1-betel | betui-eletu | eleve-esmer | esne-gyoke | gyong-itele | itelj-kivan | kiver-marad | marca-nemle | nemze-pohar | poklo-szeme | szemi-torol | torte-vonta | vot-zurza
bold = Main text
Part grey = Comment text
2510 90 | Az apácák nem tudták, mit ítéljenek váratlan megjelenésünkről,
2511 48 | kapott, nem kárhoztatom. "Ne ítéljetek, úgy nem ítéltettek." Bárcsak
2512 2 | érzésem engemet felyül emel ítélletin.~Készen hever kezemnél Siegwart
2513 14 | szívek s indúlatjok szerint ítélnek, s mindég önnön hidegségekkel
2514 47 | szempillantást a halálra ítélt szerencsétlen fogoly. Maga
2515 48 | Ne ítéljetek, úgy nem ítéltettek." Bárcsak arany betűkkel
2516 80 | nagyon elgyengített. Nálam itta meg a reggeli kávét. Lovaink
2517 40 | Bácsmegyey! monda, ímé itthágy engem, - mikor látjuk ismét
2518 90 | hogyha magának tetszik, itthagyhatja a klastromot. Éljen az alkalmatossággal,
2519 38 | egynehány nap ólta nincs itthon; az öreg pedig Nádaskára
2520 7 | falukról hazaérkezett s ittlétemet megértette, egyenesen hozzám
2521 5 | vendéguramat; s a sok evés, ivás, compliment miatt alig tudja
2522 4 | a Világosság felhője az Izráel fiai előtt. Tegnap egy patak
2523 24 | milyen jól esett ízről ízre tépni, s kiszórni ablakomon.
2524 24 | könnyen. Ó, milyen jól esett ízről ízre tépni, s kiszórni ablakomon.
2525 18 | ülteted; s hidd el, annál jobb ízű, annál tökéletesebb a gyümölcs,
2526 48 | amellyel mindenikünk küszködik, izzad; - az, hogy egy szempillantás
2527 48 | a szerelmes lyányt, aki izzadásom cseppjeit homlokomról játékosan
2528 72 | elégett kezével törölgetvén izzadt képét, elbeszélte, hogy
2529 42 | szokott lágyságára, mikor izzadva töltött napjaidnak estvéjén
2530 27 | a kődarabok is utánam jajdulnak. - Ő nékem mindenem vólt -
2531 81 | szemlélgetésiben. Valami sírás, jajgatás vert ki végre andalodásomból.
2532 70 | elő - ó hallgasd meg akkor jajgatásomat Isten! könyörülő Isten! -
2533 85 | elfojtott bánat egyszerre jajgatássá fakadt, s az én szívem is
2534 14 | szerelem fonnyasztja; s gyakran jajgatva kesergem az emberek nyomorúságát.
2535 3 | SURÁNYI MANCIHOZ~Soprony, 18. január ~Mintha csak álmodnám, édes
2536 5 | eddig. Magad tudod, mint jár az ember, ha olyan helyre
2537 38 | gondoskodás, ez az utánam való járás ellágyított. Én Nagyságoddal
2538 11 | Szentpétery az én közben járásom által secretáriussá lett
2539 79 | hogy borzasztó emlékezéssel járhassak azoknak sírhalmain, akik
2540 47 | Augustusnak 7dikén~Borzadás járja keresztül minden részemet,
2541 51 | mindég a doctorok tyrannusi járma alatt nyögök. A bátyám maga
2542 81 | leskelődött utánam, mint az úton járó gyilkos. Theréz megint feleszmélkedett,
2543 22 | azt el. Isten tudja, mint járok még! Amiben egyébkor gyönyörűségemet
2544 18 | ha erőltetni akarod, úgy jársz vele, mint az érlelt gyümölccsel.
2545 61 | megszámlálhatatlan idegen érzések járták keresztül szívemet. Ó Manci,
2546 48 | léptem.~Azalatt, míg Gyömrőre jártunk, canapémra egy gazdagon
2547 83 | hogy hirtelen gutaütés járúl hozzá. Amit emberi segedelemtől
2548 90 | kikészítsék, és addig míg Jászainak szolgálatot adhat, mindkettőjöknek
2549 90 | bóltban találtam, s minthogy Jászaitól megértettem, hogy ő fösvény
2550 89 | csakhamar megint hozzáfogott a játékhoz, s nevette a processiót.
2551 43 | lett vólna a többiekkel játékomért egy complimentet tenni.
2552 75 | nem gondolkozó, hanem csak játékos oldaláról esmérte. Az ő
2553 48 | izzadásom cseppjeit homlokomról játékosan törölgette; engemet meg-megcsókolt;
2554 24 | rózsaláncokkal mentem. Így játszik a szerelem; így igyekeztem
2555 56 | csecsemő parányi kézzel játszodna vélek, s mosolyogna, - talám
2556 23(*)| Budának egy felejthetetlen Játszója, kivált a szomorú darabokban.
2557 43 | Még egynéhány jó darabokat játszottak, amelyeket lehetetlen vólt
2558 2 | tetszésére bízván egészen, akár javallást s örömöt hoz rám érette,
2559 88 | meg. A doctor is nagyon javallja ezt a szándékot; s már rávettek,
2560 48 | őtet, mint a Szentpétery jegyesét, hanem úgy, mint azt a szerelmes
2561 74 | halál, s kijegyzett azoknak jegyével, akik közel vannak a megszabadításhoz,
2562 48 | elváltunk, s a Manci ujján a jegygyűrűt megláttam, annyira öszvekeveredtem,
2563 28 | Azt írod, hogy megvan az a jegyváltás, az a felbonthatatlan kötés,
2564 23 | egynehány csendes könnycseppek jegyzik meg azt a helyet, ahol a
2565 38 | el, s nem hagyják semmi jeleket léteknek? - nem látja-é
2566 20 | tart: s kért, hogy jókor jelenjek meg. Elmengyek hozzá, mert
2567 43 | érzéséből, s ezen a Manci jelenlétében kelle ismét azt fújnom,
2568 69 | ha meghólt feleségeket jelenlétekben parasztos együgyűséggel
2569 48 | nagyon örült ennek, mert jelenlétem olyan kicsinnyé tette, hogy
2570 14 | cselekedeteink valóságos színekben jelennének meg mások előtt. - Az emberek
2571 12 | hogy ezt ilyen hidegen jelentem néked. - Azon még most sem
2572 2 | JELENTÉS~Ez a magyarrá tett román
2573 90 | Csengetett. A Secretárius azzal a jelentéssel jött bé, hogy a Fejedelem
2574 21 | Szentpétery bélépett, s Surányinak jelentette, hogy a vendégek már mind
2575 12 | nélkül kell visszaadnom. Jelentse néki az úr tiszteletemet! - -
2576 40 | könyöklött, én fejér keszkenőmmel jelt adtam néki, s még egynehány
2577 78 | függ. Tedd őtet boldoggá jobbodnak birtoka által, s így osztán
2578 81 | s kikapta a Theréz kezét jobbomból. Állj félre - mondá - állj
2579 33 | hogy még sok ideig nem jöhetsz. - Te most olyan pályába
2580 89 | Szenyvedj békével édes Jászaim! Jöjj gyakran templomunkba, szent
2581 75 | hogy őtet szereti. De most jöve elő az igazi, akihez őtet
2582 54 | kell akkor érzeni, midőn a jövendő előttünk ködben fekszik,
2583 22 | én rettegő tekintettel, s jövendölő borzadással életemnek következő
2584 57 | még az nem töri magát a jövendőkön.~ ~
2585 3 | valahogy szerencsétlenségemet jövendőlné! Minden tetemem reszket
2586 48 | ma, mikor felébredtem, s jövendőm képe hirtelen, mint a fellobbant
2587 30 | egyszer merünk a távol lévő Jövendőre félve tekinteni.~ ~
2588 48 | fojthatván el könnyeimet, de jóltévőid élnek! Vezess az anyádhoz. -
2589 33 | kívánságomat tiszteletet érdemlő jóságával. Együtt vettem ezzel a tiédet
2590 45 | szántóföldeidet iszap lepi meg, ha jószágodat az ellenség rabolja el,
2591 43 | expressióját, mint olvad ennek a jószívű leánynak egész mérge az
2592 7 | nélkül nézitek. Milyen sok jót tehet az egész emberi társaságra
2593 78 | tagadja meg tőlem ezt az egy jótételt Nagysád, melyet külömben
2594 52 | s sírását az enyim által jóvá ne hagyjam.~ ~
2595 24 | még kevés időre tulajdon jussait.~Még valamit a bál felől. -
2596 21 | kémélted életedet, legalább jussanak eszedbe atyádfiai, barátid. -
2597 78 | esmérnek határt. S mivel jutalmazza meg nékem Nagysád ezt a
2598 45 | fáradságát mennyivel édesebben jutalmazzák meg előljáróinak megkülönböztetéseinél.
2599 48 | Elbeszéllettük, mi történt rajtunk, s jutalmul az ő és a barátnéja könnyeit
2600 46 | mintsem hogy az eszembe juthatott vólna, s eszerint míg körülnéztük
2601 13 | Most se tudom még, mint juthattam arra a gondolatra. - Szentpéterytől
2602 87 | akkor látják, mikor a sírhoz jutnak, hogy szegények. Nincs semmijek,
2603 90 | azalatt, míg a klastromhoz jutottunk, megtanítottam az Erzsus
2604 54 | csendes lelkiesmérettel jutsz életed végére, - és így
2605 9 | eresztettem szobámba, s eszembe juttattam, milyen szentül fogadtad
2606 38 | Megborzadtunk, amint ennek végire jutván, a gyümölcsös fák virágjoktól
2607 69 | parasztok közt szintúgy vannak kabalák, mint a fejedelem udvarában.
2608 36 | most nyomorúságom felett kacag. Úgy tartom, érzette, mit
2609 21 | meg nem fojthattam vólna kacagásomat ezeknek a fattyúknak a capriolain.
2610 27 | szívemet. Kesergő Sonnetjeivel kalandozom bé a mezőket és a cserét,
2611 4 | megyek, olyankor vezetőmmé, kalaúzommá lesz; előttem mégyen, mint -
2612 21 | semmit. Botorkázva mentem egy kanapéhoz a palota aljába, s körülöttem
2613 24 | hogy nehezen tudtam egy kanapéig váncorgani. Ó, mint ijedtem
2614 7 | ahhoz a bóldogtalan módhoz kap, amely már annyi gyermeket
2615 83 | hogy Endrédybe kellett kapaszkodnom, mikor a bátyámhoz béléptem.
2616 41 | assembleétokból az elsőségen kapdosást, azokat az alacsony indulatokat,
2617 5 | múlatok. Annyi felé kellett kapnom, hogy rá nem értem eddig.
2618 9 | holott tudod, milyen mohón kapom mindazt, ami tőled jön.
2619 37 | s véle tűntek el azok a káprázatok is, amelyek annyira kínzottak.
2620 3 | nagy könny cseppen akkor is káprázó szemeimből, s vígasztatás
2621 69 | legkevesebb qualificátiót kaptak. Mi az oka, hogy a földmívelők
2622 2 | szolgabíró gyermeke, aki a kapucinusok nyugodalmas életeket Hatvanban
2623 48 | darabig, Pesten a Hatvani kapuhoz közel megállottunk, s a
2624 89 | majd ha béjösz az élet kapuján, tégedet szelíd szenyvedőt,
2625 63 | elszaladtam tőle. A ház kapujánál tértem csak magamhoz. Mégegyszer
2626 30 | kastélyba, s megint kiszököm a kapun, s lemegyek a tóhoz, elóldom
2627 9 | ablaktól mindaddig, míg a sárga kaputrokkot meg nem láttam. Kevésbe
2628 75 | gondolt könnyűség az igaz oka. Kárhoztathatod-é ezt? Nézd el a lyányok közönséges
2629 48 | érdemlő szerencsétleneket kárhoztatják, átkozzák, s talám hasonló
2630 75 | legérettebb elméjű leányt sem kárhoztatnám egészen hűségtelenségéért,
2631 75 | igazságosok, s megszűnünk őtet kárhoztatni. Amit a nevelés, amit a
2632 48 | leroskadván, vashoz kapott, nem kárhoztatom. "Ne ítéljetek, úgy nem
2633 24 | felleges estvéje után teljes karimában látja felemelkedni a fényes
2634 67 | légyen el; s a szép teli karimájú hold Cseklész felől emelkedett,
2635 72 | szaladnak, körülugrándozzák - karjaira veszi őket majd, s férji
2636 90 | érzésétől bátoríttatván karjait miként terjesztette szülei
2637 32 | hallgatásomat, karomba fűzte karját, s felvezetett a szobába.
2638 28 | Tartóztass meg egy omló patakot karoddal, ha meg tudod tartóztatni.~ ~
2639 54 | lészek majd, ha mennyei karokkal általfog, s édes lehellete
2640 32 | a jó gyermek még mindég karomon fityegett, letörlötte könnyeimet,
2641 21 | percentésig világított. Karomra vettem Mancit, s egy kanapéra
2642 90 | balra ne magyarázzák, egy kártyára ezt írtam: Engedjetek meg
2643 57 | gyermek vagy, egy leomlott kártyavár szintúgy elkedvetlenít,
2644 2 | Klopstock mellett is, mint a Kauffmann lyánykái a Bubens ördögűzői
2645 90 | Béfogták lovaimat; én Jászait a kávéházba küldöttem, hogy akármeddig
2646 89 | felekezeten fekszik. Ma a kávéházból néztem egy tanúló temetését.
2647 2 | Martiusnak 20-dikán, 1789.~Kazinczy~ ~
2648 35 | megmagyarázhatatlan belső érzést az ő kebelébe sírhatnám ki, - ha ilyenkor
2649 9 | lehetnék megint, hadd sírnám ki kebeledben bánatomat! - Csókold fel
2650 56 | sírom. Az anyaföld megnyitja kebelét, hogy elfogadjon. Ezer Atomus
2651 20 | magához, melyet valami idegen kedvéért tart: s kért, hogy jókor
2652 2 | azokat magyarázat nélkül: de kedvekért a munka lapjait perpetua
2653 23 | pályánk végén is, kiderült kedvel tekintsünk azokra az órákra
2654 49 | éjtszakájok után olyan különös kedveltetést ád - nem tudtam azt kiállani.
2655 68 | vármegyének Főperceptora, kedvemért egy concertet adott. Számosan
2656 81 | elmerűlve andalodtam el kedvemre töltött boldog óráim szemlélgetésiben.
2657 78 | vagyonját a maga fél óráig tartó kedvének kegyetlenül áldozná fel?
2658 69 | lettek, amelyek életemet kedvesebbé tészik, nemlétek pedig bennem
2659 78 | magokat elejébe tolják. Mindég kedvesebbeknek fognak azok tetszeni, s
2660 40 | előtt kedvesnek, sokkal kedvesebbnek lenned, mint minden, amit
2661 9 | Ezren sem szeretik úgy kedveseket, mint én téged, s - azért
2662 69 | parasztimnál? - miként felejtem kedvesem elhajlását? - ők feleségek
2663 21 | a szeretett lyány boldog kedvesének szemibe tekintett; s azoknak
2664 47 | emlékeztethetné, - eltaszított kedvesére. - Jóltévő reggel! hányan
2665 74 | pillantásom; többnyire unalmas kedvetlenség nyom el. Nem vagyok az,
2666 48 | megháborodással, amelyeket kedvetlenségében hullatott Nagyságod. - Elhevült
2667 34 | köd. Visszaesvén előbbeni kedvetlenségembe, fájdalmim is visszatérnek.
2668 2 | De reménylem, hogy azt a kedvetlenséget, melyet az idegen szók megtartása
2669 20 | karjaid közt! - - - A hold kedvetlenül süt fejér falomra; asztalomon
2670 66 | gyermekeidet! én őket anyai kedvezéssel apolgattam; te őket atyai
2671 21 | magát; nem engedem táncolni! kedvezzen egészségének! ez a nagy
2672 73 | képe előtt. Az öröm, bánat, kedvgyönyörködés, mind csak történet munkája,
2673 85 | könyörögtem sírjára ennek a kegyesnek, s tovább botorkáztam. A
2674 39 | kelle-é erántam mutatott kegyességéért, szíves vendégléséért, éppen
2675 48 | kezeit. - - - Erántam való kegyességének egy új jele könnyeket fakasztott
2676 7 | gyermekek is szenyvedik kegyetlenségteknek következéseit. Betegesen
2677 19 | mint taszított valami, hogy keljek fel, szaladjak hozzá, ragadjam
2678 7 | ösvényein? emberi formába kell-e hát ördögöknek öltözni,
2679 39 | tiszteletre méltó ősz atyán kelle-é erántam mutatott kegyességéért,
2680 18 | szemeiből! micsoda természeti kellemetesség van minden cselekedetiben! ~
2681 49 | érzéseknek, mely minden kellemetességeiből rám hatott. Le akartam roskadni
2682 74 | ifjúságot, s a szépségnek minden kellemetességeit adná - hát én? - nem semmit
2683 68 | Ímé megint előttem van; kellemetességének teljességében áll megint
2684 3 | hadd érezze a szép téli nap kellemetességét, hogy az az üresség, melyet
2685 7 | ezekből a példákból, mint kellessék ennek néki készülni; s mind
2686 43 | hogy sohase vettem azt kelletlenebbül kezembe. A Manci jelenléte
2687 68 | kérdém, hogy öszve nem kelnek? - A legény, felele a Perceptor,
2688 48 | repedési közűl s szárnyra kelvén, víg csirippoláshoz, s minden
2689 90 | tartottam, s kértem, hogy kémélje meg magát, s menjünk. -
2690 48 | Még sohasem bántam olyan kéméllés nélkül barátommal, azt kéntelen
2691 21 | magától, ha magadért nem kémélted életedet, legalább jussanak
2692 87 | olyan érzéketlenek, olyan kemény szívűk. Így magokat csalják
2693 21 | Elborzadt szívem ezalatt a kémlelés alatt, s egyszerre hidegedett
2694 48 | élesztgetett, s vakszememet kenegette, s szemeiben könnyek gyűltek,
2695 47 | vagyok, mintha az Aetna kénköves füstibe kellene fúlnom, -
2696 47 | magamat, s mindenre, ami szent kénszeríteni, az Isten nevében kérni
2697 87 | amelyre még számot tartanak, kényes bővségben tölthessék el;
2698 69 | neveltettünk, el vagyunk a kényeztető kezek által rontva egészen.
2699 62 | temessenek. - - - Hogy ez a kép nékem, minden gyógyuló sebeimet
2700 90 | Lehozatta a várból a te képedet, és a feleségedét, s az
2701 21 | Mancival elrepültem; s ezek képeinket, - az egymást szerető két
2702 90 | ijedség szállott egyszerre képeinkre. Manci elijedt, s vissza
2703 21 | egymást szerető két kedves képeit, - oly híven mutatták; azután,
2704 21 | gondolatot, ezeket az üldöző képeket verhetném ki fejemből. -
2705 48 | álljanak meg előttem. Látták képemen azt a bánatot, amelyet gyalázatos
2706 74 | megszabadításhoz, s eltörlötte képemről az ifjúság egészsége színét.~ ~
2707 21 | ketten mint gyönyörködtünk a képen, s tanúján szerelmünknek -
2708 83 | én az ő elfogyott sápadt képén. Nem lehet kibeszélni, micsoda
2709 43 | dícséret semmi sem vólt egyhez képest; az az egy pár könny, amelyet
2710 21 | elhagyott, megutált kedves képet, - elsárgult orcámat, s
2711 21 | még híven szerető lyány képévé változott által; s azok
2712 40 | Bácsmegyey! monda elhalványodott képpel, melyen én szánakozást,
2713 47 | mint csalja meg az embert a képzelés. Úgy tetszett, mintha tekinteteink
2714 19 | Elmerültem az örökkévalóság képzelésében, s a boldog élet reménysége
2715 56 | mint viaskodom az ilyen képzelődésekkel! A doctor nékem tegnap egy
2716 67 | le. Mélyebben merültem el képzelődésemben, s elfakadtam sírva. - Gondold
2717 86 | tekintetek csalogatják beteg képzelődésemet, elalszom, s ha felébredek
2718 75 | ígéretek, melyek eleven képzelődését felhevítették, s talám hányt
2719 69 | parasztokkal öszve, akik kérdésemre, mint vannak? megtörlött
2720 21 | elmúltakra megfelelne erre a kérdésre. Ekkor merőn kellett vólna
2721 24 | asszonyi szózat ezzel a kérdéssel ébreszte fel, miért nem
2722 12 | az úrnak, hogy az ugyan kérdést sem szenyved: de ha pénz
2723 32 | Szerencsés, édes bátyám? felele kérdező tekintettel, s gyönyörű
2724 21 | egyszerre elmémben. Nem azért kérdezte-é ezt, hogy a detailba szálljak? -
2725 78 | külömben megszűnés nélkűl kérek, s várok is az Egektől.
2726 78 | teljes leányának. Az Istenért kérem Nagysádat, csinálja azt,
2727 69 | feneketlen örvényből, amelyben kereng, kiragadja, hogy magához
2728 77 | menni, s örökös kerengésben kerengeni, s mindenik alatt álmosan
2729 77 | Assembléeba menni, s örökös kerengésben kerengeni, s mindenik alatt
2730 30 | mikor ilyenkor hosszas kerengéseim után elfáradva valami virágos
2731 21 | örvénytáncban fel s alá kerenghettem. Három táncosnét fárasztottam
2732 30 | hold és a csillagok mint kerengnek felettem, s a kedves tavaszi
2733 14 | a szerelem tüzességében keresed. Édesem, te szánsz, hogy
2734 14 | embert látok. Haszontalan keresek barátot, kinek szerencsétlenségemet
2735 75 | kívűl szüléinek hízelkedő kérések, fenyegető rimánykodások,
2736 48 | ne legyek! De haszontalan kérésem! Nem mondhatsz semmit, ami
2737 14 | könnyeimmel. Mit gondolsz, mit írt kérésemre. Olvasd tulajdon szavait:~"
2738 68 | boldogtalanná tészi. Endrédynek kérésére, aki Csallóközből bizonyos
2739 15 | vólna belém, mikor ezt a kérését olvastam. Hogy a román jól
2740 42 | ártatlan színnel az idegen keresményből? - Tartalék nélkül írok
2741 65 | célnak. - Azt akarjátok, hogy keressek mulatságot, utazzak, tolongjak,
2742 14 | tulajdon szavait:~"Olyan kéréssel jöttél előmbe, kedves öcsém,
2743 41 | ő pedig azt akarja, hogy keressem azt; mert különben, azt
2744 40 | ne tagadjon meg tőlem egy kérést, melynek bételjesítésétől
2745 38 | mindenét elvesztette, s ebbe kereste minden vígasztatását. Theréz
2746 48 | óltárhoz vezesse. Mindenütt kerestek, s Szentpétery maga akadt
2747 87 | Hadd hordja azt, de ne keresztemet. Ha elnézem, mennyit kellett
2748 40 | BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ~Keresztes, Júliusnak 15dikén~Már ma
2749 56 | temetésre. Egy szép zöld keresztet vittek a koporsó előtt.
2750 22 | amely belső részeimen is keresztülhatott, nékem a szerelem legelső
2751 86 | enyím, vagy ha a városon keresztűl megyek, s a lakosok szíves
2752 2 | ellenben pedig Fischer Marianne Keresztúry Theréznek neveztetett; s
2753 17 | ah, de engem mindenütt kerget, mindenütt kínoz, még akaratján
2754 3 | szerelmes álmodozót a városba kergeti, s az ablakomról lenézek,
2755 31 | nyughatatlanság egy helyről más helyre kergetnek. A Manci lakadalma után
2756 58 | megyek, mintha korbácsolva kergetnének el.~ ~
2757 7 | ellenkezzen. Sír, jajgat, kéri őket, megvallja; hogy ő
2758 21 | követte a kétségbeesés. Éppen keringeni kezdettek. Én letörlöttem
2759 68 | találtam, hosszas szédelgésben keringetnek. Meg nem foghatom, hogy
2760 48 | fogott a sok madár a szőlő kerítéseken, s a sok fecske, az alattam
2761 85 | hozott. Mikor így a templom kerítésén béléptünk, körültem egyszerre
2762 47 | kénszeríteni, az Isten nevében kérni fogom, hogy ne tegye meg
2763 44 | szép és nagy-születésű kérőnek adott kosarat, anélkül,
2764 90 | gondolta, hogy az atyja új kérőt hoz hozzá. Én azt vettem
2765 29 | kezét, s így járunk együtt a kert sétáló utain fel s alá,
2766 40 | tekintetnek, amellyel azt tőlem kérte? - kikerestem azt a portraitemet,
2767 51 | hal ki az Isten veteményes kertében egy fa, s helyette tíz nevekedik
2768 46 | általmentem Pestre, s Endrédyvel a kertekre vettük magunkat, s olvasgattunk;
2769 48 | gyermekestül együtt vitettük a kertésznéhez, s szobát fogadtunk ki számára.
2770 48 | megállottunk, s a bátyám a kertésznével, egy tisztes ősz anyóval
2771 14 | elvesztettem Mancit. Béjárom a sok kertet, csakhogy felejtsem bajomat,
2772 48 | Itt, Marosy, itt ebben a kerti szobában, ahol annyiszor
2773 81 | álmodtam, hogy Tornán vagyok a kerti-szobában. Theréz a menyegzői oltárnál
2774 38 | ez a gyönyörű tekintet a kertre és a tóra, új erőt, új életet
2775 69 | micsoda. De az a kérdés kerül mindég elő, ha nem vóltak-é
2776 10 | kell esni, mert mindenütt kerüli a véle való öszveakadást,
2777 16 | Manci tekintetét? Akárhogy kerüljem a véle lételt, egyszer csak
2778 1 | nem metélte szakállamat a kés, midőn a hervadó Luciliának,
2779 81 | nyughatatlankodva suttogtak késedelmeskedésemen. Manci szépségének teljességében
2780 32 | tefelőled való gondolkozás késér ágyamba, s eszerint reménylem,
2781 40 | mind a ketten el vagyunk keseredve; hadd verjek még egy darabot.
2782 43 | vólt. Marie Clavigo után kesereg benne. A vocale olyan könnyű,
2783 84 | egészen megkönnyebbülök. Ne keseregjetek halálán - legalább igyekezzetek
2784 14 | fonnyasztja; s gyakran jajgatva kesergem az emberek nyomorúságát.
2785 84 | város sír. Ha engemet a kesergés veszen elő, az embereimre
2786 51 | leveled vétele ólta olyan édes kesergésbe süllyedtem el; hogy mindent
2787 51 | tebenned.~Én Klárit nem késérhetem hozzád, mert az ő és a bátyám
2788 90 | vannak téve, s az én áldásom késérje az Urat! - Forró könnyem
2789 22 | nyújtson, s a koporsóhoz késérjen, melytől már úgyse vagyok
2790 17 | van előttem, s kegyetlen késérők vettek körül, akik ezer
2791 28 | Petrárchát Laura lelke, mindenütt késérsz - néktek panaszlom ezt a
2792 20 | Minden, valamit csak látok, keserűségemet neveli; örömest sírnék, -
2793 23 | bocsáthattam magamat emésztő keserűségemnek. Minden Mancim emlékeztetett, -
2794 8 | hadd teljen meg poharam már keserűséggel is! Kevés napok is megérlelnek
2795 78 | pirítom, vádolom érte magamat. Keserűvé teszi nékem a halál édességét, -
2796 43 | elhagyott szerelem epedő keservére. Éjféli csendesség terjedt
2797 81 | sírásra fakadt bánatnál keservesebb. - Isten tudja még, mi lesz
2798 90 | küldöttem a doctor után. Nem késett ugyan az, de Bácsmegyeyt
2799 74 | látod, hogy egy gyermek késhez nyúl, amellyel magát öszvemetélheti,
2800 36 | percentést, amely még lakadalmát késlelteti. Nem szánok mindent öszvetépni,
2801 75 | szerelme. Ha az első őtet későbben kezdette vólna esmerni,
2802 90 | ábrázatja csupa tűz vólt. Későn értünk bé Budára, hol nem
2803 7 | vissza? Gyermekeitekbe ütni a kést véteknek tartjátok, - de
2804 52 | beszélgetéssel veszedelmes mérget készítek magamnak; mert ha elgondolom,
2805 12 | már itt van. - Bácsmegyey! készítsd magadat egy kedvetlen újság
2806 90 | csorgottak könnyei. Manci keszkenőjébe rejtette ábrázatját. Ki
2807 40 | Altánán könyöklött, én fejér keszkenőmmel jelt adtam néki, s még egynehány
2808 40 | tehát hordozni ezt a kedves keszkenőt, melybe könnyeid hullottak,
2809 10 | öszveakadást, s házokban valami készületet sejdít. Marosy! mi lesz
2810 2 | nyelvünknek tagadhatatlan készületlenségén, s következésképpen szűk
2811 7 | mint kellessék ennek néki készülni; s mind magunkat, mind mást
2812 2 | játéka, az egészen el nem készült díszt meg nem szenyvedik.
2813 13 | Egyszer már egészen útnak készültem, de nem eresztettek. A jó
2814 48 | megfojthatni könnyeit. Én néki készülve léptem a szobába, s a bátyámnak
2815 78 | Választott. E'szerint Theréz két-három hónappal, mely a Nagysád
2816 32 | innen írok, s a' felől nem kételkedhetsz. - Ne, - olvasd ezt a levelet.
2817 13 | bátyámnak, s kértem, küldjön kétezer forintot. Most se tudom
2818 21 | elsárgult orcámat, s szemem kétségbeesett pillantását láttam, - s
2819 2 | gondolatban, hogy nevem hangzása kétségbevehetetlen tanú nemzeti eredetem felől.
2820 46 | avagy nem? Szívem intézte el kétségemet, feltekintettem, s azt gondoltam,
2821 78 | mert életem sohasem vólt kétségesebb. Rettegés nélkűl, sőt egészen
2822 7 | Maris szerelmében minden kétségeskedés és félelem nélkül él; nem
2823 8 | Olvasd el ezt, olvasd el kétszer-háromszor, s választ, - választ hamar!~ ~
2824 85 | Amint közel vóltam hozzá, ketteje az öregebbeknek felém jött,
2825 34 | nemsokára - előre érzem azt! - kettőztetve rohan rám, s tartok tőle
2826 2 | másokat igazán nem esmérvén kevélyebben tekintenek a külföldiekre,
2827 1 | gyönyörködésemnek; - érzeni fogják mint kevélykedem!~Tizenhárom esztendeje már,
2828 75 | mely a legszebb színekkel kevélykedik, - óh ha állandó vólna! -
2829 32 | Anyám, s te Igaz! akit én kevélykedve nevezek Atyámnak! édes jó
2830 44 | legkedveltetőbb magában való kevélységgel vallotta meg előttem okait;
2831 14 | vagyok; mert ifjúságom tüze, kevésben múlt, hogy vélem azt a summát,
2832 31 | rendességgel adja nékik kevésből álló ajándékinkat, s hogy
2833 18 | tökéletesebb a gyümölcs, mennél kevesebbet erőlteted. Nézz el egy falusi
2834 69 | tartjuk a legboldogabbnak? Kevesen vannak, akik azt tudják,
2835 75 | tett; s miólta bővebben kezdem esmérni, legforróbb kívánságom
2836 42 | újonnan kell azt a régi utat kezdened, amelynek már régen lettél
2837 21 | tekintetet, amelyet rá a tánc kezdése alatt vetettem, s visszaesett
2838 42 | betegség lehet; már leveleidből kezdettem azt gyanítani, s ímé most
2839 89 | temetés. Mikor az Osculaminit kezdik el, s a koporsó körűl a
2840 21 | mellettem ül, s kezemet kezébe tartja, mindaddig, míg nevemen
2841 9 | leveleim? Már a levélhordó kezében vannak; ezzel a felelettel
2842 9 | vetted. Endrédy azt maga adta kezedbe. Nem olvastad-e el? Nem
2843 71 | előjönne is, megszorítaná is kezedet, s megszólítana: Bácsmegyey!
2844 58 | ha valakihez bélépek, s kezéhez nyúlok, s barátságosan megszorítom,
2845 48 | hirtelen forrón csókoltam meg kezeit. - - - Erántam való kegyességének
2846 23 | a Lozsiban ültem, s keze kezemben nyúgodott, s kedves tekintete -
2847 38 | egy könny cseppent le a kezemre. - Miért sír Nagysád? kérdém, -
2848 23 | táncost, akit elébb ért, kézen kapta, hogy el nem érhettem,
2849 71 | csak egy cseppet, csak egy kezeszorítását! De mire való ez a véghetetlen
2850 58 | hiszem, hogy ettől a szíves kézszorítástól egészen általmelegedett,
2851 80 | némán öleltük meg egymást, s ki-ki kocsija felé szaladt. Ő
2852 2 | országot ellepte, az újabb kiadásnak elkeléséhez kevesebb reménység
2853 23 | lélek minden mozdulásaiban kiadja magát. Szavának hangja,
2854 10 | találok szót, mellyel azt kiadjam. - Manci már ötödik levelemre
2855 2 | szerelemre olvasztó Siegwartot kiadni szégyenleném, mert annak
2856 4 | ezeket a napjaidat? - Vajon kiállhatnám-é? kérdém magamat; s abban
2857 85 | városi lakos a többi közűl kiállott, s a koporsót a szekérről
2858 48 | Uram! odavan Apám Uramat kiált! Én felpattantam ülőhelyemből;
2859 8 | erőm tőle elszakasztani. - Kiáltani akartam rád, de nem vált
2860 56 | kiálték! s lehallatszék kiáltásom. Te is utána mégy. Akkor
2861 74 | szenyvedni hagyott, meghallgatta kiáltásomat. Intésére előjött a halál,
2862 56 | Te boldog - boldog vagy! kiálték! s lehallatszék kiáltásom.
2863 29 | ordításával messziről ránk nem kiáltja, hogy már a tizenkettőt
2864 35 | széjjeltaposott féreg, s mint kiáltok fel hozzád a halálért!~ ~
2865 23 | nem tudtam, mi lel, s ezt kiáltván: Haragszom rád, azt a táncost,
2866 69 | ideje előtt porrá sorvad? Kiaszott minden erő belőle; a megcsábúlt
2867 83 | sápadt képén. Nem lehet kibeszélni, micsoda elgyengűléssel
2868 2 | a Klopstock Messziásának kibocsátásakor is gyönyörködve bocsátanám
2869 2 | érkeztem, eltökéllettem kibocsátását; a szerencse tetszésére
2870 40 | Mélyen érzem szívemben kicsapott, s olyan kedves enyelgésben
2871 23 | én azt észre, hogy annak kicsinált dolognak kellett lenni. -
2872 48 | ennek, mert jelenlétem olyan kicsinnyé tette, hogy alig tudta,
2873 27 | szerelem kívánhat. Maga a város kicsíny; olyan, mint egy jó falu.
2874 86 | bátorsággal süveget vesznek, s a kicsinyeket hozzám kűldik, s vélek kezet
2875 66 | születésed napján, mindazokat a kicsínyeket, akiket szült, apolgatott,
2876 40 | az ő szerelme, akármilyen kicsínynek gondoltam is azt, nagyon
2877 62 | 17dikén~Én a Manci képét kicsínyre csináltattam, s egy szép
2878 24 | így igyekeztem én holmi kicsinységek által bizonyítani néki szerelmem
2879 23 | hogy még pályánk végén is, kiderült kedvel tekintsünk azokra
2880 40 | udvaron az eránt tudakozódik, kié, s mit akar az a kocsi?
2881 19 | amelyet bészítt és ismét kieresztett, az mind elhatott szívemre,
2882 6 | az embereket, azokat a kifajúltakat útálnám, akik születések,
2883 48 | megcsalt remény felötlődött kifakadásinak. Egynehányszor kedvem támadt
2884 61 | egyebet annál, hogy letörted a kifakadt virágot, nem várván bé,
2885 24 | enyhűlést talál a panasz kifakasztásában, még kevés időre tulajdon
2886 27 | repedéseket is, s mikor osztán kifáradva valami kőre dűlök, s a világ
2887 84 | erőtlen expressio annak a kifejezésére, amit ő érdemel - a testvére
2888 21 | akartam megadni magam, s kifejtőztem karjai közül. Nem, kiálta
2889 89 | haszontalan hánytatást, s éppen kifelé indúltam, midőn egy fiatalember
2890 90 | Nékem menni kell. A mai nap kifogyhatatlan forrása légyen örömötöknek.
2891 4 | haszontalan bízakodol gyökeredben; kifordít, s elviszen. - Minden az
2892 37 | szíve igen érzékeny, s az a kifordíthatatlan belső tapadás, amellyel
2893 56 | fakadjon akkor, mikor én kihalok. Már nincs messze. - Nyílik
2894 75 | egy olyan szempillantásból kihozni. Manci engemet szeretett,
2895 74 | Intésére előjött a halál, s kijegyzett azoknak jegyével, akik közel
2896 90 | hogy semmit se láthasson, s kijött a szobából. - Én kibeszélhetetlen
2897 2 | levelekben és barátjaihoz, kik oly szerencsés nevelést
2898 81 | gyászöltözetben jött bé, s kikapta a Theréz kezét jobbomból.
2899 62 | szemét, midőn nekiszaladtam, kikaptam a kezéből, s sírva egy:
2900 7 | a beteges! Gyermekeitek, kiket ti taszítottatok a nyomorúságba,
2901 48 | nézhettem szerencséjét. Szüléi, kikkel tornai mulatásom ólta nem
2902 61 | között reménylettem fekhetni, kiköltözzem, s hamvaimat idegen föld
2903 30 | valami virágos bokor alatt kikötök, a csónakban végig fekszem,
2904 23 | elárulja a belső fájdalmat. Én kikötöttem az ángyomnál, hogy szabad
2905 60 | nem teljesíthetem, mert kikoptam az időből, s minden órám
2906 40 | négy postalóval Kassáról kiküldötte, melyeken nékem késedelem
2907 47 | olyan világos van, hogy kiláthatom azt a helyet, ahol Mancit
2908 48 | tekinteni, mert félt attól, hogy kilátván szemeimből, mit szenyvedek,
2909 32 | magát, mikor a kocsiból kiléptem. - Isten hozott, édes bátyám!
2910 46 | akarnék-é vele ma reggel kilovagolni? Ráállottam. Ő nem törte
2911 3 | leszek, - nem bírok magammal, kimegyek a mezőre, s nékieresztem
2912 48 | megtudtam, hogy reggeli kimenetelemből azt kezdte gyanítani, hogy
2913 78 | egész resignatióval várom kimenetelét. Esmerem a világot; éltem
2914 75 | igyekezetemnek óhajtott kimenetelétől függött. Ott vólt, ahol
2915 48 | mentségemre? ha valóban kimentekezhettem vólna is máskor, most szóllani
2916 40 | holmimet kell elrakatnom, kimentem a szobából. Ott ült még
2917 62 | aki azt ma hozzám hozta, kimeresztette a szemét, midőn nekiszaladtam,
2918 20 | elméje mondom és szíve kimeríthetetlen forrása lesz gyönyörűségidnek,
2919 51 | érzést, amelyet emberi nyelv kimondani nem tud. Én, édesem, leveled
2920 7 | tüzével támadt a Szeretem kimondása ellen; s kegyetlen atyja
2921 90 | az érzés, mintsem, hogy kimondhassa az ember. Kiszöktem tőlök,
2922 75 | fele vólt. Rátalált erre, kimondhatatlanúl szerette őtet, s örökké
2923 24 | hidd el édes Marosym, ha kimondhattam vólna azt, amit szívem akkor
2924 21 | kedves hang, mellyel azt kimondta, - lassan-lassan magamhoz
2925 9 | szeretsz te engem. Más több kincset, nagyobb tekintetet adhat:
2926 78 | tartoztam, legbecsesebb kincsét rablottam el; nyugodalmát
2927 48 | ölelései alatt a világot minden kincsével, boldogságával, semminek
2928 7 | életét emészti és azért a sok kínért, azért a sok betegen töltött
2929 21 | most minden örömökkel, és kínfokkal úgy rohantak rám, mint valamely
2930 39 | boldogság s a pokloknak minden kínja van elrejtve. Nem kínzott-é
2931 7 | Maris a megfojtott szerelem kínjaival lépett a pap elibe; - de
2932 7 | óra öregbítik és neveli kínjokat, s használatlanabbá teszi
2933 90 | hagytunk fogatni. A postalovak kinn vóltak, s kéntelenek valánk
2934 7 | minden lépésünket pokolbéli kínná tegyék? ~ ~
2935 10 | édesem, mit írjak, olyan kínok, olyan hánykodások közt
2936 24 | szeretőnek, panaszlom azokat a kínokat, melyek szegény szívemet
2937 15 | szerencsétleneknek! az, mindazoktól a kínoktól, melyeket most szenyvedek,
2938 48 | percentésben jobban-jobban érzettem kínom nagyságát. Elakadt lélegzetem;
2939 19 | az Istent - tudom, látta kínomat - kértem, hogy öljön meg.
2940 48 | igen örültem, mintha minden kínomon keresztül estem vólna. Négy
2941 42 | panaszim hallgattatásával kínozlak, hogy szívem legkisebb szenyvedéseit
2942 21 | hatalma van engemet így kínozni, így üldözni? - észrevettem
2943 41 | szeretet helyett, néki minden kínt, minden gyötrelmet töltött,
2944 6 | emiatt folyni s - az India kintséért se vállalnám fel az ilyen
2945 21 | ház szegletiből? Otthagyta kinyalt úrfiait, mihelyt meglátott,
2946 90 | akarja szerencsétlenségét. Én kinyertem Atyja Urától, hogyha magának
2947 43 | cseppent gyakran az előttem kinyílt nótára, mikor szerencsés
2948 24 | melyet annál kevesebbé tudtam kinyomni, mennél nagyobbra nevekedett.
2949 40 | ölelés után, mely bizony mind kinyomta azt a háládatosságot, amelyet
2950 33 | vólna felét ennek, s most kinyújthatnám feléd kezemet s megmutathatnám
2951 48 | szerelmesnek a visszatérő leány kinyújtott keze, - s ez a kívánságom
2952 45 | mert nem állhatom ki ezt a kínzó gondolatot; de akárhová
2953 40 | egyszersmind pedig mindég kínzóbbá, gyötrőbbé is lett, midőn
2954 48 | jöttek, s kiszabadítottak kínzóim kezek alól. Unalmomban,
2955 39 | kínja van elrejtve. Nem kínzott-é eddig is mindég a legiszonyúbb
2956 37 | káprázatok is, amelyek annyira kínzottak. Azt mondják, hogy tegnap
2957 38 | virágok illatja, mint a kiöntött balsamom; s ez a gyönyörű
2958 43 | panaszokra tartom; s egész erejét kiöntötte benne. A textust Klári énekelte,
2959 54 | meghaladott utunk semmi gyilkosan kiontott vérrel, semmi megmocskolt,
2960 24 | kevés idő múlva kisírom, kipanaszlom panaszimat, hadd meg a küszködő,
2961 43 | óldalszobába egy kevéssé kipihentem magam, s mikor megint a
2962 21 | társaság hozzá, s a sok kipomádézott majmok jó szagú atmosphaerát
2963 69 | örvényből, amelyben kereng, kiragadja, hogy magához tér, mint
2964 45 | is fejedelmeknek, vagy ha királlyá lészel is: - nincs semmid,
2965 73 | s vendégfogadókban függő királyné képe előtt. Az öröm, bánat,
2966 47 | percentését, a hóhérszínt, és a kirántott pallost. Reszket benne az
2967 2 | és ahol Werther helyett, kire már azelőtt régen kitettem
2968 43 | Anfossi-nak, amelyet a Personális kisasszonya énekelt. Varhallnak egy
2969 68 | szemeiből meggyűlt könnyeit. - A Kisasszonynak nem kellene gyakran énekelni,
2970 68 | enyím. - Az Isten tegye a Kisasszonyt boldoggá! mondám, megfordultam,
2971 28 | életet élek most. Mégsem kisebbedik kívánságom, még mindég szokott
2972 90 | ártatlan együgyűségekkel. A kisebbiknek gyermeki ostobaságán nevettünk
2973 2 | a recensorok nem fogják kisebbíthetni: hanem azért, mert minekutána
2974 48 | ragyogó öltözetben, mint a kisgyermek a bábjában. Sem a bátyámat,
2975 52 | nyomorúságán indult szánakozását kisírja, - olyankor félek gyakorta,
2976 29 | hogy abban fájdalmamat kisírjam; - mikor ilyenkor elkeseredem,
2977 24 | Érzem, hogy kevés idő múlva kisírom, kipanaszlom panaszimat,
2978 90 | Feléjek fordúlt, s amint kisírt szemeket meglátta, az égre
2979 49 | tudtam azt kiállani. Azt a kisugárzást azoknak az heves érzéseknek,
2980 48 | új gratulánsok jöttek, s kiszabadítottak kínzóim kezek alól. Unalmomban,
2981 21 | indulataimban, próbát tettem, ha kiszabadulhatok-é? - Esztelen! Monda a megbosszankodott
2982 23 | őszhajú bölcsekhez, mert kiszabott gyönyörűsége van minden
2983 6 | formán vagyok, s nem akarom kiszakasztani fájdalmamat; és így csak
2984 21 | együtt múlatott, most pedig - kiszakasztván a kedves társaságból, egy
2985 27 | teli szívemből a Manci neve kiszalad, - a kődarabok is utánam
2986 81 | félbenszakasztotta az esketést. A nézők kiszaladtak, s Manci tolakodva jött
2987 21 | letörlöttem könnyeimet, kiszaladtam, s úgy táncoltam, mint az
2988 90 | Szentpéteryt feleségestűl láttam kiszállani. Nem tudtam, mit csináljak.
2989 2 | Landerernek sajtói alól kiszállott, és az országot ellepte,
2990 81 | 13dikán~Az én könnyeim kiszáradtak, de olyan szívszorulás,
2991 90 | áldozatját látta benne; kiszáradva, elfogyva egészen. - Elborzadt
2992 30 | felvezetem a kastélyba, s megint kiszököm a kapun, s lemegyek a tóhoz,
2993 24 | esett ízről ízre tépni, s kiszórni ablakomon. Sokáig néztem
2994 32 | olyan édesen, hogy minden kitalálhatná, hogy örömében sír; s nékem
2995 44 | a levélnek töredéke. Én kitaláltam okát, miért tartotta ő ezt
2996 40 | semmi gondolatot, amely azt kitehette vólna. Megszorítottam kezét.
2997 89 | abbanhagyta a biliárdot, kitekintett, de csakhamar megint hozzáfogott
2998 18 | szerencsétlenségem miben áll, s ő minden kitelhetőkben segítségemre lesz. Milyen
2999 33 | kevély örömmel fogja utánad kiterjeszteni.~ ~
3000 2 | Vitéz és Örökség alkalmasint kiteszi; mind kivált azért, mert
3001 2 | kire már azelőtt régen kitettem a célt, az Adolf levelei
3002 2 | való együtt nevelkedésemre, kitől hivatalba lépésünk s házunk
3003 48 | canapémra egy gazdagon kitűzött új ruhát tétetett. Egyébkor
3004 74 | fogadhatom. Megkönnyebbedésem kívánása téged igazságtalanná tész.~
3005 84 | Megvan! - értesz édesem, s ne kívánd, hogy azt elmondjam! - Ah,
3006 27 | a békételenkedő szerelem kívánhat. Maga a város kicsíny; olyan,
3007 78 | Nagysád életét oly sok okokon kívánhatja. Higgye el nékem Nagysád,
3008 21 | láthatott vólna meg másképpen? kívánhatni-é azt egy olyan lyántól, aki
3009 85 | mindnyájunknak örömére az Urat, ezt kívánjuk szívesen. - Az Isten tartsa
3010 24 | szempillantásig tartó utána való kívánkozás! ő utána! egyedül csak ő
3011 20 | fog nézni, s jobb életre kívánkozik, azhol enyhülést és nyugodalmat
3012 76 | keresem, - a Manci karjai közé kívánkozom vissza, elcsömörlöm a világtól,
3013 16 | Egy hónappal ezelőtt még kívánkoztam Budára; de most - miólta
3014 76 | paloták helyett földkalibákba kívánkozzam.~ ~
3015 2 | itt is, egyedül artistának kívánok tekintetni; aki a táblán
3016 14 | s ezen okból éppen nem kívánom tudni, mire fordította."~
3017 48 | szívem! mint olvadnak minden kívánságaim, törekedéseim, melyeknek
3018 22 | virágját eltépi, s minden kívánságaimat utánad való örökké tartó
3019 27 | mindenem! - a határa minden kívánságaimnak, s minden reménységeimnek! -
3020 75 | kívánság ez, mint minden más kívánságaink, - mint egy szappanbuborék,
3021 75 | minden lesz, aki minden kívánságait bételjesíti. Az ő tekintetin
3022 86 | Eltévedek ebben a haszontalan kívánságban. Ezer kedves tekintetek
3023 48 | egy szíves nyughatatlan kívánsággá! - te utánad Halál! Megszabadító,
3024 47 | természet ellen felzúdúlt kívánsággal, hogy nyomorúságának valaha
3025 78 | Nagysád boldogságáért való kívánságim nem esmérnek határt. S mivel
3026 69 | ifjainkat, nem a legkínzóbb kívánságok alatt múlik-é el szép idejek?
|