Part
1 1 | kevélykedem!~Tizenhárom esztendeje már, hogy Mármontel magyarul
2 1 | Ímé a példa, Bárótzy most már Barátom; s nem állítja megbántásnak,
3 2 | ahol Werther helyett, kire már azelőtt régen kitettem a
4 2 | anya-nyelv. Ha ezek, minekutána már a tudományoknak minden nemében
5 3 | nélkül sírok. - Ó Manci, már egynehány ízben jöttem el
6 5 | még eddig se vetted, noha már egynehány napja, hogy itt
7 5 | többnyire pityergő formán áll.~Már magam is szégyenlem, hogy
8 6 | Egynehány könnyet láttam már én emiatt folyni s - az
9 7 | kelni? nem úgy tartották-é már sokan, mintha ki lett vólna
10 7 | bóldogtalan módhoz kap, amely már annyi gyermeket tett szerencsétlenné,
11 7 | szüléjeknél érhessek jó véget; de már késő vólt ajánlásom. Keservesen
12 7 | elibe; - de mikor a pap már az esketést elkezdte, s
13 8 | mielőtte testünkbe szállottak, már öszvekapcsolva tartotta.
14 8 | akarom megszegni hitemet. - Már nem állhatom tovább hallgatásodat.
15 8 | hadd teljen meg poharam már keserűséggel is! Kevés napok
16 9 | megtudni, ha vannak-é leveleim? Már a levélhordó kezében vannak;
17 9 | küldtem érettek; s hogy már most addig kell várakoznom,
18 9 | eddig írtál vólna, vagy... már nem vólnál Manci. Álld meg
19 10| mellyel azt kiadjam. - Manci már ötödik levelemre nem felel,
20 12| secretárius Szentpétery már itt van. - Bácsmegyey! készítsd
21 12| tarthatja. - Ezen elszégyenült. Már e' mind késő, ugymond; a
22 12| dolgot, hogy Szentpéteryt már szenyvedheti. - Szánakozom,
23 13| mikor mengyek el. Egyszer már egészen útnak készültem,
24 14| testvérének illik írni. Már alig tudom elolvasni, annyiszor
25 15| MAROSYHOZ~Soprony, Mart. 21dikén~Már csak elnézem, mi lesz ebből.
26 15| tereád is száll miatta. - Én már fekvő beteg vóltam. Marosymon
27 18| ami érlelésére szükséges, már belé rejtette abba a földbe,
28 19| Ápr. 14dikén~Óh Marosy! már láttam Mancit - már általestem
29 19| Marosy! már láttam Mancit - már általestem azon a szempillantáson,
30 19| megfosszam. Egy sűrű, s már zöldelni kezdő bokor mellé
31 21| ki fejemből. - A vendégek már inkábbára mind öszvegyűltek;
32 21| előtte, - egynehányszor már el akartam szaladni. Manci
33 21| jelentette, hogy a vendégek már mind jelen vannak, s a táncot
34 21| még jobban eltüzesítette már azonkívül is meghevesedett
35 21| láttam! - Nagysád van itt? s már régen? kérdém; micsoda hatalma
36 21| fárasztottam vólt ki, s már a negyedikhez kaptam, de
37 22| legédesebb láncot; útjok most már - olyan messze megy el a
38 22| koporsóhoz késérjen, melytől már úgyse vagyok távol. Manci!
39 23| léptünk bé a palotába, s már az egész bálra engagírozva
40 23| minthogy az ilyen öröm már nem illik az őszhajú bölcsekhez,
41 24| a Sklávommal! - Manci! már e' sok! mondám. - Ebben
42 26| viszen engemet, mert én már nem akarhatok, egész machinává
43 29| messziről ránk nem kiáltja, hogy már a tizenkettőt elütötte.~ ~
44 30| óhajtom olyankor, hogy egyszer már esne le szememről az a fátyol,
45 32| fogadtam, mert holnap reggel már ismét Tornára mengyek. - - -
46 32| Klári az ablakon állott, s már karjaim közé vetette magát,
47 32| húgom, szerencsés! tovább már nem tartóztathattam meg
48 32| kedvese. - Sokszor elolvasta már leveledet, s az a titkos
49 40| Keresztes, Júliusnak 15dikén~Már ma bővebben írhatok néked,
50 40| Rövideden akartam búcsúzni, s már mentem feléje; de ő elimbe
51 40| vólna. Megszorítottam kezét. Már hallottuk a gróf kopogását.
52 40| láttam, nem hallottam semmit. Már a mezőn vóltam, mikor annyira
53 41| enyhíteni fájdalmimat, s ezzel már ilyen rövid idő ólta is,
54 41| soha annak szemét, akit már vígyázóvá tett álnokságtok;
55 42| utat kezdened, amelynek már régen lettél vólna végén,
56 42| valami titkos betegség lehet; már leveleidből kezdettem azt
57 42| legiszonyatosabb ínségbe taszít. Már most mindent tud Uram Bátyám! -
58 43| szívre, s ugyanezért odahaza már egy ilyen darabot kerestem
59 44| ő azt válaszolta, hogy ő már szívével nem szabad, és
60 46| tettem, s magammal hordtam, s már könnyebb szívvel mentem
61 46| elütötte, s tudtam, hogy Manci már felkölt, s az ablakon utánam
62 47| hogy nyomorúságának valaha már légyen vége. Isten! miként
63 47| kívánság, hogy bár itt vólna már az a szerencsétlen percentés:
64 47| Mégegyszer visszatekintettem, s már nem vólt az ablaknál.~Most
65 47| világosodik. Az én pacsirtám már egynehányszor hallatta kedves
66 47| hallatta kedves szavát. Most már énekel, mert érzi, hogy
67 47| tám könnyebbülést hozol. - Már olyan világos van, hogy
68 48| Buda, August. 9dikén~Manci már asszony! nézz körül az egész
69 48| mindent tegnapról, most, mikor már alkalmasint elcsendesedve
70 48| nyertem magamhoz térni, s most már megint egyedül maradván,
71 48| emlékeztetett mindenikére. Most már nem úgy néztem őtet, mint
72 48| felé. A compliment alatt már alig bírtam magamat; mikor
73 49| Szentpéteryné Asszonyom most már nem cselekedte azt, amit
74 50| lassan, igen nehezen. Ezt már magam is megírhatom néked.
75 51| nemsokára nálad lesz. Szíve már régen nálad van; most pedig
76 51| régen nálad van; most pedig már maga is teli szívvel repül
77 56| akkor, mikor én kihalok. Már nincs messze. - Nyílik az
78 56| elfogadjon. Ezer Atomus várja már szomjan véremet, hogy belőle
79 59| Szentpéterytől el kell búcsúznom. Már fogják a lovaimat, mert
80 69| meglátogattam a bátyámat, már újra feleségesen kaptam
81 73| MAROSYHOZ~Bécs, Majusn. 22dikén~Már Bécsben vagyok, s óráimat
82 75| minekelőtte félretekintesz, már elpattan!~Sokat vesztenének
83 84| a testvére az atyámnak már nem él. Ma sokkal jobban
84 84| szempillantásban oda lett. - Én már halva találtam, minden igyekezetünk
85 85| MAROSYHOZ~Ipolyság, Sept. 9dikén~Már a földben van, édesem! -
86 85| mondta: Az Isten tartsa meg már most mindnyájunknak örömére
87 88| javallja ezt a szándékot; s már rávettek, hogy szavokat
88 89| a sokszori elázás miatt már alig lehet olvasni. Idezárom
89 90| bizonyosan jól alszom, mert már régen nem kóstoltam a könnyű
90 90| hangjával, - sírsz? Tehát már ebben az életben el vagy
91 90| ugyan az, de Bácsmegyeyt már a leghevesebb phántásiákban
92 90| A mi kedves Bácsmegyeynk már nem él. A legirtóztatóbb
|