Part

  1 1 |                 Ímé a példa, Bárótzy most már Barátom; s nem állítja
  2 2 |            folytak. - Igaz, hogy még most kevés olvasóim értik azokat
  3 6 |           tréfái által, belőlem. Még most is síró formán vagyok, s
  4 6 |       gondoltassam magam felől, hogy most szégyeniem esmérettségeket,
  5 7 |         emberek emberiségeket! Ímhol most sül ki, hogy Veszprémy meg
  6 7 |          micsoda hang vólt az! - még most is hallom! irtóztató! -
  7 7 |              kőszívű atya! melyet te most csábúlásodban nem hallottál,
  8 9 |          küldtem érettek; s hogy már most addig kell várakoznom, míg
  9 10|         levelemre nem felel, s éppen most veszem az Endrédy levelét,
 10 12|           jelentem néked. - Azon még most sem tudom megnyugtatni elmémet,
 11 13|            tüzemben mentem vólna el, most talám gyilkosa vólnék Szentpéterynek -
 12 13|            küldjön kétezer forintot. Most se tudom még, mint juthattam
 13 14|              szerencsétlen vagyok. - Most megint nyughatatlanul várom
 14 15|              elnézem, mi lesz ebből. Most veszem a Szentpétery levelét.
 15 15|           szól belőle. Édessége őtet most egészen megrészegítette
 16 15|     boldogtalan Szentpétery! az, aki most téged szerelmes mosolygásival,
 17 15|     mindazoktól a kínoktól, melyeket most szenyvedek, és amelyek bújdosásom
 18 15|           szánakozó! - utána nyújtom most ki karjaimat, mint egynehány
 19 16|           még kívánkoztam Budára; de most - miólta Manci nem enyím, -
 20 17|           nem vállalhattam fel, mert most alkalmatlannak érzem magamat
 21 20|         tartó kötésünk órája vólt; s most - mikor azt hittem, hogy
 22 21|      történetből nem akadnánk öszve, most se láthatnám. Miólta elment
 23 21|         téged szeretett, - talám még most is szeret, - eddig mindég
 24 21|            eddig mindég biztattad, s most elállasz tőle. Ez a cselekedeted
 25 21|         sohase egyeztem meg benne, s most se egyezem, hogy máshoz
 26 21|            egynehány héttel imádtam, most igaz valóságában állott,
 27 21|      palotában töltöttem, és amelyek most minden örömökkel, és kínfokkal
 28 21|              pillantását láttam, - s most megint egyszerre - egészen
 29 21|           ennek a boldogságnak, mely most lelkem előtt oly újan, oly
 30 21|              béugrottam egy kocsiba. Most az én kedves kis szobámban
 31 21|             vígadott, gyönyörködött; most pedig egyedül, mindentől
 32 21|               vetek együtt múlatott, most pedig - kiszakasztván a
 33 22|         gyönyörűségemet találtam, a' most gyötrelmemre válik. Bárcsak
 34 22|             legédesebb láncot; útjok most már - olyan messze megy
 35 22|            ösztöne vólt vezetőnk: de most el vagyunk szakasztva egymástól -
 36 22|            többet. - - Hála Istennek most mégis szakadnak könnyeim;
 37 22|           szaladtam vólna. - - - - - Most a' tesz nyomorulttá, akit
 38 23|         olyan csábító formán, mintha most is úgy vólna, - tovább mengyek,
 39 23|            gyönyörködések, amelyeket most úgy útálnak, úgy gyaláznak,
 40 24|       esküdted te azt nékem, - s ímé most midőn szerelmem gyötrelmeit
 41 24|          legkeservesebb hangjával, - most én nem vólnék nyomorult,
 42 25|          hátra - eltávozásom; de még most nem távozhatok el - nem
 43 27|           omlását hallhatod néhol. - Most Petrarcha az én kedves poétám;
 44 27|        szerethet csak engem, s mégis most -~Tegnap a húgomtól levelet
 45 28|       szerelem, s milyen életet élek most. Mégsem kisebbedik kívánságom,
 46 31|          szemmel köszönte meg azt; s most együtt járunk fel s alá,
 47 33|              ideig nem jöhetsz. - Te most olyan pályába lépsz, melynek
 48 33|     megfutottam vólna felét ennek, s most kinyújthatnám feléd kezemet
 49 36|          milyen szívszakadva számlál most Manci minden órát, minden
 50 36|           hozzá; elvette mindenem, s most nyomorúságom felett kacag.
 51 38|          esett, s nézd - milyen szép most a reggel! Vége a fergetegnek,
 52 40|       ajakimhoz. - Menj, monda, menj most; ez a szempillantás örökre
 53 41|        öszveöleltük. Az öröm előttem most olyan búborék, amely abban
 54 42|            Júliusnak 22dikén~Endrédy most sokat utaz, s ha idehaza
 55 42|          másoknak áskálódása, s hogy most újonnan kell azt a régi
 56 42|       kezdettem azt gyanítani, s ímé most színed, fonnyadásod mutatja,
 57 42| legiszonyatosabb ínségbe taszít. Már most mindent tud Uram Bátyám! -
 58 43|           ismét azt fújnom, akit még most is oly hevesen szerettem;
 59 43|             egyenesen hazajöttünk; s most olyan csendesen, olyan magammal
 60 44|             szabad, és hogy az, amit most égetett, a levélnek töredéke.
 61 46|      megszentelt. - Be minden el van most változva, édes Marosym!
 62 47|              nyúgodalmam nem vólt, s most is nincsen. - Muzsikát hallok
 63 47|           nékem úgy tetszett, mintha most tisztábban ragyogtak vólna
 64 47|            már nem vólt az ablaknál.~Most Marosy! azzal a kedves gondolattal
 65 47|              hallatta kedves szavát. Most már énekel, mert érzi, hogy
 66 47|         búzaszemet hintett nékik, de most - óh ne repüljetek ablakához;
 67 47|            vélem együtt feljöttedet; most itt vagy, s nékem, s soknak
 68 47|        érzett érzést esmér ő, érez ő most!~ ~
 69 48|             néked mindent tegnapról, most, mikor már alkalmasint elcsendesedve
 70 48| elmélkedésekbe merültem el, amelytől most visszaugrom. Repülve értünk
 71 48|              csinál nálam a ruha: de most szokatlanul leltem magam!
 72 48|            nyertem magamhoz térni, s most már megint egyedül maradván,
 73 48|            válni mindenkor, úgy vólt most nékem is alkalmatosságom
 74 48|           emlékeztetett mindenikére. Most már nem úgy néztem őtet,
 75 48|    kimentekezhettem vólna is máskor, most szóllani sem tudtam. Botorkázva
 76 48|          jelenléte, annyira köszönöm most alkalmatlan barátságát,
 77 48|            tárgya egykor Manci vólt, most, minekutána el van véve
 78 49|              Szentpéteryné Asszonyom most már nem cselekedte azt,
 79 49|             minél hamarább magadhoz. Most mindég körülöttem van, a'
 80 51|           Szíve már régen nálad van; most pedig már maga is teli szívvel
 81 52|               Septemb. 21dikén~Klári most ritkán távozik el ágyamtól;
 82 56|              s önként jöttek hozzám, most elijedve fordúlnak el tőlem.
 83 57|              annyira a házamat, mint most, mikor belőle végképpen
 84 57|               Többnyire ebben töltöm most magános óráimat, s olyankor
 85 57|       fontosabb gondjai; s mondd meg most, boldogabb vagy-é gyermekségedben? -
 86 61|           tövises terméseket, melyek most minden léptemben vérzenek!
 87 64|              az én kedves Klárimnak; most nem írhatok néki. Ölellek
 88 66|            csatolta vólna hozzád, ha most feleséged vólna, s életedet
 89 68|      csakhamar hazaszöktem. Itt ülök most, s ezer ellenkezések, amelyeket
 90 68|              városban. - Mit mondasz most rá? -~~Szomorú dolog, édesem!
 91 72|            arról a verejtékről, mely most lábaira egymást érve szakad.~ ~
 92 73|           Bellvederben töltöm. - Ah, most ez is haszontalan! A boldog
 93 73|            örökre megtompítja azt. - Most olyan hidegen állok a Corregio
 94 75|       hízelkednek-é, nem biztatják-é most ezt, s majd megint csaknem
 95 75|      gondolta, hogy őtet szereti. De most jöve elő az igazi, akihez
 96 78|             én ezekkel az okokkal; s most, minekutána nem engedvén
 97 78|            vetett tekintetet. Érzem, most érzem igazán, hogy nem elég
 98 81|              vetettem magamat. - Még most is szép vólt ő. - Lassan
 99 85|              Az Isten tartsa meg már most mindnyájunknak örömére az
100 86|           Ipolyság, Sept. 12dikén~Ha most enyím lett vólna Manci,
101 86|         látom, s elgondolom, hogy ez most enyím, vagy ha a városon
102 86|         bezzeg ha karjaid közt vólna most Manci! - Eltévedek ebben
103 89|           nyomta azt az érzést, mely most oly nyomorúltakká teszen. -
104 90|           szüléitől megnyerhetné; de most mint cancellista, rá számot
105 90|        feleségével szerelemben vólt, most világosságra látta lépni.
106 90|              ezt nézheti, nem ember.~Most könnyebben érzi magát. Mihelyt
107 90|             nékik, monda nékem, hogy most meg nem köszönhetem szereteteket;