Part
1 3 | szenderedésben melletted, s te miként ébresztettél fel
2 3 | az az üresség, melyet a te emlékezeted támasztott szívemben,
3 7 | kegyetlen kőszívű atya! melyet te most csábúlásodban nem hallottál,
4 8 | mintha más csókolt vólna meg, te pedig édesen mosolyogtál
5 8 | másodikszor ölelt meg, s te őtet megsimogattad, hozzád
6 8 | öszvekapcsolva tartotta. Ha te engem elhagynál Manci! -
7 8 | szerelmed birtokában. A te szerelmed felébresztette
8 9 | miénk? Nem; - de hiszen a te képed megint olyan kedvesen
9 9 | ha lehetséges-é az, hogy te nékem nem írtál; nem akartam
10 9 | mindazt, ami tőled jön. Te az én leveleimet vetted.
11 9 | téged, s - azért is szeretsz te engem. Más több kincset,
12 9 | csak egy akaratja van, - a te akaratod. Miért nem mehetek
13 12| meg, hogy Szentpétery a te szerelmed felől még ekkoráig
14 14| tüzességében keresed. Édesem, te szánsz, hogy hevességem
15 15| néki; - fontold meg azt te, és írd meg, mit csináljak, -
16 20| Ó Marosy, be boldog vagy te! s be boldog leszel még
17 20| s ha nem írtál, s én a te nevedben őtet megcsókolom,
18 20| s azt mondom, hogy azt te küldöd, s hogy ezerszer
19 22| gyötrelmemre válik. Bárcsak te vólnál itt, mindent könnyebben,
20 22| könnyebben leszek. Ó Marosy, csak te tudod, azt, mit szenyvedek
21 22| egyet, aki nékem, úgy mint te, kezet nyújtson, s a koporsóhoz
22 22| hogy feltaláltuk egymást, te elpirúltál, én pedig mindjárt
23 22| szerelemmel szerettelek, s te azután azon az estvén, egy
24 22| lélek megsúgta vólna, hogy te ezzel a csókkal szívembe
25 23| Forrók, monda egykor, a te könnyeid! - én felé fordultam,
26 24| mértékét a boldogságnak, te ki szoktad vólt terjeszteni
27 24| Marosym! nyitva tartod-é te nékem ezeket a karjaidat,
28 24| szívre-szorúlással esküdted te azt nékem, - s ímé most
29 27| Írj néki minél elébb; a te leveleid deríthetik fel
30 28| Torna, Júniusnak 5dikén~Te tudhadd édes Seumikóm, azt
31 28| Úgy van édes Marosym! te, az én Seumikóm! s te, Manci
32 28| Marosym! te, az én Seumikóm! s te, Manci lelke! aki engemet,
33 28| teszi. - Nem Marosy vagy-é te? s mégis ezt írod? Tartóztass
34 32| Miskolc, Júniusnak 25dikén~A te kedves leveleden igen nagy
35 32| gondolod; - én általad, és a te Marosyd által vagyok szerencsés.
36 32| által vagyok szerencsés. A te neved hallása édesebb érzést
37 32| mindég elborítja valamikor a te nevedet említem, vagy felőled
38 32| mindent kimondtam egyszerre, - Te szerencsés vagy - Marosy
39 32| részt. Ó, édes Anyám, s te Igaz! akit én kevélykedve
40 32| hogy minden gondolatja csak te vagy. Nem szól semmit; sír,
41 33| bizonyos vagyok benne, hogy te tökéletesen megfelelsz annak
42 33| sok ideig nem jöhetsz. - Te most olyan pályába lépsz,
43 34| Torna, Júliusnak 1sőjén~A te notáriusságodon, s közelgető
44 35| megemésztette vólna - Isten! te látod mint nyögök terhem
45 40| mindenike találja sírját, - mert te a tiéddel szentelted meg. -
46 42| is elidbe terjesztem. A te szíved Marosy, a te engemet
47 42| terjesztem. A te szíved Marosy, a te engemet szerető érzékeny
48 42| bátyám félrevont. Édes öcsém, te beteg vagy, monda. A te
49 42| te beteg vagy, monda. A te betegséged valami titkos
50 44| Buda, Júliusn. 29dikén~A te Klárid gyönyörű gyermek!
51 44| kosarat, anélkül, hogy azt te, én, vagy valaki más tudta
52 44| vallotta meg előttem okait; s a te szíved nem érzene eléggé
53 47| utca köveire hullottak. Te esméretlen barátom azzal
54 47| a panaszlós furulyával! Te is szeretted őtet? Ó úgy
55 48| annyiszor ültem véle, ahol te velem annyiszor vóltál,
56 48| engemet kínzott, és - Isten! te megbocsátol nékem, ha zúgolódtam,
57 48| barátim nyomorúságát! ha te nékem ezt a szívet nem adtad
58 48| nyughatatlan kívánsággá! - te utánad Halál! Megszabadító,
59 53| légyen. Manci! Manci! még a te neved kibeszélhetetlen szerelemmel
60 54| szép életünkre vetünk; - te pedig, Marosy! - be sokat
61 54| nemes elhevűlés, amellyel te akkor szóllottál, azok a
62 54| elborították, biztatóim nékem, hogy te csendes lelkiesmérettel
63 56| azt el a hiteszegett keze. Te boldog - boldog vagy! kiálték!
64 56| lehallatszék kiáltásom. Te is utána mégy. Akkor vissza
65 61| Manci, mint változtattál te meg mindent életem ösvényén;
66 61| amint egykor magad neveztél; te nem csináltál egyebet annál,
67 62| tagadhatatlan; de, - hátha a te Klárid meghalna, elvetnéd-é
68 64| mikor nyitja meg? Nem fogsz te többet benne nyugodni! -
69 65| Májusn. 5dikén~Hogy hiheted te azt, hogy az én utamnak
70 65| édes Marosym! elérhetsz-é te valami célt olyan eszköz
71 66| vólna meg: Nézd az én és a te gyermekeidet! én őket anyai
72 66| kedvezéssel apolgattam; te őket atyai hűséggel táplálgattad -
73 68| a világgal? Elnézheted-e te azt megindúlás nélkül, hogy
74 72| Boldog ember! mondám, te egészen az vagy, aminek
75 74| Bécs, Majusn. 25dikén~A te tanácsod, s projectumod
76 74| állapotom következéseit. - Te férj, s atya vagy. Tedd
77 75| meg nem tudunk egyezni: te ítéld el közöttünk a pert.
78 75| véres bosszú szálljon rád, te, aki ezt a szegény, ártatlan,
79 78| boldogsága egyedül a te elszánásodtól függ. Tedd
80 81| Kegyetlen, mondám, miért mondod te ezt? - Meghidegedett Mancimra
81 87| visszamégy, s karjai közé dűlsz. Te nemsokára atya lészesz. -
82 87| az, Marosy, akit néked a te Klárid szűl, nevemet add
83 89| vigasztalás, amely engem enyhít, a te szívedbe hat által. Mindjárt
84 89| vallás, és az okosság hágy. - Te enyím - örökké enyím vagy.
85 90| adott néki. Manci! monda, te sírsz? miattam sírsz? -
86 90| bánattá változott. Manci! te sírsz? kérdés a leghevesebb
87 90| egyébkor. Lehozatta a várból a te képedet, és a feleségedét,
|