Part
1 1 | Bárótzyval - futni mer! - Nékem nyomdokait csókolni, Őtet
2 3 | az öröm-poharat, melyet nékem a Végezés adott, s mint
3 8 | előtt lépnék a sírba; mert nékem csak egy szívem van, s az
4 9 | lehetséges-é az, hogy te nékem nem írtál; nem akartam elhinni,
5 9 | tekint reám, de - mit tesz nékem az egész világ becsülése
6 14| tiszteletre méltó bátyám nékem többet küldött, mint kértem;
7 14| vélem azt a summát, melyet nékem oly nemesen ajándékozott,
8 14| ugyan itt is; de ők nem nékem valók; nem éreznek semmit,
9 14| ti pótoljátok azt mind ki nékem, amit elvesztettem, - az
10 15| egészen megrészegítette s nékem Marosy, - az ő leveléből
11 15| ezelőtt egynehány hónappal nékem, csak nékem esküdt állandó
12 15| egynehány hónappal nékem, csak nékem esküdt állandó bonthatatlan
13 21| kevés idő múlva megint nékem jött. Manci a bátyjára nézett,
14 21| Elaludt az a mécs, mellyel nékem az ész egy-két percentésig
15 21| az úron történik, az adja nékem ezt a hatalmat. Az úr rosszul
16 22| ha nem látok-é egyet, aki nékem, úgy mint te, kezet nyújtson,
17 22| távol. Manci! Manci! ha nékem akkor, mikor először láttalak,
18 22| részeimen is keresztülhatott, nékem a szerelem legelső tüzes
19 22| csókját adtad, úgy hogy nékem eszem és mindenem elveszett; -
20 22| mindenem elveszett; - ha nékem akkor Manci! valami jó lélek
21 23| táncoltam vólna. Amott nyújtotta nékem szép kezét, midőn mellette
22 24| mikor még a feljövő nap nékem mindég kedves reggelt, kedves
23 24| Marosym! nyitva tartod-é te nékem ezeket a karjaidat, ha bóldogtalan
24 24| szívre-szorúlással esküdted te azt nékem, - s ímé most midőn szerelmem
25 27| is utánam jajdulnak. - Ő nékem mindenem vólt - mindenem! -
26 30| szempillantásokat csinál nékem, hogy egészen megnyugtatott
27 31| találhatok. Azonban az ő ajándéka nékem igen édes szempillantásokat
28 31| bóldogság! s ha van valami, ami nékem erőt adhat, úgy az, bizony
29 32| húgomnak, s köszönöm, hogy ezt nékem engedted. Egyenesen szaladtam
30 32| kitalálhatná, hogy örömében sír; s nékem jő, s öszvecsókol. - Nem
31 35| ez a teli szív, hóhérom nékem. Ha én ebben a nagy Mindenben,
32 40| Kassáról kiküldötte, melyeken nékem késedelem nélkül Buda felé
33 40| ismét egymást? s mit hágy nékem emlékezetül? - Theréz! forró
34 40| szemiből, s ismét így szólla: Nékem ugyan semmire sincs szükségem,
35 40| melynek bételjesítésétől nékem oly sok függ, - küldje meg
36 40| oly sok függ, - küldje meg nékem a képét. - Elijedtem, mert
37 42| leveleimet. Nem magad írtad-é azt nékem, hogy leveleim olvasztják
38 42| felelék néki síró hanggal; nékem Uram Bátyám előtt nincs
39 42| mindent tud Uram Bátyám! - Ezt nékem desperatus hanggal kellett
40 43| estvéje lett volna, mint nékem ez a mai. Hadd fogjak előbeszélléséhez. -
41 43| kezembe. A Manci jelenléte nékem mindent szentté tészen;
42 43| nek, ha hallanád. Ő ezt nékem componálta, s ugyan azért
43 43| láttam, édesebb jutalom vólt nékem, mint az a sok tapsoló kéz,
44 43| hogy képe egészen égett. Nékem kedves szemekkel hajtotta
45 46| látásom? - jaj néki! - de jaj nékem is! - Jaj néki! ha lelkiesmérete
46 46| lelkiesmérete vádolja, - s jaj nékem, hogy azt a szeretett lyánykát
47 47| állott, felnézett az égre, s nékem úgy tetszett, mintha most
48 47| a szó magában néki. Hát nékem? Marosy! hát nékem? - -
49 47| Hát nékem? Marosy! hát nékem? - - Isten! mi lesz belőlem.
50 47| feljöttedet; most itt vagy, s nékem, s soknak másnak tám könnyebbülést
51 48| olyan óhajtott lett vólna az nékem, mint az állhatatos hív
52 48| Isten! te megbocsátol nékem, ha zúgolódtam, panaszra
53 48| barátim nyomorúságát! ha te nékem ezt a szívet nem adtad vólna,
54 48| mindenkor, úgy vólt most nékem is alkalmatosságom észrevenni,
55 48| óltár elibe állítottam. Nékem véle éppen általellenébe
56 48| indítottak a nézők között; s nékem azt kelle hazudnom, hogy
57 48| pohár puncsot igyam, mely nékem új erőt s kedvet adott.
58 48| aki látott, azt Endrédy nékem csak ma beszélte; s jó hogy
59 49| szempillantást adott, ó Marosy, nékem próbáúl az Isten; s megbuktam.
60 54| áldást öszvekelésedhez! szent nékem ez a nap, rátok és magamra
61 54| szépségében jelent meg előttem. Nékem nyújtotta kezét, s azt fogadta,
62 54| Léthe vizéből megmeríti, s nékem nyújtja.~Klári, szeresd
63 54| elborították, biztatóim nékem, hogy te csendes lelkiesmérettel
64 56| képzelődésekkel! A doctor nékem tegnap egy hosszú papirosat
65 57| el, micsoda kín vólna az nékem. Itt hagyom Budát! Talám
66 62| temessenek. - - - Hogy ez a kép nékem, minden gyógyuló sebeimet
67 62| s nem hólt-é meg Manci nékem?~ ~
68 63| Surányinál kellett vacsorálnom. Nékem az nagy vígasztalásomra
69 68| elevenen érzi a szépet. Ő nékem igen tetszett. A legigazabb
70 69| kívánságot támasztanak, nékem elmúlhatatlanokká lettek,
71 71| Posony, Majusn. 16dikán~Jaj nékem, hogy az a boldogság, az
72 71| boldogság, az az öröm, amelyet nékem ő csinált, elment mint a
73 74| is elegendők, azt, hogy nékem alig van egy s két szenyvedhető
74 75| által elijesztetni, melyeket nékem változandó temperamentuma
75 78| Egynehányszor mondta azt nékem Nagysád, hogy engem szeret -
76 78| S mivel jutalmazza meg nékem Nagysád ezt a szíves kívánságomat? -
77 78| jutalmat érdemlek, s Nagysád nékem nem adhat szebbet, mintha
78 78| okokon kívánhatja. Higgye el nékem Nagysád, hogy indúlatimnak
79 78| magamat. Keserűvé teszi nékem a halál édességét, - homályossá
80 81| szerelem édes érdeklésének, de nékem azok olyanok vóltak, mint
81 87| Ipolyság, Sept. 17dikén~Nékem úgy tetszik Barátom, hogy
82 87| mondhatom ki, milyen kedves nékem ez a vélekedés. Be új, meglepő
83 90| Engedjetek meg sietésemnek. Nékem menni kell. A mai nap kifogyhatatlan
84 90| élet jő, - s egy felébredés nékem visszaád! - Sándor, a Manci
85 90| Írd meg nékik, monda nékem, hogy most meg nem köszönhetem
86 90| cseléd. Isten! kiálta, hát nékem mikor fognak? Édes Endrédym,
|