Part
1 3 | sétáltunk estvénként együtt, mikor a hold a lassan zúgó Duna
2 7 | öszvecsikorgattam fogamat, mikor ezt meghallottam; mert semmise
3 7 | hirtelen tűzbe ejteni, mint mikor látom, hogy olyan reménységeket
4 7 | borzadás szaladt végig rajtam, mikor Maris a megfojtott szerelem
5 7 | lépett a pap elibe; - de mikor a pap már az esketést elkezdte,
6 7 | ez a hang, majd akkor, mikor megvilágosíttatott szemmel
7 7 | érkeztek. Láttad vólna Marist, mikor azt hallotta. Egyszerre
8 9 | kertben visszakiáltottál, mikor fantáziáimat flautraveremen
9 9 | láttam. Kevésbe múlt, hogy mikor belépett hozzám, által nem
10 9 | mintha örömest maradnék. Mikor szívem csaknem meghasad
11 13| Marosym, s Isten tudja, mikor mengyek el. Egyszer már
12 15| köve csapott vólna belém, mikor ezt a kérését olvastam.
13 19| jött felém, mint Flóra, mikor a telelő holt vidéket nyájas
14 20| kötésünk órája vólt; s most - mikor azt hittem, hogy Manci enyím,
15 21| nem szenyvedhetem azt, mikor az ember teli szobába lép,
16 21| néztem őket. - Surányi, aki mikor vendégei vannak, mindenütt
17 21| Marosy! mit nem szenyvedtem, mikor először vóltam ilyen közel
18 21| vóltam ilyen közel hozzá; mikor szava hangját hallottam,
19 21| híven mutatták; azután, mikor fel s alá sétálván, véletlenül
20 22| karjaid közé vethettem, mikor a szomorúság, s a bánat
21 22| a szegény halandóknak - mikor feltalálják egymást, mikor
22 22| mikor feltalálják egymást, mikor lelkek annyira megegyez
23 22| Manci! ha nékem akkor, mikor először láttalak, mikor
24 22| mikor először láttalak, mikor úgy tetszett, hogy feltaláltuk
25 23| lenézne, s rám mosolyogna. Mikor így álmodozom, s az az idő
26 23| Dittelmáyerné* igaz actiója! - - mikor így ez, mind szemem előtt
27 23| hogy el nem érhettem, s mikor látta, hogy én táncának
28 23| várakozást, magamban táncoltam; s mikor osztán mind a ketten abbahagytuk,
29 24| indiscretio vólna ez. De ládd, mikor még a feljövő nap nékem
30 24| váncorgani. Ó, mint ijedtem el, mikor engemet andalgásomból egy
31 24| elgondolhatod, mint borzadtam meg, mikor ruhájáról ráesmértem, hogy
32 24| melyet én küldöttem néki, mikor legelőször mentünk együtt
33 27| kőszirt repedéseket is, s mikor osztán kifáradva valami
34 29| fájdalmamat kisírjam; - mikor ilyenkor elkeseredem, s
35 30| elmúlik előlem mint az árnyék, mikor tartóztatni akarom. Mikor
36 30| mikor tartóztatni akarom. Mikor éjfélkor Therézt felvezetem
37 30| tengeren fel s alá evedzem; - mikor ilyenkor körültem minden
38 30| cseppek gyanánt ragyognak; - mikor ilyenkor hosszas kerengéseim
39 30| mely szemeink előtt fityeg, mikor ostromló nyomorúságainkban
40 32| karjaim közé vetette magát, mikor a kocsiból kiléptem. - Isten
41 35| Megfoghatatlan előtt; - mikor ilyenkor karjaimat valaki
42 35| haszontalan viaskodom magammal; mikor osztán az a gondolat, hogy
43 35| nélkül! - ! - örökre! - - mikor ez a gondolat, mint a mindent
44 38| virradta felé alhattam el, mikor a fergeteg után nagy eső
45 40| szobából. Ott ült még akkor is, mikor egy darab idő múlva visszajöttem.
46 40| monda, ímé itthágy engem, - mikor látjuk ismét egymást? s
47 40| semmit. Már a mezőn vóltam, mikor annyira tértem magamhoz,
48 42| hogy téged még akkor is, mikor fejed Bécsben, Isten tudja,
49 42| érzékenység szokott lágyságára, mikor izzadva töltött napjaidnak
50 43| legédesebb könnycseppekké, mikor egy andante vagy egy adagio,
51 43| szikrázik minden bennem, mikor valami harsogó symfonia
52 43| előttem kinyílt nótára, mikor szerencsés expressióm egy
53 43| pulthoz, s minthogy Manci, mikor éppen a nótámat a pultra
54 43| recitativ alatt, kivált mikor én a cadenzben vóltam. Figyelmező
55 43| Flautraverem epedő leánykáját; s mikor az ariára az egyéb instrumentumok
56 43| kevéssé kipihentem magam, s mikor megint a palotába jöttem,
57 44| hogysem elhallgathassam. - Mikor még nem vóltál hivatalban,
58 44| nem vóltál hivatalban, sőt mikor még vetélkedő társaid miatt
59 46| gondoltam, hogy elsüllyedek, mikor láttam, hogy az ablakból
60 46| bóldog vóltam! olyankor, mikor tudtuk, hogy soká nem lehetünk
61 46| változva, édes Marosym! Mikor ennek előtte napfelkőltekor
62 46| magunkat, s olvasgattunk; s mikor osztán a nyólcat elütötte,
63 46| nyargalva nem mehetett! s mikor osztán arra az utcára értem,
64 46| homlokomat a férfiúi kevélység! s mikor így a tajtékos lóról néki
65 47| azt a rettenetes lépést. Mikor így az a kín előkap, s az
66 47| gondoltam, hogy elnyel a föld; s mikor mindennek vége vólt, s muzsikusok
67 47| nem olyan hidegen, mint mikor én magamban tekingettem. -
68 47| amelyet velem együtt nézett, mikor estvénként egymás mellett
69 48| s vélem a hold fényében, mikor a titkos eleve érzés bennünket
70 48| mindent tegnapról, most, mikor már alkalmasint elcsendesedve
71 48| kívánságom a halál!~Tegnap, mikor érzéketlen ájulások között
72 48| mértéke még nincsen teli; ma, mikor felébredtem, s jövendőm
73 48| csaknem haragra hozott, mikor megtudtam, hogy reggeli
74 48| akkor is magán kívül vólt, mikor őtet gyermekestül együtt
75 48| csakugyan életre hoztuk; de mikor szemeit felvetette, s magát
76 48| könnyeket fakasztott szememből, mikor a szobámba léptem.~Azalatt,
77 48| nem nyelt el engem a föld, mikor bélépvén, Mancit a palota
78 48| hajtani magamat előttök, mikor az anyjának az a szerencsétlen
79 48| már alig bírtam magamat; mikor pedig elváltunk, s a Manci
80 48| kezét, hogy el nem mehetett. Mikor ismét öszvejöttünk, merően
81 48| egymástól. Úgy örültem, mikor a táncnak vége lett, oly
82 48| nagyságát. Elakadt lélegzetem; s mikor Manci felém jött, s jó éjtszakát
83 48| nem tudtam. Elrémültem, mikor felébredvén ájulásomból,
84 52| szóllottam vólna előtte. Mikor soká mellettem ül, s szánakozva
85 56| virágra fakadjon akkor, mikor én kihalok. Már nincs messze. -
86 56| semmi bajom. Elment, s sírt, mikor elment. Így szalad előlem
87 57| annyira a házamat, mint most, mikor belőle végképpen kőltözködöm
88 62| amelyet rám akkor vetett, mikor magát számomra festeni hagyta. -
89 64| rettenetes szempillantás, édesem, mikor a ház alatt felültem, s
90 64| csak az Isten tudja, ki és mikor nyitja meg? Nem fogsz te
91 67| Így mosolyog a szerelem, mikor a leroskadtat feléleszteni
92 69| bizony olyankor cseppent el, mikor azt gondoltam, hogy leroskadok.
93 70| Posony, Majusn. 14dikén~Mikor lefektemkor eszembe jut,
94 70| álmodozásra szenderedem; - mikor ilyenkor azt álmodom, hogy
95 74| gondolsz pityergésével - s mikor közelít inkább eszünk a
96 74| eszünk a gyermekséghez, mint mikor szeretünk?~Ne únszolj, édesem!
97 76| MAROSYHOZ~Bécs, Júniusn. 13dikán~Mikor gyakorta a Bécs utcáin vagy
98 76| magamtól, ha ébren vagyok-é? s mikor beljebb tekintek, s a sok
99 78| gyámol, amelyre támaszkodom, mikor boldogabb életre megyek
100 83| Endrédybe kellett kapaszkodnom, mikor a bátyámhoz béléptem. Ő
101 84| s magamon kívűl vóltam, mikor a szobámba vittek.~Csókold
102 84| az embereimre tekintek, s mikor látom, mint sírnak magokban,
103 85| suttogása magamhoz nem hozott. Mikor így a templom kerítésén
104 87| tölthessék el; s akkor látják, mikor a sírhoz jutnak, hogy szegények.
105 89| mint a pápista temetés. Mikor az Osculaminit kezdik el,
106 89| sem útálok jobban, mint mikor valaki az isteni tisztelet
107 90| Minden tagom reszketett, mikor Jászai bélépett hozzám.
108 90| amint mondották. Elijedt, mikor meglátott, mert azt gondolta,
109 90| szeme örömmel tőlt meg, - de mikor a Manciéből könnyeket látott
110 90| Isten! kiálta, hát nékem mikor fognak? Édes Endrédym, monda,
|