Manci, még egy, még egy
171 90|           akarta azt venni kezéből, de én rátekintettem, s abbanhagyta.
172 90|            megint felé akart menni, de én erősen tartottam, s kértem,
173 90|        valamit akart vólna mondani, de nem szólhatott. Én intettem
174 90|          után. Nem késett ugyan az, de Bácsmegyeyt már a leghevesebb
175 90|             10dikén~Ma éjjel aludt, de keveset, és nagy hánykodással.
176 90|           köszönhetem szereteteket; de lesz olyan idő, amelyben
177 90|        rosszabbúl van. Nem szólhat, de szemei mindég teli vannak
178 90|             Egészen elerőtelenedve, de vígan várta a halált. Azt