1-betel | betui-eletu | eleve-esmer | esne-gyoke | gyong-itele | itelj-kivan | kiver-marad | marca-nemle | nemze-pohar | poklo-szeme | szemi-torol | torte-vonta | vot-zurza
bold = Main text
Part grey = Comment text
4532 39 | tudásában mennyei boldogság s a pokloknak minden kínja van elrejtve.
4533 19 | annyi gyötrelmet! - egész pokol ez a gondolat! - Tegnap
4534 7 | hogy minden lépésünket pokolbéli kínná tegyék? ~ ~
4535 48 | tészi; s az életet benne pokolkínlódássá változtatja; - ez vólt,
4536 48 | előttünk még menny vólt, pokollá tészi; s az életet benne
4537 78 | vigasztalhatatlanok a következő Haza polgárit ölik meg. - Érezze Nagyságod
4538 76 | elmélkedni, arra tanít, hogy a pompás paloták helyett földkalibákba
4539 48 | jött felém! s minekutána a pompásan felkölt napnak első súgári
4540 49 | jönnek elő, melyek abba a pontba ütődnek öszve, melybe esni
4541 69 | közé dűl el, s ideje előtt porrá sorvad? Kiaszott minden
4542 5 | fityogok: - de ha a Manci portraitja véletlenül szemem elibe
4543 73 | vagy a Van Dyck s Rembrandt portraitjai előtt, mint valamely falusi
4544 23 | szakasztanom levelemet. A Manci portraitjára vetett tekintetem bézárja
4545 90 | lovakat hagytunk fogatni. A postalovak kinn vóltak, s kéntelenek
4546 40 | Lévai a bátyám levelét négy postalóval Kassáról kiküldötte, melyeken
4547 90 | s alá a szobában. Csak a postamester két gyermekei nevettették
4548 11 | levelemet, midőn a második postán egy csomó levelet kaptam.
4549 9 | még két órakor küldöttem a postára megtudni, ha vannak-é leveleim?
4550 14 | kínjait. Marosy és Endrédy, ti pótoljátok azt mind ki nékem, amit
4551 7 | haszonért s gyalázatos bolond praejudiciumokért megöldökölje? Emlékezel,
4552 48 | A chorál előtt egy szép praeludiumot vert; elejentén olyan lassan,
4553 21 | Surányi míg az én mentegető predikációmnak vége lett, hallgatott; azután
4554 41 | alkotványának szépsége felől sokáig prédikálgattatok, egy-két szempillantásig
4555 21 | felháborodott indulataimban, próbát tettem, ha kiszabadulhatok-é? -
4556 49 | szempillantást adott, ó Marosy, nékem próbáúl az Isten; s megbuktam. Elragadtatva
4557 89 | a játékhoz, s nevette a processiót. Semmit sem útálok jobban,
4558 57 | helyét érdemetlen szálló profanálja. De leginkább mégis azt
4559 74 | 25dikén~A te tanácsod, s projectumod jó. - Tisztelem azt, mert
4560 43 | kezét. Reszketve állottam a pulthoz, s minthogy Manci, mikor
4561 43 | mikor éppen a nótámat a pultra akartam tenni, előttem elment,
4562 48 | rávett, hogy egy-két pohár puncsot igyam, mely nékem új erőt
4563 69 | legkevesebb érzést, legkevesebb qualificátiót kaptak. Mi az oka, hogy
4564 24 | olyan kevélyen hordtam, s ráakadtam igen könnyen. Ó, milyen
4565 7 | s együgyűségből mindenre ráálla, csakhogy atyja átkát elkerülhesse.
4566 46 | vele ma reggel kilovagolni? Ráállottam. Ő nem törte azon magát,
4567 24 | együtt bálba, s én mint rabja utána rózsaláncokkal mentem.
4568 25 | Májusnak 13dikán ~Bezzeg - ha a rablánc széjjeltépése a dolgot helyrehozhatná,
4569 24 | bosszankodássá vált. Kikerestem rabláncomat, melyet egykor olyan gyönyörködve,
4570 25 | nyögnék - de a szerelem olyan rabláncot tett énrám, melyet csak
4571 78 | tartoztam, legbecsesebb kincsét rablottam el; nyugodalmát reménységgel
4572 45 | ha jószágodat az ellenség rabolja el, még gazdag lehetsz,
4573 90 | az életben el vagy tőlem rabolva; de Manci, még egy, még
4574 24 | borzadtam meg, mikor ruhájáról ráesmértem, hogy az álorca alatt Manci
4575 69 | jövendőbéli urokkal, akinek raffinirozására annyi pénzt vesztegettek,
4576 74 | gyakorta csekélység is haragra ragad. Az igaz, hogy mihelyt az
4577 8 | Halál? Manci! Halál? - nem ragad-é ez ki bennünket az emberi
4578 19 | keljek fel, szaladjak hozzá, ragadjam ki karjai közül, s szorítsam
4579 8 | szaladtam, ki akartalak ragadni karjai közül; de, ah! én
4580 3 | s angyal tekinteted mint ragadott úgy el, hogy róllad, magamról,
4581 63 | angyalokat is tiszteletre ragadta, bézárta számat. A szoba
4582 47 | mintha most tisztábban ragyogtak vólna a csillagok, nem olyan
4583 90 | menjünk. Mégegyszer tekintett rájok, s egy olyan expressióval,
4584 4 | Isten óltalmazó szeme legyen rajtad!~ ~
4585 54 | végére, - és így maradjon rajtatok áldás és bőv isteni kegyelem!~ ~
4586 48 | Elbeszéllettük, mi történt rajtunk, s jutalmul az ő és a barátnéja
4587 57 | mégpedig nemsokára egy rakás kis angyalok közt látni, -
4588 21 | melyet gerjedezési ellen raksz, s még nagyobb erővel zúdúl
4589 75 | akihez őtet meggyőzhetetlen rándítás vonta, aki szívének fele
4590 48 | ajtaja felé, melyet egyszerre rántottak két részre. - Marosy! Miért
4591 75 | aki szívének fele vólt. Rátalált erre, kimondhatatlanúl szerette
4592 90 | Szentpétery elijedt hangjától, rátekintett, s látta a nagy változást;
4593 54 | öszvekelésedhez! szent nékem ez a nap, rátok és magamra nézve. Ma éjjel,
4594 85 | sírhoz vitték, a kötelet rávetették, koporsója szemem elől lassan-lassan
4595 48 | állapotban vóltam; akkor Endrédy rávett, hogy egy-két pohár puncsot
4596 88 | javallja ezt a szándékot; s már rávettek, hogy szavokat fogadom.~ ~
4597 9 | minden érdemem felett tekint reám, de - mit tesz nékem az
4598 48 | s darabról darabra mint recenseálták minden részét öltözetemnek.
4599 2 | szerelemmel ellenkező anyák, sem a recensorok nem fogják kisebbíthetni:
4600 43 | terjedt el a palotában a recitativ alatt, kivált mikor én a
4601 43 | helybenhagyást nyertem. A recitatív végén a legdühösebb bosszankodásból
4602 47 | mindenike teli szerelemmel, mint régenten. - A tiéd szegény Bácsmegyey! -
4603 38 | habokra. Gyermekségem víg reggele terjedt el előttem, láttam
4604 68 | városban, s egy bizonyos ifjat régólta szeret. S mi az oka, kérdém,
4605 56 | papirosat adott teli diaetalis regulákkal, s azt mondta, hogyha azok
4606 21 | mindentől elhagyva, kis rejtekembe rekesztve hol körültein
4607 21 | elhagyva, kis rejtekembe rekesztve hol körültein minden néma,
4608 73 | Szerelme, vagy a Van Dyck s Rembrandt portraitjai előtt, mint
4609 2 | lássék is ez az előre való remegés; mégis tudom, hogy az itt
4610 2 | tudományoknak minden nemében remek munkákat mutathatnak, nem
4611 2 | görög, az emberiség legfőbb remekje, a barbarusokra tekintett:
4612 38 | gyümölcseimnek minden ragyogó reményét egy szempillantás egyszerre
4613 39 | csemetéjit a nyúgodalom reménylésének!~ ~
4614 48 | jutalom érte? micsoda jutalmat reménylhetek szenyvedésimért? Minden
4615 12 | elereszteni; Bácsmegyey még csak reményli successióját a bátyja után;
4616 33 | tökéletesen megfelelsz annak a reménynek, amelyet felőled vetett; -
4617 74 | egyebet annál a bizonytalan reménynél, hogy talám idővel eránta
4618 27 | kívánságaimnak, s minden reménységeimnek! - ő engem annyira szeretett! -
4619 7 | mikor látom, hogy olyan reménységeket táplálnak az emberek, melyet
4620 78 | rablottam el; nyugodalmát reménységgel teljes leányának. Az Istenért
4621 90 | Octobr. 8dikán~Oda minden reménységünk! Egy váratlan történet egészen
4622 90 | tisztelt Úr, hozza el Erzsit, a rendelések meg vannak téve, s az én
4623 48 | Szentpétery is megtette a rendeléseket, hogy szekere álljon elő.
4624 7 | öszvekelések hólnaputánra rendeltetett; s csak azon kért, hogyha
4625 31 | csókolgatja gyermekeiket, micsoda rendességgel adja nékik kevésből álló
4626 2 | van a dolog az alacsonyabb rendű írásokkal, s nevezetesen
4627 46 | nyargaltam végig Pesten! mint rengett a híd alattam! s mint bosszankodtam,
4628 47 | másszor a Manci ablaka körül repdestek, mintha érzették vólna,
4629 75 | esmérje, hanem állhatatlan repdezéséről vagy baromi ösztönéről.
4630 27 | a legmeredekebb kőszirt repedéseket is, s mikor osztán kifáradva
4631 48 | az alattam való kősziklák repedési közűl s szárnyra kelvén,
4632 47 | hintett nékik, de most - óh ne repüljetek ablakához; szárnyatok csattogása
4633 48 | milyen kedves siklással repült keresztül a táncosok között.
4634 82 | megérlelésemre? - Éjjel-nappal repűlök hozzá, s - bár nála találhatnálak
4635 24 | szeretett vólna! Egy egészen resignált kívánság az ő birtoka után!
4636 90 | mindenét; egyéb aránt pedig resignálva van egészen, s csendesen
4637 78 | egészen elkészülve - egész resignatióval várom kimenetelét. Esmerem
4638 30 | hogy egészen megnyugtatott resignátióval nézhetek le erre az életre,
4639 2 | kevesebb reménység lehet; s rész szerint azért is, mert üres
4640 2 | hanem hogy azoknak egy része, akiknek ez a román valaha
4641 48 | Feltettem magamban, hogy részegségig iszom, de Endrédy észrevette
4642 22 | tekintettel, amely belső részeimen is keresztülhatott, nékem
4643 23 | amelyek életeknek legszebb részekben nékik legfőbb bóldogságok
4644 78 | aki a sírhoz közelget, részemen van. Theréz! halld meg,
4645 47 | Borzadás járja keresztül minden részemet, valamikor óraütést hallok,
4646 75 | szívem teli van. Ifjaink nagy részént magok okai ennek. Menj valamely
4647 33 | hogy a főispány a vármegye részéről téged küld Bécsbe. Ezen
4648 48 | mint recenseálták minden részét öltözetemnek. Szerencsémre
4649 23 | alacsonyság az anyja; úgy én is részetekre állok, s szánni foglak.
4650 59 | én ott viselni magamat! Reszketek. Jó, hogy azt betegségem
4651 90 | vólna. - Ő érzette hideg reszketését, s sikóltott. Szentpétery
4652 7 | nem tudja, mit szóljon, reszketnek minden tetemei. - Halasy
4653 19 | szempillantáson, amelytől előre reszkettem. Mit nem szenyvedtem csak
4654 48 | egyszerre rántottak két részre. - Marosy! Miért nem nyelt
4655 21 | szavával, az azokon való részvétel, ami az úron történik, az
4656 23 | azt a szívet, amely egész részvétellel nyílt vólt meg erántad.~ ~
4657 78 | sohasem vólt kétségesebb. Rettegés nélkűl, sőt egészen elkészülve -
4658 53 | ki a szőlők felé, de oly rettegések közt, hogy ezt le nem írhatom.
4659 67 | előzött meg, hogy minden rettegésem elenyészett. Ó Marosy! milyen
4660 40 | barátságot, s az elszakadás rettegését láttam, - mit csinál? -
4661 47 | Így számlál elcsüggedt bús rettegéssel minden szempillantást a
4662 56 | szóllana hozzá: mosolyogsz? - Rettegj! ez a virág annak vérével
4663 22 | szívemet öszveszorítja, s én rettegő tekintettel, s jövendölő
4664 38 | fergeteg engemet bússá, rettegővé tett; ebből láthadd, mennyit
4665 48 | Nem mondhatsz semmit, ami rettenetesebb vólna annál, amit érzek.
4666 48 | Teremtésben és ha valami rettenetesebbet mondhatsz, mondjad, kérlek
4667 40 | kopogását. Az elszakadás rettentése elfoglalt egészen. Nem bírtam
4668 48 | végre keresztül estem ezen a rettentő ceremónián. Éppen szép könnyeit
4669 51 | hozzád, mert az ő és a bátyám rimánykodásit elúnván még mindég a doctorok
4670 75 | hízelkedő kérések, fenyegető rimánykodások, ígéretek, melyek eleven
4671 75 | tökéletesen esmérjük. Mentől ritkábban esik ez meg, annál inkább
4672 40 | fogom őtet elhagyhatni. Rövideden akartam búcsúzni, s már
4673 21 | Ha a szerelem nagysádat rövidlátásúvá nem tenné, mondanám, egy
4674 12 | az úr szavát állja, bár rövidségére légyen is lyányának. - Ezzel
4675 90 | sokszor kívántam nyakába rohanni, midőn ezeknek mennyei szelídséggel
4676 24 | az ajtón, annyi sok holmi rohant lelkemre, hogy nehezen tudtam
4677 21 | örömökkel, és kínfokkal úgy rohantak rám, mint valamely gyilkos -
4678 67 | Minthogy itt Endrédynek rokoni vannak, ma egész nap itt
4679 68 | aki Csallóközből bizonyos rokonit várta bé, egy nappal tovább
4680 8 | nézz rá, - s emlékezz meg rólam, hogy téged olyan híven,
4681 21 | elment egészen elfelejtkezett rólunk. - Marosy! mit nem szenyvedtem,
4682 2 | írásokkal, s nevezetesen az én románommal. Ebben nem a történetet-költő,
4683 2 | megtartása kedves negligéet ád románomnak, s szinté elhiteti az olvasót,
4684 26 | érkezett, meghallotta micsoda románt élek, felhajhásztatott,
4685 42 | vólna végén, ha némely mások romlásával bóldogulni akarók gonoszsága
4686 56 | fordúlnak el tőlem. Ti meg nem romlott mennyei lelkek, érzitek
4687 69 | megcsábúlt természet maga roncsolta meg magát. Be sok teljes
4688 18 | sok egyengetéssel el nem rontják. De ha erőltetni akarod,
4689 69 | a kényeztető kezek által rontva egészen. Csak nézd el ifjainkat,
4690 49 | kellemetességeiből rám hatott. Le akartam roskadni nagy terhem alatt: akkor
4691 49 | akkor minden erő előállott a roskadó természet élesztgetésére,
4692 5 | Soprony, 24. jan.~Ne vedd rossz néven, édes Marosym! hogy
4693 56 | éjtszakámat, s ma sokkal rosszabbul vagyok. Olyan vagyok, mint
4694 7 | egészséges test! s milyen sok rosszat a beteges! Gyermekeitek,
4695 2 | és nem találván egészen rossznak, ámbár tömött hivatali munkáim
4696 67 | ült, egy fonnyadni kezdő rózsa vólt; felvettem azt, mert
4697 24 | lételednek, mint ezeknek a rózsáknak.~ ~
4698 24 | bálba, s én mint rabja utána rózsaláncokkal mentem. Így játszik a szerelem;
4699 56 | a még csak fakadni kezdő rózsának, nem tépte azt el a hiteszegett
4700 67 | Mutattam néki az elveszett rózsát, az égre intettem véle,
4701 48 | illetődést csinál nálam a ruha: de most szokatlanul leltem
4702 23 | magára; én pedig matróz ruhába öltöztem; s mi ketten együtt
4703 8 | reá, én egy hosszú fejér ruhában vóltam, s messze állottam
4704 24 | mint borzadtam meg, mikor ruhájáról ráesmértem, hogy az álorca
4705 5 | az a gyermek, akinek új ruháját elzárta az anyja, s aki
4706 6 | gyakran csak ostoba gazdag ruhájok miatt nem akarnak nyilván
4707 48 | gondolat jutott eszébe, hogy ruhámat dícsérje. Az ura nagyon
4708 48 | egy gazdagon kitűzött új ruhát tétetett. Egyébkor kevés
4709 74 | szerelemre méltó személyre. Rút fergeteg hozta ideje előtt
4710 2 | azért mondom ezt, mintha sajnállanám rajta tett munkámat, hanem
4711 48 | gyűltek, s engem minden sajnált, aki látott, azt Endrédy
4712 2 | minekutána az egyszer Landerernek sajtói alól kiszállott, és az országot
4713 90 | felébredés nékem visszaád! - Sándor, a Manci idősebb fia, aki
4714 41 | oda vezetnétek, hol a sok sánták, bénák, ormós hátúak, együvé-gyülekezve
4715 83 | mint én az ő elfogyott sápadt képén. Nem lehet kibeszélni,
4716 81 | tolakodva jött bé az ajtón, - sápadtan, tépett hajjal, fekete gyászöltözetben
4717 9 | ablaktól mindaddig, míg a sárga kaputrokkot meg nem láttam.
4718 52 | mint fonnyasztott, mint sárgított meg, s nem bírván magával
4719 90 | Annyira ki vólt forgatva sarkából, hogy fel nem tudott kelni.
4720 2 | az Epopea és a Melpomene sarus játéka, az egészen el nem
4721 89 | tisztelet ceremoniái felett satyrizál. Nem akartam hallgatni ezt
4722 90 | írhatok tovább. Szentebb ez a scena, ez az érzés, mintsem, hogy
4723 82 | BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ~Schaffhausen, August. 21dikén~Isten!
4724 81 | mint a mardosó ír a véres sebben. Új lárma vert fel ölelésünkből.
4725 62 | bánatodat neveli, s méreg a sebedre. Elvetnéd-é a Klári képét?
4726 29 | ő társasága valóságos ír sebeimre. - Ha a hold néha a vacsora
4727 22 | valóságos enyhítő csepp vólt égő sebemben. De ez a sorsa a szegény
4728 19 | édesen csepegett mérges sebemre. Hirtelen a Manci szavát
4729 67 | előrántotta keszkenőjét, s sebes lépéssel szaladt a szomszéd
4730 48 | s minthogy elkésődtünk, sebesen hajtatott.~~Nem tulajdon
4731 75 | Szentpétery Budára jön. Egy Secretáriusnévá, - asszonnyá, - egy szeretetreméltó
4732 83 | járúl hozzá. Amit emberi segedelemtől kívánni lehet, azt mind
4733 2 | mutathatnak, nem szégyenlik segedelmül vonni az idegen szókat:
4734 31 | vannak, valamivel fel akarok segíteni. - Síró szemmel köszönte
4735 49 | egyszer-kétszer magam is segítettem magamon, ellent-állhatok
4736 19 | elólthassam, mellyel magamon segíthessek, nem semmi egyéb módot,
4737 48 | hogy rajtam Endrédy nem segíthet; de tekintete s megszólítása
4738 15 | van még egy barátom; az segíthetne rajtam; az bóldoggá tehetne! -
4739 55 | doctor uraimék - úgysem segíthetnek rajtam.~ ~
4740 89 | leírattam. Be boldog volnék, ha segíthetnék rajta!~ ~ERZSUS JÁSZAIHOZ~
4741 48 | gyalázatjára kell megvallanom, hogy segítség nélkül mentek vólna el ismét,
4742 18 | s ő minden kitelhetőkben segítségemre lesz. Milyen forrón szeret
4743 72 | inasomnak parancsoltam, hogy segítsen hátára tenni csomóját. Bicegve
4744 10 | házokban valami készületet sejdít. Marosy! mi lesz ebből? -
4745 90 | magán kívűl vólt. Homályos sejdítését, hogy Bácsmegyey a feleségével
4746 41 | eltitkolhatni magokat, ha selyembe, aranyba öltöztetik is; -
4747 1 | Bóldog, aki Bárótzyval - a selypítő - franciává vált Bárótzyval -
4748 45 | királlyá lészel is: - nincs semmid, szegény vagy! szegényebb
4749 87 | jutnak, hogy szegények. Nincs semmijek, amit elvihessenek magokkal, -
4750 48 | kincsével, boldogságával, semminek állítottam. Nem álom vólt-é
4751 40 | így szólla: Nékem ugyan semmire sincs szükségem, hogy az
4752 7 | mikor ezt meghallottam; mert semmise tud olyan hirtelen tűzbe
4753 9 | állott szemem előtt, egy semmivé tűnik el, s élő szerelmed
4754 68 | a ház gazdája, hogy egy senator leánya, akinek sok gyermeke,
4755 75 | ifjú characterében; még senkiért sem érzette azt, amit érette.
4756 10 | mi lesz ebből? - én őtet senkinek sem engedem. Úgy térek vissza
4757 69 | Álmodozást nem írígylek senkitől; de erősebb ínszövevényeit
4758 81 | felköltem, mintha az Isten sententiázott vólna meg. Az elcsüggedés
4759 61 | reménylettem, a legkeserűbb poharat seprőstül hajtsam fel; - hogy onnan,
4760 75 | tolakodik hozzá az ifjak serege. Közöttök csak egy van,
4761 23 | mindazok, akik az öregek seregébe lépnek által, az ifjak szerelmes
4762 67 | itt mulattunk. Estvefelé a Sétálóba mentem, s ott a sok esméretlen
4763 86 | vólna terhét. Ha a kertben sétálok fel s alá, vagy ha a közel
4764 23 | állottam, nem ültem, nem sétáltam, vagy nem táncoltam vólna.
4765 21 | azután, mikor fel s alá sétálván, véletlenül egyik előtt
4766 40 | előttem, mint valami láng a setétben, s megint eltűnt. De mindég
4767 38 | rettenetes estve vólt. Amint setétedni kezdett, nagy szélvész támadt,
4768 21 | körülöttem éjféli csendes setétség van. Még ezelőtt csak kevéssel
4769 2 | ítélletin.~Készen hever kezemnél Siegwart is (kit én Szegvárinak neveztem)
4770 2 | koromban a szerelemre olvasztó Siegwartot kiadni szégyenleném, mert
4771 16 | Curiae azt parancsolja, hogy siessek hazafelé; hólnap tehát indulok,
4772 78 | Hazámat is, s Olaszország felé sietek, mert életem sohasem vólt
4773 90 | ezt írtam: Engedjetek meg sietésemnek. Nékem menni kell. A mai
4774 48 | ment, én pedig a bátyámmal. Sietnünk kellett, mert soká múlattunk,
4775 7 | által, hogy a viceispánytól siető parancsolati érkeztek. Láttad
4776 90 | vettem köszöngetésének, s siettettem az elmenést.~Azonban Jászait
4777 38 | lekésért. A szokott sétáló sikátoron sétáltunk lefelé a tó partjára.
4778 67 | figyelmetessé tett. Egy keskeny sikátorra tértem, mert azon nem vólt
4779 1 | azok, s talám nem hullottak sikertelenül. - Ímé a példa, Bárótzy
4780 43 | instrumentumok is megszólaltak, siketítő tapsolás támadt, s minden
4781 48 | könnyűséggel, milyen kedves siklással repült keresztül a táncosok
4782 84 | kezdek írni, hát egyszerre sikóltást hallok, felugrom, hozzá
4783 70 | ezen örülök, s örömemben sikóltozva felébredek, s akkor látom,
4784 31 | lakosokat, micsoda nyájassággal simogatja s csókolgatja gyermekeiket,
4785 43 | únni kezdtem, mert mentől simplább a compositio, annál erősebben
4786 43 | énekelt. Varhallnak egy sinfoniáját hagyták utóljára. Ó Marosy,
4787 38 | látja-é ezt? s ha látja, nem sír-é? - Az Istenért, mit mond
4788 7 | ő szegény a kétségbeesés siralmas hangjával ejtette azt ki, -
4789 56 | ereiben, hogy szemében, sírásában ne láthassam inségemet.
4790 52 | gondolatimat el ne árúljam, s sírását az enyim által jóvá ne hagyjam.~ ~
4791 81 | apró virágjait. Elborzadtam sírásától, s sírva vetettem magamat
4792 21 | pihennem magamat, szemem fája sírásban. - - - Manci megértette
4793 81 | szállott helyébe, mely a sírásra fakadt bánatnál keservesebb. -
4794 84 | meghólt szentünknek indúlatos sírásunkkal!~ ~
4795 32 | Szüléim, ti, akiket mi nem sirathatunk meg eléggé, ó be igaz az,
4796 29 | szenyvedéseimnek, s gyakorta siratja nyomorúságomat. Ez gyakran
4797 61 | háládatos gyermekektől sirattatva, s hazafi-társaim által
4798 87 | csendes álmot alszom a sírban. Akkor édes Marosym, akkor
4799 79 | emlékezéssel járhassak azoknak sírhalmain, akik szabadságokért örömmel
4800 19 | szánj meg, adj könnyet, hogy sírhassak, - s erőt, elviselhessem! ~ ~
4801 35 | belső érzést az ő kebelébe sírhatnám ki, - ha ilyenkor a Manci
4802 37 | ennyit találtam, akik előtt sírhatok, holott sok jó lélek kéntelen
4803 46 | látom, s karjai közt nem sírhatom ki szíves bocsánatomat! -
4804 42 | mit olvasnod, s lesz min sírj. Elfelejtettem néked valamit
4805 14 | elbeszélhessem, kinek karjai közt sírjam ki bánatomat - mert itt
4806 85 | Felkőltem, áldást könyörögtem sírjára ennek a kegyesnek, s tovább
4807 40 | fel, - mindenike találja sírját, - mert te a tiéddel szentelted
4808 78 | Magam választottam-é azt? Ne sírjon Nagysád! - meg találnám
4809 85 | szívem, s egy közel álló sírkőre kellett leülnöm. De amikor
4810 84 | tekintek, s mikor látom, mint sírnak magokban, egészen megkönnyebbülök.
4811 3 | szemeimből, s vígasztatás nélkül sírok. - Ó Manci, már egynehány
4812 56 | nincs messze. - Nyílik az én sírom. Az anyaföld megnyitja kebelét,
4813 90 | kötelességeit. Az öregek mindketten sírtak. Nagy summát ajánlottak
4814 48 | lepett meg, velem annyiszor sírtál, itt írok meg néked mindent
4815 78 | vólna emlékezetünket, akik sírunkra virágot hintettek vólna.
4816 48 | Elképzelheted, hogy abban a situatióban, amelyben vóltam, mint érdeklett
4817 90 | ugyanabban a gondolkodó situátióban ül Manci is. Nem felele
4818 63 | magam is. A legérdeklőbb situátióm az öreg Surányitól való
4819 24 | fogaimat; - Kivel? kérdé; - a Sklávommal! - Manci! már e' sok! mondám. -
4820 21 | hogy kérésének engedtem, ha sógora nem leszek is. Én oka nem
4821 38 | Isten tudja, hogy az! - Egy sohajtás szaladt ki mellyén, nem
4822 47 | érzése által, nem értette sóhajtásaimat, melyek egy panaszolkodó
4823 85 | feljajdulása, s szánakozó sohajtások a legcifrább halotti orátióknál
4824 55 | ürességet, azt az utánok való sóhajtozást! Én is megyek akármint tartoztatnak
4825 20 | a fortépiánót, s utánad sohajtozik, - eltávozott kedvese után!
4826 8 | elhagynál Manci! - magánosan sóhajtoznám utánad, elfonnyadnék, s
4827 47 | füledbe az elhagyott, kesergő, sohajtozó szerelem expressiójit, hogy
4828 81 | monda könnyezve s mélyen sohajtva egy fiatal leány. Kegyetlen,
4829 45 | MAROSYHOZ~Buda, Augustusnak 1-sőjén~Sohasem szenyvedek többet,
4830 58 | Azalatt, míg betegen feküdtem, sokak minden nap méltóztattak
4831 67 | azon nem vólt olyan tömött sokaság. Annyi lyány ment el mellettem,
4832 76 | az Augartenben a tolongó sokaságban körültekintem magam, s öltözetekben,
4833 18 | lyánykát, aki távol minden sokaságtól, magában nő fel, - micsoda
4834 53 | elijedne tőlem; s mégis sokért nem akarnám, hogy csak miattam
4835 47 | most itt vagy, s nékem, s soknak másnak tám könnyebbülést
4836 89 | vont ki mellyéről, melyet a sokszori elázás miatt már alig lehet
4837 47 | kihólt érzését?~A csendes soló után harsogva zúdúlt meg
4838 47 | panaszolkodó Flautraver solóját accompagnírozták; nem hallotta
4839 27 | elolvasztják szívemet. Kesergő Sonnetjeivel kalandozom bé a mezőket
4840 42 | míg én az elmúlt télben Sopronyban mulattam, Szentpétery secretáriussá
4841 27 | tetején, s túl rajta meredek sor-hegy nyúlik Gömör felé. Nem lehet
4842 48 | indúlatimnak gyötrési alatt mázgolt soraim fessék le néked, mit szenyvedtem.
4843 1 | Bóldog gyönyörködéssel írom e soraimat; mert azt hirdetik, hogy
4844 48 | mindenikünkre ki van öntve, az a sors, az a végezés, amely mindenikünkkel
4845 4 | elviszen. - Minden az emberek sorsát mutatja, Manci! - Isten
4846 61 | tehát édes Marosym az én sorsom, hogy ott, ahol az élet
4847 75 | Nem őtet vádolom én, hanem sorsomat. Nem tudta ő azt, hogy ő
4848 69 | el, s ideje előtt porrá sorvad? Kiaszott minden erő belőle;
4849 23 | gyötrelmemet. Az ángyom spanyol Donna figurát vett magára;
4850 33 | Miskolcról, s ímé Kassáról egy staféta egy csomó levelet hoz. A
4851 82 | Isten! oda vagyok! - Egy stafétát kaptam, hogy a bátyám veszedelmesen
4852 27 | barlangok vannak, hol a stalactites szörnyű figurákra csepeg.
4853 81 | BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ~Straubingen, August. 13dikán~Az én könnyeim
4854 48 | állottam ki. Manci az utolsó strópha alatt sírni kezdett. Könnyei
4855 40 | édes hanggal. Az utolsó stróphában: Mélyen érzem szívemben
4856 2 | éltem vólna a Heróval s Successióval; mind azért, mert azt a
4857 7 | emberiségeket! Ímhol most sül ki, hogy Veszprémy meg Veszprémyné
4858 9 | hogy mégsem vagyok nálad, sületlen s nyomorult locsogást kell
4859 15 | olvastam. Hogy a román jól süljön el, rá kellene állanom.
4860 21 | vendégei vannak, mindenütt sürög-forog, kevés idő múlva megint
4861 86 | lakosok szíves bátorsággal süveget vesznek, s a kicsinyeket
4862 63 | bíztatna, - ekkor levonta süvegét, s fejér hajához nyúlt, -
4863 63 | közepén állott ő levett süveggel, öszvetett kézzel, s égre
4864 74 | állapotomon indult szánakodásod sugallotta. De engedj meg, hogy el
4865 13 | eresztettek. A jó angyalok sugallották azt nékik. - Marosy! ha
4866 40 | lehellete annak az életnek s egy súgára annak az ott éltető napnak
4867 34 | mint a leszálló nap utolsó sugárai, midőn rajtok erőt veszen
4868 48 | pompásan felkölt napnak első súgári mindenre életet öntöttek,
4869 21 | midőn a horizonon a tüzes sugárú nap emelkedik. Elaludt az
4870 47 | vagy talám az én Geniusom sugdosta füledbe az elhagyott, kesergő,
4871 2 | tekintetni; aki a táblán nem a sujetet, hanem a festő munkáját,
4872 35 | látod mint nyögök terhem súlya alatt; mint fetrengek a
4873 90 | Lelke nem bírta nehéz terhe súlyát. Manci sírni kezdett. Az
4874 31 | bátyám megint nevezetes summájú pénzt küldött költségemre.
4875 21 | Szentpétery bélépett, s Surányinak jelentette, hogy a vendégek
4876 63 | mindennel. Tegnap még az öreg Surányinál kellett vacsorálnom. Nékem
4877 63 | legérdeklőbb situátióm az öreg Surányitól való búcsúvétel vólt. Elejéntén
4878 2 | Bánfalvynak, a falun lakó Theréz Susinak, ellenben pedig Fischer
4879 48 | kívül, mely a szőlők felől susogva jött felém! s minekutána
4880 85 | nem láttam, s az ott állók suttogása magamhoz nem hozott. Mikor
4881 48 | lefelé? Őgyelgő lépéseim suttogást indítottak a nézők között;
4882 81 | állók nyughatatlankodva suttogtak késedelmeskedésemen. Manci
4883 55 | vélek együtt ültem, együtt suttogtam - ó nem mondhatom ki azt
4884 43 | bennem, mikor valami harsogó symfonia zúdúl meg, mint a kősziklákról
4885 15 | tehetne! - az orvosa, a szabadítója, a barátja a szerencsétleneknek!
4886 17 | a legelső tavaszi estvét szabadon s megkönnyebbedve tölthessem -
4887 79 | azoknak sírhalmain, akik szabadságokért örömmel öntötték ki véreket,
4888 21 | sok kipomádézott majmok jó szagú atmosphaerát terjesztettek
4889 44 | előbeszélleni, hogy egyenesen szájából akartam hallani. Minden
4890 48 | miatt minden rám tátja a száját, úgy megijedtem, hogy meg
4891 48 | sincs, amit egyszer tegyenek szájokba. - Az apád odavan, édes
4892 81 | találtam őtet. - Irtóztató vólt szájrándítása. - Utolsó szava: Bácsmegyey!
4893 72 | most lábaira egymást érve szakad.~ ~
4894 22 | Hála Istennek most mégis szakadnak könnyeim; eddig olyan szorongatást
4895 27 | mintha mohos fejek le akarna szakadni. Alattok mély és tágas barlangok
4896 43 | meg, mint a kősziklákról szakadó patak. Így jártam én ma
4897 90 | nyomorúlt vagyok én! s új özön szakadt szemeiből. A Manci ölébe
4898 1 | vóltam, - még nem metélte szakállamat a kés, midőn a hervadó Luciliának,
4899 8 | általfogni? Halál? Manci! - hadd szakasszam félbe ezt a gondolatot.
4900 38 | mint a bálványok. - Theréz szakasztá félben néma bámulásunkat.
4901 48 | de kéntelen vóltam félben szakasztani elcsendesedésemet, mert
4902 23 | bóldogságok vólt. - Félben kell szakasztanom levelemet. A Manci portraitjára
4903 22 | akarattá vólnak, kegyetlenül szakasztja el őket a történet - eltészi,
4904 22 | vezetőnk: de most el vagyunk szakasztva egymástól - ah tatám örökké! -
4905 19 | Manci lehajlott, s egynehány szál kék violácskát tépett, s
4906 45 | magamat; s mit nyertem minden szaladásommal? Ha tűz támad a házadnál
4907 19 | valami, hogy keljek fel, szaladjak hozzá, ragadjam ki karjai
4908 71 | Szentpétery karjai közé szaladna - mit használna ez? Enyhítő
4909 72 | s ha majd hazaér, elibe szaladnak, körülugrándozzák - karjaira
4910 21 | Manci meglátta ezt, hozzám szaladott, s mellém ült. Én észre
4911 3 | örvendező csattogásokkal szaladozott húrjain fel s alá, - mint
4912 40 | lovak egy dombról lefelé szaladtak.~ ~
4913 40 | s mit akar az a kocsi? Szaladva jött fel a grádicson, midőn
4914 23 | miért nem? bált adott. Szalaynál nem hagytak nyugtot, el
4915 9 | addig kell várakoznom, míg a szállásomra jön a sor. Milyen indulatossá
4916 2 | történetet hazánk vidékeire szállítottam, s személyeimnek, magyar
4917 21 | kérdezte-é ezt, hogy a detailba szálljak? - vagy miért másért? Az
4918 75 | tőrt. Bosszú, véres bosszú szálljon rád, te, aki ezt a szegény,
4919 57 | óráim helyét érdemetlen szálló profanálja. De leginkább
4920 79 | melynek gyomrába örömmel szállok le.~ ~
4921 8 | még mielőtte testünkbe szállottak, már öszvekapcsolva tartotta.
4922 90 | vízi városon a Koronánál szállottunk meg. Maga akarta ezt. -
4923 48 | nem én. Mély, nehéz álom szállt rám; - s adta vólna Isten,
4924 67 | egy lyánykára esett, aki szalmaszín tafotában, világoskék bodrocskákkal
4925 48 | kertésznéhez, s szobát fogadtunk ki számára. Félben nem hagyott igyekezetünk
4926 23 | adtam, s maga tette felét számba, hogy néha forró könnyeim
4927 40 | azt a portraitemet, melyet számodra festettem, és amellyel téged
4928 69 | vólna; s nem kell-é róla számolnod, hogy intervallumidban vélek
4929 62 | akkor vetett, mikor magát számomra festeni hagyta. - Maradj
4930 68 | kedvemért egy concertet adott. Számosan gyülekeztek fel rá, de én
4931 23 | hogy néha forró könnyeim számtól elkapott kezére cseppentek.
4932 74 | nyomorúlt állapotomon indult szánakodásod sugallotta. De engedj meg,
4933 48 | körültem állani láttam. Az a szánakozás, amelyet nevezetesen az
4934 52 | bátyja nyomorúságán indult szánakozását kisírja, - olyankor félek
4935 29 | érzésnek: de az ő könnyei szánakozásnak könnyei; s annak a fájdalomnak,
4936 48 | által nem indítottuk vólna szánakozásra. Kétszer jött ájulásából
4937 42 | szíved bíztat, hogy kész szánakozással bontod fel leveleimet. Nem
4938 12 | Szentpéteryt már szenyvedheti. - Szánakozom, édes Bácsmegyeym, szomorú
4939 63 | közönségesen látom magamat szánatni. Egynehány háznál olyan
4940 41 | világ velem. Én esmérem jó szándékát, s alája vetem magamat akaratjának.
4941 12 | Szentpéteryhez adta, holott szándékodat tudta; s akármint tekintsünk
4942 48 | iszom, de Endrédy észrevette szándékom s nem engedett innya. A
4943 88 | is nagyon javallja ezt a szándékot; s már rávettek, hogy szavokat
4944 68 | múlattam itt, mint elejentén szándékoztam; s a bátyja, aki ennek a
4945 19 | csak - csak - ó Isten! szánj meg, adj könnyet, hogy sírhassak, -
4946 6 | Mancim!~Ez a gyermek az én szánkámban ült. Amint a faluba értünk,
4947 6 | a bál előtt pedig együtt szánkáztam másokkal. Ha itt lettél
4948 13 | erre vetemedhessem? Nem szánnám falba verni fejem, hogy
4949 23 | én is részetekre állok, s szánni foglak. Azok a szerencsétlenek,
4950 36 | lakadalmát késlelteti. Nem szánok mindent öszvetépni, öszvetörni,
4951 69 | határig jutottam: - de azokat szánom, akiket a szerelem azzal
4952 14 | tüzességében keresed. Édesem, te szánsz, hogy hevességem kínoz.
4953 45 | mindened hamuvá lesz; ha szántóföldeidet iszap lepi meg, ha jószágodat
4954 7 | ti nyomorúlt emberek, még szaporítjátok azt. Bárcsak meg gyermekkorunkban
4955 75 | kívánságaink, - mint egy szappanbuborék, mely a legszebb színekkel
4956 40 | Így csókolja a jámbor szarándok az elibe tartott ereklyéjét
4957 19 | Erő nélkül dűltem vissza a száraz harasztra, s kértem az Istent -
4958 40 | mellé ült, s phantasiájának szárnyain az érzés mélységeibe hatott.
4959 47 | ne repüljetek ablakához; szárnyatok csattogása őtet Szentpétery
4960 48 | kősziklák repedési közűl s szárnyra kelvén, víg csirippoláshoz,
4961 63 | amellyel ezt mondta, elfojtotta szavaimat. Karjai közé dőltem el,
4962 40 | amit esmerek. Elakadtak szavaink. Egymás mellé ültünk a kanapéra.
4963 8 | akartam rád, de nem vált szavam, ebben a rettenetes elcsüggedésben
4964 21 | mondhattam. Könnyeim elfojtották szavamat. Lementem a grádicson, s
4965 59 | melegében van elszánásom; ha szavamon nem fogna Endrédy, könnyen
4966 23 | mozdulásaiban kiadja magát. Szavának hangja, lépése, állása,
4967 21 | Bácsmegyey! felel szokott édes szavával, az azokon való részvétel,
4968 88 | szándékot; s már rávettek, hogy szavokat fogadom.~ ~
4969 68 | pedig, midőn egy igen kedves szavú leány egy szomorú ariát,
4970 23 | mint tetszett úgy, mintha száz esztendők ólta nem láttuk
4971 78 | láttatlan következéseket von századokra maga után. Egyike ezeknek
4972 78 | Nagysád nékem nem adhat szebbet, mintha magát visszaadja
4973 84 | mellette, én mindent jó rendbe szedek. Az egész város sír. Ha
4974 22 | ők munkás botorkázással szédelegnek körűltem, egyedül állok
4975 68 | életben találtam, hosszas szédelgésben keringetnek. Meg nem foghatom,
4976 78 | halld meg utolsó kívánságát szédelgő életemnek. - Az Atyád nyugodalma,
4977 40 | utánad fogok hullatni, ebbe szedem fel, - mindenike találja
4978 78 | terjed el Nagyságod előtt. Szedje le azokat a virágokat, amelyek
4979 23 | Theátrumon a leghomályosabb szegeletbe húzom meg magamat, - még
4980 45 | nincs semmid, szegény vagy! szegényebb az éhhel-haló kóldúsnál.~ ~
4981 78 | azt a Fejedelmet, aki egy szegényember kis vagyonját a maga fél
4982 72 | mintegy tíz óra lehetett, egy szegényembert találtam elő. Nagy csomó
4983 41 | hagyjatok inkább békét szegénynek, hadd igya ő a jóltévő egyenes
4984 13 | az útálat nehéz; mint a szegénység.~ ~
4985 47 | mintha oda lettem vólna szegezve. Ő még az ablakon állott,
4986 43 | palotába jöttem, egy homályos szegletbe vonúltam meg. Még egynéhány
4987 21 | hidegen néz mindent a ház szegletiből? Otthagyta kinyalt úrfiait,
4988 2 | kezemnél Siegwart is (kit én Szegvárinak neveztem) az unalomig vitt
4989 6 | esmérettségeket, holott egyébkor nem szégyenlek beszélni vélek. Ez a gyönyörű
4990 5 | formán áll.~Már magam is szégyenlem, hogy íly rövid elválás
4991 2 | olvasztó Siegwartot kiadni szégyenleném, mert annak a románnak érdemét
4992 62 | et kiáltottam. Szegény, szégyenletében nem tudta, mit csináljon;
4993 68 | Perceptor is sírt, s nem szégyenlette letörleni könnyeit. Ez a
4994 2 | munkákat mutathatnak, nem szégyenlik segedelmül vonni az idegen
4995 90 | magához hozta Bácsmegyeyt. Széjjelnézett, s amint közel látta, elfelejtette
4996 35 | fetrengek a földön mint a széjjeltaposott féreg, s mint kiáltok fel
4997 35 | ami előttem itt elnyúlt, széjjeltekintek, s szemem addig mered, míg
4998 25 | 13dikán ~Bezzeg - ha a rablánc széjjeltépése a dolgot helyrehozhatná,
4999 90 | minden kedvét, felállott a szék lábára, s kis kezével törölgette
5000 66 | közelíthessünk a Mindenható székéhez éretted könyörgeni! - Ó
5001 67 | lépéssel szaladt a szomszéd széken ülő barátnéihoz. - Ki vóltam
5002 90 | pedig meg nem mozdulva ült székén. Annyira ki vólt forgatva
5003 48 | monda midőn leszállottunk a szekérből, hogy örökösöm, egyetlen
5004 48 | megtette a rendeléseket, hogy szekere álljon elő. Minden percentésben
5005 48 | váncorogtam, aki kedves zsákmányát szekerébe ültette, s véle repülve
5006 72 | körülnézett magamat és a szekeremet, s én elpirúltam előtte.
5007 48 | s utánam jött, felült a szekérre, s minthogy elkésődtünk,
5008 48 | vacsoránál Endrédy mellett fogtam széket, Mancitól alkalmas messzeségre.
5009 90 | bágyadt tekintetéből, s egy székre dűlt el gyengesége miatt.
5010 38 | hogy néki abban a nagy szélben alkalmatlan lesz sétálni;
5011 61 | mint tépted ki ösvényem szélein a virágokat, s helyettek
5012 87 | meglepő gondolat ez: a szélen állok. - Ha a tavasz megint
5013 48 | bóldogabb lakás vár. Mint szélesedik ezzel az odavágyással szívem!
5014 87 | meg, levetkezik az emberi szelídséget, hogy azt az egy-két esztendőt,
5015 90 | rohanni, midőn ezeknek mennyei szelídséggel terjesztette elikbe az atyák
5016 87 | érzettem, s egy kedves tavaszi szellőcske fújja el könnycseppedet,
5017 48 | meg semmi egy lassú lágy szellőcskén kívül, mely a szőlők felől
5018 19 | sütött, s kedves tavaszi szellők lengedeztek. A természet
5019 26 | ezek a hánykódásai, ez a szélvésze határt nem esmerő indúlatomnak,
5020 21 | teli szobába lép, s a sok szem az ajtó felé repül, s a
5021 48 | könnyek, mondám nem éppen szembetűnő megháborodással, amelyeket
5022 90 | rosszabbúl van. Nem szólhat, de szemei mindég teli vannak könnyel.~
5023 9 | tekinteteket elnézem, melyeket szemeid gyakran véletlenül vetettek
5024 9 | melyek szívedből gyakran szemeiden keresztül lövődtek fel,
5025 54 | azok a könnyek, amelyek szemeidet elborították, biztatóim
5026 40 | Rátekintettem, s - ah gyönyörű kék szemeinek mennyei pillantása egyszerre
5027 30 | szememről az a fátyol, mely szemeink előtt fityeg, mikor ostromló
5028 48 | rám egy tekintet szállott szemeiről, - s abban a tekintetben
5029 15 | mosolygásival, édes kék szemeivel az elysiumba igéz, - az
5030 31 | hanem a köszönés helyett szemekből hirtelen könnypatak omlik
5031 90 | fordúlt, s amint kisírt szemeket meglátta, az égre nézett
5032 74 | Theréz szeret, - ő derék személy, s boldoggá fog tenni. Az
5033 2 | vidékeire szállítottam, s személyeimnek, magyar hangzású neveket
5034 74 | csinálhattam egy szerelemre méltó személyre. Rút fergeteg hozta ideje
5035 75 | vér. Ma kéntelen vagyok szememmel nézni azt a tőrt. Bosszú,
5036 43 | Mancit, majd meg magamat; szemére hánytam egész elkeseredéssel
|