Part

  1 2 |            én azt ki, mert az szint olyan tökélletes a maga nemében
  2 3 |        írhatok tovább, pedig teli - olyan igen teli van még szívem!
  3 3 |      Mindenem! Szeress továbbra is, olyan kimondhatatlanul, mint én
  4 5 |        tudod, mint jár az ember, ha olyan helyre megyen, ahol barátjai,
  5 7 |      meghallottam; mert semmise tud olyan hirtelen tűzbe ejteni, mint
  6 7 |              mint mikor látom, hogy olyan reménységeket táplálnak
  7 7 |      szemmel-látó tanúja vóltam egy olyan lépésnek, mely két ember
  8 7 |          felett, Szülék! mellyel ti olyan kegyetlenül éltek vissza?
  9 8 |      emlékezz meg rólam, hogy téged olyan híven, olyan igazán, olyan
 10 8 |             hogy téged olyan híven, olyan igazán, olyan forróan senki
 11 8 |          olyan híven, olyan igazán, olyan forróan senki sem szerethet.
 12 9 |           ha hitedet megszegnéd is, olyan szempillantást. Hitedet
 13 9 |            hiszen a te képed megint olyan kedvesen jelent meg előttem.
 14 9 |      tekintetet adhat: de nem adhat olyan szívet, mint az enyím, mely
 15 9 |            nyomorult locsogást kell olyan társaságokban hallgatnom,
 16 10|           tudom, édesem, mit írjak, olyan kínok, olyan hánykodások
 17 10|             mit írjak, olyan kínok, olyan hánykodások közt fetrengek,
 18 14|         küldött, mint kértem; s egy olyan levelet zárt mellé, egy
 19 14|             levelet zárt mellé, egy olyan levelet, Marosy! amilyet
 20 14|           Olvasd tulajdon szavait:~"Olyan kéréssel jöttél előmbe,
 21 17|       Delicatesse; e' pedig Marosy, olyan Istenség, amelynek önként
 22 19|           jött felém, s - ó Marosy! olyan víg mosolygással jött felém,
 23 20|      gondolni, mit akar velem, hogy olyan igen kért, hogy el ne maradjak.
 24 20|          kedvesét vesztette el, kit olyan tüzesen, olyan igazán szeretett,
 25 20|    vesztette el, kit olyan tüzesen, olyan igazán szeretett, mint én
 26 21|     másképpen? kívánhatni-é azt egy olyan lyántól, aki valamerre tekint,
 27 21|          hangját hallottam, melynek olyan kibeszélhetetlen édességet
 28 21|    büntetést érdemelne, de minthogy olyan nemesen mentett ki maga,
 29 21|               elragadott egészen, s olyan hideg tompaságra taszított,
 30 21|             Ez a felelet bizonyosan olyan változást okozott ábrázatján,
 31 22|            láncot; útjok most már - olyan messze megy el a másikétól -
 32 22|        messze megy el a másikétól - olyan messze, hogy többé alig
 33 22|    következő napjaira nézek - mégis olyan igazán, s olyan bizonyosan
 34 22|               mégis olyan igazán, s olyan bizonyosan lebeg lelkem
 35 22|           szakadnak könnyeim; eddig olyan szorongatást érzett szívem,
 36 22|          azután azon az estvén, egy olyan tekintettel, amely belső
 37 23|            mind szemem előtt lebeg, olyan elevenen, olyan csábító
 38 23|        előtt lebeg, olyan elevenen, olyan csábító formán, mintha most
 39 23|             vólt az egész palotában olyan hely, hol véle nem állottam,
 40 23|          dolog velejére, - mi tette olyan édessé ezeket az esztendőket? -
 41 24|          rabláncomat, melyet egykor olyan gyönyörködve, olyan kevélyen
 42 24|          egykor olyan gyönyörködve, olyan kevélyen hordtam, s ráakadtam
 43 25|             nyögnék - de a szerelem olyan rabláncot tett énrám, melyet
 44 26|             két napra, s akkor majd olyan magam meggyőzésével, olyan
 45 26|          olyan magam meggyőzésével, olyan elcsendesedéssel vezetem
 46 27|             a vidék gyönyörű; éppen olyan, amilyet a beteg szív s
 47 27|     kívánhat. Maga a város kicsíny; olyan, mint egy jó falu. Csak
 48 29|    fakasztja, édesnek kell lenni az olyan léleknél, mint a Theréz
 49 30|           élek mindenben, s ez néha olyan tiszta, s olyan minden homály
 50 30|             ez néha olyan tiszta, s olyan minden homály nélkül való
 51 32|           gyilkos a megölt nevétől. Olyan hang ez, amely, ha meghallom,
 52 32|       Klárim, mondám, nem vagyok én olyan szerencsétlen, legalább
 53 32| szerencsétlen, legalább nem egészen olyan szerencsétlen, mint gondolod; -
 54 32|            Nem szól semmit; sír, de olyan édesen, olyan édesen, hogy
 55 32|       semmit; sír, de olyan édesen, olyan édesen, hogy minden kitalálhatná,
 56 33|           bátyámét ide zárom; éppen olyan az, amilyet tőle várhattam;
 57 33|        ideig nem jöhetsz. - Te most olyan pályába lépsz, melynek becsület
 58 38|             a legtöbb virágzás csak olyan, mint az álomkép? kérdé
 59 38|         fáinkról, melyek még tegnap olyan édesen illatoztak, oly bőv
 60 38|             ez az a gondolat, amely olyan homályosan lebegett, mint
 61 40|            sat. Egyszer sem énekelt olyan indulattal, olyan hajló,
 62 40|           énekelt olyan indulattal, olyan hajló, hízelkedő édes hanggal.
 63 40|        érzem szívemben kicsapott, s olyan kedves enyelgésben vesztette
 64 41|  öszveöleltük. Az öröm előttem most olyan búborék, amely abban a szempillantásban
 65 41|       ifjúnak hánykódásait, aki egy olyan ember meglátásától, aki
 66 43|             kesereg benne. A vocale olyan könnyű, olyan gyengén foly,
 67 43|              A vocale olyan könnyű, olyan gyengén foly, ahol ez a
 68 43|        amelyben őtet először látta, olyan teli van energiával, olyan
 69 43|          olyan teli van energiával, olyan teli! hogy sírva köszönnéd
 70 43|      alkalmaztatta, s engemet benne olyan szerencsésen copírozott,
 71 43|            Klári énekelte, mégpedig olyan jól, hogy rajta minden csudálkozott.
 72 43|           gyönyörű vólt, s az ariát olyan kedvességgel, olyan ártatlansággal
 73 43|           ariát olyan kedvességgel, olyan ártatlansággal énekelte,
 74 43|          szomorú kedvetlen óráimat, olyan csudatévő kézzel vídította
 75 43|       egyenesen hazajöttünk; s most olyan csendesen, olyan magammal
 76 43|             s most olyan csendesen, olyan magammal megelégedve ülök
 77 44|           ezt titokban ekkoráig; de olyan kedvességgel kezdte előbeszélleni,
 78 46|           soká nem lehetünk együtt, olyan búsongva ültünk, olyan szent
 79 46|              olyan búsongva ültünk, olyan szent vólt minden percentés;
 80 47|    ragyogtak vólna a csillagok, nem olyan hidegen, mint mikor én magamban
 81 47|          könnyebbülést hozol. - Már olyan világos van, hogy kiláthatom
 82 48|            Az halál általszorítását olyan kedvesnek tartottam vólna,
 83 48|             mint a Manci öleléseit; olyan óhajtott lett vólna az nékem,
 84 48|           megcsapkodtam lovaimat, s olyan elmélkedésekbe merültem
 85 48|              Elesett minden erőm, s olyan mély álom lepett meg, hogy
 86 48|             magam! A beteg gyakorta olyan ételt kíván, amelyhez egészséges
 87 48|        örült ennek, mert jelenlétem olyan kicsinnyé tette, hogy alig
 88 48|             édes Bácsmegyeym! monda olyan esdekelve, hogy megborzadtam
 89 48|        praeludiumot vert; elejentén olyan lassan, olyan epedve, azután
 90 48|             elejentén olyan lassan, olyan epedve, azután pedig olyan
 91 48|          olyan epedve, azután pedig olyan erősen, olyan harsogóan,
 92 48|          azután pedig olyan erősen, olyan harsogóan, oly igaz expressióval,
 93 48|          egész esketés ceremoniáját olyan csendesen állottam ki. Manci
 94 48|           tudja. Még sohasem bántam olyan kéméllés nélkül barátommal,
 95 48|       láttam, nagyon megilletett, s olyan könnyeket gyűjtött szemembe,
 96 49|          ura magadnak. Ha pedig még olyan környülállások jönnek elő,
 97 49|  menyasszonyi első éjtszakájok után olyan különös kedveltetést ád -
 98 51|         édesem, leveled vétele ólta olyan édes kesergésbe süllyedtem
 99 54|          légy hív eránta mindég, és olyan jó, amilyen vóltál! - kibeszélhetetlen
100 56|           sokkal rosszabbul vagyok. Olyan vagyok, mint egy idegen
101 56|         vissza ugrottam ágyamba, de olyan vígan, mintha lakadalmi
102 57|             Ímé néktek adom azt, de olyan ígéret alatt, hogy se el
103 61|          virítani. Adja Isten, hogy olyan idő ne jöjjön, amelyben
104 63|          szánatni. Egynehány háznál olyan barátságot mutattak erántam,
105 63|      búcsúzni, de édes Marosym! egy olyan tekintet, mely még az angyalokat
106 65|          elérhetsz-é te valami célt olyan eszköz által, ami igazán
107 66|        Elhevűlt phantáziám gyakorta olyan szövevényekre vezet, amelyekből
108 67|          tértem, mert azon nem vólt olyan tömött sokaság. Annyi lyány
109 67|    világoskék bodrocskákkal egészen olyan vólt, mint Manci. Elijedtem
110 67|              Rátekintettem, s ő egy olyan édesen enyelgő mosolygással
111 68|            leány egy szomorú ariát, olyan érzékenyen énekelt, hogy
112 68|            foghatom, hogy lehet egy olyan szeretetre méltó lyányt
113 68|         mellett mint gondolkozhatni olyan alacsonyan? Azt tartod talám,
114 68|           leányok csaknem mindenkor olyan férjekhez esnek, akik az
115 68|          eszéből, amit érte tettem, olyan könnyen felejtette azt el,
116 69|           azt tudják, hogy a poéták olyan szép álmokat írtak felőle,
117 69|       jószágában sokszor akadtam én olyan parasztokkal öszve, akik
118 69|       elmémet, hogy nem tehetek egy olyan betegség következéseiről,
119 69|          nem vóltak-é betegségemben olyan intervallumim, amelyekben
120 69|        vélek nem éltél? Ez, édesem, olyan kérdés, amelyre nem merek
121 69|             az eldűlt ház, s lelkem olyan erőtlenségbe esik vissza,
122 73|             megtompítja azt. - Most olyan hidegen állok a Corregio
123 74|           birtokát nem keresem. Egy olyan derék gyermek, mint Theréz,
124 75|             haszontalan álmodozom - olyan kívánság ez, mint minden
125 75|           attól őrizkednünk. Vannak olyan órák, olyan szempillantások,
126 75|     őrizkednünk. Vannak olyan órák, olyan szempillantások, amelyekben
127 75|            vagyunk, s mit lehet egy olyan szempillantásból kihozni.
128 75|             de heves vére érzésének olyan elasticitást adott, amely
129 78|             kívánta azt. Mindketten olyan betegség alatt nyögünk,
130 78|           egész generatio Theréz! - olyan gyermekek, akik áldották
131 81|            könnyeim kiszáradtak, de olyan szívszorulás, olyan aggodalom
132 81|              de olyan szívszorulás, olyan aggodalom szállott helyébe,
133 83|      tetszik, hogy előre érzem azt.~Olyan tikkadtan, olyan elgyengűlve
134 83|         érzem azt.~Olyan tikkadtan, olyan elgyengűlve érkeztem ide,
135 87|             körül, úgy nem lennének olyan érzéketlenek, olyan kemény
136 87|        lennének olyan érzéketlenek, olyan kemény szívűk. Így magokat
137 89|      elszakaszt. Édesem, mi egymást olyan híven, olyan tisztán szerettük,
138 89|             mi egymást olyan híven, olyan tisztán szerettük, s mégis
139 90|         igazán rosszúl vólt; de nem olyan nagyon, amint mondották.
140 90|        tudni, miért vettem a dolgot olyan nagyon szívemre? Megvallottam
141 90|         cselekedetén annyira örült, olyan víg vólt, hogy én tökéletes
142 90|   Mégegyszer tekintett rájok, s egy olyan expressióval, amelyet ki
143 90|          Szíve még beteg korában is olyan érzékeny, mint egyébkor.
144 90|   köszönhetem szereteteket; de lesz olyan idő, amelyben megköszönöm.~