Part
1 1 | közhelyen Barátomnak nevezni, - ez értt tárgy! - nyert dicsőség!~ ~
2 2 | JELENTÉS~Ez a magyarrá tett román egy
3 2 | azoknak egy része, akiknek ez a román valaha szemek eleibe
4 2 | hajtottam. Véletlenül akadt ez csak kevéssel ezelőtt egyéb
5 2 | akármely különösnek lássék is ez az előre való remegés; mégis
6 3 | vólna szívem. Isten! ha ez a hánykódás valahogy szerencsétlenségemet
7 4 | azok ismét vissza; s sokára ez a mérges gondolat ötlött
8 6 | másokkal. Ha itt lettél vólna, ez a napom egy lett vólna legboldogabb
9 6 | éjtszakát, édes Mancim!~Ez a gyermek az én szánkámban
10 6 | szégyenlek beszélni vélek. Ez a gyönyörű felelet könnyeket
11 7 | gazdag consiliáriusnévá! - ez a szerencse nagyobb vólt,
12 7 | az esketést elkezdte, s ez alatt a kérdés alatt: Szereted-é?
13 7 | hergése vólt az egészen! - Ez a hangja szerencsétlenségre
14 7 | csábúlásodban nem hallottál, ez a hang, majd akkor, mikor
15 8 | s felébredtem. Manci! ha ez igaz lenne. - Ezer gondolatok
16 8 | Manci! Halál? - nem ragad-é ez ki bennünket az emberi társaság
17 9 | zsák aranyat küldenék! mert ez a legforróbb szerelem, a
18 11| hozzáment. - Nem jó vólna-e ez egy románnak? Marosy nem
19 13| legtökéletesebb boldogságát ez a mardosó gondolat mérgesítette
20 14| Annyira megalázott engem ez a levél, és annyira éreztette
21 19| gyötrelmet! - egész pokol ez a gondolat! - Tegnap estve
22 20| vólnál itt, édes Marosym, ez a legfőbb kívánsága szívemnek.
23 21| boldogságomon; mint örült vólna ez a jó öreg öszvekelésünkön,
24 21| biztattad, s most elállasz tőle. Ez a cselekedeted büntetést
25 21| volt egyebet cselekedni? - ez a gyenge ellenvetés - nem
26 21| kellett vólna szemébe néznem. Ez a felelet bizonyosan olyan
27 21| kedvezzen egészségének! ez a nagy meghevülés még halált
28 21| mondjak. - Manci! hogy lehet ez a jó szív hiteszegett? Ez
29 21| ez a jó szív hiteszegett? Ez vólt az, amit mondhattam.
30 22| csepp vólt égő sebemben. De ez a sorsa a szegény halandóknak -
31 22| bizonyosan lebeg lelkem előtt ez a gondolat; nem fogjuk egymást
32 23| igaz actiója! - - mikor így ez, mind szemem előtt lebeg,
33 23| botorkáznak tovább! - De ez bévett szokás, édes Marosym!
34 24| kevesebb indiscretio vólna ez. De ládd, mikor még a feljövő
35 24| eszembe jut esküvésed, s ez nyugtatja meg szívemet,
36 24| elégedett meg mentségemmel. Ez méginkább kiforgatott sarkamból.
37 26| mert ezek a hánykódásai, ez a szélvésze határt nem esmerő
38 27| Torna, Júniusnak 3dikán~Ez a vidék gyönyörű; éppen
39 29| siratja nyomorúságomat. Ez gyakran jutalma a legnemesebb
40 30| szerént élek mindenben, s ez néha olyan tiszta, s olyan
41 30| biztatnak. De ó be tündér ez az ilyen nyúgodalmas szempillantás!
42 32| megölt nevétől. Olyan hang ez, amely, ha meghallom, minden
43 32| szóllani, s keservesen sírtam. Ez a jó gyermek még mindég
44 32| mégis szerencsétlen vagy! Ez a forró szíves expressió,
45 32| égre. - Ámen! mondám; - s ez vólt az, amit mondhata nyelvünk,
46 35| Torna, Júliusnak 4dikén~Ez a szív teljessége, mellyel
47 35| egész világot általfogom, - ez a teli szív, hóhérom nékem.
48 35| örökre! - - mikor ez a gondolat, mint a mindent
49 37| hogy nem vóltam eszemen. - Ez nehéz édes Marosym! mindent
50 38| nem megyek-é le a kertbe? Ez a gondoskodás, ez az utánam
51 38| kertbe? Ez a gondoskodás, ez az utánam való járás ellágyított.
52 38| mit mond Nagysád! felelék; ez az a gondolat, amely olyan
53 38| mint a kiöntött balsamom; s ez a gyönyörű tekintet a kertre
54 39| szíveket hatja meg. - Marosy, ez a gondolat, - nézd, kérlek,
55 40| Menj, monda, menj most; ez a szempillantás örökre öszveköt
56 41| erőt adó öröm-poharat, - ha ez nem adja őtet vissza a világnak,
57 41| őtet vissza a világnak, ha ez nem nyitja meg szívét, ó!
58 43| estvéje lett volna, mint nékem ez a mai. Hadd fogjak előbeszélléséhez. -
59 43| fújjak, készen találjam. Ez a Z... compositiója vólt.
60 43| olyan gyengén foly, ahol ez a szegény szerencsétlen
61 43| dícséretét nyertem el, de ez az egész dícséret semmi
62 43| óldalszobába mentem által. Ez bizonyosan kedves vólt Mancinak,
63 45| vagy szív nélkül: - de ha ez van oda, ha szíved nincs,
64 47| olyankor engem is megszáll ez a kívánság, hogy bár itt
65 47| Istenem, milyen estve vólt ez! A bátyám egy assambleéba
66 47| nyúgodalomra. - Nyúgodalomra? Mi ez? Ha nyúgodalomnak hívod
67 47| Szentpéterym!-et kiáltott le, s ez az éj csendességében úgy
68 47| minő boldogságot foglal ez a szó magában néki. Hát
69 48| leány kinyújtott keze, - s ez a kívánságom is haszontalan
70 48| bölcsőben keservesen visított. Ez az érdeklő képe a legszomorúbb
71 48| jött ájulásából magához ez a szegény asszony, de mind
72 48| pokolkínlódássá változtatja; - ez vólt, ami engemet kínzott,
73 48| Mancival annyiszor múlattam. Ez a szerencsés helye annyi
74 48| azt el ne szakassza. Amint ez megvólt, s minden az új
75 48| táncolni. Mennyire vólt ez a kívánság kedvem ellen,
76 48| Manci keze kezembe akad, s ez a tour engem elmúlt boldog
77 49| hívatásokat egy bálra. Elmentem, s ez az elmenetel gyilkosommá
78 49| nézd ezt a köpés vért, ez annak következése.~Én fekszem,
79 49| fekszem, gyenge vagyok, s ez az oka, hogy levelem idegen
80 49| eruditióval demonstrálgatják, hogy ez nem éppen halálos; hogy
81 54| öszvekelésedhez! szent nékem ez a nap, rátok és magamra
82 54| sebeimet bégyógyítja, és ez a Megdicsőített, megbánván
83 56| mosolyogsz? - Rettegj! ez a virág annak vérével hízott,
84 57| nyomorúságot az örömmel. Ez a sorsa a szegény halandók
85 62| ne temessenek. - - - Hogy ez a kép nékem, minden gyógyuló
86 63| tőled nehezen maradok el. Ha ez nem bíztatna, - ekkor levonta
87 63| fejér hajához nyúlt, - ha ez nem bíztatna, hogy majd
88 63| magamat eltávozásodon! - Ez a szíves expressio, az a
89 65| bajaimat. Érzem, - érzem jól, ez a szív határozza meg a mi
90 65| határozza meg a mi örömünket, ez tőlt meg bánattal, s - parancsolhatod-é
91 68| szégyenlette letörleni könnyeit. Ez a szép leány megérdeklette
92 68| vólna. Mint indított meg ez a felelet, édesem, ki nem
93 68| Azt tartod talám, hogy ez a fiatalember szegény, s
94 69| nem magamra nézve keserít ez engem! Eddig váncorgottam
95 69| intervallumidban vélek nem éltél? Ez, édesem, olyan kérdés, amelyre
96 71| kezeszorítását! De mire való ez a véghetetlen kívánság,
97 71| a véghetetlen kívánság, ez a véghetetlen szívszakadás?
98 71| szaladna - mit használna ez? Enyhítő balsamomcsepp vólna
99 73| Bellvederben töltöm. - Ah, most ez is haszontalan! A boldog
100 74| felyülhaladja Mancit: de ugyan ez a két ok cselekszi, hogy
101 75| hajlandóságot mutatott, s éppen ez vonta barátságomra. Ez a
102 75| éppen ez vonta barátságomra. Ez a nyilvánságos jele jó szívének,
103 75| kőltségre. De elég-é még ez arra, hogy magokat házassági
104 75| álmodozom - olyan kívánság ez, mint minden más kívánságaink, -
105 75| esmérjük. Mentől ritkábban esik ez meg, annál inkább kell attól
106 75| esmérte. Az ő hibája vólt-é ez? - Én igaz bíró vagyok,
107 75| mondja a leánynak, hogy ez az, aki néki minden lesz,
108 76| magunkat becsülni; s minthogy ez a szív egészen el szokott
109 77| Bécset, édes Marosym, mert ez a csalfa öröm özöne nem
110 78| megindúlás méreggé vált vólna. Ez vólt az igazi oka, hogy
111 78| Higgye el Nagyságod, egyedül ez vólt. Elhagyom Budát, elhagyom
112 79| Hazámon kívül kell meghalnom, ez az a föld maga, melynek
113 83| minden, amit mondhatott ez a két sokat jelentő szó
114 83| elfakadtam sírva, s látván, hogy ez az elhevűlés néki ártalmára
115 86| látom, s elgondolom, hogy ez most enyím, vagy ha a városon
116 87| ki, milyen kedves nékem ez a vélekedés. Be új, meglepő
117 87| Be új, meglepő gondolat ez: a szélen állok. - Ha a
118 89| tudósíthatlak állapotjáról.~Jászai, ez a neve az ifjúnak, elbeszélte
119 89| rajta!~ ~ERZSUS JÁSZAIHOZ~Ez a levél édes Lajosom! legutolsó
120 90| haza eressze. Menjen, monda ez a tisztelt Úr, hozza el
121 90| írhatok tovább. Szentebb ez a scena, ez az érzés, mintsem,
122 90| tovább. Szentebb ez a scena, ez az érzés, mintsem, hogy
123 90| törölgette anyja könnyeit. Ez a gyermeki szeretet egészen
|