1-betel | betui-eletu | eleve-esmer | esne-gyoke | gyong-itele | itelj-kivan | kiver-marad | marca-nemle | nemze-pohar | poklo-szeme | szemi-torol | torte-vonta | vot-zurza
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 45 | MAROSYHOZ~Buda, Augustusnak 1-sőjén~Sohasem szenyvedek
2 2 | Kassán, Martiusnak 20-dikán, 1789.~Kazinczy~ ~
3 3 | SURÁNYI MANCIHOZ~Soprony, 18. január ~Mintha csak álmodnám,
4 34 | MAROSYHOZ~Torna, Júliusnak 1sőjén~A te notáriusságodon, s
5 2 | mellett. -~Kassán, Martiusnak 20-dikán, 1789.~Kazinczy~ ~
6 31 | MAROSYHOZ~Torna, Júniusnak 20dikán ~A bátyám megint nevezetes
7 4 | BÁCSMEGYEY MANCIHOZ~Soprony, 21. jan.~Manci, én csak róllad
8 5 | BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ~Soprony, 24. jan.~Ne vedd rossz néven,
9 43 | MAROSYHOZ~Buda, Júliusnak 24dikén~Ezer ember közt sincs egy,
10 78 | THERÉZHEZ~Bécs, Júniusn. 26dikán~Szakassza félben vádjait,
11 16 | MAROSYHOZ~Soprony, Mart. 28dikán~A Judex Curiae azt parancsolja,
12 90 | mindég teli vannak könnyel.~4. órakor~Megvan minden, édes
13 21 | s utoljára kéntelen vólt abbahagyni. Láttam elszégyenülését,
14 23 | mikor osztán mind a ketten abbahagytuk, s ismét öszveakadtunk,
15 47 | most - óh ne repüljetek ablakához; szárnyatok csattogása őtet
16 38 | szélvész támadt, s bécsapdosta ablakainkat. Theréz maga vólt a szobámban;
17 46 | elsüllyedek, mikor láttam, hogy az ablakból visszaugrott. - Ah Marosy!
18 47 | visszatekintettem, s már nem vólt az ablaknál.~Most Marosy! azzal a kedves
19 64 | még feltekintettem, s az ablakokat mind nyitva láttam, s elképzeltem,
20 56 | lyány koporsóját vitték el ablakom alatt. A halotti szekér
21 46 | paripám, hogy minden az ablakra szaladt; s mint lepte el
22 47 | muzsikusok oszlottak, s Manci az ablakról egy: Köszönöm édes Szentpéterym!-
23 9 | szerelem! - Nem állottam el az ablaktól mindaddig, míg a sárga kaputrokkot
24 90 | egynehányszor szóllottam hozzá; s ábrázatja csupa tűz vólt. Későn értünk
25 13 | A papiros is elveresedik ábrázatomtól, úgy elpirúlok, ha meggondolom!
26 14 | Ha valamely elfonnyadt ábrázatot látok meg, azt hiszem, hogy
27 43 | componálta, s ugyan azért az accompagnementot hozzám alkalmaztatta, s
28 48 | Endrédy egy kis orgonán accompagnírozott annak az éneknek, amelyet
29 47 | panaszolkodó Flautraver solóját accompagnírozták; nem hallotta könnyeim cseppenését,
30 71 | balsamomcsepp vólna az egy tüzes acélra. - Miért botorkázunk mi
31 48 | szegény napimunkás, aki az ácsok mellől leesvén, úgy öszvetörte
32 48 | érvén, a sok kocsit, s a sok ácsorgó népet tolongva találtam
33 23 | mint a Dittelmáyerné* igaz actiója! - - mikor így ez, mind
34 78 | okom panaszolkodni, hogy actióm rövid vólt? - Magam választottam-é
35 43 | mikor egy andante vagy egy adagio, vagy egy szerelmesen panaszolkodó
36 32 | mindég csak a pecsétet és az addresst forgatta, s nem tudta, mint
37 57 | ígéret alatt, hogy se el ne adhassátok, se lakót ne fogadjatok
38 75 | s érette él, de ezer ok adhatja megint más oldalról elő
39 19 | csak - ó Isten! szánj meg, adj könnyet, hogy sírhassak, -
40 75 | bényomást elfogadhat, elikbe nem adjuk, nem lehet őket ítélet alá
41 74 | minden kellemetességeit adná - hát én? - nem semmit egyebet
42 7 | szörnyen boldogtalan. Miért adnak a törvények, sőt maga a
43 7 | Bárcsak meg gyermekkorunkban adnák azt tanítóink eleinkbe,
44 43 | s Isten tudja, mit nem adnék érte, ha egy-két passageát
45 42 | biztatásának hitelt lehet adnom, tőle vissza is szerettettem. -
46 41 | szemlélése alatt az új erőt adó öröm-poharat, - ha ez nem
47 2 | magyar hangzású neveket adok. Én ugyan szánakozva tekintek
48 31 | örömmel osztogatjuk el csekély adományinkat. Azt nézni, édes Marosym,
49 47 | s úgy vagyok, mintha az Aetna kénköves füstibe kellene
50 44 | akartam hallani. Minden affectatio nélkül, s a legkedveltetőbb
51 75 | Egyenes, megelőző, ment minden affectatiótól. Engemet Theréznek egy levele
52 46 | negligéejében kinézett, mint ágaskodott, mint ugrált megsarkantyúzott
53 81 | olyan szívszorulás, olyan aggodalom szállott helyébe, mely a
54 90 | és a feleségedét, s az ágya elibe tétette. - Írd meg
55 47 | gondolattal feküdt egyes ágyába: utóljára! - - Holnap, -
56 38 | érzéstől megfosztatva dűltem el ágyamon. A sok nyughatatlan rettenetes
57 48 | csorgani. Én végigfeküdtem egy ágyon, s nem ültem asztalhoz.
58 75 | óra; - s öszveszorított ajak, a legforróbb ölelés köti
59 40 | öleltem őtet. Eltüzesedett ajaki csókolva szorúltak ajakimhoz. -
60 40 | ajaki csókolva szorúltak ajakimhoz. - Menj, monda, menj most;
61 37 | melyet gyenge reszkető ajakom szép kezére nyomott. Ő sírt.
62 31 | találhatok. Azonban az ő ajándéka nékem igen édes szempillantásokat
63 31 | adja nékik kevésből álló ajándékinkat, s hogy ejti azt úgy, hogy
64 12 | aranyhegyek ígérésével s holmi ajándékokkal, annyira vitték a dolgot,
65 90 | Ehhez egy kis lakadalmi ajándékot tettem, s nem mondhatom
66 14 | melyet nékem oly nemesen ajándékozott, a legalább való móddal
67 7 | véget; de már késő vólt ajánlásom. Keservesen adta tudtomra,
68 90 | mindketten sírtak. Nagy summát ajánlottak lyányoknak eddig szenyvedett
69 7 | hozzám szaladt. Én önként ajánlottam néki, hogy eránta beszélek
70 58 | francia lábvonással felel, az ajtót keresem - s megyek, mintha
71 48 | szánakozásra. Kétszer jött ájulásából magához ez a szegény asszony,
72 90 | megvetett szerelem emlékezete ájúlásba ejtette. Szentpétery magán
73 48 | Tegnap, mikor érzéketlen ájulások között ágyba rogytam, a'
74 48 | Elrémültem, mikor felébredvén ájulásomból, magamat az Endrédy karjai
75 81 | hidegen. Manci ellankadva ájult el. Kivitték. Én felköltem,
76 84 | hűlt ki az élet melege. Ájúlva dűltem el, s magamon kívűl
77 90 | gondoltam bételjesedett. Ezer akadályokat hordott elő kívánságom hátráltatására.
78 22 | találkoznak öszve, alig akadnak egymásra. Öszveölelkezve
79 21 | mosolygással, ha történetből nem akadnánk öszve, most se láthatnám.
80 2 | valaha szemek eleibe fog akadni, ne vádoljon, hogy festeni
81 11 | többek közt az Endrédyjére akadok. Szentpétery az én közben
82 69 | bátyám jószágában sokszor akadtam én olyan parasztokkal öszve,
83 52 | után csak a jobb egek alatt akadunk öszve, fellobban lelkében.
84 48 | vacsora után, midőn táncot akarának kezdeni, elbújtam, de haszontalan
85 9 | érted ver; melynek csak egy akaratja van, - a te akaratod. Miért
86 17 | kerget, mindenütt kínoz, még akaratján kívül is, Manci! ~Elmerűlve
87 41 | szándékát, s alája vetem magamat akaratjának. De, ah! ti öszvegyűléstek,
88 90 | terjesztettem az Erzsi atyja akaratját, s visszakívántam Erzsit.
89 9 | egy akaratja van, - a te akaratod. Miért nem mehetek én magam
90 22 | csak egy lélekké, s egy akarattá vólnak, kegyetlenül szakasztja
91 26 | engemet, mert én már nem akarhatok, egész machinává lettem,
92 16 | állom ki a Manci tekintetét? Akárhogy kerüljem a véle lételt,
93 55 | koporsószegezést. Puszta minden, akárhova tekintek: de ha azok a helyek
94 37 | vóltam! - szegények, nem akarják azt mondani, hogy nem vóltam
95 75 | cselekedeteit ítéletünk alá akarjuk vetni, szükség, hogy fekvéseket,
96 26 | egész machinává lettem, akit akárki is felvonhat, és aki minden
97 90 | kávéházba küldöttem, hogy akármeddig múlatok, ott várjon bé,
98 40 | sőt maga az ő szerelme, akármilyen kicsínynek gondoltam is
99 27 | tetszik, mintha mohos fejek le akarna szakadni. Alattok mély és
100 8 | szívet, amely szerelemmel akarná az egész világot általfogni?
101 46 | tudakoztatta tőlem, ha nem akarnék-é vele ma reggel kilovagolni?
102 7 | gyermekeknek nem szabad akarni. Előhívják Marist, s az
103 18 | rontják. De ha erőltetni akarod, úgy jársz vele, mint az
104 42 | mások romlásával bóldogulni akarók gonoszsága nem kőlt volna
105 8 | enyímnek kell lenned, ha boldog akarsz lenni? Ne szakaszd el, ah!
106 90 | felől gondoskodjanak. Térdre akartak bukni előtte; de nem engedte.
107 80 | Lovaink készen vártak. Meg akartuk fojtani könnyeinket, de
108 2 | is, helyet engednek: mit akarunk mi, akik alig mutathatunk
109 90 | mentem engedelemért, hogy még akkornap lakóházokban megeskettethessenek.
110 2 | ellenkezőképpen van a dolog az alacsonyabb rendű írásokkal, s nevezetesen
111 68 | mint gondolkozhatni olyan alacsonyan? Azt tartod talám, hogy
112 23 | haszonvadászat, s kevesebb alacsonyság az anyja; úgy én is részetekre
113 14 | éreztette velem cselekedetem alacsonyságát, amint azt csak lehet érezni;
114 90 | Köszönd néki, ő engemet alacsonyságomból fényességre hozott; - nála
115 41 | esmérem jó szándékát, s alája vetem magamat akaratjának.
116 32 | gróf a maga lovait adta alám, s igen jókor béértem. Klári
117 54 | egynehány kevés napokat ide alant, hogy a földi virág leszakasztasson,
118 72 | vólt hátán, nehezen vonta alatta elébb-tovább lábát, s nagy
119 27 | fejek le akarna szakadni. Alattok mély és tágas barlangok
120 7 | Consiliárius úr maga se múlatja el alázatos hajtogatásai alatt, vérrel
121 20 | buknál, s fáradhatatlanul áldanád azt a napot, amely őtet
122 54 | és így maradjon rajtatok áldás és bőv isteni kegyelem!~ ~
123 90 | meg vannak téve, s az én áldásom késérje az Urat! - Forró
124 51 | pedig hív könnyeimmel s áldásommal fogom elkésérni. Így hal
125 66 | táplálgattad - jó hív gyermekek; áldj meg engemet, és őket, hogy
126 78 | Nagyságodat találtam, még áldja. Csendesedjen Nagysád, hagyja
127 48 | mentek vólna el ismét, ha áldomás, s egyéb ígéretek által
128 78 | olyan gyermekek, akik áldották vólna emlékezetünket, akik
129 90 | hanem a bánat s epedés áldozatját látta benne; kiszáradva,
130 8 | éjtszaka követte. Ismét egy áldozatot láttam az óltár előtt. Arról
131 75 | vesztenének ezáltal az atyák. Nem áldozhatnák így fel gyermekeket makacs
132 17 | Istenség, amelynek önként áldozik minden, akinek a természet
133 78 | tartó kedvének kegyetlenül áldozná fel? Ha Nagysád magát epesztő
134 89 | bocsánatért, néked fogom áldozni magam, hogy méltónak tartsál
135 21 | örömét a maga gyönyörűségének áldozza fel. Az öreg Surányi míg
136 32 | valahára megint nyugodalmasan alhatom.~ ~
137 38 | életemnek. Csak virradta felé alhattam el, mikor a fergeteg után
138 36 | de nem eresztenek el; s aligha őrt nem állítottak utánam;
139 21 | mentem egy kanapéhoz a palota aljába, s körülöttem mindent valami
140 48 | fogtam széket, Mancitól alkalmas messzeségre. Feltettem magamban,
141 17 | vállalhattam fel, mert most alkalmatlannak érzem magamat a szolgálatra.
142 6 | szenyvedem el a köszöngetés alkalmatlanságait, mintsem hogy azt gondoltassam
143 90 | itthagyhatja a klastromot. Éljen az alkalmatossággal, s bízza az isteni gondviselésre
144 48 | úgy vólt most nékem is alkalmatosságom észrevenni, hogy ők erőltetett
145 43 | accompagnementot hozzám alkalmaztatta, s engemet benne olyan szerencsésen
146 3 | hidegen töltök, míg végre az alkonyodás a szerelmes álmodozót a
147 41 | aki előtt az emberi test alkotványának szépsége felől sokáig prédikálgattatok,
148 75 | Tudtam azt, hogy nem lehetek állandóúl boldog, ha őtet a szerelem
149 75 | kötés, amely a szerelmet állandóvá teheti. De erről haszontalan
150 15 | jól süljön el, rá kellene állanom. Nem tudom, mit feleljek
151 48 | éjfélig ebben a gyötrelmes állapotban vóltam; akkor Endrédy rávett,
152 78 | hálát írígységet érdemlő állapotjáért. Nagysád még sok örömével
153 89 | Reménylem, hogy tudósíthatlak állapotjáról.~Jászai, ez a neve az ifjúnak,
154 69 | oka, hogy a földmívelők állapotját tartjuk a legboldogabbnak?
155 74 | szívedből folyt, s nyomorúlt állapotomon indult szánakodásod sugallotta.
156 78 | továbbat is, ugyanarra az állapotra jut, amelyben én vagyok.
157 52 | s rólad s arról a bóldog állapotról beszélgetek, mely őtet készen
158 23 | Szavának hangja, lépése, állása, minden, minden elárulja
159 4 | törzsöködben, míg még erősen állasz gyökereden, mondám magamban,
160 9 | már nem vólnál Manci. Álld meg azt a kötést, melyet
161 75 | szövetséget. Nevezheted-é állhatatlannak? Nem vólt a' szerelem, amit
162 75 | hibájok-é hát, vagy a miénk, ha állhatatlanok?~Ha az emberek cselekedeteit
163 53 | Marosym, s látná, hogy én az ő állhatatlanságának maradékát mint hordozom,
164 21 | elképzelése, mint szerettem ezt az állhatatlant, mint áldoztam fel néki
165 48 | vólna az nékem, mint az állhatatos hív szerelmesnek a visszatérő
166 40 | mélységeibe hatott. Nem állhattam ki tovább, s azon szín alatt,
167 38 | kastélyba; de semmi sem állíthatta helyre kedvemet. Sokára
168 1 | most már Barátom; s nem állítja megbántásnak, hogy őtet,
169 7 | örülő szülék nyereségeknek állítják, hogy ilyen érdemes vejek
170 36 | eresztenek el; s aligha őrt nem állítottak utánam; s Theréz ma sírt
171 12 | illő, hogy az úr szavát állja, bár rövidségére légyen
172 47 | légyen vége. Isten! miként álljam én ezt ki! Gyakorta feltészem
173 48 | vóltam, nem tudták miképpen álljanak meg előttem. Látták képemen
174 48 | rendeléseket, hogy szekere álljon elő. Minden percentésben
175 16 | lépnék belé! Szólj, hogy állom ki a Manci tekintetét? Akárhogy
176 85 | Városi Tanács mind körűl állotta kocsimat. Amint közel vóltam
177 90 | lelkiesméretek vádja alatt előtte úgy állottak, mint egy Szent előtt, s
178 48 | mindebből; a nagyobbak térden állva imádkoztak vackok körül,
179 7 | kegyetlen atyja általellenben állván véle, értette hallgatását,
180 90 | és az enyím! - s a halál álma csendesen vitte által az
181 86 | elalszom, s ha felébredek álmaimból, újjobban érzem boldogtalanságomat,
182 64 | BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ~Almás, Májusn. 4dikén~A' vólt
183 65 | csudáljak, s a nézés alatt, álmélkodás, csudálás alatt felejtsem
184 65 | pedig nincs erőm; nézzek, álmélkodjam, csudáljak, s a nézés alatt,
185 3 | 18. január ~Mintha csak álmodnám, édes Mancim, hogy eljöttem
186 70 | szenderedem; - mikor ilyenkor azt álmodom, hogy egészséges vagyok,
187 70 | lehetett vólna, s új édes álmodozásra szenderedem; - mikor ilyenkor
188 69 | mint a fejedelem udvarában. Álmodozást nem írígylek senkitől; de
189 3 | az alkonyodás a szerelmes álmodozót a városba kergeti, s az
190 38 | nyughatatlan rettenetes álmok, melyeket néha félébren
191 69 | hogy a poéták olyan szép álmokat írtak felőle, s hogy kunyhójokba
192 9 | csakugyan nem tart édes álmom, s megint üldöz hitszegésed. -
193 81 | elijedek magamtól! Halld csak álmomat. Azt álmodtam, hogy Tornán
194 70 | csalódás vólt, s mennyei örömöm álmommal együtt eloszlik, s helyébe
195 77 | kerengeni, s mindenik alatt álmosan ásítani - itt kell hagynom
196 87 | s új életet önt, csendes álmot alszom a sírban. Akkor édes
197 21 | ellenvetés - nem kellett több álnok szívemnek, hogy a kevéssel
198 41 | akit már vígyázóvá tett álnokságtok; hagyjatok inkább békét
199 75 | nem néző lyánykát ilyen álnokúl buktatod meg.~Ha a szegény
200 48 | lerogyok. Egykor, midőn véle alólról felszaladtam, s ott kétfelé
201 38 | virágzás csak olyan, mint az álomkép? kérdé tőllem. Igen, mondám;
202 24 | ruhájáról ráesmértem, hogy az álorca alatt Manci van elrejtve.
203 2 | Hatvanban megkedvelli, s alsóbb oskoláit Egerben, a felsőbbeket
204 42 | síró szemmel, s indulatos által-szorításommal. - Édes Uram Bátyám! felelék
205 43 | minden szív meg vólt igézve általa. Ami engem illet, én közönséges
206 32 | szerencsétlen, mint gondolod; - én általad, és a te Marosyd által vagyok
207 48 | a palotába nézhettem, s általadtam magamat az eltaposott szerelem,
208 90 | néked adjam tudtodra. Kér általam, - egy megdicsőült hangjával
209 32 | hátra, hogy tégedet, és általatok engemet, boldoggá tégy;
210 48 | állítottam. Nékem véle éppen általellenébe adtak helyet. Szívem dobogott.
211 87 | Barátom, hogy nemsokára általesem szenyvedésimen. Itt a hideg
212 19 | már láttam Mancit - már általestem azon a szempillantáson,
213 21 | természetet nem fojthatod meg. Ő általeszi azt a töltést, melyet gerjedezési
214 54 | majd, ha mennyei karokkal általfog, s édes lehellete sebeimet
215 8 | akarná az egész világot általfogni? Halál? Manci! - hadd szakasszam
216 35 | szempillantásban az egész világot általfogom, - ez a teli szív, hóhérom
217 75 | tudva nem lévő törvényt általhágta. Én nem hagyom azt kiverni
218 36 | s a fejem! - egészen általhevül tőle hideg kezem, mihelyt
219 59 | hosszas unszolásainak s általláttam, hogy Szentpéterytől el
220 58 | szíves kézszorítástól egészen általmelegedett, s szíve erántam azzal a
221 43 | láttatik szóllani. Z... ezt az általmenetelt a Flautravernek, s az én
222 46 | napfelkőltekor lovat nyergeltettem, s általmentem Pestre, s Endrédyvel a kertekre
223 43 | ha azt az embert valaha általölelhetném! ha nedves szemekkel köszönhetném
224 43 | szerető kedves leányt; - általöleltem árnyékát, meg mindent, mindent,
225 48 | sohase ébrednék fel! Az halál általszorítását olyan kedvesnek tartottam
226 78 | amelyben én vagyok. Majd ha általszunnyadok a halál mezejére, az a gondolat,
227 56 | mint egy idegen climába általvitt ültetés, melyet minden szellő
228 40 | felé nézhettem. Theréz az Altánán könyöklött, én fejér keszkenőmmel
229 78 | még él a Világnak, kedves altatódalom lesz. Én öntöttem mérget
230 90 | enyhítésekre terjeszti! - Aludj csendesen Klárid karjai
231 90 | Octob. 10dikén~Ma éjjel aludt, de keveset, és nagy hánykodással.
232 75 | ugyanabban a szempillantásban, amazt, a szerelem legédesebb biztatásival?
233 2 | találván egészen rossznak, ámbár tömött hivatali munkáim
234 68 | méltó lyányt szeretni; s amellett a szerelem mellett mint
235 66 | olyan szövevényekre vezet, amelyekből ki nem tudok fejtőzni. Ha
236 23 | azokra az órákra vissza, amelyeken ezekkel éltünk. Nevezzétek
237 48 | gyakorta olyan ételt kíván, amelyhez egészséges korában hozzá
238 32 | nedves szemeit az égre. - Ámen! mondám; - s ez vólt az,
239 22 | Isten tudja, mint járok még! Amiben egyébkor gyönyörűségemet
240 46 | el, hogy valamit vihettem amihez hozzáért, amit kedves lélekzetével
241 85 | sírkőre kellett leülnöm. De amikor a szekérről a sírhoz vitték,
242 72 | mondám, te egészen az vagy, aminek lenned kell! - Azalatt,
243 78 | kényünkre elvesztegetni. Sok az, amivel a Világnak, az emberiségnek
244 23 | midőn mellette mély édes andalgásba ültem; ott törte kétfelé
245 48 | óráig tartott szerencsés andalgásban. Megkönnyebbültem egészen,
246 24 | ijedtem el, mikor engemet andalgásomból egy kedves asszonyi szózat
247 81 | jajgatás vert ki végre andalodásomból. Felvetettem szememet, s
248 81 | tartóztatott. Én elmerűlve andalodtam el kedvemre töltött boldog
249 43 | könnycseppekké, mikor egy andante vagy egy adagio, vagy egy
250 6 | fájdalmamat; és így csak egy kis anecdotumocskát az én Boriskám felől, hogy
251 43 | Ilyen vólt kivált egy ariája Anfossi-nak, amelyet a Personális kisasszonya
252 2 | semmit a francia, olasz és anglus zűrzavarról: egyedül a németekét
253 48 | nézhettem szemébe ennek az angyal-lyánynak. Az én idvezlésem együgyű
254 54 | emlékezetébe szenderített, Manci angyali szépségében jelent meg előttem.
255 63 | olyan tekintet, mely még az angyalokat is tiszteletre ragadta,
256 23 | enyhítésekkel gyötrelmemet. Az ángyom spanyol Donna figurát vett
257 23 | fájdalmat. Én kikötöttem az ángyomnál, hogy szabad légyen ne táncolnom.
258 21 | Nem, mondám hirtelen, annyiban mondottam, hogy nem vagyok
259 48 | neveletlen gyermeket, akiknek annyijok sincs, amit egyszer tegyenek
260 2 | mely, valamint a miénk is, anya-nyelv. Ha ezek, minekutána már
261 48 | jóltévőid élnek! Vezess az anyádhoz. - Megfogtam az egyik kezét,
262 56 | Nyílik az én sírom. Az anyaföld megnyitja kebelét, hogy
263 66 | te gyermekeidet! én őket anyai kedvezéssel apolgattam;
264 2 | a szerelemmel ellenkező anyák, sem a recensorok nem fogják
265 78 | kötelességeknek az, hogy Atyákká s Anyákká legyünk. Az elepedésre hajlott
266 32 | érzékenyen vettünk részt. Ó, édes Anyám, s te Igaz! akit én kevélykedve
267 48 | magamat előttök, mikor az anyjának az a szerencsétlen gondolat
268 90 | van. Parancsolt, hogy az anyját is hívják elő; s ha itt
269 7 | egyvelítve, mely szerencsétlen anyjok életét emészti és azért
270 48 | kertésznével, egy tisztes ősz anyóval édesdeden beszélgetett,
271 90 | Erzsus szüléihez mentem. Az apját a bóltban találtam, s minthogy
272 72 | ha soká lesz-é még oda az apjok? s ha majd hazaér, elibe
273 56 | virágmagot; öntözzed meg, s ápolgasd, hogy felnevekedjen, s virágra
274 66 | kicsínyeket, akiket szült, apolgatott, felnevelt, elidbe állította
275 66 | én őket anyai kedvezéssel apolgattam; te őket atyai hűséggel
276 62 | BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ~Buda, Apr. 17dikén~Én a Manci képét
277 61 | BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ~Buda, April. 9dikén~Ma mégegyszer mentem
278 63 | BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ~Buda, Aprilisn. 25dikén~Készen vagyok mindennel.
279 17 | BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ~Buda, Aprilisnek 7dikén~Köszönöm, édesem,
280 81 | sírva tépte szép hajaiból apró virágjait. Elborzadtam sírásától,
281 12 | vállalt magára valamely aprólékos szolgálatot, s az még nehezíteni
282 90 | Rendbe hozta mindenét; egyéb aránt pedig resignálva van egészen,
283 48 | nem ítéltettek." Bárcsak arany betűkkel tarthatnánk ezt
284 9 | drágább az, mintha teli zsák aranyat küldenék! mert ez a legforróbb
285 12 | ellenkezett; de az édes szüléi, aranyhegyek ígérésével s holmi ajándékokkal,
286 41 | azokkal a sok csillogó aranyszemekkel, azzal az erőltetett nevetéssel
287 48 | gyönyörűségét találta az aranytól ragyogó öltözetben, mint
288 31 | akit a szerelem, mint az árboc s vitorla nélkül való hajót
289 43 | szerelmesen panaszolkodó aria hatja meg lelkemet; s mint
290 43 | hallani. Ilyen vólt kivált egy ariája Anfossi-nak, amelyet a Personális
291 89 | gyakran templomunkba, szent ariákat éneklek majd, s örvendezve
292 49 | ellent-állhatok minden csapkodó árnak. Ezzel a magam elhivésével,
293 43 | kedves leányt; - általöleltem árnyékát, meg mindent, mindent, ami
294 3 | utánad - akkor elenyészik árnyékod, s reszkető karjaim elesnek,
295 61 | ösvényén; mint hintettél oda árnyékot és homályt, hová tiszta
296 90 | hogy ő fösvény ember, azon áron fizettem mindent, pedig
297 40 | ilyen emlékeztető mennyit árt; - de ki állhatott vólna
298 83 | hogy ez az elhevűlés néki ártalmára lehet, oly szín alatt, hogy
299 67 | esztendejében, természeti ártatlanságban. Azt képzeltem el, miként
300 90 | vólt azt nézni, hogy az ártatlanságnak belső érzésétől bátoríttatván
301 69 | felőle, s hogy kunyhójokba ártatlanságot s jámbor egyességet vittek.
302 49 | körülöttem van, a' pedig árthat néki. Milyen szomorú következései
303 2 | fordításimban, úgy itt is, egyedül artistának kívánok tekintetni; aki
304 75 | érzést, s jó szívű lágyságot árúl el. Egyenes, megelőző, ment
305 52 | előtt gondolatimat el ne árúljam, s sírását az enyim által
306 64 | vígasztatás nélkül szűkölködő árvák orcáiról a meggyűlt könnyeket
307 77 | s mindenik alatt álmosan ásítani - itt kell hagynom Bécset,
308 41 | gyönyörködtetéstek; csömör és ásítás lesz ezeknek a gyümölcse.~ ~
309 42 | mint düjtögeti fel másoknak áskálódása, s hogy most újonnan kell
310 47 | estve vólt ez! A bátyám egy assambleéba vitt, mert feltette, hogy
311 77 | s egy Assembléeból más Assembléeba menni, s örökös kerengésben
312 77 | Egészségem igen gyenge, s egy Assembléeból más Assembléeba menni, s
313 41 | elretten. Hányjátok ki assembleétokból az elsőségen kapdosást,
314 17 | megkínált a nagyszombati tábla assessorságával; de nem vállalhattam fel,
315 75 | Egy Secretáriusnévá, - asszonnyá, - egy szeretetreméltó férfi
316 7 | szegény atyjok uroktól, s édes asszonyanyjoktól megtanulták, hogy a gyermekeknek
317 24 | andalgásomból egy kedves asszonyi szózat ezzel a kérdéssel
318 90 | jött bé, hogy a Fejedelem Asszonynak tudtára van adva, hogy Erzsit
319 49 | táncoltam. Szentpéteryné Asszonyom most már nem cselekedte
320 23 | bölcs uraságokat, s tisztes asszonyságokat, melyik esztendőjöket tartják
321 4 | látnod; s egész életedet aszerint töltöd el nála nélkül, mint
322 48 | végigfeküdtem egy ágyon, s nem ültem asztalhoz. Elesett minden erőm, s
323 44 | szobájába, s látom, hogy asztalkája mellett egy levelet gyertyája
324 90 | szegletben sírt. Én egy asztalkára támaszkodtam. Jászai bélép,
325 20 | kedvetlenül süt fejér falomra; asztalomon csendesen és szomorúan ég
326 29 | ilyenkor elkeseredem, s az asztaltól az ablakba vonom magam,
327 49 | kevéssel cselekedni nem átallott - nem tartóztatta az esztelen
328 7 | mindenre ráálla, csakhogy atyja átkát elkerülhesse. Én semmit
329 7 | szerencsétlenné, azaz: atyai átkával fenyegeti. Maris magán kívül
330 78 | várok is az Egektől. Nem átkozná-é Nagysád azt a Fejedelmet,
331 43 | Majd szerencsétlenségemet átkoztam, majd meg Mancit, majd meg
332 43 | haragjában azt a szempillantást átkozza, amelyben őtet először látta,
333 48 | szerencsétleneket kárhoztatják, átkozzák, s talám hasonló nyomorúság
334 21 | kipomádézott majmok jó szagú atmosphaerát terjesztettek körülötte; -
335 56 | kebelét, hogy elfogadjon. Ezer Atomus várja már szomjan véremet,
336 5 | megyen, ahol barátjai, vagy attyafiai vannak. Egyszerre akarja
337 21 | legalább jussanak eszedbe atyádfiai, barátid. - Elszégyenültem,
338 52 | detailba belévezet, s az atyafiságos egyességnek s házassági
339 78 | kötelességeknek az, hogy Atyákká s Anyákká legyünk. Az elepedésre
340 39 | egy tiszteletre méltó ősz atyán kelle-é erántam mutatott
341 20 | hogy enyím lesz, - minden atyjafiait szerettem, s úgy néztem
342 40 | legindulatosabb hevével rohantam atyjának karjai közé, amint a szobába
343 90 | megtanítottam az Erzsus atyját, magát miként viselje. Előhívattuk
344 7 | mert azt még a szegény atyjok uroktól, s édes asszonyanyjoktól
345 46 | BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ~Buda, Aug. 3dikán ~Egy visszás történet
346 76 | gyakorta a Bécs utcáin vagy az Augartenben a tolongó sokaságban körültekintem
347 46 | tudtam, ha feltekintsek-é, avagy nem? Szívem intézte el kétségemet,
348 20 | jobb életre kívánkozik, azhol enyhülést és nyugodalmat
349 41 | sok gyönggyel, gyémánttal, azokkal a sok csillogó aranyszemekkel,
350 2 | modellje szerint találván, azonnal hozzáfogtam copírozásához,
351 14 | tudom elolvasni, annyiszor áztattam meg könnyeimmel. Mit gondolsz,
352 48 | öltözetben, mint a kisgyermek a bábjában. Sem a bátyámat, sem Klárit
353 68 | azt el, mint a gyermekek báblovokat, ha elvonhatod szemek elől. - - -
354 23 | Nevezzétek bár gyermeki örömnek, bábózásnak ezeket, Philosophusok! ti,
355 44 | tilalmazott portéka. - Nem édes Bácsim, felele dadogva, de hogy
356 12 | ENDRÉDY BÁCSMEGYEYHEZ~Buda, Febr. 15dikén~Utolsó
357 21 | azt gondoltam, hogy valaha Bácsmegyeyné leszel; s a' vólt öregségemnek
358 12 | leveleket az úr barátjától, Bácsmegyeytől kaptam; s választ nélkül
359 43 | muzsikával; ellágyúltam, s megint Bácsmegyeyvé lettem, ismét szerettem
360 21 | hatalmat. Az úr rosszul van? mi baja? - E' sok vólt, édes Marosym;
361 65 | alatt felejtsem el régi bajaimat. Érzem, - érzem jól, ez
362 2 | mind azért, mert azt a Bajnok vagy Vitéz és Örökség alkalmasint
363 90 | Bácsmegyey, kiálta elijedve, mi bajod? Bácsmegyey ledűlt, s nem
364 56 | nemsokára nem lesz semmi bajom. Elment, s sírt, mikor elment.
365 90 | Hogy hirtelen eljövetelemet balra ne magyarázzák, egy kártyára
366 38 | illatja, mint a kiöntött balsamom; s ez a gyönyörű tekintet
367 71 | mit használna ez? Enyhítő balsamomcsepp vólna az egy tüzes acélra. -
368 23 | tudom miért, miért nem? bált adott. Szalaynál nem hagytak
369 38 | Úgy állottunk ott, mint a bálványok. - Theréz szakasztá félben
370 38 | Theréz szakasztá félben néma bámulásunkat. Bácsmegyey! nincs-é az
371 12 | nem győzök rajta eléggé bámúlni, hogy ő Mancit Szentpéteryhez
372 43 | kezemből, úgy hogy minden rám bámult. - Én a mesterséges darabokat
373 28 | azt mondja Petrárcha, mint bán velem a szerelem, s milyen
374 26 | is, nyúgodalmas, kedves bánatba szunnyaszt el; mert ezek
375 85 | a tiszta égről. Én mély bánatban vóltam mindaddig, míg az
376 27 | deríthetik fel őtet abból a bánatból, amelyben miattam él.~ ~
377 57 | minden kornak ki van szabva bánatja és gondja, valamint öröme
378 78 | Ha Nagysád magát epesztő bánatjának ereszti továbbat is, ugyanarra
379 13 | néki adta vólna magát a bánatnak, magába fojtogatta vólna
380 81 | helyébe, mely a sírásra fakadt bánatnál keservesebb. - Isten tudja
381 62 | ezt! az ilyen portéka csak bánatodat neveli, s méreg a sebedre.
382 74 | vóltam valaha, s megemészt bánatom. - Ha ezekre azt mondod,
383 90 | kedve a legkeservesebb bánattá változott. Manci! te sírsz?
384 65 | mi örömünket, ez tőlt meg bánattal, s - parancsolhatod-é a
385 2 | folytatja. Krónhelm báró Bánfalvynak, a falun lakó Theréz Susinak,
386 57 | gyermeki gondjaid, könnyen bánhatnál vélek: de másként van a
387 90 | mondta ezt, - hogy miatta ne bánkódj, az ő kínjai majd elmúlnak.
388 61 | amelyben ezt meg kellene bánnod.~ ~
389 81 | úgy reszketett, mint a kis bárány a hidegen. Manci ellankadva
390 21 | jussanak eszedbe atyádfiai, barátid. - Elszégyenültem, s nem
391 48 | ha én kevesebbé érzeném barátim nyomorúságát! ha te nékem
392 5 | olyan helyre megyen, ahol barátjai, vagy attyafiai vannak.
393 2 | mégpedig levelekben és barátjaihoz, kik oly szerencsés nevelést
394 21 | ezelőtt egynehány nappal barátjainak víg lármája közt vólt, vetek
395 12 | ezeket a leveleket az úr barátjától, Bácsmegyeytől kaptam; s
396 67 | szaladt a szomszéd széken ülő barátnéihoz. - Ki vóltam forgatva sarkamból,
397 48 | rajtunk, s jutalmul az ő és a barátnéja könnyeit láttuk csorgani.
398 75 | kezdette vólna esmerni, barátnéjá lett vólna ugyan, amint
399 42 | gondold azt, hogy legbelsőbb barátoddal szóllasz, s öntsd ki szívedet
400 75 | lelkeinket, mint régi, meghitt barátok. De egy dolgon meg nem tudunk
401 48 | bántam olyan kéméllés nélkül barátommal, azt kéntelen vagyok gyalázatomra
402 14 | látok. Haszontalan keresek barátot, kinek szerencsétlenségemet
403 48 | köszönöm most alkalmatlan barátságát, s köszönni fogják azok,
404 48 | igen szívesen köszöntem meg barátságokat. Kértem, hogy légyenek nyugott
405 40 | emlékezetül? - Theréz! forró igaz barátságomat! - A barátság neve alatt
406 75 | mutatott, s éppen ez vonta barátságomra. Ez a nyilvánságos jele
407 58 | bélépek, s kezéhez nyúlok, s barátságosan megszorítom, s azt hiszem,
408 21 | elibe mentem. Az úr igen barátságtalan - monda bátortalan mosolygással,
409 90 | akart térni; a mi szegény barátunk pedig meg nem mozdulva ült
410 2 | emberiség legfőbb remekje, a barbarusokra tekintett: de nem tagadhatom
411 27 | szakadni. Alattok mély és tágas barlangok vannak, hol a stalactites
412 75 | állhatatlan repdezéséről vagy baromi ösztönéről. Az igaz szerelem
413 1 | méltóztatott; - Barátom vót!~Akik Bárótzyt úgy tisztelik mint én tisztelem,
414 76 | sok mellycsillag s hercegi bársony alatt az embert keresem, -
415 69 | egyben s másban férfiúi bátor megkeményedést látsz is,
416 2 | legvirágzóbb Nemzetek példái bátorítanak. Nem szóllok semmit a francia,
417 31 | szeretetre méltó leereszkedéssel bátorítja fel a félénk lakosokat,
418 54 | pedig egy egész élet; milyen bátorítónak kell lenni annak, ha látjuk,
419 90 | ártatlanságnak belső érzésétől bátoríttatván karjait miként terjesztette
420 86 | megyek, s a lakosok szíves bátorsággal süveget vesznek, s a kicsinyeket
421 9 | meg, s mégsem vólt annyi bátorságom, hogy megvalljam, hogy szeretlek;
422 17 | reszketve szaladok! De ha bátortalanságom okát vizsgálom, látom, hogy
423 2 | vannak véve. Ezt én itt annál bátrabban jelenthetem, mivel tarthatok
424 48 | kertészné néki biztatta, bátran ment velem oda, ahol az
425 21 | Mancival afelől, hogy két bátyáink, - az enyím, és az övé, -
426 33 | egy csomó levelet hoz. A bátyámét ide zárom; éppen olyan az,
427 48 | barátnéjával ment, én pedig a bátyámmal. Sietnünk kellett, mert
428 21 | Tegnap jókor mentem a Manci bátyjához, egyrészről azért, mert,
429 21 | megint nékem jött. Manci a bátyjára nézett, s így esett, hogy
430 90 | Szerencsém vala mindjárt bébocsáttatni. Kegyesen hallgatta ki kívánságomat.
431 48 | egy tépett hajú lyánka bébotlik, s halálos hanggal, odavan
432 38 | nagy szélvész támadt, s bécsapdosta ablakainkat. Theréz maga
433 33 | vármegye részéről téged küld Bécsbe. Ezen örülök, mert bizonyos
434 90 | kezére cseppent. Érzette ő becsét ennek a cseppnek; s elváltunk.
435 77 | ásítani - itt kell hagynom Bécset, édes Marosym, mert ez a
436 9 | tesz nékem az egész világ becsülése nálad nélkül? Bárcsak véled
437 33 | olyan pályába lépsz, melynek becsület van célján; légy szerencsés
438 68 | az én szerelmemet meg nem becsülte; kiverte eszéből, amit érte
439 57 | szenyvedésimet.~Még sohasem becsültem annyira a házamat, mint
440 57 | leginkább mégis azt a szobát becsűlöm, amelyben legelőször láttam
441 32 | adta alám, s igen jókor béértem. Klári az ablakon állott,
442 86 | érzem boldogtalanságomat, s béfogom szememet, hogy azt a sok
443 90 | vett tőlök búcsút. Ezzel béfogta szemét, hogy semmit se láthasson,
444 90 | homályosan forgott előttem. Béfogták lovaimat; én Jászait a kávéházba
445 7 | hajtogatásai alatt, vérrel béfutott ábrázattal jelenteni, hogy
446 54 | édes lehellete sebeimet bégyógyítja, és ez a Megdicsőített,
447 21 | magamat Endrédyvel, s félig béhúnyt szemmel néztem őket. - Surányi,
448 14 | miólta elvesztettem Mancit. Béjárom a sok kertet, csakhogy felejtsem
449 90 | Nemsokára béjött az inas, s béjelentette mindkettőjöket. Ó, be sokszor
450 89 | felékesítlek véle, majd ha béjösz az élet kapuján, tégedet
451 90 | bocsássák bé. Nemsokára béjött az inas, s béjelentette
452 41 | különben, azt mondja, nem békélhetek meg e világgal, sem a világ
453 22 | könnyebben, mindent nagyobb békességgel viselnék. Míg még magamat
454 41 | álnokságtok; hagyjatok inkább békét szegénynek, hadd igya ő
455 27 | amilyet a beteg szív s a békételenkedő szerelem kívánhat. Maga
456 90 | helyrehozni előbbeni kedvét, s békételenkedve járt fel s alá a szobában.
457 89 | által van eltépve, amely belénk nyomta azt az érzést, mely
458 90 | asztalkára támaszkodtam. Jászai bélép, meglátja Erzsit, s míg
459 90 | tudta magyarázni szüléinek bélépését. Szép contrast vólt azt
460 9 | Kevésbe múlt, hogy mikor belépett hozzám, által nem öleltem
461 21 | az ajtó felé repül, s a belépőt fejétől talpig egyszerre
462 85 | így a templom kerítésén béléptünk, körültem egyszerre elcsendesedett
463 48 | nyelt el engem a föld, mikor bélépvén, Mancit a palota közepén,
464 42 | négy esztendő ólta esmérem, belészerettem legelső látásommal, s ha
465 52 | képzelődésem a detailba belévezet, s az atyafiságos egyességnek
466 76 | ébren vagyok-é? s mikor beljebb tekintek, s a sok mellycsillag
467 2 | hogy levelei nem valamely belletristának, hanem magának a megvetett
468 73 | vagyok, s óráimat többnyire a Bellvederben töltöm. - Ah, most ez is
469 2 | lapjait perpetua nótákkal bémocskolni, vagy, ami még bóldogtalanabb
470 41 | vezetnétek, hol a sok sánták, bénák, ormós hátúak, együvé-gyülekezve
471 23 | Philosophusok! ti, akik azt, amit bennetek a mértékletlenség, a csömör,
472 64 | nem írhatok néki. Ölellek benneteket a legindúlatosabb szeretettel.~ ~
473 3 | is, mely a lelket tartja bennünk; - akkor osztán ti éltettek
474 75 | szívek még üres, még minden bényomást elfogadhat, elikbe nem adjuk,
475 18 | a nevekedő gyümölcsbe is bérágta magát. ~ ~
476 7 | ajánlottam néki, hogy eránta beszélek Veszprémyvel. A consiliáriust
477 8 | Arról másszor; - szóval beszélem el. Manci az Istenért! ha
478 52 | arról a bóldog állapotról beszélgetek, mely őtet készen várja.
479 89 | alkalmatosságot kerestem a véle való beszélgetésre. Úgy látszik, hogy szegény
480 52 | készen várja. De ezzel a beszélgetéssel veszedelmes mérget készítek
481 48 | tisztes ősz anyóval édesdeden beszélgetett, én pedig könnyel megtőlt
482 43 | sokan attól féltek, amint beszélik, hogy nékünk szalad, s félbeszakasztja.
483 40 | bővebben írhatok néked, s azt beszéllem el, mint vettem búcsút Theréztől.
484 6 | értünk, egyről másról kezdtem beszélleni véle, hogy sok nép tódult
485 48 | egynehányan jöttek hozzá, s még beszéllettek véle. Én eszerint időt nyertem
486 6 | egyébkor nem szégyenlek beszélni vélek. Ez a gyönyörű felelet
487 21 | s eszembe jut, hányszor beszéltem Mancival afelől, hogy két
488 54 | pedig, Marosy! - be sokat beszéltünk mi a halál fontos idejéről,
489 19 | az édes levegő, amelyet bészítt és ismét kieresztett, az
490 7 | s milyen sok rosszat a beteges! Gyermekeitek, kiket ti
491 7 | kegyetlenségteknek következéseit. Betegesen s rakva mindenféle fekéllyel
492 7 | nyomorúságba, lassan és betegeskedve vonják egy napról más napra
493 38 | mennyit szenyvedtek szívem betegsége alatt ín-szövevényeim. -
494 42 | beteg vagy, monda. A te betegséged valami titkos betegség lehet;
495 59 | Reszketek. Jó, hogy azt betegségem maradványának tarthatják.~
496 69 | mindég elő, ha nem vóltak-é betegségemben olyan intervallumim, amelyekben
497 90 | Erzsit. Az, amit gondoltam bételjesedett. Ezer akadályokat hordott
498 7 | táplálnak az emberek, melyet bételjesíteni nem tudnak, vagy nem akarnak.
499 40 | tőlem egy kérést, melynek bételjesítésétől nékem oly sok függ, - küldje
500 75 | aki minden kívánságait bételjesíti. Az ő tekintetin függ egészen.
|