1-betel | betui-eletu | eleve-esmer | esne-gyoke | gyong-itele | itelj-kivan | kiver-marad | marca-nemle | nemze-pohar | poklo-szeme | szemi-torol | torte-vonta | vot-zurza
bold = Main text
Part grey = Comment text
501 9 | azokat a cseppeket, melyek betűimet elfutották. Ha olvastad
502 48 | ítéltettek." Bárcsak arany betűkkel tarthatnánk ezt mindég azoknak
503 21 | Lementem a grádicson, s béugrottam egy kocsiba. Most az én
504 89 | magam, hogy méltónak tartsál bévenni abba az országba, ahol az
505 23 | botorkáznak tovább! - De ez bévett szokás, édes Marosym! minthogy
506 23 | portraitjára vetett tekintetem bézárja azt a szívet, amely egész
507 53 | boldogságot iszol: én pedig bézárkozva ülök azon a helyen, amely
508 64 | elképzeltem, majd miként fogják bézárni, s - csak az Isten tudja,
509 14 | szívem magánosságomban, ismét bézáródik mihelyt embert látok. Haszontalan
510 63 | is tiszteletre ragadta, bézárta számat. A szoba közepén
511 9 | vólt; s elfakadtam sírva. Bézártam magam, senkit se eresztettem
512 72 | segítsen hátára tenni csomóját. Bicegve ment hazafelé, s én egy
513 89 | Egynehány tiszt abbanhagyta a biliárdot, kitekintett, de csakhamar
514 79 | Hazájokat, nem gondoltak a bilincsekkel. - -~Hátha az éles levegő,
515 61 | nem várván bé, hogy mégegy bimbó fakadjon ki, mely egészen
516 69 | magát. Be sok teljes virágú bimbók vannak így leverve! - be
517 2 | elevenebben emlékeztetett bimbókra fakadó ifjú koromra s kedves
518 56 | véremet, hogy belőle életet, s bimbókra-fakadást szívjon. Bár Manci tépné
519 69 | megdobbant istentelen a bírót, midőn rá merően néz. Ha
520 21 | vólt, s bosszúállóm, s nem bírt soká magával, tétovázva
521 90 | felele semmit. Lelke nem bírta nehéz terhe súlyát. Manci
522 90 | fogózott, mert lábai nem bírták. - Szentpétery! monda elfojtódva,
523 74 | a két ok cselekszi, hogy birtokát nem keresem. Egy olyan derék
524 68 | férjekhez esnek, akik az ő birtokokat meg nem tudják becsülni!
525 49 | ezzel az erőmhöz való kevély bízakodással fogadtam el a Manci szüléinek
526 4 | megint néked, haszontalan bízakodol gyökeredben; kifordít, s
527 12 | sem tud.~Hidd el, hogy rám bízandó parancsolatidban híven eljárok,
528 50 | minden öröme, reménysége, bizodalma füstté lesz, mint van? s
529 14 | szeretsz, és bennem tökéletes bizodalmad van. Ímé küldöm a kívánt
530 49 | elvesztettem az őhozzá való bizodalmat, s azt gondoltam, hogy minekutána
531 24 | holmi kicsinységek által bizonyítani néki szerelmem nagyságát,
532 90 | elmúlnak. Erről magam is bizonyossá tészlek. - Útnak ne indulj
533 12 | bizonytalanért nem tanácsos a bizonyost elereszteni; Bácsmegyey
534 74 | nem semmit egyebet annál a bizonytalan reménynél, hogy talám idővel
535 12 | vejévé lett vólna: de a bizonytalanért nem tanácsos a bizonyost
536 42 | szerető érzékeny szíved bíztat, hogy kész szánakozással
537 42 | vallásának, tekintetinek, s annyi biztatásának hitelt lehet adnom, tőle
538 75 | amazt, a szerelem legédesebb biztatásival? Az ő hibájok-é hát, vagy
539 75 | nem úgy hízelkednek-é, nem biztatják-é most ezt, s majd megint
540 30 | koporsókon túl jobb élettel biztatnak. De ó be tündér ez az ilyen
541 54 | szemeidet elborították, biztatóim nékem, hogy te csendes lelkiesmérettel
542 48 | minekutána a kertészné néki biztatta, bátran ment velem oda,
543 21 | is szeret, - eddig mindég biztattad, s most elállasz tőle. Ez
544 2 | a szerencse tetszésére bízván egészen, akár javallást
545 17 | hogy az nem félénkség; bízvást léphetek én néki szeme elibe;
546 90 | Éljen az alkalmatossággal, s bízza az isteni gondviselésre
547 48 | öszvejöttünk, merően nézett rám. Bocsánat! mondám, s a könny elfutotta
548 89 | nélkül fogok könyörgeni bocsánatért, néked fogom áldozni magam,
549 46 | közt nem sírhatom ki szíves bocsánatomat! - Annak előtte kerestem
550 90 | itt lesz, mindkettőjöket bocsássák bé. Nemsokára béjött az
551 81 | vedd el ezt a kezet, s bocsásson áldást s boldog napokat
552 2 | kibocsátásakor is gyönyörködve bocsátanám én azt ki, mert az szint
553 23 | szegletben vonúltam meg, hol néki bocsáthattam magamat emésztő keserűségemnek.
554 23 | már nem illik az őszhajú bölcsekhez, mert kiszabott gyönyörűsége
555 48 | a legkisebbike pedig a bölcsőben keservesen visított. Ez
556 61 | helyettek mint hintettél bogáncs-kórót, s tövises terméseket, melyek
557 7 | dologhoz, mely tulajdon bóldog- vagy bóldogtalanságát illeti,
558 64 | könnyebbíteni, egy elhagyatottat boldogítani, s a vígasztatás nélkül
559 90 | Úr, hogy ennek a párnak boldogításában az Úrral osztozom, monda.
560 75 | elnyerhesse. Egészen rajta lészek boldogításán. Theréz még virít, s mennyit
561 2 | nevezheti cselekedetemet; bóldogító érzésem engemet felyül emel
562 32 | öröm, hogy őtet nemsokára boldognak láthatom, hogy téged nemsokára
563 43 | hagyták utóljára. Ó Marosy, be bóldognak tartanám én magamat, ha
564 21 | megyek elfonnyadt ábrázattal boldogok közé. A beteg ábrázat látása
565 3 | csípősségével; ha elnézem ezeket a bóldogokat, s elgondolom szerelmek
566 75 | magokat házassági életekben is boldogokká tudhassák tenni? Az, ami
567 23 | bennünket bizony igazán bóldogokká teszen, s megengedi, hogy
568 78 | igaz az, hogy a Nagysád boldogságáért való kívánságim nem esmérnek
569 24 | a világ minden ragyogó boldogságának! ó nem mondhatom ki, mit
570 32 | s ha a mennynek minden bóldogságát, mely ezekben a szókban
571 48 | világot minden kincsével, boldogságával, semminek állítottam. Nem
572 23 | részekben nékik legfőbb bóldogságok vólt. - Félben kell szakasztanom
573 9 | szeretlek; ha mindazokra a bóldogságokra emlékezem, - az a rettenetes
574 90 | köszönd Bácsmegyeynek az én boldogságomat, - én nem köszönhetem. Köszönd
575 2 | nem tagadhatom mégis, hogy bóldogságomat lelem abban a gondolatban,
576 23 | s szép karjain sírtam ki boldogságomnak teljességét. Amott felugrott
577 21 | mint igyekezett minden boldogságomon; mint örült vólna ez a jó
578 32 | annyiszor mondtatok, hogy sok bóldogságot foglal az magában, ha a
579 19 | hogy magamat ettől a rövid boldogságtól megfosszam. Egy sűrű, s
580 71 | Valóság között? miért hordjuk boldogságunk taposóját mindég önnön magunkban?~ ~
581 52 | egyességnek s házassági boldogságunknak kedves képe előttem elnyúlik,
582 21 | és az övé, - mint fognak boldogságunkon örömkönnyeket hullatni,
583 2 | bémocskolni, vagy, ami még bóldogtalanabb gondolat lett vólna, szófaragásra
584 68 | ember az, aki az embert boldogtalanná tészi. Endrédynek kérésére,
585 7 | mely tulajdon bóldog- vagy bóldogtalanságát illeti, a lyánynak is vólna
586 68 | inségek - nyomorúságok - boldogtalanságok? Bosszankodva kell rá felelnem.
587 86 | álmaimból, újjobban érzem boldogtalanságomat, s béfogom szememet, hogy
588 32 | ő bóldogságán, s ő az én bóldogtalanságomon milyen érzékenyen vettünk
589 48 | is tudod, hogy én azt a bóldogtalant, aki élete terhe alatt leroskadván,
590 42 | némely mások romlásával bóldogulni akarók gonoszsága nem kőlt
591 90 | szüléihez mentem. Az apját a bóltban találtam, s minthogy Jászaitól
592 15 | csak nékem esküdt állandó bonthatatlan hűséget. Jaj néked, ha a
593 42 | hogy kész szánakozással bontod fel leveleimet. Nem magad
594 6 | kis anecdotumocskát az én Boriskám felől, hogy szívét közelebbről
595 38 | eget a legszebb kék szín borítja el. Ablakomon úgy hat fel
596 48 | fátyolforma köd, s mint borította Pestet, hogy csak a tornyok
597 33 | terhet; így térj meg osztán a borostyánnal az én kedves Klárim karjai
598 48 | víg kedv, - víg, bé nem borúlt kedv - terjedt el szép orcáján!
599 75 | első látásában egy titkos borzadást, egy név nélkül való kívánságot,
600 78 | irtóztató igazságot egészen, borzadjon el az elől a veszedelmes
601 24 | táncolok? s elgondolhatod, mint borzadtam meg, mikor ruhájáról ráesmértem,
602 43 | recitatív végén a legdühösebb bosszankodásból megyen a muzsika az ariára
603 48 | kezek alól. Unalmomban, sőt bosszankodásomban abba a kis szobába mentem
604 24 | s hánykodásom dühösködő bosszankodássá vált. Kikerestem rabláncomat,
605 12 | Bácsmegyeym, szomorú eseteden, s bosszankodom magamra, hogy ezt ilyen
606 46 | rengett a híd alattam! s mint bosszankodtam, hogy a Várdombon lovam
607 21 | tekintetem vádolója vólt, s bosszúállóm, s nem bírt soká magával,
608 22 | magam körül, hogy ők munkás botorkázással szédelegnek körűltem, egyedül
609 23 | gyönyörűségtől, kedves csalódásban botorkáznak tovább! - De ez bévett szokás,
610 71 | egy tüzes acélra. - Miért botorkázunk mi mindég a Lehetőség s
611 87 | számot tartanak, kényes bővségben tölthessék el; s akkor látják,
612 43 | sok tapsoló kéz, az a sok brávó-kiáltás. A bátyám nem győzte végét
613 2 | mint a Kauffmann lyánykái a Bubens ördögűzői mellett. -~Kassán,
614 41 | öröm előttem most olyan búborék, amely abban a szempillantásban
615 63 | az öreg Surányitól való búcsúvétel vólt. Elejéntén semmit sem
616 78 | Nagyságod, azért, hogy búcsúzás nélkűl jöttem el. Életünk,
617 60 | megbánása nélkül szólhattam, s búcsúzásom alatt mellyén sírhattam
618 9 | milyen szentül fogadtad búcsúzásomkor, hogy nemsokára írni fogsz.
619 63 | beszélgettünk sokáig. Én féltem a búcsúzástól, s tovább-tovább halogattam
620 59 | hogy Szentpéterytől el kell búcsúznom. Már fogják a lovaimat,
621 12 | légyen is lyányának. - Ezzel búcsúztam, s bosszankodva jöttem el
622 58 | udvarlásokra legyek, s nálok búcsúzzam. Az Isten tudja csak, milyen
623 15 | azon kér, hogy minthogy Budán semmi esmerősei nincsenek,
624 23(*)| Pestnek és Budának egy felejthetetlen Játszója,
625 21 | maga, én hallgatok; elég büntetés a' néked, hogy felesége
626 15 | Jaj néked, ha a hitszegés büntetése tereád is száll miatta. -
627 21 | tőle. Ez a cselekedeted büntetést érdemelne, de minthogy olyan
628 7 | semmitől; azonban consiliárius Büttner, egy minden érzékenység
629 7 | lyánykát ma consiliárius Büttnerrel eskették meg. Mint vetkezhetik
630 15 | most szenyvedek, és amelyek bújdosásom útjában készen várnak, egyszerre
631 9 | azon a szent estvén, mint bújt a hold mindég a felhők mellé,
632 78 | esméretlen gyönyörűsége van. - Bukjon térdre Nagysád, s adjon
633 45 | öltözöl is, ha nemzetségek buknak is térdre előtted, ha kedvese
634 20 | azt látnád, Marosy, térdre buknál, s fáradhatatlanul áldanád
635 90 | gondoskodjanak. Térdre akartak bukni előtte; de nem engedte.
636 90 | szobában. Bácsmegyey térdre bukott előtte, s úgy tartotta néki
637 75 | néző lyánykát ilyen álnokúl buktatod meg.~Ha a szegény lyányban
638 47 | Így számlál elcsüggedt bús rettegéssel minden szempillantást
639 46 | nem lehetünk együtt, olyan búsongva ültünk, olyan szent vólt
640 38 | accompagníroztam. A fergeteg engemet bússá, rettegővé tett; ebből láthadd,
641 47 | értette nyögdécseléseket, s búzaszemet hintett nékik, de most -
642 49 | legtüzesebb indulattól, buzdúlásom hevében elvesztettem az
643 43 | alatt, kivált mikor én a cadenzben vóltam. Figyelmező fülekkel
644 48 | Azalatt, míg Gyömrőre jártunk, canapémra egy gazdagon kitűzött új
645 90 | megnyerhetné; de most mint cancellista, rá számot nem tarthat.
646 21 | kacagásomat ezeknek a fattyúknak a capriolain. Én egy ablakban vontam
647 33 | lépsz, melynek becsület van célján; légy szerencsés futásodban.
648 65 | eszköz, hanem következése a célnak. - Azt akarjátok, hogy keressek
649 17 | ezer gyötrelmekkel fognak célomig korbácsolni. ~ ~
650 89 | valaki az isteni tisztelet ceremoniái felett satyrizál. Nem akartam
651 48 | egyedül, hogy az egész esketés ceremoniáját olyan csendesen állottam
652 48 | keresztül estem ezen a rettentő ceremónián. Éppen szép könnyeit törlötte
653 81 | oltárhoz lépett, s elkezdtea ceremóniát. Öszvetett kézzel emelkedtek
654 75 | talál a maga és az ifjú characterében; még senkiért sem érzette
655 74 | leányt, mint ő. Ami belső characterét illeti, még felyülhaladja
656 48 | éneknek, amelyet éneklettek. A chorál előtt egy szép praeludiumot
657 43 | compositiója vólt. Marie Clavigo után kesereg benne. A vocale
658 43 | órákat emlegeti, amelyeket Clavigóval töltött; azután pedig, ahol
659 69 | tartom, a legszerencsésebb clíma. - A bátyám jószágában sokszor
660 56 | vagyok, mint egy idegen climába általvitt ültetés, melyet
661 48 | sohasem vólt penyészesebb coloritom, mint ekkor. Elúnván ezt
662 18 | Egyáltaljában parancsolja azt. Az a commája levelemnek, hogy úgy is
663 48 | haszontalan, semmit sem jelentő complimentekkel mint akarták elrejteni azokat
664 43 | többiekkel játékomért egy complimentet tenni. Én az óldalszobába
665 43 | ha hallanád. Ő ezt nékem componálta, s ugyan azért az accompagnementot
666 43 | keservesen töltött estvén magam componáltam, és amely egészen szívemből
667 43 | mert mentől simplább a compositio, annál erősebben hat a szívre,
668 43 | készen találjam. Ez a Z... compositiója vólt. Marie Clavigo után
669 43 | meg nem lát. Egy violin concert hozott megint magamhoz.
670 43 | Vice-Praeses Gróf...nál a concertben. Majd szerencsétlenségemet
671 68 | Főperceptora, kedvemért egy concertet adott. Számosan gyülekeztek
672 43 | én csinálhattam vólna.~A concertnek vége lévén, egyenesen hazajöttünk;
673 7 | őket, megvallja; hogy ő a consiliáriushoz nem mehet, mert Halasyt
674 7 | beszélek Veszprémyvel. A consiliáriust könnyűnek állítottam levenni
675 90 | szüléinek bélépését. Szép contrast vólt azt nézni, hogy az
676 48 | vége előtt kevéssel egy contredanze alatt a Manci keze kezembe
677 2 | hogy festeni akarván, a copiát, és nem az originált copíroztam.
678 2 | találván, azonnal hozzáfogtam copírozásához, s még abban a hónapban
679 43 | benne olyan szerencsésen copírozott, hogy úgy tetszik magamnak
680 2 | copiát, és nem az originált copíroztam. Az öcsém, kit a vérségen
681 73 | Most olyan hidegen állok a Corregio Szerelme, vagy a Van Dyck
682 44 | Tám bizony mondám, titkos correspondentziáid is vannak? vígyázz, hogy
683 2 | gyengékre, mint akármely cosmopolita, akik sem magunkat, sem
684 23 | lebeg, olyan elevenen, olyan csábító formán, mintha most is úgy
685 69 | valamely történet abból a csábúlásból, abból a feneketlen örvényből,
686 8 | szakaszd el, ah! ne szakaszd el csábulásodban azt a kötelet, mely lelkeinket,
687 7 | kőszívű atya! melyet te most csábúlásodban nem hallottál, ez a hang,
688 77 | édes Marosym, mert ez a csalfa öröm özöne nem tőltheti
689 47 | állottunk. Istenem! mint csalja meg az embert a képzelés.
690 87 | kemény szívűk. Így magokat csalják meg, levetkezik az emberi
691 41 | erőltetett nevetéssel nem csaljátok ti meg soha annak szemét,
692 68 | Endrédynek kérésére, aki Csallóközből bizonyos rokonit várta bé,
693 48 | által meg engedték magokat csalni, s haza mentek. Endrédyre
694 70 | akkor látom, hogy az csak csalódás vólt, s mennyei örömöm álmommal
695 23 | igaz gyönyörűségtől, kedves csalódásban botorkáznak tovább! - De
696 29 | epedő nevetése engemet úgy csalogat, mint a barátság kiterjesztett
697 86 | Ezer kedves tekintetek csalogatják beteg képzelődésemet, elalszom,
698 48 | Elhevült képzelődésem csalt-é meg - vagy valósággal úgy
699 30 | loccsanásinál, mely egy csapással ezer szikrákat ejt, melyek
700 38 | micsoda tajtékos habokat csapdos ki a partra, melyekben a
701 4 | s egyik hab után a másik csapdosta a fát ide s tova. El-elhajlott
702 49 | ellent-állhatok minden csapkodó árnak. Ezzel a magam elhivésével,
703 49 | indúlatoknak is, ha a határon túl csapnak. Az orvosok nagy eruditióval
704 15 | vőféje. Mintha a menny köve csapott vólna belém, mikor ezt a
705 66 | együttlétel mindég erősebben csatolta vólna hozzád, ha most feleséged
706 47 | repüljetek ablakához; szárnyatok csattogása őtet Szentpétery karjai
707 3 | fakadt, s utóljára örvendező csattogásokkal szaladozott húrjain fel
708 56 | s hervadnának, s a kis csecsemő parányi kézzel játszodna
709 31 | valóságos örömmel osztogatjuk el csekély adományinkat. Azt nézni,
710 74 | felpattanok hamar, s gyakorta csekélység is haragra ragad. Az igaz,
711 67 | szép teli karimájú hold Cseklész felől emelkedett, egy könnyű
712 21 | most elállasz tőle. Ez a cselekedeted büntetést érdemelne, de
713 14 | szeretetlen ítélés maradna el, s cselekedeteink valóságos színekben jelennének
714 75 | állhatatlanok?~Ha az emberek cselekedeteit ítéletünk alá akarjuk vetni,
715 48 | bánatot, amelyet gyalázatos cselekedeteknek köszönhetek; s amint a vádas
716 14 | annyira éreztette velem cselekedetem alacsonyságát, amint azt
717 90 | Bácsmegyeynk tegnapi szép cselekedetén annyira örült, olyan víg
718 18 | kellemetesség van minden cselekedetiben! ~Szívünk piperés formálása
719 14 | bátyámnak, kinek minden cselekedetiből nemes indúlat tündöklött,
720 42 | hogy azt oly hirtelen nem cselekedhetem; s ő reá állott, de megígértette
721 47 | karjaim közül! ki az, aki azt cselekedheti? s mihez fogjak? Isten,
722 20 | semmi, amit érte meg ne cselekedjek. Míg még Manci szeretett,
723 48 | nyomorúság alatt ugyanazt cselekedték vólna. - Klári, s rám nem
724 74 | Mancit: de ugyan ez a két ok cselekszi, hogy birtokát nem keresem.
725 39 | égeti meg minden ütköző csemetéjit a nyúgodalom reménylésének!~ ~
726 78 | Nagyságodat találtam, még áldja. Csendesedjen Nagysád, hagyja félben bánatját,
727 69 | való küszködésben, s el nem csendesített szomjúságban elhal? - vagy
728 41 | együttlételtek látása nem csendesítheti le annak a megcsalt ifjúnak
729 32 | felóldotta némaságomat. Csendesítsd meg magadat édes Klárim,
730 47 | kiáltott le, s ez az éj csendességében úgy hangzott, mint egy angyal
731 90 | az Úrral osztozom, monda. Csengetett. A Secretárius azzal a jelentéssel
732 27 | stalactites szörnyű figurákra csepeg. Itt minden csendes, mintha
733 19 | boldog élet reménysége édesen csepegett mérges sebemre. Hirtelen
734 30 | melyek a hold fényében ezüst cseppek gyanánt ragyognak; - mikor
735 9 | Nem láttad hát azokat a cseppeket, melyek betűimet elfutották.
736 3 | ölelem által. Egy nagy könny cseppen akkor is káprázó szemeimből,
737 47 | accompagnírozták; nem hallotta könnyeim cseppenését, melyek az utca köveire
738 23 | számtól elkapott kezére cseppentek. Forrók, monda egykor, a
739 9 | szerelem, a leghívebb epedés cseppje.~ ~
740 69 | terhem alatt, s ha verejtékem cseppjei közé, melyek homlokomról
741 48 | szerelmes lyányt, aki izzadásom cseppjeit homlokomról játékosan törölgette;
742 69 | karjai közt, míg utolsó cseppjeket is ki nem szívja.~Néha,
743 90 | Érzette ő becsét ennek a cseppnek; s elváltunk. Erzsi meg
744 64 | felültem, s a kocsis egyet cserdített, s a szekér elindúlt, s
745 27 | kalandozom bé a mezőket és a cserét, megmászom a legmeredekebb
746 7 | hallgatását, s haragos szemmel csikarta ki belőle azt a szerencsétlen
747 47 | tekingettem. - Vígyáztam, melyik csillagot nézi, s láttam, hogy éppen
748 3 | zúgó Duna habjain reszketve csillámlott, s valamely hárfa egy ablakban
749 41 | gyémánttal, azokkal a sok csillogó aranyszemekkel, azzal az
750 89 | mindég szent? mindég tiszta? Csináld azt, amit a vallás, és az
751 58 | tudja csak, milyen nehezen csinálom én azt. Édesem! ha valakihez
752 61 | egykor magad neveztél; te nem csináltál egyebet annál, hogy letörted
753 62 | a Manci képét kicsínyre csináltattam, s egy szép gyűrűbe foglaltattam.
754 7 | mintha ki lett vólna a dolog csinálva? s nézd - azt a szegény
755 42 | leskelődnek mindég, mit csíphessenek el ártatlan színnel az idegen
756 3 | hogy nem gondolnak a hideg csípősségével; ha elnézem ezeket a bóldogokat,
757 48 | közűl s szárnyra kelvén, víg csirippoláshoz, s minden fűszál, minden
758 47 | csillagok, be csendesen csörög a szökőkút, mintha tudná,
759 90 | Szent előtt, s lyányoknak csókjait meg nem érdemlett kegyelem
760 22 | a szerelem legelső tüzes csókját adtad, úgy hogy nékem eszem
761 3 | ébresztettél fel egy édes csókod által álmomból, s angyal
762 3 | terem angyal képed, s szent csókokra hív karjaid közzé. Felugrom,
763 31 | nyájassággal simogatja s csókolgatja gyermekeiket, micsoda rendességgel
764 90 | sírsz! hadd öleljelek, hadd csókoljalak meg, hadd szorítsalak erre
765 1 | mer! - Nékem nyomdokait csókolni, Őtet távolról követni, -
766 20 | küldöd, s hogy ezerszer csókolod - micsoda természeti ártatlan
767 86 | hozzám kűldik, s vélek kezet csókoltatnak, - e' jut mindég eszembe:
768 40 | őtet. Eltüzesedett ajaki csókolva szorúltak ajakimhoz. - Menj,
769 72 | hogy segítsen hátára tenni csomóját. Bicegve ment hazafelé,
770 43 | kétszer ejtettem ki az egész csomót kezemből, úgy hogy minden
771 30 | virágos bokor alatt kikötök, a csónakban végig fekszem, s elnézem,
772 30 | lemegyek a tóhoz, elóldom a csónakomat, s a kastély alatt lévő
773 48 | Nem, édes Marosym, míg csontaimban meglesz annyi erő, hogy
774 48 | ég a tűz, s velőm minden csontomban öszve van roncsolva. Ennyit
775 41 | hátúak, együvé-gyülekezve egy csoporton ülnének. Azzal a sok gyönggyel,
776 90 | Merően nézett szemembe. Még csorgottak könnyei. Manci keszkenőjébe
777 67 | felhőn, fel. Új könnyek csorogtak szememből, visszatekintettem
778 65 | nézés alatt, álmélkodás, csudálás alatt felejtsem el régi
779 48 | színre! A kegyes Természet csudálása két óráig tartott szerencsés
780 12 | pedig, egy vén és talám csudálatos ember; s még az ő öröksége
781 65 | erőm; nézzek, álmélkodjam, csudáljak, s a nézés alatt, álmélkodás,
782 40 | utánam? - Isten! s ezen csudálkozik? felele; ennyi édes-bánatú
783 26 | oltárhoz, amelyen magad is csudálkozni fogsz. - Gróf K... ezelőtt
784 48 | Marosym, annyit, hogy magam is csudálkozom rajta, hogy tudtam azt mind
785 43 | olyan jól, hogy rajta minden csudálkozott. A declamatiója gyönyörű
786 63 | mutattak erántam, melyen csudálkoztam magam is. A legérdeklőbb
787 43 | kedvetlen óráimat, olyan csudatévő kézzel vídította fel. Gluck
788 56 | illatoznának mellyén s ha majd csüggedő fővel függenének le, s hervadnának,
789 48 | gratulatio forma hangot dadogtam, s az ő karján mentem a
790 44 | Nem édes Bácsim, felele dadogva, de hogy gyanúságod ne légyen,
791 40 | még akkor is, mikor egy darab idő múlva visszajöttem.
792 23 | akkor is, ha a játszott darabban elmerűlök, s a kárpit lebocsátása
793 27 | közel, a leomlott várfal darabjai állanak egy gömbölyű hegy
794 27 | érez. Iszonyú vén kőszirt darabok állanak tornyozva egymás
795 23(*)| Játszója, kivált a szomorú darabokban.
796 48 | a rám rakott teher alatt darabos útamon elébb tovább vánszoroghatok, -
797 48 | más óldalra, s darabról darabra mint recenseálták minden
798 48 | óldalról más óldalra, s darabról darabra mint recenseálták
799 56 | BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ~Buda, Decemb. 11dikén~A Manci bátyja,
800 43 | rajta minden csudálkozott. A declamatiója gyönyörű vólt, s az ariát
801 78 | bánatját nem ok nélkűl valónak declárálja, - s én Nagyságodra nézve
802 11 | Megkérette, s a szüléi declárálták, hogy nem ellenzik, s -
803 17 | ügyem é az igaz ügy? - hanem Delicatesse; e' pedig Marosy, olyan
804 90 | amelyben megköszönöm.~2. órakor délután~Rendbe hozta mindenét; egyéb
805 49 | orvosok nagy eruditióval demonstrálgatják, hogy ez nem éppen halálos;
806 27 | minél elébb; a te leveleid deríthetik fel őtet abból a bánatból,
807 48 | könnyeim!~A Természettel együtt derült fel lelkem is. Mihelyt gyertyavilág
808 42 | Uram Bátyám! - Ezt nékem desperatus hanggal kellett mondanom,
809 48 | tértünk bé, s egy öszvehányt deszkából álló grádicson mentünk fel
810 56 | hosszú papirosat adott teli diaetalis regulákkal, s azt mondta,
811 43 | nyertem el, de ez az egész dícséret semmi sem vólt egyhez képest;
812 43 | hogy ennyi dilettantok dícséretét nyertem el, de ez az egész
813 85 | halotti orátióknál igazabb dícséretjeivé lettek a szegény bátyámnak, -
814 48 | jutott eszébe, hogy ruhámat dícsérje. Az ura nagyon örült ennek,
815 69 | parasztos együgyűséggel dícsérték. Vesd öszve mármost jövendőbéli
816 1 | ez értt tárgy! - nyert dicsőség!~ ~
817 2 | fakadó ifjú koromra s kedves Dienesemmel való együtt nevelkedésemre,
818 2 | Kassán, Martiusnak 20-dikán, 1789.~Kazinczy~ ~
819 43 | ugyan rajta, hogy ennyi dilettantok dícséretét nyertem el, de
820 47 | mutass utat! - Bár csak egy disciplinám vólna! Ezer, meg ezer sebet
821 2 | az egészen el nem készült díszt meg nem szenyvedik. De ellenkezőképpen
822 23 | jobban elragadott, mint a Dittelmáyerné* igaz actiója! - - mikor
823 51 | rimánykodásit elúnván még mindég a doctorok tyrannusi járma alatt nyögök.
824 21 | Mancival kezdjem el, mert néki dolga van. Ki kell pihennem magamat,
825 4 | kicsinység rád emlékeztet. Ha dolgaimhoz látok is, ha egész erőszakkal
826 42 | Isten tudja, micsoda nagy dolgokban fő, panaszim hallgattatásával
827 24 | a palota engem sok ezer dolgokra emlékeztet, s - ó bár sohase
828 75 | meghitt barátok. De egy dolgon meg nem tudunk egyezni:
829 7 | elkerülhesse. Én semmit se tudtam a dologban, míg azt maga Halasy el
830 69 | azt, hogy néki sok ezer dologról, amelyek bennem kívánságot
831 63 | elfojtotta szavaimat. Karjai közé dőltem el, ott sírtam ki sűrű könnyeimet,
832 40 | város eltűnt, s a lovak egy dombról lefelé szaladtak.~ ~
833 23 | gyötrelmemet. Az ángyom spanyol Donna figurát vett magára; én
834 90 | Tegnap mintegy tíz óra tájban Dorogra értünk, s új lovakat hagytunk
835 9 | Csókold fel ezt a cseppet! drágább az, mintha teli zsák aranyat
836 68 | megszorítottam kezét; egészsége drágán fizeti meg azt a gyönyörűséget,
837 42 | igyekezetidnek egész épületit mint düjtögeti fel másoknak áskálódása,
838 56 | minden fuvallat hervadásra dűjt.~Marosy, ültess virágmagot;
839 27 | osztán kifáradva valami kőre dűlök, s a világ előttem elalkonyodik,
840 87 | visszamégy, s karjai közé dűlsz. Te nemsokára atya lészesz. -
841 39 | elgondolhatod-é, s nem dűlsz-é hátra ijedtedben ettől a
842 48 | néztem, mint nyúlt végig a Dunán egy fátyolforma köd, s mint
843 24 | szél egyenesen vitte őket a Dunának, s óh milyen erősen tolta
844 73 | Corregio Szerelme, vagy a Van Dyck s Rembrandt portraitjai
845 17 | elibe; mert nem az én ügyem é az igaz ügy? - hanem Delicatesse;
846 48 | kívánságom, hogy bár sohase ébrednék fel! Az halál általszorítását
847 76 | azt kérdem magamtól, ha ébren vagyok-é? s mikor beljebb
848 47 | expressiójit, hogy még egyszer ébressze fel szívében hajdani epedése
849 24 | szózat ezzel a kérdéssel ébreszte fel, miért nem táncolok?
850 56 | halotti szekér szomorú zörgése ébresztett fel bágyadt álmomból. Felugrottam
851 3 | szenderedésben melletted, s te miként ébresztettél fel egy édes csókod által
852 38 | így fojtogatott; Nagysád ébreszti fel azt bennem; s felébredése
853 2 | hanem a festő munkáját, ecsetjét s tüzét nézi) s Adolfot
854 40 | csudálkozik? felele; ennyi édes-bánatú szempillantás után nem kellett-é
855 48 | egy tisztes ősz anyóval édesdeden beszélgetett, én pedig könnyel
856 45 | unalmas fáradságát mennyivel édesebben jutalmazzák meg előljáróinak
857 29 | amely ezeket fakasztja, édesnek kell lenni az olyan léleknél,
858 23 | velejére, - mi tette olyan édessé ezeket az esztendőket? -
859 21 | melynek olyan kibeszélhetetlen édességet tud adni? - kevésbe múlt,
860 21 | kibeszélhetetlen boldogság édességétől megrészegedve, mint dűltem
861 27 | ehhez a vidékhez illik. Efelett igen közel, a leomlott várfal
862 7 | ott magamon kívül, mintha ég-föld rajtam feküdt vólna. -~Ó
863 52 | elszakadásunk után csak a jobb egek alatt akadunk öszve, fellobban
864 78 | nélkűl kérek, s várok is az Egektől. Nem átkozná-é Nagysád azt
865 2 | megkedvelli, s alsóbb oskoláit Egerben, a felsőbbeket pedig Kassán
866 52 | gondol, meddig nem? - Ha az egészséged miatt útra nem mégy, könnyen
867 48 | vigaszságomat? nyúgodalmamat? egészségemet? - Nem vesztettem-é el Mancit?~
868 21 | engedem táncolni! kedvezzen egészségének! ez a nagy meghevülés még
869 44 | szabad, és hogy az, amit most égetett, a levélnek töredéke. Én
870 39 | mint egy égő tűzpatak; mint égeti meg minden ütköző csemetéjit
871 8 | köszönném, ha szívemben nem égne is erántad való szerelem,
872 85 | fénylett le a hold a tiszta égről. Én mély bánatban vóltam
873 48 | Azalatt minden hivatalosok egybegyülekeztek; senki sem vólt hátra, csak
874 69 | múlik-é el szép idejek? s ha egyben s másban férfiúi bátor megkeményedést
875 24 | megutálásával mindennek egyébnek, a világ minden ragyogó
876 18 | emberi szív, Marosy, ha a sok egyengetéssel el nem rontják. De ha erőltetni
877 69 | kunyhójokba ártatlanságot s jámbor egyességet vittek. Hidd el, mindenütt
878 52 | belévezet, s az atyafiságos egyességnek s házassági boldogságunknak
879 48 | szekérből, hogy örökösöm, egyetlen vígasztalásom, s öregségem
880 21 | egyeztem meg benne, s most se egyezem, hogy máshoz menjen. Hírem
881 75 | egy dolgon meg nem tudunk egyezni: te ítéld el közöttünk a
882 21 | tudtára adni; - én sohase egyeztem meg benne, s most se egyezem,
883 90 | nem engedte. Alig tudtam egyhelyben állani. - Megengedjen az
884 38 | intett, hogy menjünk tovább. Egyhelyt a tó partján megállapodtunk,
885 43 | dícséret semmi sem vólt egyhez képest; az az egy pár könny,
886 78 | von századokra maga után. Egyike ezeknek a kötelességeknek
887 80 | fojtani könnyeinket, de egyikünk sírása a másikáét felfakasztgatja.
888 17 | által eshetnék rajta, vagy egyként, vagy másként; de - nem
889 23 | öszveakadtunk, ó mennyit tudtunk egymásnak mondani, mint tetszett úgy,
890 22 | találkoznak öszve, alig akadnak egymásra. Öszveölelkezve mentünk
891 22 | lelkek annyira megegyez egymással, hogy csak egy lélekké,
892 48 | Szerencsémre előttem kevéssel egynehányan jöttek hozzá, s még beszéllettek
893 1 | megbántásnak, hogy őtet, egynél több tekintetben is, Barátomnak
894 14 | ki bánatomat - mert itt egyre sem találok. Egynehány jó
895 21 | mentem a Manci bátyjához, egyrészről azért, mert, amint tudod,
896 6 | Amint a faluba értünk, egyről másról kezdtem beszélleni
897 63 | elmenetelemre emlékeztetett vólna. Egyről-másról beszélgettünk sokáig. Én
898 49 | gondoltam, hogy minekutána egyszer-kétszer magam is segítettem magamon,
899 48 | angyal-lyánynak. Az én idvezlésem együgyű vólt; de szíves. Isten!
900 7 | Maris magán kívül vólt, s együgyűségből mindenre ráálla, csakhogy
901 90 | nevettették meg néha ártatlan együgyűségekkel. A kisebbiknek gyermeki
902 69 | jelenlétekben parasztos együgyűséggel dícsérték. Vesd öszve mármost
903 66 | gondolkozom gyakorta, s őtet az együttlétel mindég erősebben csatolta
904 41 | ti öszvegyűléstek, a ti együttlételtek látása nem csendesítheti
905 41 | sánták, bénák, ormós hátúak, együvé-gyülekezve egy csoporton ülnének. Azzal
906 75 | embernek tart, - mennyi együvéjött ösztön az eltántorodásra!
907 21 | nézett, s így esett, hogy egyúttal engem is meglátott. De hogy
908 7 | öszve van azzal a méreggel egyvelítve, mely szerencsétlen anyjok
909 58 | amellyel az enyím eránta, s ő ehelyett egy megszokott nevetéssel
910 45 | szegény vagy! szegényebb az éhhel-haló kóldúsnál.~ ~
911 47 | et kiáltott le, s ez az éj csendességében úgy hangzott,
912 80 | hajnallani; az enyímben setét éjfél vólt.~ ~
913 48 | akinek életem kedves.~Mintegy éjfélig ebben a gyötrelmes állapotban
914 30 | tartóztatni akarom. Mikor éjfélkor Therézt felvezetem a kastélyba,
915 82 | elhagyása megérlelésemre? - Éjjel-nappal repűlök hozzá, s - bár nála
916 90 | vitte által az örökkévalóság éjjelébe.~ ~
917 29 | utain fel s alá, míg az éjjeli őr borzasztó ordításával
918 30 | csapással ezer szikrákat ejt, melyek a hold fényében
919 39 | vendégléséért, éppen ott ejtenem sebet, ahol legmélyebben
920 7 | tud olyan hirtelen tűzbe ejteni, mint mikor látom, hogy
921 43 | előttem elment, kétszer ejtettem ki az egész csomót kezemből,
922 31 | álló ajándékinkat, s hogy ejti azt úgy, hogy a lakosok
923 38 | éjtszakámat a Legfélelmesebb éjtszakájává tették életemnek. Csak virradta
924 49 | nékik menyasszonyi első éjtszakájok után olyan különös kedveltetést
925 81 | megint vólt egy csendes éjtszakám! Még csupa tűz a homlokom!
926 4 | csapdosta a fát ide s tova. El-elhajlott a szegény fiatal, s ha egy
927 48 | érzettem kínom nagyságát. Elakadt lélegzetem; s mikor Manci
928 40 | mint minden, amit esmerek. Elakadtak szavaink. Egymás mellé ültünk
929 27 | dűlök, s a világ előttem elalkonyodik, s öszveszorult teli szívemből
930 32 | által öleltem. - Tám Manci eláll... - - Úgy oda lettem ettől
931 21 | mindég biztattad, s most elállasz tőle. Ez a cselekedeted
932 13 | szóllottam vólna is néki, elállott vólna Mancitől minden pénz
933 86 | csalogatják beteg képzelődésemet, elalszom, s ha felébredek álmaimból,
934 78 | hogy nem elég azt kényünkre elaludni, - kényünkre elvesztegetni.
935 21 | tüzes sugárú nap emelkedik. Elaludt az a mécs, mellyel nékem
936 23 | állása, minden, minden elárulja a belső fájdalmat. Én kikötöttem
937 75 | heves vére érzésének olyan elasticitást adott, amely mindent hamar
938 43 | édes könnyet facsart ki elasticus érzéséből, s ezen a Manci
939 89 | mellyéről, melyet a sokszori elázás miatt már alig lehet olvasni.
940 14 | kinek szerencsétlenségemet elbeszélhessem, kinek karjai közt sírjam
941 56 | ágyba feküdtem vólna, s - Ó! elbeszéljem-é, mit láttam? - Mancit magános
942 44 | gyanúságod ne légyen, mindent elbeszéllek; s ekkor megvallotta, hogy
943 36 | s Theréz ma sírt midőn elbeszéllettem, hogy az ölyv egy nősténygalambnak
944 48 | okozhatta elkésődésünket. Elbeszéllettük, mi történt rajtunk, s jutalmul
945 31 | szempillantásokat csinál. Elbeszéltem a minap Theréznek, hogy
946 40 | s gyönyörű estve kezdte elborítani az eget. Minekutána sokáig
947 32 | elpirulással, mely orcáját mindég elborítja valamikor a te nevedet említem,
948 54 | könnyek, amelyek szemeidet elborították, biztatóim nékem, hogy te
949 69 | ahová hevességem vezetett, s elborzadok belé. Azzal akarom megnyugtatni
950 40 | Buda felé kell indulnom. Elbúcsúztam az öreg gróftól, s a kertbe
951 48 | táncot akarának kezdeni, elbújtam, de haszontalan vólt, mert
952 48 | vóltam félben szakasztani elcsendesedésemet, mert a bátyámnak megígértem
953 26 | magam meggyőzésével, olyan elcsendesedéssel vezetem Mancit az oltárhoz,
954 26 | ki, édes Marosym! talám elcsendesedik hevességem vagy két napra,
955 48 | most, mikor már alkalmasint elcsendesedve érzem magam.~Eltüzesedett
956 76 | közé kívánkozom vissza, elcsömörlöm a világtól, s az esméretlen
957 81 | sententiázott vólna meg. Az elcsüggedés úgy leskelődött utánam,
958 8 | szavam, ebben a rettenetes elcsüggedésben lábadhoz borúltam, s felébredtem.
959 40 | felvetni. Bácsmegyey! monda az elcsüggedő szerelem lassú gyenge hangjával,
960 47 | kell vesztenem. Így számlál elcsüggedt bús rettegéssel minden szempillantást
961 47 | kedves vidék - olyankor elcsüggedten ülök megint, úgy, hogy öszve-öszverogyok,
962 52 | bírván magával mellettem eldűl, s bátyja nyomorúságán indult
963 48 | kaptam vissza magamat az eldűléstől, midőn az eskető pap ezt
964 47 | nyomorúságom meghagyott, hogy eldűljek s kivérzem szívem végét
965 35 | öszvetördelő mennykő belém csap, eldűlök, mintha minden erőmet, minden
966 48 | jókor jutottam tetejére, s eldűltem a harmatos füvön. Gyönyörködve
967 48 | percentés a világot, amely az elébbi percentésben előttünk még
968 3 | lehelletetek enyhülés, pillantástok eledel. Ha elgondolom, édes Mancim,
969 75 | takarékos kőltségre. De elég-é még ez arra, hogy magokat
970 24 | vitte tolakodását, s nem elégedett meg mentségemmel. Ez méginkább
971 74 | okokhoz, melyek magokban is elegendők, azt, hogy nékem alig van
972 90 | ah! kémélj meg, monda; - eleget szenyvedtem, engedj csendesen
973 72 | Letette válláról a terhet, s elégett kezével törölgetvén izzadt
974 7 | gyermekkorunkban adnák azt tanítóink eleinkbe, hadd tanulnánk ezekből
975 78 | virágokat, amelyek magokat elejébe tolják. Mindég kedvesebbeknek
976 72 | gyermekeivel, s fonással keresi élelmét. Nem szóllottam semmit;
977 53 | szívem! - Mindent, mindent elengedek néked emiatt.~ ~
978 67 | hogy minden rettegésem elenyészett. Ó Marosy! milyen szépen
979 3 | karjaimat utánad - akkor elenyészik árnyékod, s reszkető karjaim
980 78 | Atyákká s Anyákká legyünk. Az elepedésre hajlott szerelmesekben egész
981 12 | nem tanácsos a bizonyost elereszteni; Bácsmegyey még csak reményli
982 40 | szempillantás örökre öszveköt veled. Eleresztettem őtet, s a kanapéra dűlt
983 65 | nélkül, s - édes Marosym! elérhetsz-é te valami célt olyan eszköz
984 12 | valami hivatalt elnyerni, azt eléri; ami pedig successióját
985 90 | phantásiából tért magához. Egészen elerőtelenedve, de vígan várta a halált.
986 79 | bilincsekkel. - -~Hátha az éles levegő, s alkalmatlan útjai
987 69 | eszközökkel való szíves élés ezeknek elejét vehette vólna;
988 48 | s nem ültem asztalhoz. Elesett minden erőm, s olyan mély
989 3 | árnyékod, s reszkető karjaim elesnek, s - én magamat ölelem által.
990 49 | előállott a roskadó természet élesztgetésére, támogatására. Erőltetése
991 48 | gondoskodással, szagló vizekkel élesztgetett, s vakszememet kenegette,
992 48 | azt a bóldogtalant, aki élete terhe alatt leroskadván,
993 43 | sincs egy, akinek egész életében ilyen estvéje lett volna,
994 54 | csendes lelkiesmérettel jutsz életed végére, - és így maradjon
995 75 | hogy magokat házassági életekben is boldogokká tudhassák
996 23 | gyönyörködések azok, amelyek életeknek legszebb részekben nékik
997 57 | a szegény halandók rövid életének! - Elgondolom ilyenkor,
998 30 | érzéseim a koporsókon túl jobb élettel biztatnak. De ó be tündér
999 52 | együtt töltöttük vólna el életünknek napjait; ha ilyenkor hevült
1000 54 | ide-alatt eltőltött szép életünkre vetünk; - te pedig, Marosy! -
|