1-betel | betui-eletu | eleve-esmer | esne-gyoke | gyong-itele | itelj-kivan | kiver-marad | marca-nemle | nemze-pohar | poklo-szeme | szemi-torol | torte-vonta | vot-zurza
bold = Main text
Part grey = Comment text
1001 48 | fényében, mikor a titkos eleve érzés bennünket szent borzadással
1002 2 | közt kezembe, s meglátása elevenebben emlékeztetett bimbókra fakadó
1003 21 | hegyek mellől. Jelenléte s elevenítő tekintete életet adott mindennek
1004 67 | Sokszor mérgesen fakadok ki az elfajult emberi nem ellen; de nem
1005 48 | ülőhelyemből; a kertészné pedig elfakadt sírva. Ki az apád? kérdem
1006 63 | felkőltem, s mind a ketten elfakadtunk sírva. Öcsém, monda síró
1007 14 | a vígasztatást, mint az elfáradt vándorló a hideg vizet.
1008 30 | hosszas kerengéseim után elfáradva valami virágos bokor alatt
1009 90 | Széjjelnézett, s amint közel látta, elfelejtette magát, felé szaladt, s általölelte.
1010 89 | haszontalan mesterkedem. - - Ha elfelejtheted Erzsusodat, felejtsd el.
1011 21 | láthatnám. Miólta elment egészen elfelejtkezett rólunk. - Marosy! mit nem
1012 72 | atyai édes érzési alatt elfelejtkezik arról a verejtékről, mely
1013 75 | üres, még minden bényomást elfogadhat, elikbe nem adjuk, nem lehet
1014 56 | megnyitja kebelét, hogy elfogadjon. Ezer Atomus várja már szomjan
1015 40 | Az elszakadás rettentése elfoglalt egészen. Nem bírtam magammal,
1016 32 | szerelmesek esmérnek, annyira elfoglalta, hogy minden gondolatja
1017 13 | cselekedetemet. A bánatjában elfogyó Szentpétery képe még a Manci
1018 90 | látta benne; kiszáradva, elfogyva egészen. - Elborzadt látásától.
1019 90 | bírták. - Szentpétery! monda elfojtódva, Szentpétery! tedd boldoggá
1020 85 | lassan-lassan eltűnt, s az eddig elfojtott bánat egyszerre jajgatássá
1021 63 | kézszorítás, amellyel ezt mondta, elfojtotta szavaimat. Karjai közé dőltem
1022 21 | amit mondhattam. Könnyeim elfojtották szavamat. Lementem a grádicson,
1023 8 | árnyék vóltam, mely leörülted elfolyt, s nem vált erőm tőle elszakasztani. -
1024 54 | földi virág leszakasztasson, elfonnyadjon - akkor enyím lesz az a
1025 8 | magánosan sóhajtoznám utánad, elfonnyadnék, s ideje előtt lépnék a
1026 40 | A barátság neve alatt elfordította fejét, s egynehány könnyet
1027 21 | felele megnedvesült szemmel, elfordulván tőlem, értem, mit mondasz,
1028 60 | magamat, mert egyszerre nagy elfulladás szállott meg, de egyáltaljában
1029 24 | fel, miért nem táncolok? s elgondolhatod, mint borzadtam meg, mikor
1030 17 | kutyácskáját láttam meg. Azt látni, elgondolni, hogy maga is majd itt lesz,
1031 4 | bóldog óráimról emlékeztem; s elgondoltam, miként jönnek azok ismét
1032 80 | őtőle való elszakadás nagyon elgyengített. Nálam itta meg a reggeli
1033 35 | szemem addig mered, míg elgyengül, reszketni kezd, s elvakul,
1034 83 | lehet kibeszélni, micsoda elgyengűléssel fogadott. Lassanként gyűltek
1035 83 | Olyan tikkadtan, olyan elgyengűlve érkeztem ide, hogy Endrédybe
1036 82 | elég lett vólna-é a Manci elhagyása megérlelésemre? - Éjjel-nappal
1037 64 | nyomorúlton könnyebbíteni, egy elhagyatottat boldogítani, s a vígasztatás
1038 40 | milyen nehezen fogom őtet elhagyhatni. Rövideden akartam búcsúzni,
1039 75 | szívesen szeretett kedvesét elhagyja, s másnak karjai közé repül,
1040 8 | öszvekapcsolva tartotta. Ha te engem elhagynál Manci! - magánosan sóhajtoznám
1041 75 | fel, hogy nem kellene azt elhagyni, aki őtet szereti, s érette
1042 9 | rettenetes gondolat, hogy elhagysz, mely mint egy magas hegy
1043 8 | tovább hallgatásodat. Ha elhagytál, - add tudtomra. Ne hidd,
1044 21 | pedig egyedül, mindentől elhagyva, kis rejtekembe rekesztve
1045 69 | miként felejtem kedvesem elhajlását? - ők feleségek halálokat?~
1046 78 | sírással? epedéssel? elhalással? Én szebb jutalmat érdemlek,
1047 44 | szebb cselekedet az, hogysem elhallgathassam. - Mikor még nem vóltál
1048 74 | tiszteletem szerelemmé válhat. Elhallgatom beteg állapotom következéseit. -
1049 85 | mintha várt vólna valamit, elhallgatott, s a halotti harang megkondúlt, -
1050 21 | észrevettem magamat, s elhallgattam. - Bácsmegyey! felel szokott
1051 40 | törleni azt a nyomorúságot. - Elhallgattunk, s én láttam, mint küszködött
1052 40 | énekével együtt látszatott elhalni. Elvégezvén az éneket, megfogta
1053 19 | ismét kieresztett, az mind elhatott szívemre, s azt a tüzet,
1054 20 | mostani szépsége majd elhervad, - elméje mondom és szíve
1055 75 | vesztene el a világ, ha ő elhervadna.~Napestig együtt ülünk;
1056 56 | Mancit magános szobájában az elhervadt, meghólt Bácsmegyey felett
1057 78 | Nagysád még sok örömével élhet az életnek; - az én útam
1058 52 | ezzel a boldogsággal én is élhettem vólna, s micsoda mennyei
1059 1 | Meglehet, hogy én Mármontelnek elhevítése nélkül nem nyúltam vólna
1060 48 | kedvetlenségében hullatott Nagyságod. - Elhevült képzelődésem csalt-é meg -
1061 66 | MAROSYHOZ~Mosony, Május 6dikán~Elhevűlt phantáziám gyakorta olyan
1062 13 | akartam rajta megvenni Mancit. Elhihetted vólna-é, hogy erre vetemedhessem?
1063 9 | nékem nem írtál; nem akartam elhinni, de végre el kellett. Előkaptam
1064 48 | helyreállottam, s örültem rajta, hogy elhitetésem által meg engedték magokat
1065 2 | ád románomnak, s szinté elhiteti az olvasót, hogy levelei
1066 48 | légyenek nyugott elmével, s elhitettem őket, hogy egészen helyreállottam,
1067 68 | Nem kevély magam elhívése az, hanem belső érzés, ha
1068 49 | csapkodó árnak. Ezzel a magam elhivésével, ezzel az erőmhöz való kevély
1069 38 | szempillantás egyszerre lerázta, s elhólt tompaságban ültem ott, mint
1070 67 | szívemhez szorítottam, s elhullottak levelei. Ő látta ezt, előrántotta
1071 7 | hagyni. A szegény lyány elijed rajta, nem tudja, mit szóljon,
1072 46 | nyitott, s kinézett. Abban az elijedésemben nem tudtam, ha feltekintsek-é,
1073 53 | maradékát mint hordozom, elijedne tőlem; s mégis sokért nem
1074 75 | engedtem magamat azok által elijesztetni, melyeket nékem változandó
1075 79 | lakosai a legboldogabb életet élik. Azt tudakozod, minek? -
1076 37 | senki. Egy-két nap múlva elindulok a lakadalomra, s akkor osztán
1077 64 | egyet cserdített, s a szekér elindúlt, s én még feltekintettem,
1078 12 | bízandó parancsolatidban híven eljárok, és szerencsétlenségedben
1079 90 | itthagyhatja a klastromot. Éljen az alkalmatossággal, s bízza
1080 90 | forrása légyen örömötöknek. Éljetek szerencsésen. Ehhez egy
1081 3 | álmodnám, édes Mancim, hogy eljöttem tőled. El nem tudom hitetni
1082 78 | vólt az igazi oka, hogy eljövetelem előtt Tornára nem mentem. -
1083 90 | virradatkor indúlok. Hogy hirtelen eljövetelemet balra ne magyarázzák, egy
1084 74 | véle, hogy megszólítod? Elkapod előle úgy-é? s nem gondolsz
1085 23 | néha forró könnyeim számtól elkapott kezére cseppentek. Forrók,
1086 36 | ölyv egy nősténygalambnak elkapta hímjét. Miért sír Nagyságod?
1087 57 | leomlott kártyavár szintúgy elkedvetlenít, mint érettebb esztendeidben
1088 2 | ellepte, az újabb kiadásnak elkeléséhez kevesebb reménység lehet;
1089 48 | látásától menekedett meg. Elképzelheted, hogy abban a situatióban,
1090 64 | ablakokat mind nyitva láttam, s elképzeltem, majd miként fogják bézárni,
1091 7 | ráálla, csakhogy atyja átkát elkerülhesse. Én semmit se tudtam a dologban,
1092 29 | kisírjam; - mikor ilyenkor elkeseredem, s az asztaltól az ablakba
1093 87 | jusson eszedbe, hogy én elkeseredésedet előre érzettem, s egy kedves
1094 43 | szerelemmel! - Ilyen édes elkeseredésem alatt nyíla meg az ajtó,
1095 43 | magamat; szemére hánytam egész elkeseredéssel állhatatlanságát: de egyszerre -
1096 21 | oldalszobába szaladtam által. Az elkeseredést nyomban követte a kétségbeesés.
1097 51 | könnyeimmel s áldásommal fogom elkésérni. Így hal ki az Isten veteményes
1098 48 | tudta fogni, mi okozhatta elkésődésünket. Elbeszéllettük, mi történt
1099 48 | felült a szekérre, s minthogy elkésődtünk, sebesen hajtatott.~~Nem
1100 78 | Rettegés nélkűl, sőt egészen elkészülve - egész resignatióval várom
1101 90 | fúldokolva sírt. A kocsis elkészűlt, s megfújta a kürtöt. Bácsmegyey!
1102 78 | párkányján áll, s úgy lesz elkészűlve, amint óhajtom. Báró R...
1103 7 | mikor a pap már az esketést elkezdte, s ez alatt a kérdés alatt:
1104 81 | pap az oltárhoz lépett, s elkezdtea ceremóniát. Öszvetett kézzel
1105 83 | azt mind én, mind a doctor elkövetjük, tudod: de félek mégis,
1106 21 | hullatni, kész vólnék mindent elkövetni, csak ezt a keserves gondolatot,
1107 37 | nehéz édes Marosym! mindent elkövettek körülöttem gondoskodásokkal.
1108 38 | ez az utánam való járás ellágyított. Én Nagyságoddal maradok,
1109 43 | meg magát. Én vettem észre ellágyúlását, - s az óldalszobába mentem
1110 24 | hagytam s hazajöttem. - Ellágyult szívembe csakhamar az elkeseredés
1111 43 | el megint a muzsikával; ellágyúltam, s megint Bácsmegyeyvé lettem,
1112 90 | szívemre? Megvallottam azt. Ellágyúlva szorította meg kezemet.
1113 81 | bárány a hidegen. Manci ellankadva ájult el. Kivitték. Én felköltem,
1114 2 | falun lakó Theréz Susinak, ellenben pedig Fischer Marianne Keresztúry
1115 35 | s én haszontalan futok ellenébe, látom, hogy haszontalan
1116 42 | gonoszsága nem kőlt volna fel ellened, akik azon leskelődnek mindég,
1117 82 | Marosy! miért esküdt öszve ellenem minden nyomorúság? nem elég
1118 48 | nem hagyott; és amilyen ellenemre vólt akkor jelenléte, annyira
1119 68 | hazaszöktem. Itt ülök most, s ezer ellenkezések, amelyeket az emberben s
1120 12 | jártam, hogy Manci elejéntén ellenkezett; de az édes szüléi, aranyhegyek
1121 2 | érdemét sem a szerelemmel ellenkező anyák, sem a recensorok
1122 7 | követteti el, hogy szüléivel ellenkezzen. Sír, jajgat, kéri őket,
1123 45 | lepi meg, ha jószágodat az ellenség rabolja el, még gazdag lehetsz,
1124 40 | de ki állhatott vólna ellent annak a tekintetnek, amellyel
1125 49 | magam is segítettem magamon, ellent-állhatok minden csapkodó árnak. Ezzel
1126 21 | cselekedni? - ez a gyenge ellenvetés - nem kellett több álnok
1127 38 | Haszontalan vólt minden ellenzésem, hogy néki abban a nagy
1128 11 | szüléi declárálták, hogy nem ellenzik, s - még egy ést: - s Manci
1129 75 | történet.~Még a legérettebb elméjű leányt sem kárhoztatnám
1130 48 | megcsapkodtam lovaimat, s olyan elmélkedésekbe merültem el, amelytől most
1131 76 | szív egészen el szokott elmélkedni, arra tanít, hogy a pompás
1132 75 | Az, ami a legfontosabb, elmellőztetik. Megvilágosodott időnk gyalázatjára
1133 4 | a mérges gondolat ötlött elmémbe: hátha Mancit még más karjai
1134 21 | gondolatok ötlődtek fel egyszerre elmémben. Nem azért kérdezte-é ezt,
1135 90 | köszöngetésének, s siettettem az elmenést.~Azonban Jászait titkon
1136 49 | bálra. Elmentem, s ez az elmenetel gyilkosommá leve. Nem tudtam
1137 60 | eljött vólna, s igen kíván elmenetelem előtt velem szóllani. -
1138 63 | hoztunk elő, ami Mancira, vagy elmenetelemre emlékeztetett vólna. Egyről-másról
1139 20 | hogy jókor jelenjek meg. Elmengyek hozzá, mert nincs semmi,
1140 19 | örömmel töltötte meg szívemet. Elmerültem az örökkévalóság képzelésében,
1141 46 | én pedig mélyebben vóltam elmerülve, mintsem hogy az eszembe
1142 23 | ha a játszott darabban elmerűlök, s a kárpit lebocsátása
1143 84 | édesem, s ne kívánd, hogy azt elmondjam! - Ah, a legérdemesebb,
1144 6 | lyánya facsart ki egy-két víg elmosolyodást, édes enyelgése s eleven
1145 78 | tartozásoknak, kötelességeknek elmulasztása, láttatlan következéseket
1146 48 | felkölteni belőle; külömben elmúlattuk volna az esketést. Klári
1147 69 | kívánságot támasztanak, nékem elmúlhatatlanokká lettek, amelyek életemet
1148 7 | vonjam ki magamat, mert néki elmúlhatatlanúl ott kell lenni. Ekként szemmel-látó
1149 59 | nem fogna Endrédy, könnyen elmúlhatna. Ó Marosy, hogy fogom én
1150 90 | bánkódj, az ő kínjai majd elmúlnak. Erről magam is bizonyossá
1151 21 | mondanám, egy tekintet az elmúltakra megfelelne erre a kérdésre.
1152 68 | magával és a világgal? Elnézheted-e te azt megindúlás nélkül,
1153 57 | fogadjatok belé. Nem lehetne azt elnéznem, hogy annyi boldog óráim
1154 47 | s mégis kéntelen vagyok elnézni, hogy elragadják karjaim
1155 7 | Hogy egymást szerették, azt elnézték; mert annak azonkívül is
1156 74 | én fonnyadok. Az, aki élni s szenyvedni hagyott, meghallgatta
1157 47 | tutti. Azt gondoltam, hogy elnyel a föld; s mikor mindennek
1158 44 | reményed lehetett a mostaninak elnyeréséhez, ugyanakkor egy gazdag,
1159 75 | kívánságom az, hogy Therézt elnyerhesse. Egészen rajta lészek boldogításán.
1160 40 | hát azt hiszi-é, hogy még elnyeri a Manci kezét? kérdé hirtelen. -
1161 12 | ma akar valami hivatalt elnyerni, azt eléri; ami pedig successióját
1162 86 | emlékezete rám rohan, s annyira elnyom, hogy ki kell pihennem magam; -
1163 75 | magát, mely ezt az érzést elnyomja. Úgy szóllok, amint gondolkozom,
1164 22 | a szomorúság, s a bánat elnyomott, be könnyen viseltem addig
1165 52 | boldogságunknak kedves képe előttem elnyúlik, küszködnöm kell magammal,
1166 9 | egy semmivé tűnik el, s élő szerelmed elképzelése ismét
1167 7 | nélkül való gazdag bolond, előáll, s megkéri a lyányt. Egy
1168 49 | alatt: akkor minden erő előállott a roskadó természet élesztgetésére,
1169 43 | nékem ez a mai. Hadd fogjak előbeszélléséhez. - Tudod, mennyire szeretem
1170 52 | félek gyakorta, hogy az az előérzés, hogy mostani elszakadásunk
1171 2 | hogy az itt oly gyakran előforduló idegen szók miatt, sok íróink
1172 90 | a legkegyesebb hanggal. Előhívatom szüléit mindjárt, s arra
1173 90 | atyját, magát miként viselje. Előhívattuk Erzsust. Rosszúl van; felelének
1174 7 | gyermekeknek nem szabad akarni. Előhívják Marist, s az atyja atyai
1175 71 | véghetetlen szívszakadás? s ha előjönne is, megszorítaná is kezedet,
1176 48 | elő. Emberek vóltak, akik előjöttek: de az emberiség gyalázatjára
1177 47 | lépést. Mikor így az a kín előkap, s az ő birtoka után való
1178 9 | elhinni, de végre el kellett. Előkaptam a tollat, hogy mindazt,
1179 30 | kapun, s lemegyek a tóhoz, elóldom a csónakomat, s a kastély
1180 45 | édesebben jutalmazzák meg előljáróinak megkülönböztetéseinél. Ilyenkor
1181 19 | semmi módot, mellyel azt elólthassam, mellyel magamon segíthessek,
1182 22 | ezzel a csókkal szívembe elólthatatlan tüzet öntesz, amely éltem
1183 90 | élet gondjai nagy mértékben elóltották) - nyugtan feküdt karjai
1184 14 | illik írni. Már alig tudom elolvasni, annyiszor áztattam meg
1185 32 | húgom kedvese. - Sokszor elolvasta már leveledet, s az a titkos
1186 32 | láttam, felbontottam néki, s elolvastam előtte. Minden sor több-több
1187 27 | velem van. Az ő panaszai elolvasztják szívemet. Kesergő Sonnetjeivel
1188 21 | életemet - nyúgodalmamat, - előmenetelemet, felyülemelt rajta, sőt,
1189 68 | gazdag házasság által keresi előmenetelét? Nem jól gondolod; ő egy
1190 67 | elhullottak levelei. Ő látta ezt, előrántotta keszkenőjét, s sebes lépéssel
1191 81 | ő az enyím. Az öreg gróf előszaladt, általölelte Therézt, aki
1192 70 | mennyei örömöm álmommal együtt eloszlik, s helyébe a legkeservesebb
1193 48 | akartam hajtani magamat előttök, mikor az anyjának az a
1194 40 | szívemet, hogy sírhattam. Ő elővette keszkenőjét, s letörlötte
1195 43 | toljam el nyakamról, mindjárt elővettem a Flautravert, noha meg
1196 67 | édesen enyelgő mosolygással előzött meg, hogy minden rettegésem
1197 75 | minekelőtte félretekintesz, már elpattan!~Sokat vesztenének ezáltal
1198 32 | tekintettel, s gyönyörű elpirulással, mely orcáját mindég elborítja
1199 13 | elveresedik ábrázatomtól, úgy elpirúlok, ha meggondolom! Egy levelet
1200 22 | feltaláltuk egymást, te elpirúltál, én pedig mindjárt akkor
1201 48 | mindazt, ami előttünk kedves, elrabolja; - az, hogy egy percentés
1202 47 | kéntelen vagyok elnézni, hogy elragadják karjaim közül! ki az, aki
1203 67 | leszálló nap, melyet én elragadtatás nélkül sohasem nézhetek,
1204 40 | hogy még holmimet kell elrakatnom, kimentem a szobából. Ott
1205 48 | complimentekkel mint akarták elrejteni azokat a szemrehányásokat,
1206 48 | hogy tegnap nem tudtam. Elrémültem, mikor felébredvén ájulásomból,
1207 2 | vettem a költeményt, az Elrendelést, a Szín-adást, (mert én
1208 48 | csendesség, minden nyugodalom elreppent, s azólta annyit szenyvedtem
1209 21 | a tükrök előtt, Mancival elrepültem; s ezek képeinket, - az
1210 81 | mindenikében az ő képe festődött, s elrepűlt boldogságom emlékezete,
1211 41 | kedves színe alatt, szívébe, elretten. Hányjátok ki assembleétokból
1212 21 | Isten nevében, Bácsmegyey! elrontja magát; nem engedem táncolni!
1213 56 | meglátása támasztott vala fel, elrontották éjtszakámat, s ma sokkal
1214 56 | visznek ki közületek, hogy elrothadjak - érzitek talám? Hah! mint
1215 90 | támaszkodni; szegény felesége elsápadva dűlt el a Bácsmegyey karjai
1216 21 | megutált kedves képet, - elsárgult orcámat, s szemem kétségbeesett
1217 90 | mármost nem az a mindenen elsikló leány, (mert hevét a házassági
1218 75 | vólt a' szerelem, amit az elsőért érzett; az csak character
1219 12 | tekintsünk mindkettőtöket, az elsőség mindenképpen a tiéd. Ő vállat
1220 57 | Ha gyermeki időnek valami elsősége van, úgy azt nevezem annak,
1221 21 | rajta, sőt, önnönmagamon. Elsőségemnek érzése felbátorított; vette
1222 41 | Hányjátok ki assembleétokból az elsőségen kapdosást, azokat az alacsony
1223 46 | feltekintettem, s azt gondoltam, hogy elsüllyedek, mikor láttam, hogy az ablakból
1224 48 | fellobbant villám előttem elsuhant, érzettem, hogy még nem
1225 89 | országba, ahol az üldözött, elszaggatott szerelem nem jajgat. Ott
1226 52 | az előérzés, hogy mostani elszakadásunk után csak a jobb egek alatt
1227 89 | esküvést, amely tőled végképpen elszakaszt. Édesem, mi egymást olyan
1228 8 | elfolyt, s nem vált erőm tőle elszakasztani. - Kiáltani akartam rád,
1229 24 | Manci ismét szeretett vólna, elszakaszthatatlanul szeretett vólna! Egy egészen
1230 2 | tekintetei tatám örökre elszakasztottak. Körülnéztem, és nem találván
1231 78 | boldogsága egyedül a te elszánásodtól függ. Tedd őtet boldoggá
1232 59 | mert még melegében van elszánásom; ha szavamon nem fogna Endrédy,
1233 69 | mennyi környülállás vet elszédítésére tőröket! Csuda-é osztán,
1234 10 | mint egy oroszlány, akinek elszedték kölykeit; s jaj annak, aki
1235 21 | vólt abbahagyni. Láttam elszégyenülését, s elejentén örültem győzödelmemnek: -
1236 12 | szerencsének tarthatja. - Ezen elszégyenült. Már e' mind késő, ugymond;
1237 21 | eszedbe atyádfiai, barátid. - Elszégyenültem, s nem tudtam, mit mondjak. -
1238 48 | estem vólna. Négy óra felé elszéledtek a vendégek. Szentpétery
1239 23 | lebocsátása után a muzsika elszenderít, míg észreveszem magamat,
1240 69 | úgy bizony nyomorúságom elszenyvedhetetlen terhe facsarta azt ki; bizony
1241 7 | vége lévén az esketésnek, elszökött, s azzal mentette ki magát
1242 90 | esketésnek vége vólt, mindjárt elszöktem megint, mert hólnap virradatkor
1243 9 | elképzelése ismét felvidítja elszomorodott elmémet, s a világ megint
1244 7 | megsértettnek állította magát, élt hatalmával, s szörnyű szitkokkal
1245 43 | hogy mind a két kezemmel eltakartam a képemet, s abban a szempillantásban
1246 75 | mennyi együvéjött ösztön az eltántorodásra! ezen kívűl szüléinek hízelkedő
1247 48 | s általadtam magamat az eltaposott szerelem, s megcsalt remény
1248 48 | miattam egynehány lett vólna eltaposva, ha a bátyám a gyeplőt ki
1249 90 | szolgálatot adhat, mindkettőjöknek eltartások felől gondoskodjanak. Térdre
1250 47 | s rám emlékeztethetné, - eltaszított kedvesére. - Jóltévő reggel!
1251 57 | Budát! Talám az idő és az eltávozás enyhíteni fogják szenyvedésimet.~
1252 7 | megmondta néki szíve, mi okozta eltávozását; s minden tekintete mutatta,
1253 63 | nyugtathatnám meg magamat eltávozásodon! - Ez a szíves expressio,
1254 25 | Mégegy mód van hátra - eltávozásom; de még most nem távozhatok
1255 25 | távozhatok el - nem lehet eltávoznom.~ ~
1256 20 | s utánad sohajtozik, - eltávozott kedvese után! Ó Marosy,
1257 55 | Miólta a bátyám és Klári eltávoztak, azólta minden a halálra
1258 69 | intervallumidban vélek nem éltél? Ez, édesem, olyan kérdés,
1259 22 | öntesz, amely éltem virágját eltépi, s minden kívánságaimat
1260 89 | önnön azon kéz által van eltépve, amely belénk nyomta azt
1261 69 | vittek. Hidd el, mindenütt elterjedt a gonoszság, ahol emberek
1262 85 | szegény bátyámnak, - s nyólc éltes városi lakos a többi közűl
1263 22 | szakasztja el őket a történet - eltészi, elszakasztja a legédesebb
1264 3 | bennünk; - akkor osztán ti éltettek egyedül; lehelletetek enyhülés,
1265 86 | közt vólna most Manci! - Eltévedek ebben a haszontalan kívánságban.
1266 41 | indulatokat, amelyek nem engedik eltitkolhatni magokat, ha selyembe, aranyba
1267 42 | nincs titkom, s hogy eddig eltitkoltam, az onnan esett, mert nem
1268 2 | végigmenni nem érkeztem, eltökéllettem kibocsátását; a szerencse
1269 7 | szemmel tekintesz vissza eltöltött napjaidra, - tekintesz azokra
1270 64 | orcáiról a meggyűlt könnyeket eltörleni. De így van az! - Mindez
1271 69 | akkor fakadásában láttam eltörlődni, nem vólt kölcsönzött, erőltetett
1272 74 | vannak a megszabadításhoz, s eltörlötte képemről az ifjúság egészsége
1273 21 | gyilkos - mindez, még jobban eltüzesítette már azonkívül is meghevesedett
1274 35 | elgyengül, reszketni kezd, s elvakul, hogy végtére megdobbanok
1275 5 | szégyenlem, hogy íly rövid elválás miatt annyit fityogok: -
1276 43 | félbeszakasztja. Amint a darabot elvégeztük, Klárinak ment, általölelte,
1277 40 | együtt látszatott elhalni. Elvégezvén az éneket, megfogta kezem.
1278 68 | a Perceptor, kész vólna elvenni, csak pénze vólna. Mint
1279 68 | s hirtelen törlötte le elveresedett szemeiből meggyűlt könnyeit. -
1280 13 | a szerelem! A papiros is elveresedik ábrázatomtól, úgy elpirúlok,
1281 78 | kényünkre elaludni, - kényünkre elvesztegetni. Sok az, amivel a Világnak,
1282 47 | szempillantáshoz, melyben őtet elvesztem, - el kell vesztenem. Így
1283 38 | óldala mellől! - aki mindenét elvesztette, s ebbe kereste minden vígasztatását.
1284 87 | szegények. Nincs semmijek, amit elvihessenek magokkal, - nincs meleg
1285 19 | hogy sírhassak, - s erőt, elviselhessem! ~ ~
1286 4 | gyökeredben; kifordít, s elviszen. - Minden az emberek sorsát
1287 46 | csakugyan el kelle mennem, elvittem tőle valamit, egy virágot,
1288 68 | gyermekek báblovokat, ha elvonhatod szemek elől. - - - Nem kevély
1289 15 | mosolygásival, édes kék szemeivel az elysiumba igéz, - az ezelőtt egynehány
1290 5 | gyermek, akinek új ruháját elzárta az anyja, s aki a vasárnapot
1291 68 | ellenkezések, amelyeket az emberben s az emberi életben találtam,
1292 84 | kesergés veszen elő, az embereimre tekintek, s mikor látom,
1293 69 | szintolyan tökéletességig emberek-é ők, mint mi? Nékik is van
1294 68 | legnemesebb, legérdemesebb embereknek kell mindég a legszerencsétlenebbeknek
1295 7 | vetkezhetik le az emberek emberiségeket! Ímhol most sül ki, hogy
1296 78 | az, amivel a Világnak, az emberiségnek tartozunk, - s ezeknek a
1297 23 | kedves tekintet, amellyel az emberre tudott nézni! - jobban elragadott,
1298 31 | jó Therézemmel nyomorgó embertársaim terheken könnyebbíthetek.~ ~
1299 2 | bóldogító érzésem engemet felyül emel ítélletin.~Készen hever
1300 67 | karimájú hold Cseklész felől emelkedett, egy könnyű felhőn, fel.
1301 47 | könnyebben érzem magam. Mint emelkednek a felhők, mintha a Mindenható
1302 81 | ceremóniát. Öszvetett kézzel emelkedtek fel mindnyájan az ég felé.
1303 69 | erőm vólna, nagy terhet emelnék, - de ha minden erőmet öszveszedem
1304 90 | szólhatott többet. Fel akarom emelni, s Erzsi ölembe dűl. Az
1305 63 | öszvetett kézzel, s égre emelt szemekkel. Bizony érettem
1306 32 | kibeszélhetetlen kedvességgel emelte fel nedves szemeit az égre. -
1307 7 | szerencsétlen anyjok életét emészti és azért a sok kínért, azért
1308 23 | néki bocsáthattam magamat emésztő keserűségemnek. Minden Mancim
1309 43 | azokat a szerencsés órákat emlegeti, amelyeket Clavigóval töltött;
1310 61 | hazafi-társaim által szívesen emlegetve, őseimnek szent tetemek
1311 7 | praejudiciumokért megöldökölje? Emlékezel, édesem, micsoda gyönyörködéssel
1312 9 | úr színe előtt kötöttünk. Emlékezel-é azon a szent estvén, mint
1313 79 | minek? - hogy borzasztó emlékezéssel járhassak azoknak sírhalmain,
1314 54 | midőn az álom az elmúltak emlékezetébe szenderített, Manci angyali
1315 3 | az üresség, melyet a te emlékezeted támasztott szívemben, ezzel
1316 24 | kívánság - bár minden örömöd emlékezetét - s bár tulajdon magadat
1317 40 | egymást? s mit hágy nékem emlékezetül? - Theréz! forró igaz barátságomat! -
1318 78 | gyermekek, akik áldották vólna emlékezetünket, akik sírunkra virágot hintettek
1319 4 | töltött bóldog óráimról emlékeztem; s elgondoltam, miként jönnek
1320 40 | szükségem, hogy az úrra emlékeztessen; de mégis - - ne tagadjon
1321 53 | helyen, amely annyi sok emlékeztetéssel kínoz.~Még csak egyszer
1322 47 | közül felrettenthetné, s rám emlékeztethetné, - eltaszított kedvesére. -
1323 40 | mert tudom, hogy az ilyen emlékeztető mennyit árt; - de ki állhatott
1324 3 | jöttem el tőled, de mégsem emlékszem rá, hogy ilyen nyughatatlan
1325 2 | Leonhardot, Wilhelminét említenék? - Akinek tetszik, különösségnek
1326 23 | hajadonságok esztendeit fogják említeni. Menj mélyebben vélek a
1327 24 | 11dikén~Nagy indiscretio az énbennem, látom én azt magam is,
1328 83 | elgyengűlve érkeztem ide, hogy Endrédybe kellett kapaszkodnom, mikor
1329 11 | azt, s a többek közt az Endrédyjére akadok. Szentpétery az én
1330 15 | beteg vóltam. Marosymon és Endrédymen kívül van még egy barátom;
1331 48 | magokat csalni, s haza mentek. Endrédyre támaszkodván Szentpétery
1332 40 | álomból, amelybe kedves éneke szenderített vólt. - Bácsmegyey!
1333 47 | kedves szavát. Most már énekel, mert érzi, hogy a természetre
1334 40 | látszatott elhalni. Elvégezvén az éneket, megfogta kezem. Én még
1335 40 | magát, hogy fortepiánója énekével együtt látszatott elhalni.
1336 38 | a fortepiánón játszott s éneklett; én pedig Flautraveren accompagníroztam.
1337 48 | annak az éneknek, amelyet éneklettek. A chorál előtt egy szép
1338 48 | accompagnírozott annak az éneknek, amelyet éneklettek. A chorál
1339 43 | először látta, olyan teli van energiával, olyan teli! hogy sírva
1340 23 | palotába, s már az egész bálra engagírozva vólt. Csak azután vettem
1341 26 | ítélete nélkül vaktában enged.~ ~
1342 90 | egyenesen az érsekhez mentem engedelemért, hogy még akkornap lakóházokban
1343 74 | mások eránt lágysággal, engedelmességgel viseltessem: felpattanok
1344 90 | elég az, hogy Erzsusnak engedelmet adott arra, hogy bizonyos
1345 7 | haszontalan. Az atyja, aki a lyány engedetlensége által megsértettnek állította
1346 48 | észrevette szándékom s nem engedett innya. A vacsora után, midőn
1347 41 | indulatokat, amelyek nem engedik eltitkolhatni magokat, ha
1348 90 | egy kártyára ezt írtam: Engedjetek meg sietésemnek. Nékem menni
1349 2 | tragédiákban is, helyet engednek: mit akarunk mi, akik alig
1350 26 | lehetetlen kérésének nem engednem. Én véle Tornára mengyek;
1351 32 | köszönöm, hogy ezt nékem engedted. Egyenesen szaladtam a grófhoz,
1352 48 | hogy elhitetésem által meg engedték magokat csalni, s haza mentek.
1353 78 | s most, minekutána nem engedvén nékik, enyészetemhez közelgetek,
1354 75 | első semmivel sem utóbb ennél, de a leány mégis a másodiknak
1355 25 | szerelem olyan rabláncot tett énrám, melyet csak a halál téphet
1356 46 | Ah Marosy! miért fél ő éntőlem? Igazán ijesztő-é az én
1357 40 | kicsapott, s olyan kedves enyelgésben vesztette el magát, hogy
1358 6 | víg elmosolyodást, édes enyelgése s eleven tréfái által, belőlem.
1359 78 | minekutána nem engedvén nékik, enyészetemhez közelgetek, sokszor pirítom,
1360 89 | vigasztalás, amely engem enyhít, a te szívedbe hat által.
1361 23 | nem tudják, mint nevelik enyhítésekkel gyötrelmemet. Az ángyom
1362 90 | tehetségét nyomorúlt társainak enyhítésekre terjeszti! - Aludj csendesen
1363 20 | életre kívánkozik, azhol enyhülést és nyugodalmat találhasson
1364 80 | remény kezdett hajnallani; az enyímben setét éjfél vólt.~ ~
1365 47 | hogy az övéi, azért hogy enyímek. Manci értette nyögdécseléseket,
1366 78 | útam a temetőre vezet; az enyímen kóró terem. Egynehányszor
1367 8 | amit én? - hogy néked az enyímnek kell lenned, ha boldog akarsz
1368 90 | a nagy változást; nem az ép ifjat többé, hanem a bánat
1369 47 | ébressze fel szívében hajdani epedése kihólt érzését?~A csendes
1370 78 | kívánságomat? - sírással? epedéssel? elhalással? Én szebb jutalmat
1371 14 | van annak ígérve, aki az epedőnek egy pohár vizet nyújt.~ ~
1372 78 | áldozná fel? Ha Nagysád magát epesztő bánatjának ereszti továbbat
1373 2 | azoknak még az ódákban, epicumokban s tragédiákban is, helyet
1374 2 | Theréznek neveztetett; s az episodák hazai történetekből vannak
1375 2 | Poésis fentebb neme, azaz az Epopea és a Melpomene sarus játéka,
1376 42 | hogy igyekezetidnek egész épületit mint düjtögeti fel másoknak
1377 81 | eresztette magát a szerelem édes érdeklésének, de nékem azok olyanok vóltak,
1378 75 | nélkül való kívánságot, érdeklést érez a második eránt. Első
1379 48 | situatióban, amelyben vóltam, mint érdeklett meg, midőn azalatt, míg
1380 37 | nyomorúságom, mondám néki, érdekli Nagyságodat. - Majd amott
1381 48 | keservesen visított. Ez az érdeklő képe a legszomorúbb nyomorúságnak,
1382 21 | a cselekedeted büntetést érdemelne, de minthogy olyan nemesen
1383 9 | utálok. Itt ugyan minden érdemem felett tekint reám, de -
1384 2 | szégyenleném, mert annak a románnak érdemét sem a szerelemmel ellenkező
1385 78 | elhalással? Én szebb jutalmat érdemlek, s Nagysád nékem nem adhat
1386 37 | szerencsétlenné tészi. De nem érdemlek-é én minden nyomorúságom mellett
1387 90 | lyányoknak csókjait meg nem érdemlett kegyelem gyanánt nézték.
1388 90 | sírsz? - Ó Manci, véremmel érdemlettem én azt! Köszönöm, hogy sírsz!
1389 86 | alá, vagy ha a közel fekvő erdőben a bátyám emlékezete rám
1390 72 | le ábrázatján, s minden ere feldagadt. Megállítottam
1391 48 | örvendezés tüze, mely minden erében égett, s ábrázatját ellepte,
1392 2 | kétségbevehetetlen tanú nemzeti eredetem felől. Ki nem hallja inkább
1393 23 | ilyen tiszta forrásból veszi eredetét, melynek kevesebb haszonvadászat,
1394 2 | előtt érthetőbb ne légyen az eredetiben, mint a magyarban, ezzel
1395 56 | valakinek csak meleg vér van még ereiben, hogy szemében, sírásában
1396 38 | új erőt, új életet tölt ereimbe.~ ~
1397 40 | szarándok az elibe tartott ereklyéjét valamely martyrnak, mint
1398 90 | van adva, hogy Erzsit haza eressze. Menjen, monda ez a tisztelt
1399 21 | közül. Nem, kiálta ő; én nem eresztem el, nem engedem tovább táncolni!
1400 36 | sőt mindenek előtt; de nem eresztenek el; s aligha őrt nem állítottak
1401 67 | de valami titkos erő nem eresztett. Rátekintettem, s ő egy
1402 81 | lévő papnak. Theréz néki eresztette magát a szerelem édes érdeklésének,
1403 13 | útnak készültem, de nem eresztettek. A jó angyalok sugallották
1404 9 | Bézártam magam, senkit se eresztettem szobámba, s eszembe juttattam,
1405 78 | magát epesztő bánatjának ereszti továbbat is, ugyanarra az
1406 37 | körülöttem gondoskodásokkal. Eret vágtak rajtam, nem tudom,
1407 2 | miatt, sok íróink literátori eretnekséggel fognak vádolni. Ha ugyan
1408 75 | kell megvallanunk, hogy még eretnekségnek tartjuk nékik megmagyarázni,
1409 9 | hogy hamarább nem küldtem érettek; s hogy már most addig kell
1410 75 | vólt, amit érette érzett, s érezhetett.~ ~
1411 7 | az atyja atyai hatalmat éreztető tekintettel vezeti őtet
1412 14 | engem ez a levél, és annyira éreztette velem cselekedetem alacsonyságát,
1413 7 | lábáról, csak szüléjeknél érhessek jó véget; de már késő vólt
1414 23 | kézen kapta, hogy el nem érhettem, s mikor látta, hogy én
1415 33 | Júniusnak 27dikén~Alig érkezem ide Miskolcról, s ímé Kassáról
1416 7 | viceispánytól siető parancsolati érkeztek. Láttad vólna Marist, mikor
1417 18 | gyümölccsel. A Teremtő azt, ami érlelésére szükséges, már belé rejtette
1418 18 | úgy jársz vele, mint az érlelt gyümölccsel. A Teremtő azt,
1419 56 | talám, hogy én meg vagyok érlelve, hogy majd oda visznek ki
1420 69 | vannak így leverve! - be sok érni kezdő gyümölcs legszebb
1421 18 | gyümölcs, mennél kevesebbet erőlteted. Nézz el egy falusi lyánykát,
1422 49 | élesztgetésére, támogatására. Erőltetése minden indulatomat zavarba
1423 49 | magam elhivésével, ezzel az erőmhöz való kevély bízakodással
1424 69 | nem írígylek senkitől; de erősebb ínszövevényeit írígylem
1425 49 | véle magadat s az Isten erősítsen! mert tudom, hogy az én
1426 4 | dolgaimhoz látok is, ha egész erőszakkal néki fekszem is írásaimnak,
1427 48 | gyanítani, hogy szenyvedésimnek erőszakos halál által akarok véget
1428 37 | helyreállott, csakhogy még erőtelen vagyok. Ne írj a húgomnak
1429 84 | legérdemesebb, legjobb - ó micsoda erőtlen expressio annak a kifejezésére,
1430 69 | eldűlt ház, s lelkem olyan erőtlenségbe esik vissza, melyből ki
1431 39 | hembereg szívemben, érről érre, mint egy égő tűzpatak;
1432 39 | mint hembereg szívemben, érről érre, mint egy égő tűzpatak;
1433 90 | szenyvedett megbántásokért: de az érsek gondolatlan ígéreteket nem
1434 90 | szemébe önteni. A teli erszény meglágyította szívét, s
1435 90 | alkalmatosságot kerestem az erszényemet, mely teli vólt, szemébe
1436 68 | akinek sok gyermeke, s kevés értéke van. Ő a legszebb, legjobb
1437 7 | egy minden érzékenység és értelem nélkül való gazdag bolond,
1438 84 | Sept. 5dikén~Megvan! - értesz édesem, s ne kívánd, hogy
1439 2 | előtt esmeretes szavait értették. Ezeknek megtartása kedves
1440 2 | félig értő olvasó előtt érthetőbb ne légyen az eredetiben,
1441 2 | még most kevés olvasóim értik azokat magyarázat nélkül:
1442 2 | idegen nyelvet csak félig értő olvasó előtt érthetőbb ne
1443 73 | csak történet munkája, s - értsd meg expressióját a festőnek -
1444 1 | Barátomnak nevezni, - ez értt tárgy! - nyert dicsőség!~ ~
1445 49 | csapnak. Az orvosok nagy eruditióval demonstrálgatják, hogy ez
1446 72 | mely most lábaira egymást érve szakad.~ ~
1447 48 | midőn a Manci utcájára érvén, a sok kocsit, s a sok ácsorgó
1448 8 | egymásért vagyunk teremtve? nem érzed-é magadban, hogy érted azt
1449 48 | rettenetesebb vólna annál, amit érzek. Nem vesztettem-é el mindent?
1450 7 | mint mehet arra, hogy szíve érzékenységeit, a haszonért s gyalázatos
1451 47 | nem-érzést, a megfagyott érzékenységet - úgy nem mondhatom, hogy
1452 48 | amellyel kínzott, valóságos érzékenységgel nézhettem szerencséjét.
1453 48 | kívánságom a halál!~Tegnap, mikor érzéketlen ájulások között ágyba rogytam,
1454 24 | marcangolják. Ha szíved érzéketlenebb vólna, kevesebb indiscretio
1455 44 | okait; s a te szíved nem érzene eléggé nemesen, ha ezeket
1456 44 | eléggé nemesen, ha ezeket nem érzené anélkül, hogy én elidbe
1457 32 | szókban fekszik, nem egészen érzenéd, nem vólnál Marosy, nem
1458 48 | fakadtam! Óh, ha én kevesebbé érzeném barátim nyomorúságát! ha
1459 90 | én egy szép cselekedet érzésében alszom el.~ ~ENDRÉDY MAROSYHOZ~
1460 43 | könnyet facsart ki elasticus érzéséből, s ezen a Manci jelenlétében
1461 66 | annak a nyomorúltnak az érzéséhez, aki az itt megfutott terhes
1462 30 | másrészről, elragadott szent érzéseim a koporsókon túl jobb élettel
1463 49 | kisugárzást azoknak az heves érzéseknek, mely minden kellemetességeiből
1464 2 | cselekedetemet; bóldogító érzésem engemet felyül emel ítélletin.~
1465 75 | az igaz; de heves vére érzésének olyan elasticitást adott,
1466 47 | szívében hajdani epedése kihólt érzését?~A csendes soló után harsogva
1467 90 | az ártatlanságnak belső érzésétől bátoríttatván karjait miként
1468 72 | majd, s férji s atyai édes érzési alatt elfelejtkezik arról
1469 29 | gyakran jutalma a legnemesebb érzésnek: de az ő könnyei szánakozásnak
1470 66 | teljes lett vólna mennyei érzéssel! hasonló annak a nyomorúltnak
1471 38 | hagyott, s én csaknem minden érzéstől megfosztatva dűltem el ágyamon.
1472 47 | körül repdestek, mintha érzették vólna, hogy az övéi, azért
1473 75 | eránt. Első tekintetekben érzik mindketten, hogy egymásért
1474 17 | minden, akinek a természet érző szívet adott. Bár által
1475 90 | igyekeztem; elég az, hogy Erzsusnak engedelmet adott arra, hogy
1476 89 | mesterkedem. - - Ha elfelejtheted Erzsusodat, felejtsd el. Az Istennek
1477 90 | Ne féljen, mondám, édes Erzsusom; a Jászai barátja nem akarja
1478 90 | miként viselje. Előhívattuk Erzsust. Rosszúl van; felelének
1479 48 | Bácsmegyeym! monda olyan esdekelve, hogy megborzadtam belé;
1480 12 | édes Bácsmegyeym, szomorú eseteden, s bosszankodom magamra,
1481 44 | nagyon kért, hogy a mai esetéről néked egy szót se írjak,
1482 75 | hűségtelenségéért, s tudok egy esetet, amelyben ki lehet menteni.
1483 17 | szívet adott. Bár által eshetnék rajta, vagy egyként, vagy
1484 48 | köszönöm egyedül, hogy az egész esketés ceremoniáját olyan csendesen
1485 48 | nem láttam addig, míg az esketésre mentem, s örültem rajta,
1486 7 | consiliárius Büttnerrel eskették meg. Mint vetkezhetik le
1487 24 | Szent szívre-szorúlással esküdted te azt nékem, - s ímé most
1488 9 | reánk, midőn örökös hívséget esküdtünk? Emlékezz meg rá, arra a
1489 24 | hordhatom, ímé eszembe jut esküvésed, s ez nyugtatja meg szívemet,
1490 89 | alatt meg kell tennem azt az esküvést, amely tőled végképpen elszakaszt.
1491 48 | addig ettől nem félthettek. Esméred gondolkozásom módját; de
1492 78 | resignatióval várom kimenetelét. Esmerem a világot; éltem benne;
1493 90 | tudakozta tőlem, ha nem esmérem-é, ki jött? s abban a pillantásban
1494 2 | nagyvilágban mindenek előtt esmeretes szavait értették. Ezeknek
1495 6 | felől, hogy most szégyeniem esmérettségeket, holott egyébkor nem szégyenlek
1496 6 | hogy szívét közelebbről esmérhesd, - s azzal jó éjtszakát,
1497 1 | nevemet nem látott Hazafiak is esmérik, - Bárótzy míve.~Bóldog,
1498 75 | alig van, aki azt egyébként esmérje, hanem állhatatlan repdezéséről
1499 75 | környülállásokat tökéletesen esmérjük. Mentől ritkábban esik ez
1500 47 | kivérzem szívem végét nem esmérő szerelmét. -~Virrad, s én
1501 15 | hogy minthogy Budán semmi esmerősei nincsenek, én legyek vőféje.
1502 75 | hanem csak játékos oldaláról esmérte. Az ő hibája vólt-é ez? -
1503 33 | futásodban. Ha Mancit nem esmértem vólna, eddig megfutottam
1504 68 | kértem őtet, hogy véle esmertessen meg; - képzeld el, mint
1505 2 | sem másokat igazán nem esmérvén kevélyebben tekintenek a
|