Part

  1 2 |              a Bácsmegyey és Surányi Manci neveit, mintha Adolfot,
  2 3 | elfelejtkeztem; - ha ezt elgondolom, Manci, s azt vetem hozzá, hogy
  3 3 |    elgondolom szerelmek édességét, - Manci! akkor egyszerre előttem
  4 3 |        vígasztatás nélkül sírok. - Ó Manci, már egynehány ízben jöttem
  5 4 |           MANCIHOZ~Soprony, 21. jan.~Manci, én csak róllad gondolkozhatom.
  6 4 |              emberek sorsát mutatja, Manci! - Isten hozzád, írj hamar,
  7 5 |           annyit fityogok: - de ha a Manci portraitja véletlenül szemem
  8 8 |       másszor; - szóval beszélem el. Manci az Istenért! ha bé találna
  9 8 |             borúltam, s felébredtem. Manci! ha ez igaz lenne. - Ezer
 10 8 |      tartotta. Ha te engem elhagynál Manci! - magánosan sóhajtoznám
 11 8 |          engemet a halálra! - Halál? Manci! Halál? - nem ragad-é ez
 12 8 |           világot általfogni? Halál? Manci! - hadd szakasszam félbe
 13 8 |             Fogadd el ezt a levelet, Manci! Ezer könnyek követik ezt
 14 9 |            mégse vettem leveledet. Ó Manci! Manci! mint kínzott tegnap
 15 9 |           vettem leveledet. Ó Manci! Manci! mint kínzott tegnap a várakozás!
 16 9 |                lehet-é azt megszegni Manci? Lehet-é az oly szívnek
 17 9 |        öleltem örömömben. Két levél, Manci! felbontom, - s egyik sem
 18 9 |            megírta volna Endrédy. Ó; Manci! valld meg, miért nem írsz?
 19 9 |               vagy... már nem vólnál Manci. Álld meg azt a kötést,
 20 10|               mellyel azt kiadjam. - Manci már ötödik levelemre nem
 21 11|       ellenzik, s - még egy ést: - s Manci hozzáment. - Nem jó vólna-e
 22 12|          atyja bélépett a szobába, s Manci, míg magam körülnéztem,
 23 12|            Annak végére jártam, hogy Manci elejéntén ellenkezett; de
 24 13|       elfogyó Szentpétery képe még a Manci karjai közt se hagyott vólna
 25 15|         olvasnom, mint vesztegeti rá Manci nyájaskodásait, s mint tesz
 26 15|             egynehány nappal ezelőtt Manci után.~ ~
 27 16|             Budára; de most - miólta Manci nem enyím, - bár sohase
 28 16|               Szólj, hogy állom ki a Manci tekintetét? Akárhogy kerüljem
 29 17|              még akaratján kívül is, Manci! ~Elmerűlve feküdtem hanyatt
 30 17|            Ijedve néztem vissza, s a Manci kutyácskáját láttam meg.
 31 19|           mérges sebemre. Hirtelen a Manci szavát hallám meg. Szaladni
 32 19|             mentek egymás mellett; s Manci lehajlott, s egynehány szál
 33 20|              ne cselekedjek. Míg még Manci szeretett, míg még azzal
 34 20|               mikor azt hittem, hogy Manci enyím, és az is marad, minden
 35 20|           annak, ha enyím lett vólna Manci. El nem tudom gondolni,
 36 21|   szenyvedtem. Tegnap jókor mentem a Manci bátyjához, egyrészről azért,
 37 21|       igazságot. - Hogy-hogy? Kérdé; Manci állott vólna el az úrtól?
 38 21|            magamat akkor jelenteni a Manci szüleinél, ha hivatalban
 39 21|            az történet; hogy pedig a Manci szülei őtet néki odaadták,
 40 21|              néki odaadták, az nem a Manci vétke; ő azt cselekedte,
 41 21|         megnyílik a palota ajtaja, s Manci, szépségének tökéletességében,
 42 21|             múlva megint nékem jött. Manci a bátyjára nézett, s így
 43 21|              felém fordult, - ezt én Manci előtt akartam az úrnak tudtára
 44 21|             már el akartam szaladni. Manci nem tudta, hol áll, egészen
 45 21|          szemem fája sírásban. - - - Manci megértette azt a tekintetet,
 46 21|         mindent valami köd fogta bé. Manci meglátta ezt, hozzám szaladott,
 47 21|             a negyedikhez kaptam, de Manci karjaim közé vetette magát.
 48 21|           nem tudtam, mit mondjak. - Manci! hogy lehet ez a jó szív
 49 22|              már úgyse vagyok távol. Manci! Manci! ha nékem akkor,
 50 22|           úgyse vagyok távol. Manci! Manci! ha nékem akkor, mikor először
 51 22|          elveszett; - ha nékem akkor Manci! valami jó lélek megsúgta
 52 23|            szakasztanom levelemet. A Manci portraitjára vetett tekintetem
 53 24|     ráesmértem, hogy az álorca alatt Manci van elrejtve. Az a török
 54 24|             kérdé; - a Sklávommal! - Manci! már e' sok! mondám. - Ebben
 55 24|            amit szívem akkor érzett, Manci ismét szeretett vólna, elszakaszthatatlanul
 56 27|        öszveszorult teli szívemből a Manci neve kiszalad, - a kődarabok
 57 28|            te, az én Seumikóm! s te, Manci lelke! aki engemet, mint
 58 31|              más helyre kergetnek. A Manci lakadalma után mindjárt
 59 32|               s által öleltem. - Tám Manci eláll... - - Úgy oda lettem
 60 35|        sírhatnám ki, - ha ilyenkor a Manci képe előttem lebeg, s én
 61 36|            szívszakadva számlál most Manci minden órát, minden percentést,
 62 36|             is szerencsétlen vagyok; Manci elvette az életemet; pedig
 63 36|             mihelyt hozzátartom. - - Manci, mindez... ó Marosy, be
 64 40|          hiszi-é, hogy még elnyeri a Manci kezét? kérdé hirtelen. -
 65 42|          felől, szüléitől megkéri, s Manci egy kevés vonogatózás után
 66 43|           alatt nyíla meg az ajtó, s Manci bélépett. Mi lelt, azt magam
 67 43|            kelletlenebbül kezembe. A Manci jelenléte nékem mindent
 68 43|        elasticus érzéséből, s ezen a Manci jelenlétében kelle ismét
 69 43|       állottam a pulthoz, s minthogy Manci, mikor éppen a nótámat a
 70 43|             egy pár könny, amelyet a Manci orcáján legördülni láttam,
 71 45|    Szentpétery nappali irkálása után Manci mellett; s kedvese nyájaskodásai
 72 46|              körülnéztük magunkat, a Manci lakása előtt termettünk.
 73 46|              kivált azt látván, hogy Manci lovaink kopogására ablakot
 74 46|             elütötte, s tudtam, hogy Manci már felkölt, s az ablakon
 75 46|           arra az utcára értem, ahol Manci lakik, s ő meghallotta,
 76 47|    legkínzóbb locsogást hallgatnom a Manci lakadalmi öltözetéről, termetéről,
 77 47|             még híjával. A muzsika a Manci ablaka alatt vólt, Ő az
 78 47|              muzsikusok oszlottak, s Manci az ablakról egy: Köszönöm
 79 47|            Hát galambjaim? másszor a Manci ablaka körül repdestek,
 80 47|            övéi, azért hogy enyímek. Manci értette nyögdécseléseket,
 81 48|       MAROSYHOZ~Buda, August. 9dikén~Manci már asszony! nézz körül
 82 48|        roncsolva. Ennyit szenyvedtem Manci miatt! - s mi a jutalom
 83 48|              tartottam vólna, mint a Manci öleléseit; olyan óhajtott
 84 48|              s én elijedtem, midőn a Manci utcájára érvén, a sok kocsit,
 85 48|      meghatározott lépésekkel mentem Manci felé, megfogtam kezét, s
 86 48|         olyan csendesen állottam ki. Manci az utolsó strópha alatt
 87 48|              felé tolta magát, én is Manci felé mentem, örülvén azon,
 88 48|            tudtam. Botorkázva mentem Manci felé. A compliment alatt
 89 48|           mikor pedig elváltunk, s a Manci ujján a jegygyűrűt megláttam,
 90 48|              egy contredanze alatt a Manci keze kezembe akad, s ez
 91 48|          Elakadt lélegzetem; s mikor Manci felém jött, s jó éjtszakát
 92 48|            erre emlékezem; - de hogy Manci is sikóltott, hogy én lábaihoz
 93 48|        engemet egy szobába vontak, s Manci maga nagy gondoskodással,
 94 48|              melyeknek tárgya egykor Manci vólt, most, minekutána el
 95 48|           Megszabadító, Feloldó! - Ó Manci! Manci!~ ~
 96 48|    Megszabadító, Feloldó! - Ó Manci! Manci!~ ~
 97 49|           bízakodással fogadtam el a Manci szüléinek hívatásokat egy
 98 49|         lecsendesített tüzét, mely a Manci szemében mintegy epedve
 99 49|             nem cselekedte azt, amit Manci korában ezelőtt még kevéssel
100 53|             szomorú órája is légyen. Manci! Manci! még a te neved kibeszélhetetlen
101 53|              órája is légyen. Manci! Manci! még a te neved kibeszélhetetlen
102 54|           emlékezetébe szenderített, Manci angyali szépségében jelent
103 56|              Buda, Decemb. 11dikén~A Manci bátyja, az idősbb Surányi
104 56|       bimbókra-fakadást szívjon. Bár Manci tépné le azokat a virágokat,
105 56|            néki, mintha a megint hív Manci nyújtaná kezét! - Ma reggel
106 61|         járták keresztül szívemet. Ó Manci, mint változtattál te meg
107 62|              Buda, Apr. 17dikén~Én a Manci képét kicsínyre csináltattam,
108 62|              képét? s nem hólt-é meg Manci nékem?~ ~
109 66|            ki nem tudok fejtőzni. Ha Manci hív maradt vólna erántad,
110 67|         szerelmet nem esmerő szívvel Manci, míg a Helytartó Tanács
111 67|             egészen olyan vólt, mint Manci. Elijedtem látásától, úgy
112 70|            hogy egészséges vagyok, s Manci enyím, ezen örülök, s örömemben
113 75|            szempillantásból kihozni. Manci engemet szeretett, az igaz;
114 75|           hogy azzá teszen. Így leve Manci hiteszegett; így lesznek
115 76|         alatt az embert keresem, - a Manci karjai közé kívánkozom vissza,
116 78|        Therézem, amint az igaz, hogy Manci után Nagysád az, akit leginkább
117 81|       suttogtak késedelmeskedésemen. Manci szépségének teljességében
118 81|               A nézők kiszaladtak, s Manci tolakodva jött bé az ajtón, -
119 81|              a kis bárány a hidegen. Manci ellankadva ájult el. Kivitték.
120 82|              nem elég lett vólna-é a Manci elhagyása megérlelésemre? -
121 86|             Ha most enyím lett vólna Manci, együtt szenyvedte vólna
122 86|              karjaid közt vólna most Manci! - Eltévedek ebben a haszontalan
123 90|        szállott egyszerre képeinkre. Manci elijedt, s vissza akart
124 90|            gondolkodó situátióban ül Manci is. Nem felele semmit. Lelke
125 90|            bírta nehéz terhe súlyát. Manci sírni kezdett. Az ő sírása
126 90|            szerelem erőt adott néki. Manci! monda, te sírsz? miattam
127 90|            sírsz? miattam sírsz? - Ó Manci, véremmel érdemlettem én
128 90|             éretted dobogó szívre! - Manci, mármost nem az a mindenen
129 90|    legkeservesebb bánattá változott. Manci! te sírsz? kérdés a leghevesebb
130 90|            el vagy tőlem rabolva; de Manci, még egy, még egy más élet
131 90|          nékem visszaád! - Sándor, a Manci idősebb fia, aki egyszerre
132 90|            özön szakadt szemeiből. A Manci ölébe hajtotta le fejét,
133 90|              Még csorgottak könnyei. Manci keszkenőjébe rejtette ábrázatját.
134 90|         Mancit; attól függ életem. - Manci meghallotta azt, s feleszmélkedett,