Part
1 2 | Bácsmegyey nem feslett vólna ki soha a nem-létel méhéből.
2 2 | nemzeti eredetem felől. Ki nem hallja inkább a Bácsmegyey
3 2 | gyönyörködve bocsátanám én azt ki, mert az szint olyan tökélletes
4 4 | nedvességedet valamely féreg szívja ki, s akkor áll megint néked,
5 6 | esztendős lyánya facsart ki egy-két víg elmosolyodást,
6 6 | véle, hogy sok nép tódult ki nézésünkre sat. Sokára mondám,
7 6 | felelet könnyeket fakasztott ki szemeimből. Ha utálni akarnám,
8 7 | tartották-é már sokan, mintha ki lett vólna a dolog csinálva?
9 7 | emberiségeket! Ímhol most sül ki, hogy Veszprémy meg Veszprémyné
10 7 | a lakadalomra, ne vonjam ki magamat, mert néki elmúlhatatlanúl
11 7 | haragos szemmel csikarta ki belőle azt a szerencsétlen
12 7 | siralmas hangjával ejtette azt ki, - úgy állottam ott magamon
13 7 | elszökött, s azzal mentette ki magát egy barátja által,
14 8 | megsimogattad, hozzád szaladtam, ki akartalak ragadni karjai
15 8 | Halál? - nem ragad-é ez ki bennünket az emberi társaság
16 9 | flautraveremen öntöttem ki, s el akartam menni, mert
17 9 | felhők mellé, mint jött ki ismét egész fényjében, s
18 9 | lehetnék megint, hadd sírnám ki kebeledben bánatomat! -
19 12| hívatalbajövését. Én békével hallgattam ki; de forrott vérem, hogy
20 14| lehetetlen, hogy helytelenül adja ki azt; s ezen okból éppen
21 14| kinek karjai közt sírjam ki bánatomat - mert itt egyre
22 14| ti pótoljátok azt mind ki nékem, amit elvesztettem, -
23 15| szánakozó! - utána nyújtom most ki karjaimat, mint egynehány
24 16| belé! Szólj, hogy állom ki a Manci tekintetét? Akárhogy
25 19| szaladjak hozzá, ragadjam ki karjai közül, s szorítsam
26 20| sírnék, - örömest sírnám ki magam barátságos karjaid
27 21| üldöző képeket verhetném ki fejemből. - A vendégek már
28 21| minthogy olyan nemesen mentett ki maga, én hallgatok; elég
29 21| el, mert néki dolga van. Ki kell pihennem magamat, szemem
30 21| táncosnét fárasztottam vólt ki, s már a negyedikhez kaptam,
31 22| borzadással fejtettem vólna ki magamat karjaid közül, mintha
32 23| szeret, minden figurában ki lehet a többi közül esmerni.
33 23| fordultam, s szép karjain sírtam ki boldogságomnak teljességét.
34 24| mértékét a boldogságnak, te ki szoktad vólt terjeszteni
35 24| boldogságának! ó nem mondhatom ki, mit érzettem. - Ha Nagyságod
36 24| ablakomon. Sokáig néztem ki utánok. A szél egyenesen
37 26| von a sírhoz. Talám jól üt ki, édes Marosym! talám elcsendesedik
38 31| hirtelen könnypatak omlik ki, - ezt nézni, édes Marosym,
39 32| Miskolcra. Csak azt kötötte ki, hogy harmadnapnál tovább
40 33| kedves Klárim karjai közé, ki azt kevély örömmel fogja
41 35| az ő kebelébe sírhatnám ki, - ha ilyenkor a Manci képe
42 37| emberek nyelve nem mondhatja ki, amit akarnék. Könnyeim
43 38| Egy sohajtás szaladt ki mellyén, nem szóllott semmit,
44 38| tajtékos habokat csapdos ki a partra, melyekben a hold,
45 40| mélységeibe hatott. Nem állhattam ki tovább, s azon szín alatt,
46 40| egynehány könnyet törlött ki szemiből, s ismét így szólla:
47 40| emlékeztető mennyit árt; - de ki állhatott vólna ellent annak
48 40| mellé ültünk a kanapéra. Ki nem mondhatom, milyen teli
49 41| szívébe, elretten. Hányjátok ki assembleétokból az elsőségen
50 42| ejtett. Még alig pihentem ki magamat, midőn a bátyám
51 42| barátoddal szóllasz, s öntsd ki szívedet egészen előttem. -
52 43| lassú édes könnyet facsart ki elasticus érzéséből, s ezen
53 43| elment, kétszer ejtettem ki az egész csomót kezemből,
54 43| egy ilyen darabot kerestem ki, hogyha valamiképpen kívánni
55 45| előtt, mert nem állhatom ki ezt a kínzó gondolatot;
56 46| azon magát, melyik utcán ki lakik? én pedig mélyebben
57 46| karjai közt nem sírhatom ki szíves bocsánatomat! - Annak
58 47| Isten! miként álljam én ezt ki! Gyakorta feltészem magamban,
59 47| vólt, Ő az ablakon nézett ki, félig vetkezve, s figyelmezve
60 47| elragadják karjaim közül! ki az, aki azt cselekedheti?
61 48| csak a tornyok látszottak ki belőle. Milyen csendesség
62 48| kertészné pedig elfakadt sírva. Ki az apád? kérdem a gyerektől;
63 48| kertésznéhez, s szobát fogadtunk ki számára. Félben nem hagyott
64 48| nyomorúság, amely mindenikünkre ki van öntve, az a sors, az
65 48| eltaposva, ha a bátyám a gyeplőt ki nem kapta vólna kezemből.
66 48| olyan csendesen állottam ki. Manci az utolsó strópha
67 48| pap ezt a szót mondotta ki: amit az Isten öszvekötött,
68 51| szótalan ölelés által mondhassa ki azt az érzést, amelyet emberi
69 51| fogom elkésérni. Így hal ki az Isten veteményes kertében
70 53| Még csak egyszer mentem ki. Kocsin mentem ki a szőlők
71 53| mentem ki. Kocsin mentem ki a szőlők felé, de oly rettegések
72 55| suttogtam - ó nem mondhatom ki azt az ürességet, azt az
73 56| érlelve, hogy majd oda visznek ki közületek, hogy elrothadjak -
74 57| belőle végképpen kőltözködöm ki. Ímé néktek adom azt, de
75 57| gyermekségedben? - Nem; minden kornak ki van szabva bánatja és gondja,
76 60| az időből, s minden órám ki van szabva, azonkívül, amelyen
77 61| napfény sütött; mint tépted ki ösvényem szélein a virágokat,
78 61| hogy mégegy bimbó fakadjon ki, mely egészen érted, csak
79 63| közé dőltem el, ott sírtam ki sűrű könnyeimet, s elszaladtam
80 64| s - csak az Isten tudja, ki és mikor nyitja meg? Nem
81 66| szövevényekre vezet, amelyekből ki nem tudok fejtőzni. Ha Manci
82 67| Sokszor mérgesen fakadok ki az elfajult emberi nem ellen;
83 67| nem ellen; de nem fakadok ki többé. Még megbecsülhetetlen
84 67| széken ülő barátnéihoz. - Ki vóltam forgatva sarkamból,
85 68| megérdeklette szívemet. Tudakoztam, ki légyen? s azt felelte a
86 68| meg ez a felelet, édesem, ki nem mondhatom, kértem őtet,
87 69| elszenyvedhetetlen terhe facsarta azt ki; bizony olyankor cseppent
88 69| míg utolsó cseppjeket is ki nem szívja.~Néha, édes Marosym!
89 69| erőtlenségbe esik vissza, melyből ki nem tud fejtődni.~ ~
90 75| fecsegünk, s úgy öntjük ki lelkeinket, mint régi, meghitt
91 75| tudok egy esetet, amelyben ki lehet menteni. Tedd fel,
92 78| szerelmesekben egész generatio hal ki, - egész generatio Theréz! -
93 79| szabadságokért örömmel öntötték ki véreket, s meg akarván menteni
94 81| Valami sírás, jajgatás vert ki végre andalodásomból. Felvetettem
95 81| sírás támadt hirtelen oda ki, s jobban-jobban hallatszott.
96 84| tartottam, miképpen hűlt ki az élet melege. Ájúlva dűltem
97 86| s annyira elnyom, hogy ki kell pihennem magam; - ha
98 87| veszteném el, - s nem mondhatom ki, milyen kedves nékem ez
99 89| hanem egy levelet vont ki mellyéről, melyet a sokszori
100 89| természet szava tolta azt ki. Nemsokára néked lészek
101 90| tarthat. Egyszerre fejtette ki ekkor magát előttem az a
102 90| bébocsáttatni. Kegyesen hallgatta ki kívánságomat. Szelíd tekintetei
103 90| tettem, s nem mondhatom ki, milyen örömöm vólt rajta.
104 90| tőlem, ha nem esmérem-é, ki jött? s abban a pillantásban
105 90| mozdulva ült székén. Annyira ki vólt forgatva sarkából,
106 90| keszkenőjébe rejtette ábrázatját. Ki akarta azt venni kezéből,
107 90| olyan expressióval, amelyet ki nem mondhatok, vett tőlök
|