Part

  1 1 |           Barátom vót!~Akik Bárótzyt úgy tisztelik mint én tisztelem,
  2 1 |          van-é azólta is valaki, aki úgy szóljon mint ő?~Még gyermek
  3 2 |          minden egyéb fordításimban, úgy itt is, egyedül artistának
  4 2 |        bánatot.~Bánatot? - - Valóban úgy látszik, hogy ettől nem
  5 3 |             tekinteted mint ragadott úgy el, hogy róllad, magamról,
  6 5 |           vagyok; elfakadok sírva, s úgy teszek, mint az a gyermek,
  7 5 |            anyja, s aki a vasárnapot úgy nézi, mint az utolsó ítélet
  8 7 |              öszve fognak kelni? nem úgy tartották-é már sokan, mintha
  9 7 |          hangjával ejtette azt ki, - úgy állottam ott magamon kívül,
 10 9 |            enyím! Ezren sem szeretik úgy kedveseket, mint én téged,
 11 9 |           napot itt kell töltenem, s úgy kell tettetnem magam, mintha
 12 10|           őtet senkinek sem engedem. Úgy térek vissza Budára, mint
 13 13|            elveresedik ábrázatomtól, úgy elpirúlok, ha meggondolom!
 14 14|         halaszd sokára leveledet. Én úgy vagyok, mintha térdig érő
 15 14|         kellene keresztül vergődnöm. Úgy szomjúhozom a vígasztatást,
 16 17|              kő feküdt vólna rajtam, úgy dobogott szívem; s nehezen
 17 18|             commája levelemnek, hogy úgy is eléggé szerencsétlen
 18 18|            ember! mint érzi azt mind úgy, ami rajtam történt, mintha
 19 18|              De ha erőltetni akarod, úgy jársz vele, mint az érlelt
 20 20|              atyjafiait szerettem, s úgy néztem őket, mint tulajdon
 21 21|              hiteszegettet festette, úgy tűntek el lelkem előtt,
 22 21|              örömökkel, és kínfokkal úgy rohantak rám, mint valamely
 23 21|           könnyeimet, kiszaladtam, s úgy táncoltam, mint az eszeveszett.
 24 22|            látok-é egyet, aki nékem, úgy mint te, kezet nyújtson,
 25 22|              először láttalak, mikor úgy tetszett, hogy feltaláltuk
 26 22|         legelső tüzes csókját adtad, úgy hogy nékem eszem és mindenem
 27 23|       találom Mancit; az ő jelenléte úgy üldöz engem, mint valami
 28 23|           fel, ott találja Mancit, s úgy tetszik, mintha lenézne,
 29 23|       csábító formán, mintha most is úgy vólna, - tovább mengyek,
 30 23|     egymásnak mondani, mint tetszett úgy, mintha száz esztendők ólta
 31 23|       kevesebb alacsonyság az anyja; úgy én is részetekre állok,
 32 23|       gyönyörködések, amelyeket most úgy útálnak, úgy gyaláznak,
 33 23|          amelyeket most úgy útálnak, úgy gyaláznak, úgy tiltanak,
 34 23|              útálnak, úgy gyaláznak, úgy tiltanak, ugyanezek a gyönyörködések
 35 24|        tulajdon magadat szórhatna el úgy a szél; hogy semmi maradványa
 36 25|             a dolgot helyrehozhatná, úgy jól vólna, s én többé nem
 37 27|           tornyozva egymás felett, s úgy tetszik, mintha mohos fejek
 38 28|              tüzében olvad szívem. - Úgy van édes Marosym! te, az
 39 29|             s epedő nevetése engemet úgy csalogat, mint a barátság
 40 31|        ajándékinkat, s hogy ejti azt úgy, hogy a lakosok azt megköszönni
 41 31|        valami, ami nékem erőt adhat, úgy az, bizony azok a szempillantások,
 42 32|               Tám Manci eláll... - - Úgy oda lettem ettől a névtől,
 43 36|           nyomorúságom felett kacag. Úgy tartom, érzette, mit akartam
 44 38| megkoppasztva akadtak szemünk elibe. Úgy állottunk ott, mint a bálványok. -
 45 38|           szín borítja el. Ablakomon úgy hat fel a tavaszi virágok
 46 40|         gondolat, hogy talám szeret, úgy lobbant fel előttem, mint
 47 40|             tiszta, nem ilyen víg, - úgy - úgy a következő reggel
 48 40|               nem ilyen víg, - úgy - úgy a következő reggel lesz
 49 40|               öszvefutotta kulcsait, úgy tettette magát, mintha gondolkozna,
 50 41|      megrontott, azt gondolván, hogy úgy ér végéhez. Mindjárt, hogy
 51 41|           öltöztetik is; - ha nem, - úgy haszontalan igyekezetetek,
 52 41|            nem nyitja meg szívét, ó! úgy zárva marad örökösen! -
 53 42|           utaz, s ha idehaza van is, úgy el van foglalva, hogy alig
 54 43|       megbocsátottam néki egészen, s úgy néztem őtet, mint az engemet
 55 43|            az egész csomót kezemből, úgy hogy minden rám bámult. -
 56 43|        szerencsésen copírozott, hogy úgy tetszik magamnak is, mintha
 57 43|        Klárinak ment, általölelte, s úgy öszvecsókolta, hogy képe
 58 43|              ő Klári mellé állott, s úgy olvasta a textust, melyet
 59 43|             után senki sem hatja meg úgy szívemet, mint ő, s Isten
 60 47|           alig vehetek lélekzetet; s úgy vagyok, mintha az Aetna
 61 47|              a szerelem boldog ideje úgy lebeg előttem, mint egy
 62 47|            elcsüggedten ülök megint, úgy, hogy öszve-öszverogyok,
 63 47|           megfagyott érzékenységet - úgy nem mondhatom, hogy ma nyúgodalmam
 64 47|              Te is szeretted őtet? Ó úgy testvérem vagy! vagy talám
 65 47|              ez az éj csendességében úgy hangzott, mint egy angyal
 66 47|           felnézett az égre, s nékem úgy tetszett, mintha most tisztábban
 67 47|            meg az embert a képzelés. Úgy tetszett, mintha tekinteteink
 68 48|          kárhoztatom. "Ne ítéljetek, úgy nem ítéltettek." Bárcsak
 69 48|             az ácsok mellől leesvén, úgy öszvetörte magát, hogy egynehány
 70 48|       tolongva találtam a ház előtt, úgy hogy miattam egynehány lett
 71 48|             szokott válni mindenkor, úgy vólt most nékem is alkalmatosságom
 72 48|            mindenikére. Most már nem úgy néztem őtet, mint a Szentpétery
 73 48|          Szentpétery jegyesét, hanem úgy, mint azt a szerelmes lyányt,
 74 48|           minden rám tátja a száját, úgy megijedtem, hogy meg nem
 75 48|        csalt-é meg - vagy valósággal úgy volt? - nem tudom, nem is
 76 48|             kelle térnünk egymástól. Úgy örültem, mikor a táncnak
 77 57|           legboldogabbnak tartják; s úgy látom, hogy az semmivel
 78 57|          időnek valami elsősége van, úgy azt nevezem annak, hogy
 79 64|             phantasia játéka vólt-é? úgy ragyogott, mint a legszebb
 80 67|          Manci. Elijedtem látásától, úgy hogy valósággal reszketett
 81 69|              egy lélek vólt szegény, úgy éltünk, mint az angyalok! -
 82 69|           csepp cseppent is - Isten! úgy bizony nyomorúságom elszenyvedhetetlen
 83 69|           amelyre nem merek felelni. Úgy mellőzöm azt el, mint egy
 84 75|           ülünk; együtt fecsegünk, s úgy öntjük ki lelkeinket, mint
 85 75|             közönséges neveléseket s úgy vádold azt, aki szerelmében
 86 75|           csak egy keveset szeretsz, úgy hozzá mégy. Forr bennem
 87 75|              ezt az érzést elnyomja. Úgy szóllok, amint gondolkozom,
 88 75|         gyülekezetbe, s nézd el, nem úgy hízelkednek-é, nem biztatják-é
 89 78|            melynek párkányján áll, s úgy lesz elkészűlve, amint óhajtom.
 90 81|             általölelte Therézt, aki úgy reszketett, mint a kis bárány
 91 81|            vólna meg. Az elcsüggedés úgy leskelődött utánam, mint
 92 83|         hátha sohasem látlak többé - úgy tetszik, hogy előre érzem
 93 85|             szekér, én és Endrédy, s úgy osztán a sok parasztok feleségestűl.
 94 87|        Ipolyság, Sept. 17dikén~Nékem úgy tetszik Barátom, hogy nemsokára
 95 87|              harasztot látok leesni, úgy tetszik, mintha az életnek
 96 87|             emberek haldoklók körül, úgy nem lennének olyan érzéketlenek,
 97 89|             a koporsó körűl a tömjén úgy emelkedik, mint valami felhő,
 98 89|             véle való beszélgetésre. Úgy látszik, hogy szegény és
 99 90|    lelkiesméretek vádja alatt előtte úgy állottak, mint egy Szent
100 90|          rajta. Álmos vagyok, de nem úgy mint egyébkor; ma bizonyosan
101 90|              térdre bukott előtte, s úgy tartotta néki a szagló vizet.
102 90|        meglátta, az égre nézett fel. Úgy tetszett, mintha valamit