Part

 1 3 |       január ~Mintha csak álmodnám, édes Mancim, hogy eljöttem tőled.
 2 3 | pillantástok eledel. Ha elgondolom, édes Mancim, mint sétáltunk estvénként
 3 3 |        Végezés adott, s mint mentem édes szenderedésben melletted,
 4 3 |         miként ébresztettél fel egy édes csókod által álmomból, s
 5 3 |           még szívem! Isten hozzád, édes Mancim! édes Mindenem! Szeress
 6 3 |          Isten hozzád, édes Mancim! édes Mindenem! Szeress továbbra
 7 5 |           jan.~Ne vedd rossz néven, édes Marosym! hogy levelemet
 8 6 |          egy-két víg elmosolyodást, édes enyelgése s eleven tréfái
 9 6 |               s azzal jó éjtszakát, édes Mancim!~Ez a gyermek az
10 6 |      szemeimből. Ha utálni akarnám, édes Mancim, az embereket, azokat
11 7 |           szegény atyjok uroktól, s édes asszonyanyjoktól megtanulták,
12 9 |           meg előttem. Ha azokat az édes tekinteteket elnézem, melyeket
13 9 |             lövődtek fel, ha azt az édes hangot hallom, mellyel a
14 9 |           Sokáig csakugyan nem tart édes álmom, s megint üldöz hitszegésed. -
15 12|        elejéntén ellenkezett; de az édes szüléi, aranyhegyek ígérésével
16 12|         szenyvedheti. - Szánakozom, édes Bácsmegyeym, szomorú eseteden,
17 14|            hideg vizet. Írj megint, édes Marosym! tudod micsoda jutalom
18 15|            szerelmes mosolygásival, édes kék szemeivel az elysiumba
19 18|           magában nő fel, - micsoda édes ártatlanság, micsoda szent
20 19|           körül lebegte őtet, az az édes levegő, amelyet bészítt
21 20|         szeretett, míg még azzal az édes gondolattal hízelkedhettem,
22 20|     találhatja. Bárcsak vólnál itt, édes Marosym, ez a legfőbb kívánsága
23 21|          tőlem, értem, mit mondasz, édes jó Bácsmegyeym! - Ha elnézem
24 21|           Bácsmegyey! felel szokott édes szavával, az azokon való
25 21|             mi baja? - E' sok vólt, édes Marosym; nem tudtam mit
26 23|          kezét, midőn mellette mély édes andalgásba ültem; ott törte
27 23|            ültem; ott törte kétfelé édes mosolygással a piskótát,
28 23|          vólna egymást. - Így lész, édes jó Marosym, ezer, meg ezer
29 23|                De ez bévett szokás, édes Marosym! minthogy az ilyen
30 24|              látom én azt magam is, édes Marosym, hogy én néked,
31 24|        öledbe hullassam boldogságom édes könnyeit. Marosy, mondám
32 24|            mondám gyakran olyankor, édes Marosym! nyitva tartod-é
33 24|   véghetetlenül szeretem. S hidd el édes Marosym, ha kimondhattam
34 26|            sírhoz. Talám jól üt ki, édes Marosym! talám elcsendesedik
35 28|         Júniusnak 5dikén~Te tudhadd édes Seumikóm, azt mondja Petrárcha,
36 28|             olvad szívem. - Úgy van édes Marosym! te, az én Seumikóm!
37 31|            az ő ajándéka nékem igen édes szempillantásokat csinál.
38 31|            adományinkat. Azt nézni, édes Marosym, hogy Theréz milyen
39 31|   könnypatak omlik ki, - ezt nézni, édes Marosym, mennyi bóldogság!
40 32|           kiléptem. - Isten hozott, édes bátyám! mi hoz ilyen váratlanul?
41 32|             Csendesítsd meg magadat édes Klárim, mondám, nem vagyok
42 32|             szívében. - Szerencsés, édes bátyám? felele kérdező tekintettel,
43 32|         vagy felőled szóllok. - Az, édes húgom, szerencsés! tovább
44 32|        érzékenyen vettünk részt. Ó, édes Anyám, s te Igaz! akit én
45 32|       kevélykedve nevezek Atyámnak! édes jó Szüléim, ti, akiket mi
46 32|           teljesíteni!~A tiéd Klári édes Marosym! A tiéd volt ő azon
47 34|            rohan rám, s tartok tőle édes Marosym! hogy egészen lever.~ ~
48 37|          vóltam eszemen. - Ez nehéz édes Marosym! mindent elkövettek
49 39|      Júliusnak 12dikén ~Oda vagyok, édes Marosym! oda vagyok! - Theréz - - -
50 40|       küszködött magával. - Jöjjön, édes Bácsmegyeym, mi mind a ketten
51 40|              olyan hajló, hízelkedő édes hanggal. Az utolsó stróphában:
52 40|            s letörlötte könnyeimet. Édes Bácsmegyeym, ennyi könnyek
53 42|           midőn a bátyám félrevont. Édes öcsém, te beteg vagy, monda.
54 42|    indulatos által-szorításommal. - Édes Uram Bátyám! felelék néki
55 42|         megütközve. - Ezt a Mancit, édes Uram Bátyám, én négy esztendő
56 43| kimondhatatlan szerelemmel! - Ilyen édes elkeseredésem alatt nyíla
57 43|     szerencsés expressióm egy lassú édes könnyet facsart ki elasticus
58 44|          tilalmazott portéka. - Nem édes Bácsim, felele dadogva,
59 46|        minden el van most változva, édes Marosym! Mikor ennek előtte
60 46|         kiáltottam fel, s ő azt egy édes mosolygással fogadta el -
61 47|           az ablakról egy: Köszönöm édes Szentpéterym!-et kiáltott
62 48|            akarok véget vetni. Nem, édes Marosym, míg csontaimban
63 48|         szájokba. - Az apád odavan, édes lyányom! mondám, nem fojthatván
64 48|             rám a végszobában. Jer, édes Bácsmegyeym! monda olyan
65 48|           azólta annyit szenyvedtem édes Marosym, annyit, hogy magam
66 51|        Septemb. 19dikén~Áldást rád, édes Marosym! Klárihoz írt szíves
67 51|           leveled vétele ólta olyan édes kesergésbe süllyedtem el;
68 53|        Eddig mindkettőjöket öleled, édes Marosym, s a szerelem legtisztább
69 53|           le nem írhatom. Ha látna, édes Marosym, s látná, hogy én
70 54|        mennyei karokkal általfog, s édes lehellete sebeimet bégyógyítja,
71 61| szenderedésbe hozott. A' vala tehát édes Marosym az én sorsom, hogy
72 62|      kezéből, s sírva egy: Itt vagy édes Hiteszegettem!-et kiáltottam.
73 62|        Maradj hát örökösen ujjomon, édes gyűrűm! ha pedig meghalok, -
74 63|           akartam tőle búcsúzni, de édes Marosym! egy olyan tekintet,
75 65|            árnyék világ nélkül, s - édes Marosym! elérhetsz-é te
76 69|             is ki nem szívja.~Néha, édes Marosym! világosan látom,
77 70|          enyím lehetett vólna, s új édes álmodozásra szenderedem; -
78 72|          őket majd, s férji s atyai édes érzési alatt elfelejtkezik
79 75|            mondhatná Uram Atyám: Én édes lyányom, nem akarlak erőltetni,
80 75|                Én igaz bíró vagyok, édes Marosym, semmivel sem vádolom.
81 75|     leszállott a mérőserpenyő. Nem, édes Marosym, ha indúlataim felzajdúlásában
82 77|            itt kell hagynom Bécset, édes Marosym, mert ez a csalfa
83 78|         ezért kegyetlenséggel? Nem, édes Therézem, amint az igaz,
84 81|         eresztette magát a szerelem édes érdeklésének, de nékem azok
85 87|        álmot alszom a sírban. Akkor édes Marosym, akkor közelíts
86 89|         ERZSUS JÁSZAIHOZ~Ez a levél édes Lajosom! legutolsó levelem
87 89|            szerelem nem jajgat. Ott édes Jászaim, ott várlak én majd
88 89|          viselte. Szenyvedj békével édes Jászaim! Jöjj gyakran templomunkba,
89 90|  megszólítottam. Ne féljen, mondám, édes Erzsusom; a Jászai barátja
90 90|        ellágyúlt, s ő is sírt. Jer, édes Mancim! monda Szentpétery,
91 90|      menjünk. - Jól mondod, felele, édes Endrédym, menjünk. - Feléjek
92 90|           találta. Irtózom mondani, édes Marosym! - annyira jutott,
93 90|            4. órakor~Megvan minden, édes Marosym! A mi kedves Bácsmegyeynk
94 90|             hát nékem mikor fognak? Édes Endrédym, monda, köszöntsd