1-betel | betui-eletu | eleve-esmer | esne-gyoke | gyong-itele | itelj-kivan | kiver-marad | marca-nemle | nemze-pohar | poklo-szeme | szemi-torol | torte-vonta | vot-zurza
bold = Main text
Part grey = Comment text
1506 30 | olyankor, hogy egyszer már esne le szememről az a fátyol,
1507 68 | mindenkor olyan férjekhez esnek, akik az ő birtokokat meg
1508 38 | mikor a fergeteg után nagy eső esett, s nézd - milyen szép
1509 2 | lételét, hol a szobába záró esős őszi napok munkára szorítottak,
1510 11 | nem ellenzik, s - még egy ést: - s Manci hozzáment. -
1511 24 | kedves estvét ígért, s az esthajnal horizonomra csendes szép
1512 67 | egész nap itt mulattunk. Estvefelé a Sétálóba mentem, s ott
1513 42 | izzadva töltött napjaidnak estvéjén bosszankodva nézed azt,
1514 22 | de mégis azokon a csendes estvéken, ahol az elmúlt idők emlékezete
1515 47 | van az a régen óhajtott estvéli csendes magánosság! de ah
1516 21 | a mécs, mellyel nékem az ész egy-két percentésig világított.
1517 7 | minden tetemei. - Halasy eszébejut, ekkor véle a szerelem azt
1518 5 | lyánykájától, s mindég a' van az eszében, s szája többnyire pityergő
1519 68 | meg nem becsülte; kiverte eszéből, amit érte tettem, olyan
1520 7 | szóllója, az nem jutott eszekbe; mert azt még a szegény
1521 22 | csókját adtad, úgy hogy nékem eszem és mindenem elveszett; -
1522 37 | mondani, hogy nem vóltam eszemen. - Ez nehéz édes Marosym!
1523 21 | s úgy táncoltam, mint az eszeveszett. Egészen megkönnyebbedtem,
1524 69 | intervallumim, amelyekben az eszközökkel való szíves élés ezeknek
1525 21 | csábulásba, amelyből még nem eszmélkedett vólt fel egészen. Kevélyen
1526 48 | nékem is alkalmatosságom észrevenni, hogy ők erőltetett mosolygásokkal,
1527 23 | muzsika elszenderít, míg észreveszem magamat, megszokott tekintetem
1528 48 | részegségig iszom, de Endrédy észrevette szándékom s nem engedett
1529 57 | gyermekségemnek s ifjú koromnak esztendei. Mindenikében öszvefonva
1530 57 | elkedvetlenít, mint érettebb esztendeidben megcsalatkozott reményed.
1531 52 | könnyen megeshetik, hogy esztendeig sem, sőt talám tovább is. -
1532 1 | kevélykedem!~Tizenhárom esztendeje már, hogy Mármontel magyarul
1533 67 | mellettem, mindenik virágzó esztendejében, természeti ártatlanságban.
1534 75 | addig pedig, míg azt fiatal esztendejekben, midőn szívek még üres,
1535 23 | tisztes asszonyságokat, melyik esztendőjöket tartják legédesebbnek? bizonyosan,
1536 23 | tetszett úgy, mintha száz esztendők ólta nem láttuk vólna egymást. -
1537 23 | tette olyan édessé ezeket az esztendőket? - majd meglátod, hogy ezek
1538 6 | Csak a bátyám tizenhárom esztendős lyánya facsart ki egy-két
1539 87 | szelídséget, hogy azt az egy-két esztendőt, amelyre még számot tartanak,
1540 74 | s mikor közelít inkább eszünk a gyermekséghez, mint mikor
1541 48 | A beteg gyakorta olyan ételt kíván, amelyhez egészséges
1542 58 | egészségem eránt tudakozni. Az etiquette és az a sok haszontalanság,
1543 30 | szép kis tengeren fel s alá evedzem; - mikor ilyenkor körültem
1544 30 | semmit sem hall egyebet evedzőm loccsanásinál, mely egy
1545 5 | látni vendéguramat; s a sok evés, ivás, compliment miatt
1546 47 | kesergő, sohajtozó szerelem expressiójit, hogy még egyszer ébressze
1547 43 | nótára, mikor szerencsés expressióm egy lassú édes könnyet facsart
1548 40 | mégsem találhattam semmi expressiót, semmi gondolatot, amely
1549 7 | eleinkbe, hadd tanulnánk ezekből a példákból, mint kellessék
1550 74 | férj, s atya vagy. Tedd még ezekhez az okokhoz, melyek magokban
1551 74 | megemészt bánatom. - Ha ezekre azt mondod, hogy Theréz
1552 40 | háládatosságot, amelyet ezeránt a jó öreg eránt szívemben
1553 78 | tegyem? vádolhatni-é engem ezért kegyetlenséggel? Nem, édes
1554 9 | légy enyím, - örökké enyím! Ezren sem szeretik úgy kedveseket,
1555 30 | melyek a hold fényében ezüst cseppek gyanánt ragyognak; -
1556 75 | lett vólna ugyan, amint ezután is az marad: de szerelem,
1557 69 | elszenyvedhetetlen terhe facsarta azt ki; bizony olyankor
1558 42 | olvasztják fel szívedet megint fagyos hidegségéből, az érzékenység
1559 38 | azokat a szép virágokat fáinkról, melyek még tegnap olyan
1560 21 | pihennem magamat, szemem fája sírásban. - - - Manci megértette
1561 40 | dűlt vissza. Az öszvetódult fájdalmak legindulatosabb hevével
1562 7 | néked! - Halasy meggyőzte fájdalmát; de vége lévén az esketésnek,
1563 34 | előbbeni kedvetlenségembe, fájdalmim is visszatérnek. Az a szerelem,
1564 41 | mindenféleképpen akarja enyhíteni fájdalmimat, s ezzel már ilyen rövid
1565 47 | vagdalnék magamon, hogy a fájdalom nagy vólta alatt veszítsem
1566 29 | szánakozásnak könnyei; s annak a fájdalomnak, amely ezeket fakasztja,
1567 38 | végire jutván, a gyümölcsös fák virágjoktól megkoppasztva
1568 69 | Az a könny, amelyet akkor fakadásában láttam eltörlődni, nem vólt
1569 56 | levelei ennek a még csak fakadni kezdő rózsának, nem tépte
1570 48 | ha zúgolódtam, panaszra fakadtam! Óh, ha én kevesebbé érzeném
1571 28 | amelyeket újabb, újabb emlékezet fakaszt. - Azt írod, hogy megvan
1572 29 | fájdalomnak, amely ezeket fakasztja, édesnek kell lenni az olyan
1573 85 | vóltam mindaddig, míg az égő fáklyákat a sír körűl meg nem láttam,
1574 60 | mondám magamban; ezek a falak pirításodra támadtak vólna
1575 13 | vetemedhessem? Nem szánnám falba verni fejem, hogy azt feltettem
1576 20 | hold kedvetlenül süt fejér falomra; asztalomon csendesen és
1577 27 | kicsíny; olyan, mint egy jó falu. Csak a kastély ád néki
1578 6 | szánkámban ült. Amint a faluba értünk, egyről másról kezdtem
1579 7 | beszélte, aki, mihelyt a falukról hazaérkezett s ittlétemet
1580 12 | nélkül lépne is valamely famíliába, azt tartom, hogy azt mindenik
1581 9 | visszakiáltottál, mikor fantáziáimat flautraveremen öntöttem
1582 20 | Marosy, térdre buknál, s fáradhatatlanul áldanád azt a napot, amely
1583 45 | kedvese nyájaskodásai unalmas fáradságát mennyivel édesebben jutalmazzák
1584 83 | vólna a legkedvesebb jutalma fáradságos visszajövetelemnek. Ó Marosy!
1585 17 | tegnap estem által rajtok, s fáradtan szaladtam a szőlők alá,
1586 21 | kerenghettem. Három táncosnét fárasztottam vólt ki, s már a negyedikhez
1587 87 | Itt a hideg ősz; s ha a fáról egy harasztot látok leesni,
1588 4 | után a másik csapdosta a fát ide s tova. El-elhajlott
1589 21 | vólna kacagásomat ezeknek a fattyúknak a capriolain. Én egy ablakban
1590 30 | már esne le szememről az a fátyol, mely szemeink előtt fityeg,
1591 24 | nyájassággal vetette hátra fátyolát. - Ó, mint érzettem akkor!
1592 48 | nyúlt végig a Dunán egy fátyolforma köd, s mint borította Pestet,
1593 57 | BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ~Buda, Februar. 6dikán~El van végezve,
1594 75 | Napestig együtt ülünk; együtt fecsegünk, s úgy öntjük ki lelkeinket,
1595 48 | szőlő kerítéseken, s a sok fecske, az alattam való kősziklák
1596 18 | ártatlanság, micsoda szent feddhetetlen tisztaság mosolyog szemeiből!
1597 43 | hogy engemet, ha kezemmel fedem el orcámat, meg nem lát.
1598 36 | én minden gyanú, minden fegyver nélkül mentem hozzá; elvette
1599 42 | téged még akkor is, mikor fejed Bécsben, Isten tudja, micsoda
1600 45 | előtted, ha kedvese vagy is fejedelmeknek, vagy ha királlyá lészel
1601 78 | átkozná-é Nagysád azt a Fejedelmet, aki egy szegényember kis
1602 27 | úgy tetszik, mintha mohos fejek le akarna szakadni. Alattok
1603 90 | számot nem tarthat. Egyszerre fejtette ki ekkor magát előttem az
1604 22 | változtatja, - borzadással fejtettem vólna ki magamat karjaid
1605 69 | vissza, melyből ki nem tud fejtődni.~ ~
1606 66 | amelyekből ki nem tudok fejtőzni. Ha Manci hív maradt vólna
1607 7 | Betegesen s rakva mindenféle fekéllyel jönnek a világra. Vérek
1608 61 | tetemek között reménylettem fekhetni, kiköltözzem, s hamvaimat
1609 75 | akarjuk vetni, szükség, hogy fekvéseket, s minden környülállásokat
1610 90 | vesztette el minden kedvét, felállott a szék lábára, s kis kezével
1611 21 | önnönmagamon. Elsőségemnek érzése felbátorított; vette ő észre tüzesedésemet;
1612 90 | Szelíd tekintetei egészen felbátorítottak. Okát kívánta tudni, miért
1613 8 | Manci! - hadd szakasszam félbe ezt a gondolatot. Meghűl
1614 48 | vagyok, s íly színlelés alatt félbenszakasztottam táncomat. Mint törődtem
1615 43 | beszélik, hogy nékünk szalad, s félbeszakasztja. Amint a darabot elvégeztük,
1616 48 | megett az eskető oltárt felbodrozva, felékesítve láttam. Szerencsémre
1617 28 | megvan az a jegyváltás, az a felbonthatatlan kötés, amely Mancit tőlem
1618 32 | szakassza fel. Én azt láttam, felbontottam néki, s elolvastam előtte.
1619 72 | ábrázatján, s minden ere feldagadt. Megállítottam a kocsit,
1620 32 | ölelgetési közt láthatlak, felderíti kedvemet. Ma a tefelőled
1621 48 | új erőt s kedvet adott. Felderült elmével kezdtem újra táncolni,
1622 75 | rándítás vonta, aki szívének fele vólt. Rátalált erre, kimondhatatlanúl
1623 90 | egy más élet jő, - s egy felébredés nékem visszaád! - Sándor,
1624 38 | ébreszti fel azt bennem; s felébredése rettenetes. - Én egy levágott
1625 48 | tudtam. Elrémültem, mikor felébredvén ájulásomból, magamat az
1626 38 | rettenetes álmok, melyeket néha félébren álmodtam, ezt az éjtszakámat
1627 8 | birtokában. A te szerelmed felébresztette indulatomat, érzékennyé
1628 90 | édes Endrédym, menjünk. - Feléjek fordúlt, s amint kisírt
1629 69 | bóldogabb parasztimnál? - miként felejtem kedvesem elhajlását? - ők
1630 68 | érte tettem, olyan könnyen felejtette azt el, mint a gyermekek
1631 46 | mosolygással fogadta el - óh mint felejtettem el akkor mindent! milyen
1632 23(*)| Pestnek és Budának egy felejthetetlen Játszója, kivált a szomorú
1633 48 | bátyám megígérte, hogy el nem felejtkezik róla, s utánam jött, felült
1634 89 | hervadható virágokból, s felékesítlek véle, majd ha béjösz az
1635 48 | eskető oltárt felbodrozva, felékesítve láttam. Szerencsémre előttem
1636 89 | bánatot, amely a halotti felekezeten fekszik. Ma a kávéházból
1637 12 | színlelni valaminek. Arról felelek, mondám, hogyha ma akar
1638 7 | minden kétségeskedés és félelem nélkül él; nem tart semmitől;
1639 90 | szobából. - Én kibeszélhetetlen félelemben vóltam, s nem is ok nélkül.
1640 90 | Előhívattuk Erzsust. Rosszúl van; felelének az apácák. Jöjjön elő, mondám,
1641 67 | szerelem, mikor a leroskadtat feléleszteni akarja. Szólani akartam
1642 90 | gyengesége miatt. Azalatt, míg felélesztgettük, bélépett a Fejedelem Asszony.
1643 9 | kezében vannak; ezzel a felelettel tért vissza legényem. Öszvecsikorgattam
1644 42 | egészen előttem. - Hogy felelhettem vólna ennek a jó embernek
1645 68 | csinál. - Nem tudta, mit feleljen. Teli vólt szíve, mint az
1646 38 | 10dikén~A tegnapi estve félelmes, rettenetes estve vólt.
1647 68 | boldogtalanságok? Bosszankodva kell rá felelnem. Az ember az, aki az embert
1648 69 | vannak? megtörlött szemmel felelték ezt: az Isten magához vette
1649 48 | ebédre Gyömrőre menni? készen feleltem. Klári más kocsin jött egy
1650 24 | után teljes karimában látja felemelkedni a fényes holdat. Ilyen kibeszélhetetlen
1651 31 | leereszkedéssel bátorítja fel a félénk lakosokat, micsoda nyájassággal
1652 17 | vizsgálom, látom, hogy az nem félénkség; bízvást léphetek én néki
1653 48 | amint a vádas lelkiesméret félénkséggé, s a megbántott eránt alacsony
1654 66 | csatolta vólna hozzád, ha most feleséged vólna, s életedet véle bóldog
1655 90 | várból a te képedet, és a feleségedét, s az ágya elibe tétette. -
1656 52 | élet lett vólna az, ha mi a feleségeinkkel a bátyám jószágában együtt
1657 69 | pirításának, ha meghólt feleségeket jelenlétekben parasztos
1658 69 | magához vette a szegény feleségemet! Jó egy lélek vólt szegény,
1659 60 | együtt menjek házához. A feleségének hirtelen változása esett
1660 72 | mennyivel halad meg. Ma megint a feleségénél lesz, aki őtet nyughatatlanul
1661 69 | meglátogattam a bátyámat, már újra feleségesen kaptam őket, vígan éltek,
1662 90 | sejdítését, hogy Bácsmegyey a feleségével szerelemben vólt, most világosságra
1663 41 | ilyen rövid idő ólta is, felette sokszor megrontott, azt
1664 80 | egyikünk sírása a másikáét felfakasztgatja. A ház előtt némán öleltük
1665 37 | tapadás, amellyel holmit felfog, még szerencsétlenné tészi.
1666 39 | leány nyugodalmát kell-é felforgatnom, egy tiszteletre méltó ősz
1667 90 | váratlan történet egészen felforgatta azt. A mi szegény Bácsmegyeynk
1668 49 | éppen halálos; hogy még felgyógyulhatok. Vígasztald hát véle magadat
1669 21 | tovább táncolni! Megsiketülve felháborodott indulataimban, próbát tettem,
1670 26 | meghallotta micsoda románt élek, felhajhásztatott, s addig kért, addig rimánykodott,
1671 75 | melyek eleven képzelődését felhevítették, s talám hányt tőrjeik is,
1672 89 | úgy emelkedik, mint valami felhő, egyszerre fogódik el a
1673 4 | hasonlítani - a Világosság felhője az Izráel fiai előtt. Tegnap
1674 38 | melyekben a hold, öszverongyolt felhőji közül, csak néha tekintett
1675 67 | felől emelkedett, egy könnyű felhőn, fel. Új könnyek csorogtak
1676 44 | mellett egy levelet gyertyája felibe tart. Elijedt, amint meglátta,
1677 85 | kezdett, s a körűlöttem állók feljajdulása, s szánakozó sohajtások
1678 90 | észre, s megszólítottam. Ne féljen, mondám, édes Erzsusom;
1679 47 | óhajtották vélem együtt feljöttedet; most itt vagy, s nékem,
1680 67 | könnyeken ragyogott, melyekkel feljövetelét idvezlette. Mutattam néki
1681 24 | ez. De ládd, mikor még a feljövő nap nékem mindég kedves
1682 48 | Gellért hegyét, hogy onnan a felkelő napot láthassam. Még jókor
1683 48 | haszontalan vólt, mert Szentpétery felkeresett, s kért, hogy a menuettet
1684 81 | ellankadva ájult el. Kivitték. Én felköltem, mintha az Isten sententiázott
1685 48 | hogy a bátyámnak kellett felkölteni belőle; külömben elmúlattuk
1686 84 | sokkal jobban látszott lenni, felkőlt, s fel s alá járt szobájában, -
1687 24 | és aki egynehány setét felleges estvéje után teljes karimában
1688 45 | akárhová szaladok, csakugyan fellelem magamat; s mit nyertem minden
1689 52 | egek alatt akadunk öszve, fellobban lelkében. Én néki kedvet
1690 74 | igaz, hogy mihelyt az első fellobbanás elmúlik, mindjárt megbánom
1691 48 | jövendőm képe hirtelen, mint a fellobbant villám előttem elsuhant,
1692 56 | öntözzed meg, s ápolgasd, hogy felnevekedjen, s virágra fakadjon akkor,
1693 66 | akiket szült, apolgatott, felnevelt, elidbe állította vólna,
1694 47 | Ő még az ablakon állott, felnézett az égre, s nékem úgy tetszett,
1695 75 | menteni. Tedd fel, hogy felnő, s szépségének a kedves
1696 21 | engemet jobb életre hív által. Felnyitottam szememet, s Mancit - magam
1697 48 | gyertyavilág nélkül látni lehetett, felöltöztem, s megmásztam a Szent Gellért
1698 48 | szerelem, s megcsalt remény felötlődött kifakadásinak. Egynehányszor
1699 48 | utánad Halál! Megszabadító, Feloldó! - Ó Manci! Manci!~ ~
1700 32 | hang, amellyel ezt ejtette, felóldotta némaságomat. Csendesítsd
1701 69 | olyan szép álmokat írtak felőle, s hogy kunyhójokba ártatlanságot
1702 74 | engedelmességgel viseltessem: felpattanok hamar, s gyakorta csekélység
1703 48 | odavan Apám Uramat kiált! Én felpattantam ülőhelyemből; a kertészné
1704 75 | vólna! - de minekelőtte félretekintesz, már elpattan!~Sokat vesztenének
1705 47 | Szentpétery karjai közül felrettenthetné, s rám emlékeztethetné, -
1706 42 | magamat, midőn a bátyám félrevont. Édes öcsém, te beteg vagy,
1707 21 | kedvese karján lép bé. Ilyen felségesen jő fel, ó Marosy, a hajnal
1708 19 | lengedeztek. A természet felserkenése örömmel töltötte meg szívemet.
1709 2 | alsóbb oskoláit Egerben, a felsőbbeket pedig Kassán folytatja.
1710 62 | minden gyógyuló sebeimet újra felszaggatja, az ugyan tagadhatatlan;
1711 48 | Egykor, midőn véle alólról felszaladtam, s ott kétfelé kelle térnünk,
1712 48 | nem mert tekinteni, mert félt attól, hogy kilátván szemeimből,
1713 22 | szegény halandóknak - mikor feltalálják egymást, mikor lelkek annyira
1714 48 | gyerektől; s helyette, mert féltében szólni sem tudott, a kertészné
1715 43 | végét várni s sokan attól féltek, amint beszélik, hogy nékünk
1716 46 | elijedésemben nem tudtam, ha feltekintsek-é, avagy nem? Szívem intézte
1717 63 | beszélgettünk sokáig. Én féltem a búcsúzástól, s tovább-tovább
1718 47 | álljam én ezt ki! Gyakorta feltészem magamban, hogy hozzá szaladok,
1719 21 | minden gondolatidat, minden feltételedet elhordja. Talám szeret még?
1720 47 | egy assambleéba vitt, mert feltette, hogy nem hágy magamban,
1721 48 | velő marad, addig ettől nem félthettek. Esméred gondolkozásom módját;
1722 32 | minden érzékenységemet feltüzesíti. Nem szóllottam rá semmit.
1723 48 | felejtkezik róla, s utánam jött, felült a szekérre, s minthogy elkésődtünk,
1724 17 | hogy maga is majd itt lesz, felugrani, s szaladni, egy vólt. Mintha
1725 23 | boldogságomnak teljességét. Amott felugrott mellőlem, midőn gondolatokba
1726 81 | Én lerogytam, de megint felváncorogtam, s abba a szobába mentem,
1727 30 | merünk a távol lévő Jövendőre félve tekinteni.~ ~
1728 48 | hoztuk; de mikor szemeit felvetette, s magát idegen helyt látta,
1729 81 | ki végre andalodásomból. Felvetettem szememet, s láttam, hogy
1730 40 | szívem; nem mertem szememet felvetni. Bácsmegyey! monda az elcsüggedő
1731 30 | Mikor éjfélkor Therézt felvezetem a kastélyba, s megint kiszököm
1732 32 | karomba fűzte karját, s felvezetett a szobába. Nyelvem le vólt
1733 9 | szerelmed elképzelése ismét felvidítja elszomorodott elmémet, s
1734 38 | küszködöm ezzel a gondolattal, s felvitt a kastélyba; de semmi sem
1735 26 | machinává lettem, akit akárki is felvonhat, és aki minden igazítás
1736 21 | nyúgodalmamat, - előmenetelemet, felyülemelt rajta, sőt, önnönmagamon.
1737 74 | characterét illeti, még felyülhaladja Mancit: de ugyan ez a két
1738 75 | édes Marosym, ha indúlataim felzajdúlásában őtet vétkesnek tartottam,
1739 47 | azzal a természet ellen felzúdúlt kívánsággal, hogy nyomorúságának
1740 69 | abból a csábúlásból, abból a feneketlen örvényből, amelyben kereng,
1741 81 | rajtam tartózkodott, s fennszóval sírt. Végezze el az Úr,
1742 2 | kivált azért, mert a Poésis fentebb neme, azaz az Epopea és
1743 7 | szerencsétlenné, azaz: atyai átkával fenyegeti. Maris magán kívül vólt,
1744 75 | szüléinek hízelkedő kérések, fenyegető rimánykodások, ígéretek,
1745 24 | karimában látja felemelkedni a fényes holdat. Ilyen kibeszélhetetlen
1746 76 | előttem a nagyvilág ragyogó fényességénél. Elmúltak azok az idők,
1747 90 | engemet alacsonyságomból fényességre hozott; - nála nélkül nem
1748 9 | mint jött ki ismét egész fényjében, s mint mosolygott reánk,
1749 85 | éjtszaka világos vólt. Teljesen fénylett le a hold a tiszta égről.
1750 30 | van, s éjjel igen tisztán fénylik a hold. Én egészen ura vagyok
1751 75 | asszonnyá, - egy szeretetreméltó férfi feleségévé lenni, akit minden
1752 38 | szép most a reggel! Vége a fergetegnek, s az eget a legszebb kék
1753 48 | mind a kétszer újra dűlt el férje meghidegedett tetemére.
1754 7 | őtet jövendőbéli kedves férjéhez. Consiliárius úr maga se
1755 68 | csaknem mindenkor olyan férjekhez esnek, akik az ő birtokokat
1756 48 | feküdt a szegény asszony férjének megmerevedett tetemi felett,
1757 90 | lépett bé Szentpéteryné férjestűl. Hirtelen öröm, megütközés,
1758 72 | karjaira veszi őket majd, s férji s atyai édes érzési alatt
1759 42 | marad huszonnégy órából egy fertálya, melyet velem tölthessen.
1760 46 | is engem; s ha csak egy fertályig múlathattam is körülte,
1761 2 | vagy inkább Bácsmegyey nem feslett vólna ki soha a nem-létel
1762 48 | gyötrési alatt mázgolt soraim fessék le néked, mit szenyvedtem.
1763 21 | kevélység a hiteszegettet festette, úgy tűntek el lelkem előtt,
1764 40 | portraitemet, melyet számodra festettem, és amellyel téged lakadalmad
1765 81 | mindenikében az ő képe festődött, s elrepűlt boldogságom
1766 73 | értsd meg expressióját a festőnek - egy ölelés gyümölcse.~ ~
1767 48 | parányi gyerekei lábain fetrengettek, meg nem tudván fogni, mi
1768 2 | Szerelem gyötrelmei közt fetrengő Bácsmegyeynek tollából folytak. -
1769 4 | Világosság felhője az Izráel fiai előtt. Tegnap egy patak
1770 23 | szerencsétlenül szeret, minden figurában ki lehet a többi közül esmerni.
1771 27 | hol a stalactites szörnyű figurákra csepeg. Itt minden csendes,
1772 23 | Az ángyom spanyol Donna figurát vett magára; én pedig matróz
1773 67 | nélkül sohasem nézhetek, figyelmetessé tett. Egy keskeny sikátorra
1774 43 | mikor én a cadenzben vóltam. Figyelmező fülekkel hallgatta minden
1775 47 | nézett ki, félig vetkezve, s figyelmezve hallgatta Szentpéteryjének
1776 2 | Susinak, ellenben pedig Fischer Marianne Keresztúry Theréznek
1777 72 | BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ~Fissement, Majusn. 18dikán~Ma reggel,
1778 30 | fátyol, mely szemeink előtt fityeg, mikor ostromló nyomorúságainkban
1779 32 | gyermek még mindég karomon fityegett, letörlötte könnyeimet,
1780 5 | rövid elválás miatt annyit fityogok: - de ha a Manci portraitja
1781 87 | nemsokára atya lészesz. - Ha fiú lesz az, Marosy, akit néked
1782 90 | vetette hozzá, hogyha jobb fizetése vólna, tudja bizonyosan,
1783 68 | kezét; egészsége drágán fizeti meg azt a gyönyörűséget,
1784 90 | fösvény ember, azon áron fizettem mindent, pedig sokat vásárlottam,
1785 47 | melyek egy panaszolkodó Flautraver solóját accompagnírozták;
1786 9 | visszakiáltottál, mikor fantáziáimat flautraveremen öntöttem ki, s el akartam
1787 38 | játszott s éneklett; én pedig Flautraveren accompagníroztam. A fergeteg
1788 43 | ezt az általmenetelt a Flautravernek, s az én phantasiámnak hagyta;
1789 19 | mosolygással jött felém, mint Flóra, mikor a telelő holt vidéket
1790 43 | accompagníroztam én néki a Flügelnél, hányszor énekelt ő az én
1791 42 | micsoda nagy dolgokban fő, panaszim hallgattatásával
1792 32 | szerencsés vagy - Marosy Fő-Notárius, semmi sincs egyéb hátra,
1793 32 | Adjon Isten sok szerencsét a Fő-Notáriussághoz! Örülök rajta, hogy ezt
1794 18 | már belé rejtette abba a földbe, amelybe ülteted; s hidd
1795 85 | Ipolyság, Sept. 9dikén~Már a földben van, édesem! - s én egészen
1796 4 | gyökereid közül elhordja a földet, ha éltető nedvességedet
1797 54 | napokat ide alant, hogy a földi virág leszakasztasson, elfonnyadjon -
1798 76 | a pompás paloták helyett földkalibákba kívánkozzam.~ ~
1799 69 | kaptak. Mi az oka, hogy a földmívelők állapotját tartjuk a legboldogabbnak?
1800 69 | ínszövevényeit írígylem a földmívelőnek, s azt, hogy néki sok ezer
1801 35 | alatt; mint fetrengek a földön mint a széjjeltaposott féreg,
1802 90 | Jászaitól megértettem, hogy ő fösvény ember, azon áron fizettem
1803 8 | minden elhal szemem előtt.~Fogadd el ezt a levelet, Manci!
1804 74 | engedj meg, hogy el nem fogadhatom. Megkönnyebbedésem kívánása
1805 57 | adhassátok, se lakót ne fogadjatok belé. Nem lehetne azt elnéznem,
1806 9 | juttattam, milyen szentül fogadtad búcsúzásomkor, hogy nemsokára
1807 48 | a kertésznéhez, s szobát fogadtunk ki számára. Félben nem hagyott
1808 24 | szóll? s öszvecsikorgattam fogaimat; - Kivel? kérdé; - a Sklávommal! -
1809 90 | értünk, s új lovakat hagytunk fogatni. A postalovak kinn vóltak,
1810 68 | szédelgésben keringetnek. Meg nem foghatom, hogy lehet egy olyan szeretetre
1811 24 | vont, akkor - ha szívem nem foghatta bé nagy mértékét a boldogságnak,
1812 12 | tiszteletemet! - - Én meg nem foghattam, mit akart véle, s tudakoztam,
1813 22 | előtt ez a gondolat; nem fogjuk egymást látni soha többet. - -
1814 23 | részetekre állok, s szánni foglak. Azok a szerencsétlenek,
1815 16 | még nem látott vidékek foglaljanak el. Ó Marosy, milyen nehézzé
1816 62 | csináltattam, s egy szép gyűrűbe foglaltattam. Az a szegény festő, aki
1817 42 | idehaza van is, úgy el van foglalva, hogy alig marad huszonnégy
1818 59 | elszánásom; ha szavamon nem fogna Endrédy, könnyen elmúlhatna.
1819 50 | füstté lesz, mint van? s meg fogod tudni, mint vagyok.~ ~
1820 89 | valami felhő, egyszerre fogódik el a szív, s egészen érzi
1821 47 | halálra ítélt szerencsétlen fogoly. Maga előtt látja az élet
1822 48 | mindenre életet öntöttek, mint fogott a sok madár a szőlő kerítéseken,
1823 90 | rátekintettem, s abbanhagyta. Belém fogózott, mert lábai nem bírták. -
1824 21 | körülöttem mindent valami köd fogta bé. Manci meglátta ezt,
1825 7 | napokért, kegyetlen atyák! ti fogtok felelni. - Isten! nincsenek-e
1826 20 | szeret ő téged! Fejétől fogva talpig csupa szerelem, s
1827 28 | könnyeket, amelyek el nem tudnak fogyni, amelyeket újabb, újabb
1828 33 | is, amelyben írod, hogy a főispány a vármegye részéről téged
1829 80 | készen vártak. Meg akartuk fojtani könnyeinket, de egyikünk
1830 21 | magadnak; de a természetet nem fojthatod meg. Ő általeszi azt a töltést,
1831 48 | édes lyányom! mondám, nem fojthatván el könnyeimet, de jóltévőid
1832 38 | lelkem előtt; ami engem így fojtogatott; Nagysád ébreszti fel azt
1833 13 | magát a bánatnak, magába fojtogatta vólna gyötrelmét, s ideje
1834 67 | szívem teli vólt; el vólt fojtva. Ő megértette néma tekintetemből,
1835 87 | tavasz megint itt lesz, s a főldre virágot s új életet önt,
1836 43 | olyan könnyű, olyan gyengén foly, ahol ez a szegény szerencsétlen
1837 40 | verni és énekelni: Utánad folynak könnyeim, sat. Egyszer sem
1838 2 | felsőbbeket pedig Kassán folytatja. Krónhelm báró Bánfalvynak,
1839 72 | marad a gyermekeivel, s fonással keresi élelmét. Nem szóllottam
1840 42 | gyanítani, s ímé most színed, fonnyadásod mutatja, hogy nem vólt ok
1841 67 | pázsitszékhez, amelyen ült, egy fonnyadni kezdő rózsa vólt; felvettem
1842 74 | ne únszolj, kérlek - én fonnyadok. Az, aki élni s szenyvedni
1843 14 | a szerencsétlen szerelem fonnyasztja; s gyakran jajgatva kesergem
1844 52 | nézi, hogy a betegség mint fonnyasztott, mint sárgított meg, s nem
1845 15 | tudom, mit feleljek néki; - fontold meg azt te, és írd meg,
1846 54 | sokat beszéltünk mi a halál fontos idejéről, mit kell akkor
1847 57 | érettebb korok nagyobb s fontosabb gondjai; s mondd meg most,
1848 68 | aki ennek a vármegyének Főperceptora, kedvemért egy concertet
1849 2 | én valamint minden egyéb fordításimban, úgy itt is, egyedül artistának
1850 2 | mivel tarthatok tőlle, hogy fordításom örökösen írásban fog maradni;
1851 2 | alig mutathatunk egy-két fordítást, mely az idegen nyelvet
1852 14 | nem kívánom tudni, mire fordította."~Annyira megalázott engem
1853 2 | a Henriást vagy Zayre-t fordítottam vólna, nem éltem vólna a
1854 2 | időmet újabb igyekezetekre fordítván, a szükséges megtekintésre
1855 56 | jöttek hozzám, most elijedve fordúlnak el tőlem. Ti meg nem romlott
1856 67 | sem látja. Vissza akartam fordulni, de valami titkos erő nem
1857 21 | Bácsmegyey! Ekkor felém fordult, - ezt én Manci előtt akartam
1858 90 | Endrédym, menjünk. - Feléjek fordúlt, s amint kisírt szemeket
1859 23 | a te könnyeid! - én felé fordultam, s szép karjain sírtam ki
1860 32 | pecsétet és az addresst forgatta, s nem tudta, mint szakassza
1861 48 | mondjon. Láttad vólna, mint forgattak egy óldalról más óldalra,
1862 90 | planum, mely eddig homályosan forgott előttem. Béfogták lovaimat;
1863 13 | kértem, küldjön kétezer forintot. Most se tudom még, mint
1864 48 | őtet, egynehány gratulatio forma hangot dadogtam, s az ő
1865 7 | életünk ösvényein? emberi formába kell-e hát ördögöknek öltözni,
1866 27 | néki valamely becset régi formájával, mely egészen ehhez a vidékhez
1867 18 | cselekedetiben! ~Szívünk piperés formálása igen gyakran vál hernyóvá,
1868 14 | hogy annak okát valóságos forrásában, a szerelem tüzességében
1869 53 | s a szerelem legtisztább forrásából boldogságot iszol: én pedig
1870 23 | közül, mely ilyen tiszta forrásból veszi eredetét, melynek
1871 27 | természet; csak a kőből fakadó források omlását hallhatod néhol. -
1872 8 | híven, olyan igazán, olyan forróan senki sem szerethet. Nem
1873 23 | elkapott kezére cseppentek. Forrók, monda egykor, a te könnyeid! -
1874 12 | békével hallgattam ki; de forrott vérem, hogy egy okos ember
1875 40 | vesztette el magát, hogy fortepiánója énekével együtt látszatott
1876 38 | egymás mellett ültünk, ő a fortepiánón játszott s éneklett; én
1877 20 | veri a setét szobában a fortépiánót, s utánad sohajtozik, -
1878 56 | mellyén s ha majd csüggedő fővel függenének le, s hervadnának,
1879 1 | Bárótzyval - a selypítő - franciává vált Bárótzyval - futni
1880 17 | Elmerűlve feküdtem hanyatt a fűben, midőn hozzám közel valami
1881 56 | s ha majd csüggedő fővel függenének le, s hervadnának, s a kis
1882 73 | óltár, s vendégfogadókban függő királyné képe előtt. Az
1883 75 | igyekezetemnek óhajtott kimenetelétől függött. Ott vólt, ahol kívántam.
1884 47 | az én Geniusom sugdosta füledbe az elhagyott, kesergő, sohajtozó
1885 7 | fognak várni, ismét zúgni fog füleidben, - s jaj néked! - Halasy
1886 43 | cadenzben vóltam. Figyelmező fülekkel hallgatta minden Flautraverem
1887 30 | körültem minden csendes, s fülem semmit sem hall egyebet
1888 64 | Endrédyvel együtt az olaszországi fürdőkbe megyek; de az útamban némely
1889 47 | mintha az Aetna kénköves füstibe kellene fúlnom, - olyankor
1890 50 | öröme, reménysége, bizodalma füstté lesz, mint van? s meg fogod
1891 48 | tetejére, s eldűltem a harmatos füvön. Gyönyörködve néztem, mint
1892 43 | bátyámnak, hogy én Flautravert fúhatnék; s megsúgta azt a Vice-Praesesnek;
1893 43 | kívánni fogják, hogy valamit fújjak, készen találjam. Ez a Z...
1894 43 | jelenlétében kelle ismét azt fújnom, akit még most is oly hevesen
1895 60 | vólna szemében, mindenike új fulánk lett vólna szívemben.~ ~
1896 90 | ölébe hajtotta le fejét, s fúldokolva sírt. A kocsis elkészűlt,
1897 47 | kénköves füstibe kellene fúlnom, - olyankor engem is megszáll
1898 47 | barátom azzal a panaszlós furulyával! Te is szeretted őtet? Ó
1899 48 | csirippoláshoz, s minden fűszál, minden termés, mint kőlt
1900 78 | indúlatimnak zabolátlan futamodásokban is sokat küszködtem én ezekkel
1901 17 | únalommal rakott hosszú futás van előttem, s kegyetlen
1902 33 | célján; légy szerencsés futásodban. Ha Mancit nem esmértem
1903 1 | franciává vált Bárótzyval - futni mer! - Nékem nyomdokait
1904 56 | szellő megfonnyaszt, s minden fuvallat hervadásra dűjt.~Marosy,
1905 89 | én majd tégedet, koszorút fűzök néked el nem hervadható
1906 32 | értette hallgatásomat, karomba fűzte karját, s felvezetett a
1907 47 | világosság és élet száll. Hát galambjaim? másszor a Manci ablaka
1908 48 | Gyömrőre jártunk, canapémra egy gazdagon kitűzött új ruhát tétetett.
1909 68 | légyen? s azt felelte a ház gazdája, hogy egy senator leánya,
1910 68 | szóllottam senkivel a ház gazdáján kívül, aki éppen nem látszik
1911 47 | testvérem vagy! vagy talám az én Geniusom sugdosta füledbe az elhagyott,
1912 21 | általeszi azt a töltést, melyet gerjedezési ellen raksz, s még nagyobb
1913 19 | amely ott ég, lobogó lánggá gerjesztette. Nem látok semmi módot,
1914 21 | ő vólt. A muzsika örömre gerjesztő csengése, annyi víg ábrázat
1915 43 | csudatévő kézzel vídította fel. Gluck után senki sem hatja meg
1916 27 | várfal darabjai állanak egy gömbölyű hegy tetején, s túl rajta
1917 27 | meredek sor-hegy nyúlik Gömör felé. Nem lehet leírni azt,
1918 2 | külföldiekre, mint valaha a görög, az emberiség legfőbb remekje,
1919 57 | dolog magában; a gyermeki gondhoz gyermeki erő van adva. Gyermeki
1920 57 | ki van szabva bánatja és gondja, valamint öröme is, - s
1921 57 | legénykorodban vólnának gyermeki gondjaid, könnyen bánhatnál vélek:
1922 62 | meghalok, - légyen néked gondod rá Marosy, hogy nála nélkül
1923 52 | egymást. Tudakoztam tőle, mit gondol, meddig nem? - Ha az egészséged
1924 21 | erővel zúdúl fel, s minden gondolatidat, minden feltételedet elhordja.
1925 52 | magammal, hogy Klári előtt gondolatimat el ne árúljam, s sírását
1926 32 | elfoglalta, hogy minden gondolatja csak te vagy. Nem szól semmit;
1927 74 | elmúlt az az idő, amelyben gondolatokat csinálhattam egy szerelemre
1928 23 | felugrott mellőlem, midőn gondolatokba merültem el, rám vetette
1929 88 | hozzátok. Itt minden halotti gondolatokkal tőlt meg. A doctor is nagyon
1930 13 | még, mint juthattam arra a gondolatra. - Szentpéterytől akartam
1931 21 | meglátott, s felém jött. Amint gondolhatod, elibe mentem. Az úr igen
1932 90 | általellenben, ugyanabban a gondolkodó situátióban ül Manci is.
1933 32 | kedvemet. Ma a tefelőled való gondolkozás késér ágyamba, s eszerint
1934 75 | így fel gyermekeket makacs gondolkozásoknak. Így nem mondhatná Uram
1935 48 | nem félthettek. Esméred gondolkozásom módját; de azt is tudod,
1936 68 | a szerelem mellett mint gondolkozhatni olyan alacsonyan? Azt tartod
1937 4 | jan.~Manci, én csak róllad gondolkozhatom. Napról napra jobban érzem,
1938 40 | úgy tettette magát, mintha gondolkozna, mit verjen, s egyszerre
1939 7 | szempillantásig is kellett vólna rajta gondolkozni Veszprémy úrnak. S mi lesz
1940 75 | magától. Ő a szerelmet nem gondolkozó, hanem csak játékos oldaláról
1941 69 | Majusnak 13dikán~Sokáig gondolkoztam rajta, édesem, s mindég
1942 3 | tavaszi nap melege, hogy nem gondolnak a hideg csípősségével; ha
1943 20 | vólna Manci. El nem tudom gondolni, mit akar velem, hogy olyan
1944 75 | hogy ennek gyakorta meg nem gondolt könnyűség az igaz oka. Kárhoztathatod-é
1945 79 | akarván menteni Hazájokat, nem gondoltak a bilincsekkel. - -~Hátha
1946 6 | alkalmatlanságait, mintsem hogy azt gondoltassam magam felől, hogy most szégyeniem
1947 41 | sokszor megrontott, azt gondolván, hogy úgy ér végéhez. Mindjárt,
1948 38 | megyek-é le a kertbe? Ez a gondoskodás, ez az utánam való járás
1949 37 | mindent elkövettek körülöttem gondoskodásokkal. Eret vágtak rajtam, nem
1950 48 | vontak, s Manci maga nagy gondoskodással, szagló vizekkel élesztgetett,
1951 90 | mindkettőjöknek eltartások felől gondoskodjanak. Térdre akartak bukni előtte;
1952 90 | alkalmatossággal, s bízza az isteni gondviselésre magát. Mennyei ártatlan
1953 23 | üldöz engem, mint valami gonosz lélek. Ha valamely bálba
1954 69 | el, mindenütt elterjedt a gonoszság, ahol emberek laknak; s
1955 42 | romlásával bóldogulni akarók gonoszsága nem kőlt volna fel ellened,
1956 48 | legszomorúbb nyomorúságnak, és az a gőz, amely a megrepedezett kürtőkről
1957 69 | mértékű érzések, s az a grádus, amellyel élnek és éreznek,
1958 48 | öltözetemnek. Szerencsémre új gratulánsok jöttek, s kiszabadítottak
1959 48 | megöleltem őtet, egynehány gratulatio forma hangot dadogtam, s
1960 32 | engedted. Egyenesen szaladtam a grófhoz, s kértem, hogy küldjön
1961 40 | indulnom. Elbúcsúztam az öreg gróftól, s a kertbe akartam lemenni,
1962 84 | s Isten! - a legerősebb guta egyszerre ütötte meg, s
1963 83 | attól tartok, hogy hirtelen gutaütés járúl hozzá. Amit emberi
1964 38 | pedig Nádaskára ment gróf Gy...hoz. Egy darabig egymás
1965 48 | barátommal, azt kéntelen vagyok gyalázatomra megvallani. Alkalmatlan
1966 23 | amelyeket most úgy útálnak, úgy gyaláznak, úgy tiltanak, ugyanezek
1967 78 | háznép áldása légyen az a gyámol, amelyre támaszkodom, mikor
1968 48 | vígasztalásom, s öregségem gyámola vagy! Megígértem azt néki,
1969 42 | hogy nem vólt ok nélkül gyanakodásom. Felejtsd el egy kevéssé,
1970 36 | életemet; pedig én minden gyanú, minden fegyver nélkül mentem
1971 44 | felele dadogva, de hogy gyanúságod ne légyen, mindent elbeszéllek;
1972 81 | sápadtan, tépett hajjal, fekete gyászöltözetben jött bé, s kikapta a Theréz
1973 83 | félek mégis, hogy utána gyászt hordok.~ ~
1974 41 | Azzal a sok gyönggyel, gyémánttal, azokkal a sok csillogó
1975 2 | szánakozva tekintek azokra a gyengékre, mint akármely cosmopolita,
1976 21 | felelék, nem jól érzem magam. Gyengélkedő egészségem gyakran szenyvedhetetlenné
1977 43 | vocale olyan könnyű, olyan gyengén foly, ahol ez a szegény
1978 90 | tekintetéből, s egy székre dűlt el gyengesége miatt. Azalatt, míg felélesztgettük,
1979 60 | szabva, azonkívül, amelyen gyengeségem miatt senkivel sem akarok
1980 48 | eltaposva, ha a bátyám a gyeplőt ki nem kapta vólna kezemből.
1981 48 | tetemi felett, s parányi gyerekei lábain fetrengettek, meg
1982 48 | sírva. Ki az apád? kérdem a gyerektől; s helyette, mert féltében
1983 66 | meg: Nézd az én és a te gyermekeidet! én őket anyai kedvezéssel
1984 31 | simogatja s csókolgatja gyermekeiket, micsoda rendességgel adja
1985 7 | kegyetlenül éltek vissza? Gyermekeitekbe ütni a kést véteknek tartjátok, -
1986 72 | felesége otthon marad a gyermekeivel, s fonással keresi élelmét.
1987 75 | Nem áldozhatnák így fel gyermekeket makacs gondolkozásoknak.
1988 7 | asszonyanyjoktól megtanulták, hogy a gyermekeknek nem szabad akarni. Előhívják
1989 61 | könnyei alatt, háládatos gyermekektől sirattatva, s hazafi-társaim
1990 48 | magán kívül vólt, mikor őtet gyermekestül együtt vitettük a kertésznéhez,
1991 57 | bánatot okozók azok, ha gyermekiek is, mint az érettebb korok
1992 7 | szaporítjátok azt. Bárcsak meg gyermekkorunkban adnák azt tanítóink eleinkbe,
1993 57 | meg most, boldogabb vagy-é gyermekségedben? - Nem; minden kornak ki
1994 38 | az egymást toló habokra. Gyermekségem víg reggele terjedt el előttem,
1995 57 | olyankor előttem forognak gyermekségemnek s ifjú koromnak esztendei.
1996 12 | hogy egy okos ember ilyen gyermekséget akar okúl színlelni valaminek.
1997 74 | közelít inkább eszünk a gyermekséghez, mint mikor szeretünk?~Ne
1998 44 | asztalkája mellett egy levelet gyertyája felibe tart. Elijedt, amint
1999 29 | néha a vacsora felett a gyertyák közt lopva rám süt, s epedő
2000 4 | pillantásban egy fiatal gyertyán akadt a patak túlsó óldalán
2001 48 | derült fel lelkem is. Mihelyt gyertyavilág nélkül látni lehetett, felöltöztem,
2002 13 | mentem vólna el, most talám gyilkosa vólnék Szentpéterynek -
2003 54 | meghaladott utunk semmi gyilkosan kiontott vérrel, semmi megmocskolt,
2004 49 | Elmentem, s ez az elmenetel gyilkosommá leve. Nem tudtam azt a lecsendesített
2005 4 | néked, haszontalan bízakodol gyökeredben; kifordít, s elviszen. -
2006 4 | törzsöködben, míg még erősen állasz gyökereden, mondám magamban, nem tarthatsz
2007 4 | veszteden igyekező habtól; de ha gyökereid közül elhordja a földet,
|