1-betel | betui-eletu | eleve-esmer | esne-gyoke | gyong-itele | itelj-kivan | kiver-marad | marca-nemle | nemze-pohar | poklo-szeme | szemi-torol | torte-vonta | vot-zurza
bold = Main text
Part grey = Comment text
3027 75 | általhágta. Én nem hagyom azt kiverni fejemből, hogy annak nem
3028 68 | szerelmemet meg nem becsülte; kiverte eszéből, amit érte tettem,
3029 47 | meghagyott, hogy eldűljek s kivérzem szívem végét nem esmérő
3030 81 | Manci ellankadva ájult el. Kivitték. Én felköltem, mintha az
3031 51 | Áldást rád, édes Marosym! Klárihoz írt szíves leveledért, Ő
3032 84 | vittek.~Csókold az én kedves Klárimat. Maradj mellette, én mindent
3033 64 | Ezer csókot az én kedves Klárimnak; most nem írhatok néki.
3034 43 | Amint a darabot elvégeztük, Klárinak ment, általölelte, s úgy
3035 90 | felvettem őtet kocsimra, s a klastrom felé vettük az útat. Az
3036 89 | lyányt szeret, akit atyja klastromba zárt. De megérdemli-é az
3037 90 | megjelenésünkről, de én azalatt, míg a klastromhoz jutottunk, megtanítottam
3038 90 | tetszik, itthagyhatja a klastromot. Éljen az alkalmatossággal,
3039 17 | egy vólt. Mintha egy nagy kő feküdt vólna rajtam, úgy
3040 27 | vólna a természet; csak a kőből fakadó források omlását
3041 21 | grádicson, s béugrottam egy kocsiba. Most az én kedves kis szobámban
3042 80 | öleltük meg egymást, s ki-ki kocsija felé szaladt. Ő az utcán
3043 85 | Tanács mind körűl állotta kocsimat. Amint közel vóltam hozzá,
3044 90 | a dolgot; felvettem őtet kocsimra, s a klastrom felé vettük
3045 27 | Manci neve kiszalad, - a kődarabok is utánam jajdulnak. - Ő
3046 54 | midőn a jövendő előttünk ködben fekszik, hátunk megett pedig
3047 69 | láttam eltörlődni, nem vólt kölcsönzött, erőltetett könny; - s mégis,
3048 2 | adtam. Vizsgálóba vettem a költeményt, az Elrendelést, a Szín-adást, (
3049 14 | legalább való móddal el nem költette. Kértem őtet, mégpedig szívesen, -
3050 31 | nevezetes summájú pénzt küldött költségemre. Azt parancsolja, hogy nemsokára
3051 10 | oroszlány, akinek elszedték kölykeit; s jaj annak, aki el nem
3052 87 | tavaszi szellőcske fújja el könnycseppedet, hogy azt Klári meg ne lássa,
3053 23 | mengyek, s egynehány csendes könnycseppek jegyzik meg azt a helyet,
3054 43 | mint olvad a legédesebb könnycseppekké, mikor egy andante vagy
3055 46 | magammal hordtam, s már könnyebb szívvel mentem el, hogy
3056 85 | s én egészen meg vagyok könnyebbedve! Keserves vólt temetése.
3057 64 | módod lesz egy nyomorúlton könnyebbíteni, egy elhagyatottat boldogítani,
3058 31 | nyomorgó embertársaim terheken könnyebbíthetek.~ ~
3059 33 | Azalatt a húgom emlékezete könnyebbítsen meg előtted minden terhet;
3060 47 | nékem, s soknak másnak tám könnyebbülést hozol. - Már olyan világos
3061 22 | viseltem addig terhemet. Könnyed, valóságos enyhítő csepp
3062 78 | meg találnám hallani könnyeinek hullását, s én is sírnék.
3063 80 | vártak. Meg akartuk fojtani könnyeinket, de egyikünk sírása a másikáét
3064 67 | sütött, s azokon a szép könnyeken ragyogott, melyekkel feljövetelét
3065 90 | késérje az Urat! - Forró könnyem kezére cseppent. Érzette
3066 20 | szerelmében beteg húgom könnyes szemmel veri a setét szobában
3067 51 | süllyedtem el; hogy mindent könnyező szemmel nézek, s mindent
3068 81 | Bácsmegyey! vólt, monda könnyezve s mélyen sohajtva egy fiatal
3069 31 | helyett szemekből hirtelen könnypatak omlik ki, - ezt nézni, édes
3070 7 | Veszprémyvel. A consiliáriust könnyűnek állítottam levenni lábáról,
3071 75 | gyakorta meg nem gondolt könnyűség az igaz oka. Kárhoztathatod-é
3072 48 | el szép orcáján! Milyen könnyűséggel, milyen kedves siklással
3073 40 | nézhettem. Theréz az Altánán könyöklött, én fejér keszkenőmmel jelt
3074 85 | kezdettek. Felkőltem, áldást könyörögtem sírjára ennek a kegyesnek,
3075 70 | akkor jajgatásomat Isten! könyörülő Isten! - s ölj meg.~ ~
3076 49 | táncolt, s - nézd ezt a köpés vért, ez annak következése.~
3077 69 | megkeményedést látsz is, mennyi környülállás vet elszédítésére tőröket!
3078 75 | hogy fekvéseket, s minden környülállásokat tökéletesen esmérjük. Mentől
3079 21 | szerencsés víg zsibongás közt; köröttem minden vígadott, gyönyörködött;
3080 72 | míg együtt beszélgettünk, körülnézett magamat és a szekeremet,
3081 46 | juthatott vólna, s eszerint míg körülnéztük magunkat, a Manci lakása
3082 21 | atmosphaerát terjesztettek körülötte; - ha nem lettem vólna annyira
3083 21 | rejtekembe rekesztve hol körültein minden néma, megholt, hideg! -
3084 76 | Augartenben a tolongó sokaságban körültekintem magam, s öltözetekben, s
3085 72 | hazaér, elibe szaladnak, körülugrándozzák - karjaira veszi őket majd,
3086 37 | szomorú éjtszaka, amely körülveve, odavan, s véle tűntek el
3087 85 | minden imádkozni kezdett, s a körűlöttem állók feljajdulása, s szánakozó
3088 22 | botorkázással szédelegnek körűltem, egyedül állok e' közt az
3089 86 | szépet, ami mindenfelől körűlvészen, ne láthassam.~ ~
3090 22 | haszontalan tekintgetek körűt, ha nem látok-é egyet, aki
3091 6 | inkább szenyvedem el a köszöngetés alkalmatlanságait, mintsem
3092 90 | Erzsi, de én elejét vettem köszöngetésének, s siettettem az elmenést.~
3093 48 | gyalázatos cselekedeteknek köszönhetek; s amint a vádas lelkiesméret
3094 2 | töltött kedvetlen novembernek köszönheti lételét, hol a szobába záró
3095 43 | általölelhetném! ha nedves szemekkel köszönhetném meg néki, hogy szomorú kedvetlen
3096 48 | nem tudta, miként és kinek köszönje azt; de láttam én, hogy
3097 43 | olyan teli! hogy sírva köszönnéd meg azt Z...nek, ha hallanád.
3098 8 | örökké köszönni, s néked köszönném, ha szívemben nem égne is
3099 31 | segíteni. - Síró szemmel köszönte meg azt; s most együtt járunk
3100 48 | szóval, de igen szívesen köszöntem meg barátságokat. Kértem,
3101 57 | világot nyögdécselő sírással köszöntöttem. Többnyire ebben töltöm
3102 90 | fognak? Édes Endrédym, monda, köszöntsd ezerszer Mancit, az én Kedves
3103 89 | mégis ímé el van tépve az a kötél, amellyel bennünket a szerelem
3104 21 | szerelem levonta szememről a köteléket. Az az angyal, akit még
3105 90 | terjesztette elikbe az atyák kötelességeit. Az öregek mindketten sírtak.
3106 58 | Marionetté csinálja, arra kötelez, hogy ezeknek a tudakozó
3107 90 | adott arra, hogy bizonyos kötések alatt Jászaihoz menjen.
3108 9 | vólnál Manci. Álld meg azt a kötést, melyet az úr színe előtt
3109 20 | feltaláltuk egymást, örökké tartó kötésünk órája vólt; s most - mikor
3110 75 | ajak, a legforróbb ölelés köti meg a szövetséget. Nevezheted-é
3111 32 | küldjön Miskolcra. Csak azt kötötte ki, hogy harmadnapnál tovább
3112 9 | melyet az úr színe előtt kötöttünk. Emlékezel-é azon a szent
3113 32 | szobába. Nyelvem le vólt kötve, nem tudtam szóllani, s
3114 15 | legyek vőféje. Mintha a menny köve csapott vólna belém, mikor
3115 47 | cseppenését, melyek az utca köveire hullottak. Te esméretlen
3116 24 | Ebben is Bácsmegyeyt követem; felele. - Én magamon kívül
3117 8 | levelet, Manci! Ezer könnyek követik ezt s név nélkül való érzés.
3118 49 | árthat néki. Milyen szomorú következései vannak, édesem, a legártatlanabb
3119 14 | hogy azt temperamentumom következéseinek veszed, s nem vádolsz magamat.
3120 69 | tehetek egy olyan betegség következéseiről, amelyet magam vetettem,
3121 78 | elmulasztása, láttatlan következéseket von századokra maga után.
3122 2 | tagadhatatlan készületlenségén, s következésképpen szűk vóltán felyül, a legvirágzóbb
3123 14 | vádolsz magamat. Bár mások is követnék példádat; így sok szeretetlen
3124 1 | csókolni, Őtet távolról követni, - közhelyen Barátomnak
3125 40 | Minden vonogatózás nélkül követtem őtet oda. A Nap éppen hanyatlani
3126 7 | a szerelem azt a vétket követteti el, hogy szüléivel ellenkezzen.
3127 11 | akadok. Szentpétery az én közben járásom által secretáriussá
3128 47 | hallok, mert minden új negyed közelebb visz ahhoz a rettenetes
3129 19 | tartanom, hogy rám akad. Közelébb jött felém, s - ó Marosy!
3130 6 | Boriskám felől, hogy szívét közelebbről esmérhesd, - s azzal jó
3131 78 | az Atyád, aki a sírhoz közelget, részemen van. Theréz! halld
3132 78 | engedvén nékik, enyészetemhez közelgetek, sokszor pirítom, vádolom
3133 34 | A te notáriusságodon, s közelgető öszvekeléseden támadt öröm
3134 74 | pityergésével - s mikor közelít inkább eszünk a gyermekséghez,
3135 66 | és őket, hogy megáldva közelíthessünk a Mindenható székéhez éretted
3136 87 | Akkor édes Marosym, akkor közelíts a boldoggá lett tetemihez,
3137 1 | Őtet távolról követni, - közhelyen Barátomnak nevezni, - ez
3138 7 | használatlanabbá teszi őket a közjó szolgálatjára. Még szegény
3139 63 | vígasztalásomra van, hogy ilyen közönségesen látom magamat szánatni.
3140 67 | megbecsülhetetlen lelkeket lehet közötte találni. Minthogy itt Endrédynek
3141 75 | tolakodik hozzá az ifjak serege. Közöttök csak egy van, aki felé hajlik,
3142 75 | tudunk egyezni: te ítéld el közöttünk a pert. Ő azt tartja, hogy
3143 56 | hogy majd oda visznek ki közületek, hogy elrothadjak - érzitek
3144 69 | igazabbnak találom, hogy azok közülünk a legszerencsésebbek, akik
3145 3 | szent csókokra hív karjaid közzé. Felugrom, által akarlak
3146 45 | szegényebb az éhhel-haló kóldúsnál.~ ~
3147 57 | mikor belőle végképpen kőltözködöm ki. Ímé néktek adom azt,
3148 75 | piperéskedésre s a takarékos kőltségre. De elég-é még ez arra,
3149 65 | BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ~Komárom, Májusn. 5dikén~Hogy hiheted
3150 46 | látván, hogy Manci lovaink kopogására ablakot nyitott, s kinézett.
3151 40 | kezét. Már hallottuk a gróf kopogását. Az elszakadás rettentése
3152 48 | vánszoroghatok, - míg még ebben a koponyában egy kevés velő marad, addig
3153 13 | ideje előtt szállott vólna a koporsóba. Hála Istennek, hogy míg
3154 21 | megholt, hideg! - A képe egy koporsóban nyugvónak, aki ezelőtt egynehány
3155 22 | te, kezet nyújtson, s a koporsóhoz késérjen, melytől már úgyse
3156 85 | vitték, a kötelet rávetették, koporsója szemem elől lassan-lassan
3157 56 | reggel egy fiatal szép lyány koporsóját vitték el ablakom alatt.
3158 30 | elragadott szent érzéseim a koporsókon túl jobb élettel biztatnak.
3159 55 | emlékeztet; szintén hallom a koporsószegezést. Puszta minden, akárhova
3160 85 | többi közűl kiállott, s a koporsót a szekérről leemelte - egészen
3161 17 | gyötrelmekkel fognak célomig korbácsolni. ~ ~
3162 58 | keresem - s megyek, mintha korbácsolva kergetnének el.~ ~
3163 27 | osztán kifáradva valami kőre dűlök, s a világ előttem
3164 57 | gyermekségedben? - Nem; minden kornak ki van szabva bánatja és
3165 78 | temetőre vezet; az enyímen kóró terem. Egynehányszor mondta
3166 57 | gyermeki erő van adva. Gyermeki korodban szintolyan örömet, s bánatot
3167 57 | gyermekiek is, mint az érettebb korok nagyobb s fontosabb gondjai;
3168 57 | semmivel sem boldogabb a több koroknál. Ha legénykorodban vólnának
3169 2 | maradni; nem mintha érettebb koromban a szerelemre olvasztó Siegwartot
3170 57 | forognak gyermekségemnek s ifjú koromnak esztendei. Mindenikében
3171 2 | emlékeztetett bimbókra fakadó ifjú koromra s kedves Dienesemmel való
3172 90 | hanem a vízi városon a Koronánál szállottunk meg. Maga akarta
3173 44 | nagy-születésű kérőnek adott kosarat, anélkül, hogy azt te, én,
3174 8 | boldogságot, amelyet ember kóstolhat; s ideje előtt szerettél
3175 48 | fecske, az alattam való kősziklák repedési közűl s szárnyra
3176 43 | symfonia zúdúl meg, mint a kősziklákról szakadó patak. Így jártam
3177 79 | Itália felé, hanem arra a kősziklás kis határra, melynek lakosai
3178 7 | taszított lyányodnak, kegyetlen kőszívű atya! melyet te most csábúlásodban
3179 89 | várlak én majd tégedet, koszorút fűzök néked el nem hervadható
3180 2 | pedig Kassán folytatja. Krónhelm báró Bánfalvynak, a falun
3181 33 | vármegye részéről téged küld Bécsbe. Ezen örülök, mert
3182 9 | mintha teli zsák aranyat küldenék! mert ez a legforróbb szerelem,
3183 40 | bételjesítésétől nékem oly sok függ, - küldje meg nékem a képét. - Elijedtem,
3184 20 | azt mondom, hogy azt te küldöd, s hogy ezerszer csókolod -
3185 14 | tökéletes bizodalmad van. Ímé küldöm a kívánt summát, és még
3186 2 | kevélyebben tekintenek a külföldiekre, mint valaha a görög, az
3187 76 | magok viseletekben azt a külömböző tónust nézem, azt kérdem
3188 41 | hogy keressem azt; mert különben, azt mondja, nem békélhetek
3189 2 | magyarban, ezzel a példátlan különbséggel?~De reménylem, hogy azt
3190 49 | első éjtszakájok után olyan különös kedveltetést ád - nem tudtam
3191 2 | ok nélkül; mert akármely különösnek lássék is ez az előre való
3192 2 | említenék? - Akinek tetszik, különösségnek nevezheti cselekedetemet;
3193 2 | akartam.~Engemet erre a különösségre nyelvünknek tagadhatatlan
3194 90 | tudtára adtam, hogy az atyja a külső szobában van. Parancsolt,
3195 90 | elkészűlt, s megfújta a kürtöt. Bácsmegyey! mondám, ideje,
3196 48 | gőz, amely a megrepedezett kürtőkről jött erre, csaknem megfojtott
3197 23 | hidegsége szül, magatokkal való küszködés munkájának, s az okoskodás
3198 69 | ifjú, a vég nélkül való küszködésben, s el nem csendesített szomjúságban
3199 52 | kedves képe előttem elnyúlik, küszködnöm kell magammal, hogy Klári
3200 24 | kipanaszlom panaszimat, hadd meg a küszködő, viaskodó természetnek,
3201 38 | vígasztatását. Theréz látta, mint küszködöm ezzel a gondolattal, s felvitt
3202 40 | Elhallgattunk, s én láttam, mint küszködött magával. - Jöjjön, édes
3203 78 | futamodásokban is sokat küszködtem én ezekkel az okokkal; s
3204 40 | ejtett rajta, öszvefutotta kulcsait, úgy tettette magát, mintha
3205 86 | s a kicsinyeket hozzám kűldik, s vélek kezet csókoltatnak, -
3206 69 | álmokat írtak felőle, s hogy kunyhójokba ártatlanságot s jámbor egyességet
3207 17 | néztem vissza, s a Manci kutyácskáját láttam meg. Azt látni, elgondolni,
3208 8 | rettenetes elcsüggedésben lábadhoz borúltam, s felébredtem.
3209 47 | magamban, hogy hozzá szaladok, lábához vetem magamat, s mindenre,
3210 90 | abbanhagyta. Belém fogózott, mert lábai nem bírták. - Szentpétery!
3211 90 | Erzsit, s míg észrevettem, lábaimhoz vetette magát. Fizesse meg
3212 48 | felett, s parányi gyerekei lábain fetrengettek, meg nem tudván
3213 72 | a verejtékről, mely most lábaira egymást érve szakad.~ ~
3214 90 | kedvét, felállott a szék lábára, s kis kezével törölgette
3215 7 | könnyűnek állítottam levenni lábáról, csak szüléjeknél érhessek
3216 72 | vonta alatta elébb-tovább lábát, s nagy verejtékcseppek
3217 58 | nevetéssel s egy francia lábvonással felel, az ajtót keresem -
3218 24 | indiscretio vólna ez. De ládd, mikor még a feljövő nap
3219 48 | mozdult meg semmi egy lassú lágy szellőcskén kívül, mely
3220 42 | az érzékenység szokott lágyságára, mikor izzadva töltött napjaidnak
3221 74 | vagyok az, aki mások eránt lágysággal, engedelmességgel viseltessem:
3222 75 | mély érzést, s jó szívű lágyságot árúl el. Egyenes, megelőző,
3223 43 | de egyszerre - egyszerre lágyúltam el megint a muzsikával;
3224 89 | JÁSZAIHOZ~Ez a levél édes Lajosom! legutolsó levelem hozzád.
3225 31 | helyre kergetnek. A Manci lakadalma után mindjárt hozzá mengyek,
3226 40 | festettem, és amellyel téged lakadalmad napján akartalak megajándékozni. -
3227 36 | minden percentést, amely még lakadalmát késlelteti. Nem szánok mindent
3228 42 | megígértette velem, hogy a lakadalom után mindjárt megyek. Hová?
3229 48 | Ott bennünket bóldogabb lakás vár. Mint szélesedik ezzel
3230 46 | körülnéztük magunkat, a Manci lakása előtt termettünk. Én ezen
3231 69 | gonoszság, ahol emberek laknak; s a falusi parasztok közt
3232 2 | báró Bánfalvynak, a falun lakó Theréz Susinak, ellenben
3233 90 | engedelemért, hogy még akkornap lakóházokban megeskettethessenek. Szerencsém
3234 66 | pálya után a nyugodalom lakóhelyébe lép.~ ~
3235 85 | s nyólc éltes városi lakos a többi közűl kiállott,
3236 79 | kősziklás kis határra, melynek lakosai a legboldogabb életet élik.
3237 31 | leereszkedéssel bátorítja fel a félénk lakosokat, micsoda nyájassággal simogatja
3238 57 | se el ne adhassátok, se lakót ne fogadjatok belé. Nem
3239 22 | elszakasztja a legédesebb láncot; útjok most már - olyan
3240 2 | mert minekutána az egyszer Landerernek sajtói alól kiszállott,
3241 40 | fel előttem, mint valami láng a setétben, s megint eltűnt.
3242 19 | tüzet, amely ott ég, lobogó lánggá gerjesztette. Nem látok
3243 49 | mintegy epedve és titkosan lángolt, azt a - nem tudom minek
3244 2 | nélkül: de kedvekért a munka lapjait perpetua nótákkal bémocskolni,
3245 81 | mardosó ír a véres sebben. Új lárma vert fel ölelésünkből. Felé
3246 21 | egynehány nappal barátjainak víg lármája közt vólt, vetek együtt
3247 47 | harsogva zúdúlt meg egy lármás tutti. Azt gondoltam, hogy
3248 87 | könnycseppedet, hogy azt Klári meg ne lássa, ha hozzá visszamégy, s
3249 83 | elgyengűléssel fogadott. Lassanként gyűltek meg könnyei, megfogta
3250 2 | mert akármely különösnek lássék is ez az előre való remegés;
3251 75 | mégis a másodiknak első látásában egy titkos borzadást, egy
3252 89 | szemembe tűnt. Megindúltam látásán. Nem mentem el, s alkalmatosságot
3253 46 | Igazán ijesztő-é az én látásom? - jaj néki! - de jaj nékem
3254 42 | esmérem, belészerettem legelső látásommal, s ha szája vallásának,
3255 38 | bússá, rettegővé tett; ebből láthadd, mennyit szenyvedtek szívem
3256 90 | béfogta szemét, hogy semmit se láthasson, s kijött a szobából. -
3257 24 | kedvesét csak estvénként láthatja, és aki egynehány setét
3258 32 | feleség ölelgetési közt láthatlak, felderíti kedvemet. Ma
3259 48 | egészséges, eleven színben láthatnak, pedig sohasem vólt penyészesebb
3260 21 | akadnánk öszve, most se láthatnám. Miólta elment egészen elfelejtkezett
3261 21 | szemébe, s vigyáztam, ha láthatnám-é benne valami jelét a szerelemnek;
3262 32 | őtet nemsokára boldognak láthatom, hogy téged nemsokára a
3263 21 | is meglátott. De hogy is láthatott vólna meg másképpen? kívánhatni-é
3264 32 | lenézhettek vólna ránk, s láthatták vólna, hogy állottunk, mint
3265 83 | Ó Marosy! hátha sohasem látlak többé - úgy tetszik, hogy
3266 53 | hogy ezt le nem írhatom. Ha látna, édes Marosym, s látná,
3267 53 | Ha látna, édes Marosym, s látná, hogy én az ő állhatatlanságának
3268 4 | még más karjai közt kell látnod; s egész életedet aszerint
3269 8 | senki sem szerethet. Nem látod-é elmúlt óráinkból, hogy mi
3270 31 | parancsolja, hogy nemsokára látogassam meg; én pedig - akit a szerelem,
3271 22 | tekintgetek körűt, ha nem látok-é egyet, aki nékem, úgy mint
3272 69 | férfiúi bátor megkeményedést látsz is, mennyi környülállás
3273 40 | fortepiánója énekével együtt látszatott elhalni. Elvégezvén az éneket,
3274 48 | Pestet, hogy csak a tornyok látszottak ki belőle. Milyen csendesség
3275 48 | miképpen álljanak meg előttem. Látták képemen azt a bánatot, amelyet
3276 22 | nékem akkor, mikor először láttalak, mikor úgy tetszett, hogy
3277 43 | amelyből az olvadó szerelem láttatik szóllani. Z... ezt az általmenetelt
3278 78 | kötelességeknek elmulasztása, láttatlan következéseket von századokra
3279 28 | engemet, mint Petrárchát Laura lelke, mindenütt késérsz -
3280 68 | gazdája, hogy egy senator leánya, akinek sok gyermeke, s
3281 78 | nyugodalmát reménységgel teljes leányának. Az Istenért kérem Nagysádat,
3282 43 | minden Flautraverem epedő leánykáját; s mikor az ariára az egyéb
3283 68 | tapasztaltam, hogy a legjobb leányok csaknem mindenkor olyan
3284 19 | Az a szellő, amely körül lebegte őtet, az az édes levegő,
3285 23 | darabban elmerűlök, s a kárpit lebocsátása után a muzsika elszenderít,
3286 90 | elijedve, mi bajod? Bácsmegyey ledűlt, s nem vette észre, hogy
3287 85 | s a koporsót a szekérről leemelte - egészen elfagyott szívem,
3288 31 | milyen szeretetre méltó leereszkedéssel bátorítja fel a félénk lakosokat,
3289 87 | fáról egy harasztot látok leesni, úgy tetszik, mintha az
3290 48 | napimunkás, aki az ácsok mellől leesvén, úgy öszvetörte magát, hogy
3291 70 | Posony, Majusn. 14dikén~Mikor lefektemkor eszembe jut, s elképzelem,
3292 71 | csinált, elment mint a Duna lefolyt vize, s soha nem tér vissza.
3293 64 | Mindez a remény nem a legállhatatlanabb phantasia játéka vólt-é?
3294 49 | következései vannak, édesem, a legártatlanabb indúlatoknak is, ha a határon
3295 78 | akinek oly sokkal tartoztam, legbecsesebb kincsét rablottam el; nyugodalmát
3296 42 | vagyok; gondold azt, hogy legbelsőbb barátoddal szóllasz, s öntsd
3297 48 | minden készen van, tégy a legboldogabbá. Amint a palotába értem,
3298 85 | s szánakozó sohajtások a legcifrább halotti orátióknál igazabb
3299 43 | nyertem. A recitatív végén a legdühösebb bosszankodásból megyen a
3300 23 | melyik esztendőjöket tartják legédesebbnek? bizonyosan, nőtelen s hajadonságok
3301 48 | Kiterjesztett karral jött felém, s a legelevenebb örvendezés tüze, mely minden
3302 85 | vólt temetése. A gyermekek legelől mentek, a pap pedig nyomban
3303 68 | hogy öszve nem kelnek? - A legény, felele a Perceptor, kész
3304 9 | a felelettel tért vissza legényem. Öszvecsikorgattam fogamat,
3305 81 | végének kell lenni, s az a legenyhítőbb vígasztalás.~Bezzeg megint
3306 57 | boldogabb a több koroknál. Ha legénykorodban vólnának gyermeki gondjaid,
3307 63 | csudálkoztam magam is. A legérdeklőbb situátióm az öreg Surányitól
3308 75 | véteke, hanem történet.~Még a legérettebb elméjű leányt sem kárhoztatnám
3309 84 | hozzá szaladok, s Isten! - a legerősebb guta egyszerre ütötte meg,
3310 38 | álmodtam, ezt az éjtszakámat a Legfélelmesebb éjtszakájává tették életemnek.
3311 75 | tudhassák tenni? Az, ami a legfontosabb, elmellőztetik. Megvilágosodott
3312 68 | Nem jól gondolod; ő egy a leggazdagabbak közül az egész városban. -
3313 49 | szempillantások, melyben a leggondosabb vigyázás nélkül nem lehetsz
3314 47 | öszve-öszverogyok, ha a leggyengébb szellő ér is, ha csak egy
3315 23 | találom; ha a Theátrumon a leghomályosabb szegeletbe húzom meg magamat, -
3316 68 | Ő nékem igen tetszett. A legigazabb expressió terjedett el ábrázatján
3317 64 | néki. Ölellek benneteket a legindúlatosabb szeretettel.~ ~
3318 42 | lész, s engemet ekként a legiszonyatosabb ínségbe taszít. Már most
3319 39 | kínzott-é eddig is mindég a legiszonyúbb aggódás, hogy szívem leroskadt
3320 48 | ezen, a szegény Endrédy legjobban tudja. Még sohasem bántam
3321 44 | Minden affectatio nélkül, s a legkedveltetőbb magában való kevélységgel
3322 90 | jutalmat érdemel; monda a legkegyesebb hanggal. Előhívatom szüléit
3323 61 | boldogságát reménylettem, a legkeserűbb poharat seprőstül hajtsam
3324 42 | hallgattatásával kínozlak, hogy szívem legkisebb szenyvedéseit is elidbe
3325 48 | imádkoztak vackok körül, a legkisebbike pedig a bölcsőben keservesen
3326 61 | ahol valaha a szeretetre legméltóbb feleség könnyei alatt, háládatos
3327 39 | ott ejtenem sebet, ahol legmélyebben hat bé, ahol leginkább érzi?
3328 27 | és a cserét, megmászom a legmeredekebb kőszirt repedéseket is,
3329 78 | kínjait szenyvedtem. Ha majd legördül a kárpit, lesz-é okom panaszolkodni,
3330 43 | amelyet a Manci orcáján legördülni láttam, édesebb jutalom
3331 69 | és éreznek, azt tartom, a legszerencsésebb clíma. - A bátyám jószágában
3332 69 | találom, hogy azok közülünk a legszerencsésebbek, akik legkevesebb érzést,
3333 90 | helyreállást reménylettem, s ímé a legszerencsétlenebb vége lett. Tegnap mintegy
3334 68 | embereknek kell mindég a legszerencsétlenebbeknek lenni? s honnan jő inségek -
3335 48 | visított. Ez az érdeklő képe a legszomorúbb nyomorúságnak, és az a gőz,
3336 53 | édes Marosym, s a szerelem legtisztább forrásából boldogságot iszol:
3337 38 | valahol megírva, hogy a legtöbb virágzás csak olyan, mint
3338 13 | nyugodalomban. A szerelem legtökéletesebb boldogságát ez a mardosó
3339 61 | hogy ott, ahol az élet legtökélletesebb boldogságát reménylettem,
3340 49 | megbuktam. Elragadtatva a legtüzesebb indulattól, buzdúlásom hevében
3341 89 | Ez a levél édes Lajosom! legutolsó levelem hozzád. Egynehány
3342 65 | venni magamon, hogy még a legvígabb társaságban is síró szemmel
3343 2 | következésképpen szűk vóltán felyül, a legvirágzóbb Nemzetek példái bátorítanak.
3344 4 | Az Isten óltalmazó szeme legyen rajtad!~ ~
3345 48 | barátságokat. Kértem, hogy légyenek nyugott elmével, s elhitettem
3346 19 | egymás mellett; s Manci lehajlott, s egynehány szál kék violácskát
3347 56 | boldog vagy! kiálték! s lehallatszék kiáltásom. Te is utána mégy.
3348 78 | csinálja azt, hogy utolsó lehelletem a Világot, amelyben Nagyságodat
3349 3 | osztán ti éltettek egyedül; lehelletetek enyhülés, pillantástok eledel.
3350 6 | legboldogabb napjaim közül; de - lehetek-é én nálad nélkül boldog?
3351 9 | nálad nélkül? Bárcsak véled lehetnék megint, hadd sírnám ki kebeledben
3352 71 | botorkázunk mi mindég a Lehetőség s Valóság között? miért
3353 9 | Sokat törtem magam, ha lehetséges-é az, hogy te nékem nem írtál;
3354 46 | mikor tudtuk, hogy soká nem lehetünk együtt, olyan búsongva ültünk,
3355 90 | érzékeny, mint egyébkor. Lehozatta a várból a te képedet, és
3356 89 | olvasni. Idezárom azt, mert leírattam. Be boldog volnék, ha segíthetnék
3357 27 | nyúlik Gömör felé. Nem lehet leírni azt, amit itt a néző lelke
3358 38 | alkalmatlan lesz sétálni; erővel lekésért. A szokott sétáló sikátoron
3359 23 | keszkenőjét, hogy nem tudtam, mi lel, s ezt kiáltván: Haragszom
3360 48 | kínom nagyságát. Elakadt lélegzetem; s mikor Manci felém jött,
3361 17 | szívem; s nehezen vettem lélegzetet. Szégyeniem magam is, hogy
3362 14 | oda futok, ahol embereket lelek; de ha teli van is szívem
3363 22 | egymással, hogy csak egy lélekké, s egy akarattá vólnak,
3364 29 | édesnek kell lenni az olyan léleknél, mint a Theréz lelke. -
3365 40 | eránt szívemben viseltem, lélekzet nélkül szaladtam a kocsi
3366 47 | öszveszorít, hogy alig vehetek lélekzetet; s úgy vagyok, mintha az
3367 46 | amihez hozzáért, amit kedves lélekzetével megszentelt. - Be minden
3368 2 | mégis, hogy bóldogságomat lelem abban a gondolatban, hogy
3369 68 | kívánni, hogy nyugodalmat leljen az ember? hogy megbékéljen -
3370 52 | akadunk öszve, fellobban lelkében. Én néki kedvet igyekezem
3371 67 | többé. Még megbecsülhetetlen lelkeket lehet közötte találni. Minthogy
3372 43 | panaszolkodó aria hatja meg lelkemet; s mint forr, mint szikrázik
3373 24 | annyi sok holmi rohant lelkemre, hogy nehezen tudtam egy
3374 3 | által azt az erőt is, mely a lelket tartja bennünk; - akkor
3375 46 | nékem is! - Jaj néki! ha lelkiesmérete vádolja, - s jaj nékem,
3376 90 | szülei eránt; - ezek pedig lelkiesméretek vádja alatt előtte úgy állottak,
3377 54 | biztatóim nékem, hogy te csendes lelkiesmérettel jutsz életed végére, - és
3378 43 | ajtó, s Manci bélépett. Mi lelt, azt magam sem tudhatom,
3379 30 | megint kiszököm a kapun, s lemegyek a tóhoz, elóldom a csónakomat,
3380 40 | gróftól, s a kertbe akartam lemenni, míg Theréz hazajön, s egyszerre
3381 21 | Könnyeim elfojtották szavamat. Lementem a grádicson, s béugrottam
3382 3 | kergeti, s az ablakomról lenézek, s látom mint megy itt is,
3383 32 | Marosy! ha idvezült szüléink lenézhettek vólna ránk, s láthatták
3384 23 | Mancit, s úgy tetszik, mintha lenézne, s rám mosolyogna. Mikor
3385 56 | álmomból. Felugrottam s lenéztem a temetésre. Egy szép zöld
3386 19 | s kedves tavaszi szellők lengedeztek. A természet felserkenése
3387 7 | Halasyval, azért a mindent lenyomó okért, hogy Halasy nem gazdag.
3388 8 | csak árnyék vóltam, mely leörülted elfolyt, s nem vált erőm
3389 2 | mintha Adolfot, Theodort, Leonhardot, Wilhelminét említenék? -
3390 12 | e' mind késő, ugymond; a lépés meg van téve! - Jól van,
3391 23 | magát. Szavának hangja, lépése, állása, minden, minden
3392 48 | induljak-é, vagy lefelé? Őgyelgő lépéseim suttogást indítottak a nézők
3393 48 | magamhoz térvén, meghatározott lépésekkel mentem Manci felé, megfogtam
3394 75 | hogy ő engemet ezzel az egy lépésével szerencsétlenné tesz: Nem
3395 7 | tanúja vóltam egy olyan lépésnek, mely két ember életét örökké
3396 2 | nevelkedésemre, kitől hivatalba lépésünk s házunk tekintetei tatám
3397 7 | ördögöknek öltözni, hogy minden lépésünket pokolbéli kínná tegyék? ~ ~
3398 17 | az nem félénkség; bízvást léphetek én néki szeme elibe; mert
3399 45 | ha szántóföldeidet iszap lepi meg, ha jószágodat az ellenség
3400 21 | megtiltottam, hogy házamba ne lépjenek. - - - - Ha láttad vólna,
3401 12 | szenyved: de ha pénz nélkül lépne is valamely famíliába, azt
3402 23 | akik az öregek seregébe lépnek által, az ifjak szerelmes
3403 24 | sohase kellene többet belé lépnem. Mindjárt amint béléptem
3404 90 | most világosságra látta lépni. Nem állhatott tovább; kéntelen
3405 33 | Te most olyan pályába lépsz, melynek becsület van célján;
3406 61 | terméseket, melyek most minden léptemben vérzenek! De nem, - nem
3407 23 | táncolnom. Reá állott, s alig léptünk bé a palotába, s már az
3408 38 | szempillantás egyszerre lerázta, s elhólt tompaságban ültem
3409 48 | Marosy! azt tartottam, hogy lerogyok. Egykor, midőn véle alólról
3410 81 | kiálta egy szózat! Én lerogytam, de megint felváncorogtam,
3411 69 | mikor azt gondoltam, hogy leroskadok. Én a határig jutottam: -
3412 39 | legiszonyúbb aggódás, hogy szívem leroskadt nagy kínjai alatt? s ennek
3413 67 | mosolyog a szerelem, mikor a leroskadtat feléleszteni akarja. Szólani
3414 48 | bóldogtalant, aki élete terhe alatt leroskadván, vashoz kapott, nem kárhoztatom. "
3415 42 | volna fel ellened, akik azon leskelődnek mindég, mit csíphessenek
3416 81 | meg. Az elcsüggedés úgy leskelődött utánam, mint az úton járó
3417 54 | alant, hogy a földi virág leszakasztasson, elfonnyadjon - akkor enyím
3418 90 | vóltak, s kéntelenek valánk leszállani, míg a mezőről megérkeznek.
3419 75 | mintegy elibe vetve - - - leszállott a mérőserpenyő. Nem, édes
3420 48 | Jusson eszedbe, monda midőn leszállottunk a szekérből, hogy örökösöm,
3421 45 | fejedelmeknek, vagy ha királlyá lészel is: - nincs semmid, szegény
3422 87 | dűlsz. Te nemsokára atya lészesz. - Ha fiú lesz az, Marosy,
3423 75 | leve Manci hiteszegett; így lesznek sokan mások. Legyünk igazságosok,
3424 38 | nem hagyják semmi jeleket léteknek? - nem látja-é ezt? s ha
3425 24 | maradványa ne maradna meg lételednek, mint ezeknek a rózsáknak.~ ~
3426 2 | kedvetlen novembernek köszönheti lételét, hol a szobába záró esős
3427 16 | Akárhogy kerüljem a véle lételt, egyszer csak mégis öszveakadunk,
3428 21 | leszek. Hogy idehaza nem létemben Szentpétery megelőzött,
3429 72 | őtet, hogy pihenjen meg. Letette válláról a terhet, s elégett
3430 54 | s gyötrésemet, poharát a Léthe vizéből megmeríti, s nékem
3431 68 | sírt, s nem szégyenlette letörleni könnyeit. Ez a szép leány
3432 72 | nyughatatlanul várja, s letörli könnyeit. Gyermekei mindég
3433 21 | keringeni kezdettek. Én letörlöttem könnyeimet, kiszaladtam,
3434 61 | csináltál egyebet annál, hogy letörted a kifakadt virágot, nem
3435 85 | közel álló sírkőre kellett leülnöm. De amikor a szekérről a
3436 38 | felébredése rettenetes. - Én egy levágott fa törzsökére ültem, Theréz
3437 40 | kiment vólt valahová, midőn Lévai a bátyám levelét négy postalóval
3438 15 | megrészegítette s nékem Marosy, - az ő leveléből kell olvasnom, mint vesztegeti
3439 32 | Júniusnak 25dikén~A te kedves leveleden igen nagy örömöm, igen-igen
3440 51 | Marosym! Klárihoz írt szíves leveledért, Ő nemsokára nálad lesz.
3441 27 | Írj néki minél elébb; a te leveleid deríthetik fel őtet abból
3442 42 | titkos betegség lehet; már leveleidből kezdettem azt gyanítani,
3443 20 | mint veszi el maga tőle leveleidet, mint hozza hozzám, hogy
3444 2 | Bácsmegyey szóll, mégpedig levelekben és barátjaihoz, kik oly
3445 12 | hívatott. Én, monda, ezeket a leveleket az úr barátjától, Bácsmegyeytől
3446 18 | parancsolja azt. Az a commája levelemnek, hogy úgy is eléggé szerencsétlen
3447 10 | kiadjam. - Manci már ötödik levelemre nem felel, s éppen most
3448 9 | vannak-é leveleim? Már a levélhordó kezében vannak; ezzel a
3449 20 | mint várja szívszakadva a levélhordót, mint veszi el maga tőle
3450 44 | az, amit most égetett, a levélnek töredéke. Én kitaláltam
3451 7 | consiliáriust könnyűnek állítottam levenni lábáról, csak szüléjeknél
3452 34 | édes Marosym! hogy egészen lever.~ ~
3453 90 | gyermeki szeretet egészen leverte Bácsmegyeyt. - Érzette nyomorúsága
3454 69 | virágú bimbók vannak így leverve! - be sok érni kezdő gyümölcs
3455 87 | Így magokat csalják meg, levetkezik az emberi szelídséget, hogy
3456 63 | A szoba közepén állott ő levett süveggel, öszvetett kézzel,
3457 2 | idegen szók miatt, sok íróink literátori eretnekséggel fognak vádolni.
3458 46 | vóltam magam előtt! sem a ló, sem az ura nem tudta sokszor,
3459 40 | hogy talám szeret, úgy lobbant fel előttem, mint valami
3460 58 | szíve erántam azzal a tűzzel lobog, amellyel az enyím eránta,
3461 19 | azt a tüzet, amely ott ég, lobogó lánggá gerjesztette. Nem
3462 30 | sem hall egyebet evedzőm loccsanásinál, mely egy csapással ezer
3463 9 | gyakran szemeiden keresztül lövődtek fel, ha azt az édes hangot
3464 29 | vacsora felett a gyertyák közt lopva rám süt, s epedő nevetése
3465 46 | s mikor így a tajtékos lóról néki egy jó reggelt kiáltottam
3466 32 | mengyek. - - - A gróf a maga lovait adta alám, s igen jókor
3467 40 | egész város eltűnt, s a lovak egy dombról lefelé szaladtak.~ ~
3468 90 | tájban Dorogra értünk, s új lovakat hagytunk fogatni. A postalovak
3469 46 | bosszankodtam, hogy a Várdombon lovam nyargalva nem mehetett!
3470 90 | midőn a ház előtt, egy posta lovas kocsi állott meg: Én az
3471 46 | ennek előtte napfelkőltekor lovat nyergeltettem, s általmentem
3472 23 | megszokott tekintetem a Lozsiba repül fel, ott találja Mancit,
3473 23 | jut eszembe, ahol véle a Lozsiban ültem, s keze kezemben nyúgodott,
3474 21 | kívánhatni-é azt egy olyan lyántól, aki valamerre tekint, mindenfelé
3475 6 | bátyám tizenhárom esztendős lyánya facsart ki egy-két víg elmosolyodást,
3476 12 | bár rövidségére légyen is lyányának. - Ezzel búcsúztam, s bosszankodva
3477 75 | buktatod meg.~Ha a szegény lyányban valamely belső érzés támad
3478 2 | mellett is, mint a Kauffmann lyánykái a Bubens ördögűzői mellett. -~
3479 5 | dolognak; - szegény! eljött a lyánykájától, s mindég a' van az eszében,
3480 21 | kevéssel azelőtt kárhoztatott lyánykának indúlatos mentegetőjévé
3481 67 | véletlen tekintetem egy lyánykára esett, aki szalmaszín tafotában,
3482 7 | bóldogtalanságát illeti, a lyánynak is vólna szóllója, az nem
3483 7 | szerencsétlenségre taszított lyányodnak, kegyetlen kőszívű atya!
3484 26 | már nem akarhatok, egész machinává lettem, akit akárki is felvonhat,
3485 48 | öntöttek, mint fogott a sok madár a szőlő kerítéseken, s a
3486 13 | vólna magát a bánatnak, magába fojtogatta vólna gyötrelmét,
3487 8 | vagyunk teremtve? nem érzed-é magadban, hogy érted azt senki sem
3488 21 | angyal, s eltolt magától, ha magadért nem kémélted életedet, legalább
3489 49 | Vedd őt minél hamarább magadhoz. Most mindég körülöttem
3490 3 | ragadott úgy el, hogy róllad, magamról, a világról egyszerre elfelejtkeztem; -
3491 21 | tudta, hol áll, egészen magánkívül vólt, s talám eldűlt vólna,
3492 47 | óhajtott estvéli csendes magánosság! de ah egy csepp enyhülés
3493 40 | egy lyányt hagytál el, aki magánosságában kevély gyönyörűséggel fog
3494 9 | elhagysz, mely mint egy magas hegy állott szemem előtt,
3495 23 | temperamentum hidegsége szül, magatokkal való küszködés munkájának,
3496 21 | megmagyarázta vólna előttem magaviseletét; de el akartam tőle titkolni
3497 87 | semmijek, amit elvihessenek magokkal, - nincs meleg szívek.~ ~
3498 49 | nevezzem - azt a lyányok magokviselését, amely nékik menyasszonyi
3499 71 | boldogságunk taposóját mindég önnön magunkban?~ ~
3500 39 | s megemésztő gyötrelem magvát hintenem? s mindezt mivel? -
3501 2 | szállítottam, s személyeimnek, magyar hangzású neveket adok. Én
3502 2 | kevés olvasóim értik azokat magyarázat nélkül: de kedvekért a munka
3503 90 | elváltunk. Erzsi meg nem tudta magyarázni szüléinek bélépését. Szép
3504 90 | hirtelen eljövetelemet balra ne magyarázzák, egy kártyára ezt írtam:
3505 2 | légyen az eredetiben, mint a magyarban, ezzel a példátlan különbséggel?~
3506 2 | JELENTÉS~Ez a magyarrá tett román egy falun töltött
3507 1 | esztendeje már, hogy Mármontel magyarul szóll; - s van-é azólta
3508 21 | hozzá, s a sok kipomádézott majmok jó szagú atmosphaerát terjesztettek
3509 68 | BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ~Posony, Majus 11dikén~Miként lehet azt
3510 69 | BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ~Posony, Majusnak 13dikán~Sokáig gondolkoztam
3511 75 | áldozhatnák így fel gyermekeket makacs gondolkozásoknak. Így nem
3512 68 | én, mit nyerhettem vólna Manciban, de - nem lett enyim! Kibeszélhetetlen
3513 64 | erősen hitted, hogy kedves Mancid karjai közt boldog órákat
3514 12 | kedvetlen újság hallásához; az Mancidat illeti. - Tegnap magához
3515 90 | örömmel tőlt meg, - de mikor a Manciéből könnyeket látott folyni,
3516 81 | te ezt? - Meghidegedett Mancimra vetettem magamat. - Még
3517 74 | erántam hajlandósága, s még Mancin kívül nem találtam szeretetre
3518 63 | semmit sem hoztunk elő, ami Mancira, vagy elmenetelemre emlékeztetett
3519 13 | is néki, elállott vólna Mancitől minden pénz nélkül, erántam
3520 48 | Endrédy mellett fogtam széket, Mancitól alkalmas messzeségre. Feltettem
3521 53 | az ő állhatatlanságának maradékát mint hordozom, elijedne
3522 24 | Elfogyott minden erőm; nem maradhattam tovább a bálban. Meghajtottam
3523 20 | olyan igen kért, hogy el ne maradjak. Jó! - aki kedvesét vesztette
3524 54 | életed végére, - és így maradjon rajtatok áldás és bőv isteni
3525 9 | tettetnem magam, mintha örömest maradnék. Mikor szívem csaknem meghasad
3526 2 | fordításom örökösen írásban fog maradni; nem mintha érettebb koromban
3527 48 | most már megint egyedül maradván, megszokott szemmel nézhettem
3528 24 | el úgy a szél; hogy semmi maradványa ne maradna meg lételednek,
3529 59 | Jó, hogy azt betegségem maradványának tarthatják.~Hála Istennek,
|