1-betel | betui-eletu | eleve-esmer | esne-gyoke | gyong-itele | itelj-kivan | kiver-marad | marca-nemle | nemze-pohar | poklo-szeme | szemi-torol | torte-vonta | vot-zurza
bold = Main text
Part grey = Comment text
2008 41 | csoporton ülnének. Azzal a sok gyönggyel, gyémánttal, azokkal a sok
2009 48 | hosszú fekete haját virág és gyöngy-kötelékekben, s háta megett az eskető
2010 65 | nézzek az égre. A vígasság, a gyönyörködés belső nyugodalom nélkül
2011 1 | érzeni fogják mértékét gyönyörködésemnek; - érzeni fogják mint kevélykedem!~
2012 21 | köröttem minden vígadott, gyönyörködött; most pedig egyedül, mindentől
2013 41 | haszontalan lesz a ti gyönyörködtetéstek; csömör és ásítás lesz ezeknek
2014 73 | minden eránt, ami szép, ami gyönyörködtető: - a szerencsétlen, megcsalt
2015 21 | angyal, s mind a ketten mint gyönyörködtünk a képen, s tanúján szerelmünknek -
2016 78 | éltem benne; kóstoltam gyönyörűségeit, s a legkeservesebb, s legirtóztatóbb
2017 22 | járok még! Amiben egyébkor gyönyörűségemet találtam, a' most gyötrelmemre
2018 21 | lett vólna újabb forrása gyönyörűségemnek; ha ezt elgondolom Marosy,
2019 21 | mások rövid örömét a maga gyönyörűségének áldozza fel. Az öreg Surányi
2020 68 | drágán fizeti meg azt a gyönyörűséget, amelyet hallgatóinak azzal
2021 48 | bántam én is; beteg szívem gyönyörűségét találta az aranytól ragyogó
2022 40 | aki magánosságában kevély gyönyörűséggel fog utánad sírni. - Theréz,
2023 20 | kimeríthetetlen forrása lesz gyönyörűségidnek, s - milyen forrón szeret
2024 23 | mutassatok egyet, a ti gyönyörűségtek közül, mely ilyen tiszta
2025 23 | akik, megvakulva a nem igaz gyönyörűségtől, kedves csalódásban botorkáznak
2026 48 | mindenünktől megfoszt, minden gyönyörűségünket, mindazt, ami előttünk kedves,
2027 39 | kellett-é halál, s megemésztő gyötrelem magvát hintenem? s mindezt
2028 2 | magának a megvetett Szerelem gyötrelmei közt fetrengő Bácsmegyeynek
2029 24 | ímé most midőn szerelmem gyötrelmeit magam többé nem hordhatom,
2030 17 | vettek körül, akik ezer gyötrelmekkel fognak célomig korbácsolni. ~ ~
2031 23 | mint nevelik enyhítésekkel gyötrelmemet. Az ángyom spanyol Donna
2032 22 | gyönyörűségemet találtam, a' most gyötrelmemre válik. Bárcsak te vólnál
2033 48 | Mintegy éjfélig ebben a gyötrelmes állapotban vóltam; akkor
2034 13 | magába fojtogatta vólna gyötrelmét, s ideje előtt szállott
2035 48 | gyűjtött szemembe, melyek gyötrelmimet megkönnyebbítették. Kevés
2036 54 | megbánván állhatatlanságát, s gyötrésemet, poharát a Léthe vizéből
2037 48 | Eltüzesedett indúlatimnak gyötrési alatt mázgolt soraim fessék
2038 40 | egyszersmind pedig mindég kínzóbbá, gyötrőbbé is lett, midőn a palotába
2039 62 | Hogy ez a kép nékem, minden gyógyuló sebeimet újra felszaggatja,
2040 79 | az a föld maga, melynek gyomrába örömmel szállok le.~ ~
2041 21 | elszégyenülését, s elejentén örültem győzödelmemnek: - de mi lett a vége? kevés
2042 12 | kimondtam néki, hogy nem győzök rajta eléggé bámúlni, hogy
2043 43 | brávó-kiáltás. A bátyám nem győzte végét várni s sokan attól
2044 48 | helyemből, valamíg Endrédy, hogy győzzem meg magam, meg nem szólított.
2045 75 | okai ennek. Menj valamely gyülekezetbe, s nézd el, nem úgy hízelkednek-é,
2046 68 | concertet adott. Számosan gyülekeztek fel rá, de én kevés részt
2047 18 | jársz vele, mint az érlelt gyümölccsel. A Teremtő azt, ami érlelésére
2048 18 | is megeszi, s a nevekedő gyümölcsbe is bérágta magát. ~ ~
2049 38 | virágzásomat, - láttam; hogy érő gyümölcseimnek minden ragyogó reményét
2050 38 | amint ennek végire jutván, a gyümölcsös fák virágjoktól megkoppasztva
2051 51 | hogy virágra fakadjon s gyümölcsöt teremjen.~ ~
2052 20 | micsoda érzékeny könny gyűl meg szép szemeiben - ha
2053 62 | csináltattam, s egy szép gyűrűbe foglaltattam. Az a szegény
2054 62 | hát örökösen ujjomon, édes gyűrűm! ha pedig meghalok, - légyen
2055 4 | patak megáradt vólt, s egyik hab után a másik csapdosta a
2056 3 | hold a lassan zúgó Duna habjain reszketve csillámlott, s
2057 38 | mint nyílnak itt meg a habok? mint nyelik el, s nem hagyják
2058 38 | zajjal micsoda tajtékos habokat csapdos ki a partra, melyekben
2059 38 | merően nézett az egymást toló habokra. Gyermekségem víg reggele
2060 84 | enyhűlést vehessetek. Ne háborítsuk fel csendes nyugodalmát
2061 74 | elmúlik, mindjárt megbánom háborodásomat: de az nem elég. Elképzelem,
2062 4 | tarthatsz a veszteden igyekező habtól; de ha gyökereid közül elhordja
2063 49 | fogsz, - csak egy hajszálat hágj által - oda vagy! Ilyen
2064 78 | áldja. Csendesedjen Nagysád, hagyja félben bánatját, külömben
2065 38 | habok? mint nyelik el, s nem hagyják semmi jeleket léteknek? -
2066 41 | vígyázóvá tett álnokságtok; hagyjatok inkább békét szegénynek,
2067 7 | az egyes életet el akarja hagyni. A szegény lyány elijed
2068 77 | álmosan ásítani - itt kell hagynom Bécset, édes Marosym, mert
2069 23 | bált adott. Szalaynál nem hagytak nyugtot, el kellett mennem.
2070 43 | Varhallnak egy sinfoniáját hagyták utóljára. Ó Marosy, be bóldognak
2071 40 | hogy Tornán egy lyányt hagytál el, aki magánosságában kevély
2072 90 | Dorogra értünk, s új lovakat hagytunk fogatni. A postalovak kinn
2073 56 | elrothadjak - érzitek talám? Hah! mint szörbölöm fel ezt
2074 23 | legédesebbnek? bizonyosan, nőtelen s hajadonságok esztendeit fogják említeni.
2075 63 | levonta süvegét, s fejér hajához nyúlt, - ha ez nem bíztatna,
2076 81 | Theréz sírva tépte szép hajaiból apró virágjait. Elborzadtam
2077 48 | bodrocskákkal, s hosszú fekete haját virág és gyöngy-kötelékekben,
2078 47 | egyszer ébressze fel szívében hajdani epedése kihólt érzését?~
2079 81 | ajtón, - sápadtan, tépett hajjal, fekete gyászöltözetben
2080 75 | tudja, hogy Theréz erántam hajlandóságot mutatott, s éppen ez vonta
2081 75 | Közöttök csak egy van, aki felé hajlik, s további együttlétek alatt
2082 40 | olyan indulattal, olyan hajló, hízelkedő édes hanggal.
2083 78 | Anyákká legyünk. Az elepedésre hajlott szerelmesekben egész generatio
2084 21 | felségesen jő fel, ó Marosy, a hajnal karjain a nap a hegyek mellől.
2085 80 | szívében kedves remény kezdett hajnallani; az enyímben setét éjfél
2086 31 | árboc s vitorla nélkül való hajót a szél, ide s tova ver,
2087 49 | melybe esni fogsz, - csak egy hajszálat hágj által - oda vagy! Ilyen
2088 48 | szóvesztegetést, éppen meg akartam hajtani magamat előttök, mikor az
2089 48 | minthogy elkésődtünk, sebesen hajtatott.~~Nem tulajdon nyomorúságom,
2090 7 | maga se múlatja el alázatos hajtogatásai alatt, vérrel béfutott ábrázattal
2091 61 | legkeserűbb poharat seprőstül hajtsam fel; - hogy onnan, ahol
2092 48 | szomorkodtam, egy tépett hajú lyánka bébotlik, s halálos
2093 72 | mert érzettem, mennyivel halad meg. Ma megint a feleségénél
2094 61 | legméltóbb feleség könnyei alatt, háládatos gyermekektől sirattatva,
2095 13 | erántam való szeretetből s háládatosságból; de szegény néki adta vólna
2096 40 | bizony mind kinyomta azt a háládatosságot, amelyet ezeránt a jó öreg
2097 84 | megkönnyebbülök. Ne keseregjetek halálán - legalább igyekezzetek
2098 78 | vesztene a Világ a Nagysád halálával. Nagysád jóltévő: - én is
2099 35 | mint kiáltok fel hozzád a halálért!~ ~
2100 90 | Bácsmegyey karjai közt, mintha a halálhoz közelgetett vólna. - Ő érzette
2101 87 | mondanom, nehéz az út a halálig. Bár többször vólnának az
2102 57 | örömmel. Ez a sorsa a szegény halandók rövid életének! - Elgondolom
2103 22 | De ez a sorsa a szegény halandóknak - mikor feltalálják egymást,
2104 7 | consiliáriushoz nem mehet, mert Halasyt szereti, és rajta kívül
2105 7 | sohase akarták öszvekelését Halasyval, azért a mindent lenyomó
2106 14 | Irj, kérlek, megint, ne halaszd sokára leveledet. Én úgy
2107 58 | amit eddig napról napra halasztottam. - Azalatt, míg betegen
2108 78 | térdre Nagysád, s adjon hálát írígységet érdemlő állapotjáért.
2109 7 | irtóztató! - a megfojtott s haldokló természet hergése vólt az
2110 87 | többször vólnának az emberek haldoklók körül, úgy nem lennének
2111 30 | csendes, s fülem semmit sem hall egyebet evedzőm loccsanásinál,
2112 43 | köszönnéd meg azt Z...nek, ha hallanád. Ő ezt nékem componálta,
2113 32 | vagyok szerencsés. A te neved hallása édesebb érzést támasztott
2114 12 | magadat egy kedvetlen újság hallásához; az Mancidat illeti. - Tegnap
2115 81 | oda ki, s jobban-jobban hallatszott. A pap félbenszakasztotta
2116 47 | pacsirtám már egynehányszor hallatta kedves szavát. Most már
2117 70 | nyomorgás tér ismét elő - ó hallgasd meg akkor jajgatásomat Isten!
2118 7 | általellenben állván véle, értette hallgatását, s haragos szemmel csikarta
2119 8 | Már nem állhatom tovább hallgatásodat. Ha elhagytál, - add tudtomra.
2120 32 | szóllottam rá semmit. Ő értette hallgatásomat, karomba fűzte karját, s
2121 89 | felett satyrizál. Nem akartam hallgatni ezt a haszontalan hánytatást,
2122 68 | a gyönyörűséget, amelyet hallgatóinak azzal csinál. - Nem tudta,
2123 21 | predikációmnak vége lett, hallgatott; azután pedig így szólott
2124 12 | hívatalbajövését. Én békével hallgattam ki; de forrott vérem, hogy
2125 42 | nagy dolgokban fő, panaszim hallgattatásával kínozlak, hogy szívem legkisebb
2126 19 | nyájas elysiummá varázsolja. Hallgatva mentek egymás mellett; s
2127 27 | fakadó források omlását hallhatod néhol. - Most Petrarcha
2128 2 | nemzeti eredetem felől. Ki nem hallja inkább a Bácsmegyey és Surányi
2129 7 | te most csábúlásodban nem hallottál, ez a hang, majd akkor,
2130 40 | Megszorítottam kezét. Már hallottuk a gróf kopogását. Az elszakadás
2131 63 | búcsúzástól, s tovább-tovább halogattam azt. Utoljára felkőltem,
2132 81 | amelybe Mancit vitték. Az én hálószobám vólt az. Isten! halva találtam
2133 72 | minden héten kétszer megyen Hamburgba, s pénzért egyet s mást
2134 48 | légyen tenéked, hogy azt hamisság nélkül mondottam; hogy annyi
2135 45 | támad a házadnál s mindened hamuvá lesz; ha szántóföldeidet
2136 61 | fekhetni, kiköltözzem, s hamvaimat idegen föld nyelje el. Ezekben
2137 14 | valók; nem éreznek semmit, hanemha megbuknak belé. Szívek nem
2138 40 | szívet olvasztó mennyei hangjaira, midőn ezt kezdette verni
2139 21 | közel hozzá; mikor szava hangját hallottam, melynek olyan
2140 90 | meghalni. - Szentpétery elijedt hangjától, rátekintett, s látta a
2141 3 | panaszkodott; de egyszer vígabb hangokra fakadt, s utóljára örvendező
2142 2 | gondolatban, hogy nevem hangzása kétségbevehetetlen tanú
2143 2 | s személyeimnek, magyar hangzású neveket adok. Én ugyan szánakozva
2144 47 | az éj csendességében úgy hangzott, mint egy angyal szava; -
2145 47 | kedvesére. - Jóltévő reggel! hányan óhajtották vélem együtt
2146 40 | követtem őtet oda. A Nap éppen hanyatlani kezdett, s gyönyörű estve
2147 17 | Manci! ~Elmerűlve feküdtem hanyatt a fűben, midőn hozzám közel
2148 41 | alatt, szívébe, elretten. Hányjátok ki assembleétokból az elsőségen
2149 3 | vólna szívem. Isten! ha ez a hánykódás valahogy szerencsétlenségemet
2150 26 | szunnyaszt el; mert ezek a hánykódásai, ez a szélvésze határt nem
2151 41 | annak a megcsalt ifjúnak hánykódásait, aki egy olyan ember meglátásától,
2152 10 | írjak, olyan kínok, olyan hánykodások közt fetrengek, melynek
2153 24 | érzése alatt értem haza, s hánykodásom dühösködő bosszankodássá
2154 90 | aludt, de keveset, és nagy hánykodással. Reggel igen csendesen vólt.
2155 75 | képzelődését felhevítették, s talám hányt tőrjeik is, hogy én övé
2156 43 | majd meg magamat; szemére hánytam egész elkeseredéssel állhatatlanságát:
2157 89 | hallgatni ezt a haszontalan hánytatást, s éppen kifelé indúltam,
2158 43 | azután pedig, ahol támadó haragjában azt a szempillantást átkozza,
2159 7 | értette hallgatását, s haragos szemmel csikarta ki belőle
2160 23 | mi lel, s ezt kiáltván: Haragszom rád, azt a táncost, akit
2161 85 | elhallgatott, s a halotti harang megkondúlt, - s minden imádkozni
2162 90 | halált. Azt tudakozta, minek harangoznak? Valaki haldoklik! felele
2163 87 | hideg ősz; s ha a fáról egy harasztot látok leesni, úgy tetszik,
2164 19 | nélkül dűltem vissza a száraz harasztra, s kértem az Istent - tudom,
2165 3 | csillámlott, s valamely hárfa egy ablakban megszóllalt,
2166 17 | végezésemmel.~Én ide ezelőtt harmad nappal érkeztem. A Judex
2167 83 | csakhamar magában hagytam.~Harmadnap ólta megint rosszabbúl van,
2168 32 | Csak azt kötötte ki, hogy harmadnapnál tovább ne múlassak, melyet
2169 7 | Nem esküdt vólna-é meg harmadrésze a városnak, hogy öszve fognak
2170 48 | jutottam tetejére, s eldűltem a harmatos füvön. Gyönyörködve néztem,
2171 43 | minden bennem, mikor valami harsogó symfonia zúdúl meg, mint
2172 48 | pedig olyan erősen, olyan harsogóan, oly igaz expressióval,
2173 47 | érzését?~A csendes soló után harsogva zúdúlt meg egy lármás tutti.
2174 74 | amely mással közös. Be hasonlatlan pár lenne mibelőlünk. Ő
2175 75 | további együttlétek alatt sok hasonlatosságot talál a maga és az ifjú
2176 4 | mint - ha nem vétek hozzá hasonlítani - a Világosság felhője az
2177 7 | öregbítik és neveli kínjokat, s használatlanabbá teszi őket a közjó szolgálatjára.
2178 71 | karjai közé szaladna - mit használna ez? Enyhítő balsamomcsepp
2179 7 | szíve érzékenységeit, a haszonért s gyalázatos bolond praejudiciumokért
2180 58 | Az etiquette és az a sok haszontalanság, ami az embereket Marionetté
2181 23 | eredetét, melynek kevesebb haszonvadászat, s kevesebb alacsonyság
2182 48 | és gyöngy-kötelékekben, s háta megett az eskető oltárt
2183 21 | már régen? kérdém; micsoda hatalma van engemet így kínozni,
2184 7 | megsértettnek állította magát, élt hatalmával, s szörnyű szitkokkal kezdette
2185 7 | maga a vallás is, annyi hatalom színét néktek gyermekeitek
2186 72 | találtam elő. Nagy csomó vólt hátán, nehezen vonta alatta elébb-tovább
2187 27 | mindenem vólt - mindenem! - a határa minden kívánságaimnak, s
2188 72 | parancsoltam, hogy segítsen hátára tenni csomóját. Bicegve
2189 69 | gondoltam, hogy leroskadok. Én a határig jutottam: - de azokat szánom,
2190 49 | legártatlanabb indúlatoknak is, ha a határon túl csapnak. Az orvosok
2191 12 | Ezenkívül még ő meg nem határozta magát valamely élet neme
2192 65 | érzem jól, ez a szív határozza meg a mi örömünket, ez tőlt
2193 79 | hanem arra a kősziklás kis határra, melynek lakosai a legboldogabb
2194 60 | az egy pillantása egész hátralévő életemnek, amelyben véle
2195 90 | akadályokat hordott elő kívánságom hátráltatására. Megbosszankodtam, s egyenesen
2196 41 | sok sánták, bénák, ormós hátúak, együvé-gyülekezve egy csoporton
2197 54 | előttünk ködben fekszik, hátunk megett pedig egy egész élet;
2198 2 | kapucinusok nyugodalmas életeket Hatvanban megkedvelli, s alsóbb oskoláit
2199 48 | míg egy darabig, Pesten a Hatvani kapuhoz közel megállottunk,
2200 45 | szaladásommal? Ha tűz támad a házadnál s mindened hamuvá lesz;
2201 72 | oda az apjok? s ha majd hazaér, elibe szaladnak, körülugrándozzák -
2202 7 | aki, mihelyt a falukról hazaérkezett s ittlétemet megértette,
2203 61 | gyermekektől sirattatva, s hazafi-társaim által szívesen emlegetve,
2204 1 | hogy nevemet nem látott Hazafiak is esmérik, - Bárótzy míve.~
2205 2 | neveztetett; s az episodák hazai történetekből vannak véve.
2206 40 | akartam lemenni, míg Theréz hazajön, s egyszerre hallám, hogy
2207 43 | concertnek vége lévén, egyenesen hazajöttünk; s most olyan csendesen,
2208 79 | véreket, s meg akarván menteni Hazájokat, nem gondoltak a bilincsekkel. - -~
2209 78 | Elhagyom Budát, elhagyom kedves Hazámat is, s Olaszország felé sietek,
2210 57 | sohasem becsültem annyira a házamat, mint most, mikor belőle
2211 21 | szüléinek megtiltottam, hogy házamba ne lépjenek. - - - - Ha
2212 79 | még megölnek? Légyen! ha Hazámon kívül kell meghalnom, ez
2213 17 | időmet, melyet a Judex Curiae házán kívül tölthettem, haszontalan
2214 2 | azzal, hogy a történetet hazánk vidékeire szállítottam,
2215 68 | megfordultam, s csakhamar hazaszöktem. Itt ülök most, s ezer ellenkezések,
2216 48 | messze mennünk. A második házhoz tértünk bé, s egy öszvehányt
2217 63 | magamat szánatni. Egynehány háznál olyan barátságot mutattak
2218 78 | érdemes férj; egy megmentett háznép áldása légyen az a gyámol,
2219 31 | hogy egynehány szegény háznépet, ha itt olyanok vannak,
2220 10 | véle való öszveakadást, s házokban valami készületet sejdít.
2221 48 | között; s nékem azt kelle hazudnom, hogy rosszul vagyok, s
2222 75 | kívántam. Elmentem onnan hazúlról. Szentpétery Budára jön.
2223 2 | kitől hivatalba lépésünk s házunk tekintetei tatám örökre
2224 21 | a hajnal karjain a nap a hegyek mellől. Jelenléte s elevenítő
2225 61 | mégegyszer mentem a Szent Gellért hegyére. Sokáig ültem tetején, s
2226 48 | megmásztam a Szent Gellért hegyét, hogy onnan a felkelő napot
2227 23 | az egész palotában olyan hely, hol véle nem állottam,
2228 40 | idő múlva visszajöttem. Helyben maradt; én pedig fel s alá
2229 43 | engem illet, én közönséges helybenhagyást nyertem. A recitatív végén
2230 48 | múlattam. Ez a szerencsés helye annyi bóldog óráimnak elevenen
2231 55 | akárhova tekintek: de ha azok a helyek tűnnek szemembe, ahol vélek
2232 6 | miatt nem akarnak nyilván helyeken azokra esmérni, akiknek
2233 53 | pedig bézárkozva ülök azon a helyen, amely annyi sok emlékeztetéssel
2234 57 | hogy annyi boldog óráim helyét érdemetlen szálló profanálja.
2235 61 | ösvényem szélein a virágokat, s helyettek mint hintettél bogáncs-kórót,
2236 90 | vólt, hogy én tökéletes helyreállást reménylettem, s ímé a legszerencsétlenebb
2237 37 | egészségem tökélletesen helyreállott, csakhogy még erőtelen vagyok.
2238 48 | elhitettem őket, hogy egészen helyreállottam, s örültem rajta, hogy elhitetésem
2239 25 | rablánc széjjeltépése a dolgot helyrehozhatná, úgy jól vólna, s én többé
2240 90 | elváltozott. Semmi sem tudta helyrehozni előbbeni kedvét, s békételenkedve
2241 2 | némely olvasóimnak okozok, helyrehozom azzal, hogy a történetet
2242 31 | szélvész s nyughatatlanság egy helyről más helyre kergetnek. A
2243 67 | esmerő szívvel Manci, míg a Helytartó Tanács innen Budára nem
2244 14 | tündöklött, lehetetlen, hogy helytelenül adja ki azt; s ezen okból
2245 39 | gondolat, - nézd, kérlek, mint hembereg szívemben, érről érre, mint
2246 2 | fognak vádolni. Ha ugyan a Henriást vagy Zayre-t fordítottam
2247 76 | s a sok mellycsillag s hercegi bársony alatt az embert
2248 7 | megfojtott s haldokló természet hergése vólt az egészen! - Ez a
2249 18 | formálása igen gyakran vál hernyóvá, mely a legszebb virágot
2250 2 | vólna, nem éltem vólna a Heróval s Successióval; mind azért,
2251 56 | megfonnyaszt, s minden fuvallat hervadásra dűjt.~Marosy, ültess virágmagot;
2252 89 | koszorút fűzök néked el nem hervadható virágokból, s felékesítlek
2253 56 | csüggedő fővel függenének le, s hervadnának, s a kis csecsemő parányi
2254 1 | szakállamat a kés, midőn a hervadó Luciliának, s az édesen
2255 72 | elbeszélte, hogy ő minden héten kétszer megyen Hamburgba,
2256 49 | legtüzesebb indulattól, buzdúlásom hevében elvesztettem az őhozzá való
2257 2 | felyül emel ítélletin.~Készen hever kezemnél Siegwart is (kit
2258 78 | alatt nyögünk, amelyben a hevesebb megindúlás méreggé vált
2259 43 | fújnom, akit még most is oly hevesen szerettem; és aki felől
2260 40 | fájdalmak legindulatosabb hevével rohantam atyjának karjai
2261 52 | életünknek napjait; ha ilyenkor hevült képzelődésem a detailba
2262 75 | oldaláról esmérte. Az ő hibája vólt-é ez? - Én igaz bíró
2263 75 | legédesebb biztatásival? Az ő hibájok-é hát, vagy a miénk, ha állhatatlanok?~
2264 46 | végig Pesten! mint rengett a híd alattam! s mint bosszankodtam,
2265 21 | kémlelés alatt, s egyszerre hidegedett meg. Miólta visszajöttem
2266 23 | csömör, vagy a temperamentum hidegsége szül, magatokkal való küszködés
2267 42 | fel szívedet megint fagyos hidegségéből, az érzékenység szokott
2268 14 | ítélnek, s mindég önnön hidegségekkel mérséklik a más tántorodásait.~
2269 23 | szerelmes ifjú előtt, melyet a hidegvérű öreg megnevet; pedig az
2270 40 | a mi életünk estvéje? - Higgyük azt Theréz! felelék. S hát
2271 65 | Komárom, Májusn. 5dikén~Hogy hiheted te azt, hogy az én utamnak
2272 47 | utcán! Csak ennek vóltam még híjával. A muzsika a Manci ablaka
2273 36 | nősténygalambnak elkapta hímjét. Miért sír Nagyságod? kérdém; -
2274 39 | megemésztő gyötrelem magvát hintenem? s mindezt mivel? - egy
2275 47 | nyögdécseléseket, s búzaszemet hintett nékik, de most - óh ne repüljetek
2276 78 | emlékezetünket, akik sírunkra virágot hintettek vólna. Az ilyen vigasztalhatatlanok
2277 1 | írom e soraimat; mert azt hirdetik, hogy engem Bárótzy esmért; -
2278 21 | egyezem, hogy máshoz menjen. Hírem nélkül adtak másnak, tudni
2279 40 | Theréz! felelék. S hát azt hiszi-é, hogy még elnyeri a Manci
2280 42 | tekintetinek, s annyi biztatásának hitelt lehet adnom, tőle vissza
2281 8 | s nem akarom megszegni hitemet. - Már nem állhatom tovább
2282 62 | sírva egy: Itt vagy édes Hiteszegettem!-et kiáltottam. Szegény,
2283 21 | a megbántott kevélység a hiteszegettet festette, úgy tűntek el
2284 3 | eljöttem tőled. El nem tudom hitetni magammal, hogy elváltunk
2285 9 | édes álmom, s megint üldöz hitszegésed. - Ma még két órakor küldöttem
2286 24 | ölelni, megbocsátottam vólna hitszegését, s - ah! ezzel a forró szívreszorítással
2287 21 | valóságában állott, mint egy hitszegett Lyány, előttem. Annak elképzelése,
2288 20 | öregebbik Surányi bálba hítt magához, melyet valami idegen
2289 75 | akart azzá tenni, s nem hitte, hogy azzá teszen. Így leve
2290 64 | nyugodni! - pedig erősen hitted, hogy kedves Mancid karjai
2291 2 | együtt nevelkedésemre, kitől hivatalba lépésünk s házunk tekintetei
2292 12 | az még nehezíteni fogja hívatalbajövését. Én békével hallgattam ki;
2293 2 | egészen rossznak, ámbár tömött hivatali munkáim miatt azzal a szorgalommal,
2294 64 | tőltesz benne, minekutána hivatalodban módod lesz egy nyomorúlton
2295 48 | szemlélésében. Azalatt minden hivatalosok egybegyülekeztek; senki
2296 12 | mondám, hogyha ma akar valami hivatalt elnyerni, azt eléri; ami
2297 49 | fogadtam el a Manci szüléinek hívatásokat egy bálra. Elmentem, s ez
2298 12 | illeti. - Tegnap magához hívatott. Én, monda, ezeket a leveleket
2299 90 | titkon az Erzsi szüléihez hívattam. Ezek nem tudták, mit csináljanak,
2300 90 | Parancsolt, hogy az anyját is hívják elő; s ha itt lesz, mindkettőjöket
2301 7 | s csak azon kért, hogyha hívni fognak a lakadalomra, ne
2302 47 | Mi ez? Ha nyúgodalomnak hívod a nem-érzést, a megfagyott
2303 9 | mosolygott reánk, midőn örökös hívséget esküdtünk? Emlékezz meg
2304 89 | szegény és szenyved. Ebédre hívtam, s megígérkezett. Reménylem,
2305 77 | özöne nem tőltheti bé szívem hízakját.~ ~
2306 20 | azzal az édes gondolattal hízelkedhettem, hogy enyím lesz, - minden
2307 75 | gyülekezetbe, s nézd el, nem úgy hízelkednek-é, nem biztatják-é most ezt,
2308 83 | 2dikán~Tehát haszontalan hízelkedtem magamnak azzal, hogy tégedet
2309 56 | ez a virág annak vérével hízott, aki engem szeretett, s
2310 21 | tekint, mindenfelé szíveket hódoltat, hogy egy olyant vegyen
2311 21 | ezt a szomorú igazságot. - Hogy-hogy? Kérdé; Manci állott vólna
2312 44 | Sokkal szebb cselekedet az, hogysem elhallgathassam. - Mikor
2313 35 | általfogom, - ez a teli szív, hóhérom nékem. Ha én ebben a nagy
2314 47 | élet utolsó percentését, a hóhérszínt, és a kirántott pallost.
2315 24 | látja felemelkedni a fényes holdat. Ilyen kibeszélhetetlen
2316 40 | azon szín alatt, hogy még holmimet kell elrakatnom, kimentem
2317 37 | belső tapadás, amellyel holmit felfog, még szerencsétlenné
2318 43 | és aki felől tudtam, hogy holnapután másnak nyújtja kezét. Reszketve
2319 7 | tudtomra, hogy öszvekelések hólnaputánra rendeltetett; s csak azon
2320 19 | mint Flóra, mikor a telelő holt vidéket nyájas elysiummá
2321 62 | Elvetnéd-é a Klári képét? s nem hólt-é meg Manci nékem?~ ~
2322 30 | olyan tiszta, s olyan minden homály nélkül való szempillantásokat
2323 78 | nékem a halál édességét, - homályossá a kedvesen eltőltött életre
2324 61 | hintettél oda árnyékot és homályt, hová tiszta és víg napfény
2325 81 | éjtszakám! Még csupa tűz a homlokom! elijedek magamtól! Halld
2326 46 | szaladt; s mint lepte el homlokomat a férfiúi kevélység! s mikor
2327 14 | vagyok, mintha térdig érő homokon kellene keresztül vergődnöm.
2328 2 | copírozásához, s még abban a hónapban csaknem végéig hajtottam.
2329 17 | kérésének teljesítésére hordasz elő, megegyeznek önnön végezésemmel.~
2330 24 | gyötrelmeit magam többé nem hordhatom, ímé eszembe jut esküvésed,
2331 87 | nevemet add néki. Hadd hordja azt, de ne keresztemet.
2332 71 | s Valóság között? miért hordjuk boldogságunk taposóját mindég
2333 83 | mégis, hogy utána gyászt hordok.~ ~
2334 40 | van; szívemen fogom tehát hordozni ezt a kedves keszkenőt,
2335 24 | estvét ígért, s az esthajnal horizonomra csendes szép éjtszakát vont,
2336 21 | szivárvány gyenge színei, midőn a horizonon a tüzes sugárú nap emelkedik.
2337 47 | lebeg előttem, mint egy hosszan elnyúlt kedves vidék - olyankor
2338 48 | szükségem néked mondanom, de mit hozhattam elő mentségemre? ha valóban
2339 32 | váratlanul? Kedves újságot hozok, felelék; s által öleltem. -
2340 47 | másnak tám könnyebbülést hozol. - Már olyan világos van,
2341 12 | Én minden tartalék nélkül hoztam elő a dolgot, s világosan
2342 48 | igyekezetünk által csakugyan életre hoztuk; de mikor szemeit felvetette,
2343 63 | vólt. Elejéntén semmit sem hoztunk elő, ami Mancira, vagy elmenetelemre
2344 46 | valamit vihettem amihez hozzáért, amit kedves lélekzetével
2345 89 | kitekintett, de csakhamar megint hozzáfogott a játékhoz, s nevette a
2346 2 | szerint találván, azonnal hozzáfogtam copírozásához, s még abban
2347 11 | még egy ést: - s Manci hozzáment. - Nem jó vólna-e ez egy
2348 36 | tőle hideg kezem, mihelyt hozzátartom. - - Manci, mindez... ó
2349 88 | tanácsolja, hogy menjek hozzátok. Itt minden halotti gondolatokkal
2350 90 | ezerszer Mancit, az én Kedves Húgomat, - az urát, - az Isten áldása
2351 27 | s mégis most -~Tegnap a húgomtól levelet kaptam; teli van
2352 78 | találnám hallani könnyeinek hullását, s én is sírnék. Csak egy
2353 24 | megengedted, hogy én öledbe hullassam boldogságom édes könnyeit.
2354 48 | amelyeket kedvetlenségében hullatott Nagyságod. - Elhevült képzelődésem
2355 1 | enyelgő Korálinak könnyeket hullattam. Nem magának Luciliának,
2356 84 | melyet én tartottam, miképpen hűlt ki az élet melege. Ájúlva
2357 48 | megbántott eránt alacsony hunyászkodássá szokott válni mindenkor,
2358 3 | csattogásokkal szaladozott húrjain fel s alá, - mint hajtottam
2359 75 | ösztönéről. Az igaz szerelem és hűség nevetséges lett. Meg kellene
2360 15 | esküdt állandó bonthatatlan hűséget. Jaj néked, ha a hitszegés
2361 66 | apolgattam; te őket atyai hűséggel táplálgattad - jó hív gyermekek;
2362 75 | sem kárhoztatnám egészen hűségtelenségéért, s tudok egy esetet, amelyben
2363 42 | foglalva, hogy alig marad huszonnégy órából egy fertálya, melyet
2364 23 | leghomályosabb szegeletbe húzom meg magamat, - még akkor
2365 54 | tekintet, amelyet oda-fel, ide-alatt eltőltött szép életünkre
2366 69 | érzést szülnek, még csak ideája sincs. Nem szintolyan tökéletességig
2367 69 | kívánságok alatt múlik-é el szép idejek? s ha egyben s másban férfiúi
2368 75 | szoktatják őket gyermeki idejekben? a piperéskedésre s a takarékos
2369 54 | beszéltünk mi a halál fontos idejéről, mit kell akkor érzeni,
2370 87 | kellett szenyvednem, míg idejutottam, azt kell mondanom, nehéz
2371 89 | már alig lehet olvasni. Idezárom azt, mert leírattam. Be
2372 60 | teljesíthetem, mert kikoptam az időből, s minden órám ki van szabva,
2373 75 | elmellőztetik. Megvilágosodott időnk gyalázatjára kell megvallanunk,
2374 24 | kifakasztásában, még kevés időre tulajdon jussait.~Még valamit
2375 56 | 11dikén~A Manci bátyja, az idősbb Surányi nálam volt tegnap.
2376 90 | visszaád! - Sándor, a Manci idősebb fia, aki egyszerre vesztette
2377 48 | beszéllettek véle. Én eszerint időt nyertem magamhoz térni,
2378 48 | az angyal-lyánynak. Az én idvezlésem együgyű vólt; de szíves.
2379 67 | melyekkel feljövetelét idvezlette. Mutattam néki az elveszett
2380 32 | zápor omlott. Ó, Marosy! ha idvezült szüléink lenézhettek vólna
2381 75 | gondolkozom, mert szívem teli van. Ifjaink nagy részént magok okai
2382 69 | rontva egészen. Csak nézd el ifjainkat, nem a legkínzóbb kívánságok
2383 14 | érdemetlen vagyok; mert ifjúságom tüze, kevésben múlt, hogy
2384 74 | mibelőlünk. Ő nekem teli szívet, ifjúságot, s a szépségnek minden kellemetességeit
2385 85 | legcifrább halotti orátióknál igazabb dícséretjeivé lettek a szegény
2386 40 | megint eltűnt. De mindég igazabbá, mindég bizonyosabbá, egyszersmind
2387 69 | rajta, édesem, s mindég igazabbnak találom, hogy azok közülünk
2388 26 | felvonhat, és aki minden igazítás szerint, önnön ítélete nélkül
2389 10 | áll tőle, ha kívánságom igazságát elibe adom.~ ~
2390 75 | lesznek sokan mások. Legyünk igazságosok, s megszűnünk őtet kárhoztatni.
2391 74 | Megkönnyebbedésem kívánása téged igazságtalanná tész.~Azt mondod, hogy engem
2392 75 | lehet őket ítélet alá venni. Igazságtalanság valakit azért vádolni, hogy
2393 32 | leveleden igen nagy örömöm, igen-igen nagy örömöm vólt! Adjon
2394 12 | édes szüléi, aranyhegyek ígérésével s holmi ajándékokkal, annyira
2395 57 | néktek adom azt, de olyan ígéret alatt, hogy se el ne adhassátok,
2396 90 | de az érsek gondolatlan ígéreteket nem vette el, hanem csak
2397 24 | kedves reggelt, kedves estvét ígért, s az esthajnal horizonomra
2398 38 | illatoztak, oly bőv termést ígértek? nem látja-é, mint fújja
2399 14 | micsoda jutalom van annak ígérve, aki az epedőnek egy pohár
2400 15 | kék szemeivel az elysiumba igéz, - az ezelőtt egynehány
2401 43 | hogy minden szív meg vólt igézve általa. Ami engem illet,
2402 90 | nyomorúsága nagy vóltát. Isten! Igy kiálta fel, milyen nyomorúlt
2403 41 | inkább békét szegénynek, hadd igya ő a jóltévő egyenes természet
2404 48 | hogy egy-két pohár puncsot igyam, mely nékem új erőt s kedvet
2405 52 | lelkében. Én néki kedvet igyekezem csinálni, s rólad s arról
2406 23 | látott. Haszontalan minden igyekezeted! - azt, aki szerencsétlenül
2407 2 | mert üres időmet újabb igyekezetekre fordítván, a szükséges megtekintésre
2408 75 | egész életem boldogsága, igyekezetemnek óhajtott kimenetelétől függött.
2409 41 | ha nem, - úgy haszontalan igyekezetetek, s annyit nyertek véle,
2410 42 | bosszankodva nézed azt, hogy igyekezetidnek egész épületit mint düjtögeti
2411 21 | Ha elnézem Marosy, mint igyekezett minden boldogságomon; mint
2412 4 | nem tarthatsz a veszteden igyekező habtól; de ha gyökereid
2413 78 | annak egy darabig Nagysád. Igyekezzen rajta, hogy engemet meghaladjon.
2414 84 | keseregjetek halálán - legalább igyekezzetek rajta, hogy enyhűlést vehessetek.
2415 90 | Hirtelen öröm, megütközés, s ijedség szállott egyszerre képeinkre.
2416 83 | béléptem. Ő szegény szintúgy ijedt el rajtam, mint én az ő
2417 39 | elgondolhatod-é, s nem dűlsz-é hátra ijedtedben ettől a gondolattól? - - -
2418 17 | közel valami megzördült. Ijedve néztem vissza, s a Manci
2419 46 | miért fél ő éntőlem? Igazán ijesztő-é az én látásom? - jaj néki! -
2420 38 | hat fel a tavaszi virágok illatja, mint a kiöntött balsamom;
2421 30 | hozza rám a legkedvesebb illatot - ó, mint óhajtom olyankor,
2422 56 | támadnak, milyen szépen illatoznának mellyén s ha majd csüggedő
2423 38 | még tegnap olyan édesen illatoztak, oly bőv termést ígértek?
2424 90 | kívánta, hogy a lyányokat illendően kikészítsék, és addig míg
2425 90 | veszem őket, hogy a leányt illendőképpen kikészítsék. Én tudtára
2426 48 | tétetett. Egyébkor kevés illetődést csinál nálam a ruha: de
2427 12 | téve! - Jól van, felelék; s illő, hogy az úr szavát állja,
2428 63 | szemekkel. Bizony érettem imádkozik, - s ó, Marosy! minő nagy
2429 85 | harang megkondúlt, - s minden imádkozni kezdett, s a körűlöttem
2430 48 | a nagyobbak térden állva imádkoztak vackok körül, a legkisebbike
2431 21 | előtte egynehány héttel imádtam, most igaz valóságában állott,
2432 7 | az emberek emberiségeket! Ímhol most sül ki, hogy Veszprémy
2433 38 | szenyvedtek szívem betegsége alatt ín-szövevényeim. - Ő vette észre bajomat,
2434 90 | bé. Nemsokára béjött az inas, s béjelentette mindkettőjöket.
2435 72 | nyomtam tenyerébe, s az inasomnak parancsoltam, hogy segítsen
2436 6 | én emiatt folyni s - az India kintséért se vállalnám fel
2437 68 | csak pénze vólna. Mint indított meg ez a felelet, édesem,
2438 48 | Őgyelgő lépéseim suttogást indítottak a nézők között; s nékem
2439 48 | egyéb ígéretek által nem indítottuk vólna szánakozásra. Kétszer
2440 16 | Marosy, milyen nehézzé tette indulásomat egy szempillantás! Egy hónappal
2441 14 | minden cselekedetiből nemes indúlat tündöklött, lehetetlen,
2442 75 | mérőserpenyő. Nem, édes Marosym, ha indúlataim felzajdúlásában őtet vétkesnek
2443 21 | Megsiketülve felháborodott indulataimban, próbát tettem, ha kiszabadulhatok-é? -
2444 8 | áldoztam azon az estvén minden indulatjait szívemnek, s nem akarom
2445 14 | mindnyájan a magok szívek s indúlatjok szerint ítélnek, s mindég
2446 10 | Sokat írnék néked, mert ezer indulatok támadnak fel bennem; de
2447 75 | őket tanítani, hogy csak az indúlatok hasonlatossága az a kötés,
2448 41 | kapdosást, azokat az alacsony indulatokat, amelyek nem engedik eltitkolhatni
2449 49 | édesem, a legártatlanabb indúlatoknak is, ha a határon túl csapnak.
2450 8 | azért megváltozzon erántad indulatom. Én eddig boldog vóltam
2451 26 | szélvésze határt nem esmerő indúlatomnak, megemészt, s óriási lépéssel
2452 42 | ha nem síró szemmel, s indulatos által-szorításommal. - Édes
2453 9 | szállásomra jön a sor. Milyen indulatossá tesz bennünket a szerelem! -
2454 40 | Egyszer sem énekelt olyan indulattal, olyan hajló, hízelkedő
2455 49 | Elragadtatva a legtüzesebb indulattól, buzdúlásom hevében elvesztettem
2456 90 | bizonyossá tészlek. - Útnak ne indulj miatta, mert ha meglát,
2457 48 | azt sem tudtam, ha felfelé induljak-é, vagy lefelé? Őgyelgő lépéseim
2458 40 | bátyám Budára érkezett, indulni. - Az Istenért Bácsmegyey!
2459 40 | késedelem nélkül Buda felé kell indulnom. Elbúcsúztam az öreg gróftól,
2460 90 | mert hólnap virradatkor indúlok. Hogy hirtelen eljövetelemet
2461 21 | fejemből. - A vendégek már inkábbára mind öszvegyűltek; megnyílik
2462 48 | szándékom s nem engedett innya. A vacsora után, midőn táncot
2463 42 | ekként a legiszonyatosabb ínségbe taszít. Már most mindent
2464 68 | legszerencsétlenebbeknek lenni? s honnan jő inségek - nyomorúságok - boldogtalanságok?
2465 56 | sírásában ne láthassam inségemet. A gyermekek, akik egyébkor
2466 24 | nyomorult, s nem nevetné ínségemet! - Elfogyott minden erőm;
2467 43 | mikor az ariára az egyéb instrumentumok is megszólaltak, siketítő
2468 69 | írígylek senkitől; de erősebb ínszövevényeit írígylem a földmívelőnek,
2469 21 | nem lettem vólna annyira interessálva, meg nem fojthattam vólna
2470 69 | kell-é róla számolnod, hogy intervallumidban vélek nem éltél? Ez, édesem,
2471 69 | vóltak-é betegségemben olyan intervallumim, amelyekben az eszközökkel
2472 74 | meghallgatta kiáltásomat. Intésére előjött a halál, s kijegyzett
2473 7 | szitkokkal kezdette el atyai intését; s utoljára ahhoz a bóldogtalan
2474 32 | kedves gyönyörűség a ti intésteket teljesíteni!~A tiéd Klári
2475 38 | nem szóllott semmit, hanem intett, hogy menjünk tovább. Egyhelyt
2476 46 | feltekintsek-é, avagy nem? Szívem intézte el kétségemet, feltekintettem,
2477 49 | hogy levelem idegen kéz írása. A bátyám nem talál vígasztalást,
2478 4 | erőszakkal néki fekszem is írásaimnak, egyszerre a papiroson terem
2479 2 | hogy fordításom örökösen írásban fog maradni; nem mintha
2480 2 | dolog az alacsonyabb rendű írásokkal, s nevezetesen az én románommal.
2481 1 | és írok tehát - ha mit ér írásom -, hogy nevemet nem látott
2482 89 | nyomorúltakká teszen. - Isten! irgalmas Isten! engedj meg zúgolódásomnak;
2483 53 | rettegések közt, hogy ezt le nem írhatom. Ha látna, édes Marosym,
2484 69 | udvarában. Álmodozást nem írígylek senkitől; de erősebb ínszövevényeit
2485 69 | de erősebb ínszövevényeit írígylem a földmívelőnek, s azt,
2486 14 | egész világot - Mancit! - Irj, kérlek, megint, ne halaszd
2487 45 | meg Szentpétery nappali irkálása után Manci mellett; s kedvese
2488 10 | melynek nincs mása. Sokat írnék néked, mert ezer indulatok
2489 2 | előforduló idegen szók miatt, sok íróink literátori eretnekséggel
2490 1 | TISZTELŐINEK~Bóldog gyönyörködéssel írom e soraimat; mert azt hirdetik,
2491 9 | Manci! valld meg, miért nem írsz? holott tudod, milyen mohón
2492 42 | fel leveleimet. Nem magad írtad-é azt nékem, hogy leveleim
2493 69 | poéták olyan szép álmokat írtak felőle, s hogy kunyhójokba
2494 20 | annál hamarább tudhassa írtál-é néki; s ha nem írtál, s
2495 90 | leghevesebb phántásiákban találta. Irtózom mondani, édes Marosym! -
2496 17 | e' pedig Marosy, olyan Istenség, amelynek önként áldozik
2497 19 | száraz harasztra, s kértem az Istent - tudom, látta kínomat -
2498 69 | el, mint egy megdobbant istentelen a bírót, midőn rá merően
2499 45 | lesz; ha szántóföldeidet iszap lepi meg, ha jószágodat
2500 53 | legtisztább forrásából boldogságot iszol: én pedig bézárkozva ülök
2501 27 | amit itt a néző lelke érez. Iszonyú vén kőszirt darabok állanak
2502 78 | öntöttem mérget a Nagysád italába. Tolvaj vagyok, - mert egy
2503 56 | gondolatot, mint az élet italát, s mint mosolygok néki,
2504 79 | indulok; de nem a paradicsomi Itália felé, hanem arra a kősziklás
2505 75 | meg nem tudunk egyezni: te ítéld el közöttünk a pert. Ő azt
2506 14 | példádat; így sok szeretetlen ítélés maradna el, s cselekedeteink
2507 26 | igazítás szerint, önnön ítélete nélkül vaktában enged.~ ~
2508 14 | hogy szeretetére s kegyes ítéletére érdemetlen vagyok; mert
2509 75 | az emberek cselekedeteit ítéletünk alá akarjuk vetni, szükség,
|