Part

  1 1 |         valaki, aki úgy szóljon mint ő?~Még gyermek vóltam, - még
  2 2 |     szerencsés nevelést nyervén mint ő maga, barátjoknak idegen
  3 2 |          alkalmasint megtisztogatva. Ő nálam egy Heves vármegyei
  4 7 |           ábrázattal jelenteni, hogy ő az egyes életet el akarja
  5 7 |           kéri őket, megvallja; hogy ő a consiliáriushoz nem mehet,
  6 7 |              a szerencsétlen szót, s ő szegény a kétségbeesés siralmas
  7 12|           rajta eléggé bámúlni, hogy ő Mancit Szentpéteryhez adta,
  8 12|         elsőség mindenképpen a tiéd. Ő vállat vonított, s hidegen
  9 12|           csudálatos ember; s még az ő öröksége nem egészen bizonyos.
 10 12|              bizonyos. Ezenkívül még ő meg nem határozta magát
 11 13|             de a bátyám, a bátyám! - ő engem útálni fog szemtelenségemért; -
 12 15| megrészegítette s nékem Marosy, - az ő leveléből kell olvasnom,
 13 18|      szerencsétlenségem miben áll, s ő minden kitelhetőkben segítségemre
 14 20|             öreget igazán szerettem. Ő is szeretett engem, s örült
 15 20|             s - milyen forrón szeret ő téged! Fejétől fogva talpig
 16 21|      odaadták, az nem a Manci vétke; ő azt cselekedte, amit néki
 17 21|          érzése felbátorított; vette ő észre tüzesedésemet; s minden
 18 21|       természetet nem fojthatod meg. Ő általeszi azt a töltést,
 19 21|           csábulásba estem, amelyben ő vólt. A muzsika örömre gerjesztő
 20 21|            egyik előtt megállottunk, ő engem csókolt meg, én meg
 21 21|            néztem azalatt a tükörbe, ő pedig mint mosolygott rám
 22 21|             mondjak rá. Miért mondta ő ezt? Ezer meg ezer gondolatok
 23 21|            karjai közül. Nem, kiálta ő; én nem eresztem el, nem
 24 23|     mindenütt ott találom Mancit; az ő jelenléte úgy üldöz engem,
 25 24|       menteni, hogy nem táncolhatok. Ő szinte a szemtelenségig
 26 24|             Én magamon kívül vóltam, ő pedig kedveltető nyájassággal
 27 24|        egészen resignált kívánság az ő birtoka után! egy csak egy
 28 24|         tartó utána való kívánkozás! ő utána! egyedül csak ő utána! -
 29 24|    kívánkozás! ő utána! egyedül csak ő utána! - birtoka után! -
 30 26|         Tornára mengyek; vagy inkább ő Tornára viszen engemet,
 31 27|       Petrarcha az én kedves poétám; ő mindég velem van. Az ő panaszai
 32 27|               ő mindég velem van. Az ő panaszai elolvasztják szívemet.
 33 27|     kődarabok is utánam jajdulnak. - Ő nékem mindenem vólt - mindenem! -
 34 27|            minden reménységeimnek! - ő engem annyira szeretett! -
 35 27|                 ha szemébe néztem, s ő rám mosolygott, mindent
 36 27|           vólna tenni, mindent! hogy ő mást nem szerethet csak
 37 29|              jó szíve igen érzékeny. Ő tudja okát szenyvedéseimnek,
 38 29|          legnemesebb érzésnek: de az ő könnyei szánakozásnak könnyei;
 39 29|            mint a Theréz lelke. - Az ő társasága valóságos ír sebeimre. -
 40 31|           nem találhatok. Azonban az ő ajándéka nékem igen édes
 41 32|            Nem szóllottam rá semmit. Ő értette hallgatásomat, karomba
 42 32|                olvasd ezt a levelet. Ő annyira magán kívül vólt
 43 32|             egymás könnyeit, s én az ő bóldogságán, s ő az én bóldogtalanságomon
 44 32|             s én az ő bóldogságán, s ő az én bóldogtalanságomon
 45 32|            édes Marosym! A tiéd volt ő azon szempillantás ólta,
 46 35|  megmagyarázhatatlan belső érzést az ő kebelébe sírhatnám ki, -
 47 37|          ajakom szép kezére nyomott. Ő sírt. Tartok tőle, hogy
 48 38|       darabig egymás mellett ültünk, ő a fortepiánón játszott s
 49 38|             alatt ín-szövevényeim. - Ő vette észre bajomat, noha
 50 40|             vettem búcsút Theréztől. Ő kiment vólt valahová, midőn
 51 40|              a palotába mentünk fel; ő a fortepiánó mellé ült,
 52 40|            alá jártam a szobában. Az ő hajlandósága, sőt maga az
 53 40|            hajlandósága, sőt maga az ő szerelme, akármilyen kicsínynek
 54 40|              s már mentem feléje; de ő elimbe jött, s az ablakhoz
 55 40|            szívemet, hogy sírhattam. Ő elővette keszkenőjét, s
 56 40|           feléje, midőn szemem előtt ő, a kastély, s az egész város
 57 41|       szaladni akarnék a világ elől, ő pedig azt akarja, hogy keressem
 58 41|          békét szegénynek, hadd igya ő a jóltévő egyenes természet
 59 42|        hirtelen nem cselekedhetem; s ő reá állott, de megígértette
 60 42|           mindjárt megyek. Hová? sem ő nem tudja, sem én! -~ ~
 61 43|          Flügelnél, hányszor énekelt ő az én Flautraverem mellett.
 62 43|            azt Z...nek, ha hallanád. Ő ezt nékem componálta, s
 63 43|    szivárogna fel kesergő szívemből. Ő tudja, hogy én a Flautravert
 64 43|           kedves vólt Mancinak, mert ő Klári mellé állott, s úgy
 65 43|        minthogy minden felém tódult, ő is kéntelen lett vólna a
 66 43|         hatja meg úgy szívemet, mint ő, s Isten tudja, mit nem
 67 44|            hogy Báró ... néki írt, s ő azt válaszolta, hogy ő már
 68 44|             s ő azt válaszolta, hogy ő már szívével nem szabad,
 69 44|      kitaláltam okát, miért tartotta ő ezt titokban ekkoráig; de
 70 46|             kilovagolni? Ráállottam. Ő nem törte azon magát, melyik
 71 46|                 Ah Marosy! miért fél ő éntőlem? Igazán ijesztő-é
 72 46|            kerestem őtet, s gyakorta ő is engem; s ha csak egy
 73 46|           értem, ahol Manci lakik, s ő meghallotta, hogy jövök,
 74 46|            reggelt kiáltottam fel, s ő azt egy édes mosolygással
 75 47|            így az a kín előkap, s az ő birtoka után való vágyás
 76 47|             Manci ablaka alatt vólt, Ő az ablakon nézett ki, félig
 77 47|           oda lettem vólna szegezve. Ő még az ablakon állott, felnézett
 78 47|              lesz belőlem. Nem! nem! ő enyim! egyedül enyím! s
 79 47|              nem érzett érzést esmér ő, érez ő most!~ ~
 80 47|          érzett érzést esmér ő, érez ő most!~ ~
 81 48|            Megfogtam az egyik kezét, ő a másikkal könnyeit törölgette, -
 82 48|       megmagyarázott néki mindent, s ő szegény nem tudta, miként
 83 48|       történt rajtunk, s jutalmul az ő és a barátnéja könnyeit
 84 48|          forma hangot dadogtam, s az ő karján mentem a palota ajtaja
 85 48|          menuettet kezdjem Mancival; ő a Napájával fog táncolni.
 86 48|    emlékeztetett. S óh, mint táncalt ő! - Öröm, víg kedv, - víg,
 87 48|            könny elfutotta szememet. Ő megütközve látszott lenni,
 88 51|      Klárihoz írt szíves leveledért, Ő nemsokára nálad lesz. Szíve
 89 51|           késérhetem hozzád, mert az ő és a bátyám rimánykodásit
 90 53|         Marosym, s látná, hogy én az ő állhatatlanságának maradékát
 91 56|          emlékezet, melyet bennem az ő meglátása támasztott vala
 92 58|          amellyel az enyím eránta, s ő ehelyett egy megszokott
 93 60|           esett azt mondja, külömben ő is eljött vólna, s igen
 94 63|               A szoba közepén állott ő levett süveggel, öszvetett
 95 67|          eresztett. Rátekintettem, s ő egy olyan édesen enyelgő
 96 67|           teli vólt; el vólt fojtva. Ő megértette néma tekintetemből,
 97 67|               s elhullottak levelei. Ő látta ezt, előrántotta keszkenőjét,
 98 68|              elevenen érzi a szépet. Ő nékem igen tetszett. A legigazabb
 99 68|        gyermeke, s kevés értéke van. Ő a legszebb, legjobb szívű
100 68|             magánosan láttam ülni. - Ő is megütközött, midőn rám
101 68|      előmenetelét? Nem jól gondolod; ő egy a leggazdagabbak közül
102 68|             férjekhez esnek, akik az ő birtokokat meg nem tudják
103 68|            vólt szerelmem eránta - s ő az én szerelmemet meg nem
104 70|              boldog lettem volna, ha ő enyím lehetett vólna, s
105 71|            az az öröm, amelyet nékem ő csinált, elment mint a Duna
106 72|              képét, elbeszélte, hogy ő minden héten kétszer megyen
107 74|          hogy engem Theréz szeret, - ő derék személy, s boldoggá
108 74|      szeretetre méltóbb leányt, mint ő. Ami belső characterét illeti,
109 74|    hasonlatlan pár lenne mibelőlünk. Ő nekem teli szívet, ifjúságot,
110 75|              vesztene el a világ, ha ő elhervadna.~Napestig együtt
111 75|           ítéld el közöttünk a pert. Ő azt tartja, hogy az, aki
112 75|          legédesebb biztatásival? Az ő hibájok-é hát, vagy a miénk,
113 75|        mindent hamar eltolt magától. Ő a szerelmet nem gondolkozó,
114 75|        játékos oldaláról esmérte. Az ő hibája vólt-é ez? - Én igaz
115 75|            hanem sorsomat. Nem tudta ő azt, hogy ő engemet ezzel
116 75|      sorsomat. Nem tudta ő azt, hogy ő engemet ezzel az egy lépésével
117 75|           ifjúság csinált, az nem az ő véteke, hanem történet.~
118 75|          kívánságait bételjesíti. Az ő tekintetin függ egészen.
119 78|                szereti Nagysádat. Az ő szíve Nagyságodat boldoggá
120 78|          választani kellene valakit, ő lenne a Választott. E'szerint
121 80|          ki-ki kocsija felé szaladt. Ő az utcán le, én felfelé
122 80|              én felfelé indúltam. Az ő szívében kedves remény kezdett
123 81|               Szentpétery meghólt, s ő az enyím. Az öreg gróf előszaladt,
124 81|                Még most is szép vólt ő. - Lassan szivárgottak könnyeim, -
125 81|          könnyeim, - mindenikében az ő képe festődött, s elrepűlt
126 83|          mikor a bátyámhoz béléptem. Ő szegény szintúgy ijedt el
127 83|          ijedt el rajtam, mint én az ő elfogyott sápadt képén.
128 84|           annak a kifejezésére, amit ő érdemel - a testvére az
129 89|            elbeszélte minden titkát. Ő szeret, mégpedig - szerencsétlenűl.
130 90|          Jászaitól megértettem, hogy ő fösvény ember, azon áron
131 90|             kezére cseppent. Érzette ő becsét ennek a cseppnek;
132 90|           könnyei által ellágyúlt, s ő is sírt. Jer, édes Mancim!
133 90|           köszönhetem. Köszönd néki, ő engemet alacsonyságomból
134 90|              Manci sírni kezdett. Az ő sírása magához hozta Bácsmegyeyt.
135 90|        halálhoz közelgetett vólna. - Ő érzette hideg reszketését,
136 90|           hogy miatta ne bánkódj, az ő kínjai majd elmúlnak. Erről