1-betel | betui-eletu | eleve-esmer | esne-gyoke | gyong-itele | itelj-kivan | kiver-marad | marca-nemle | nemze-pohar | poklo-szeme | szemi-torol | torte-vonta | vot-zurza
bold = Main text
Part grey = Comment text
5037 21 | lyány boldog kedvesének szemibe tekintett; s azoknak a sok
5038 40 | egynehány könnyet törlött ki szemiből, s ismét így szólla: Nékem
5039 41 | jóltévő egyenes természet szemlélése alatt az új erőt adó öröm-poharat, -
5040 48 | süllyedtem el elmúlt boldogságom szemlélésében. Azalatt minden hivatalosok
5041 81 | kedvemre töltött boldog óráim szemlélgetésiben. Valami sírás, jajgatás
5042 7 | elmúlhatatlanúl ott kell lenni. Ekként szemmel-látó tanúja vóltam egy olyan
5043 75 | vagyunk, s mit lehet egy olyan szempillantásból kihozni. Manci engemet szeretett,
5044 47 | visz ahhoz a rettenetes szempillantáshoz, melyben őtet elvesztem, -
5045 19 | már általestem azon a szempillantáson, amelytől előre reszkettem.
5046 48 | akarták elrejteni azokat a szemrehányásokat, amellyel őket a megbántott
5047 13 | bátyám! - ő engem útálni fog szemtelenségemért; - pedig az útálat nehéz;
5048 24 | táncolhatok. Ő szinte a szemtelenségig vitte tolakodását, s nem
5049 38 | virágjoktól megkoppasztva akadtak szemünk elibe. Úgy állottunk ott,
5050 32 | mondhata nyelvünk, mert szemünkből sűrű zápor omlott. Ó, Marosy!
5051 70 | vólna, s új édes álmodozásra szenderedem; - mikor ilyenkor azt álmodom,
5052 61 | boldogságom emlékezete új szenderedésbe hozott. A' vala tehát édes
5053 3 | adott, s mint mentem édes szenderedésben melletted, s te miként ébresztettél
5054 90 | után. - Nem írhatok tovább. Szentebb ez a scena, ez az érzés,
5055 89 | felejtsd el. Az Istennek szentelt lyányka nem tiéd többet. -
5056 40 | sírját, - mert te a tiéddel szentelted meg. - Szívem teli vólt,
5057 12 | eléggé bámúlni, hogy ő Mancit Szentpéteryhez adta, holott szándékodat
5058 47 | s figyelmezve hallgatta Szentpéteryjének szerelemre olvadott oboáját.
5059 47 | ablakról egy: Köszönöm édes Szentpéterym!-et kiáltott le, s ez az
5060 57 | nem Mancit többé, hanem Szentpéterynét minden nap látni, mégpedig
5061 12 | vagyok? - Jegyben? s kivel? - Szentpéteryvel. - Az istenért! mondám,
5062 43 | jelenléte nékem mindent szentté tészen; s óh hányszor accompagníroztam
5063 9 | eszembe juttattam, milyen szentül fogadtad búcsúzásomkor,
5064 84 | csendes nyugodalmát meghólt szentünknek indúlatos sírásunkkal!~ ~
5065 6 | tesz az? felele: inkább szenyvedem el a köszöngetés alkalmatlanságait,
5066 48 | nélkül mondottam; hogy annyi szenyvedés mellett is, amellyel kínzott,
5067 89 | éneklek, hogy majd vége lesz szenyvedéseinknek. Az a vigasztalás, amely
5068 42 | kínozlak, hogy szívem legkisebb szenyvedéseit is elidbe terjesztem. A
5069 87 | hogy nemsokára általesem szenyvedésimen. Itt a hideg ősz; s ha a
5070 48 | micsoda jutalmat reménylhetek szenyvedésimért? Minden kívánságom a halál!~
5071 57 | eltávozás enyhíteni fogják szenyvedésimet.~Még sohasem becsültem annyira
5072 48 | egészen, s elfelejtkeztem szenyvedésimről, de kéntelen vóltam félben
5073 28 | panaszlom ezt a vég nélkül való szenyvedést, ezeket a megszámlálhatatlan
5074 90 | ajánlottak lyányoknak eddig szenyvedett megbántásokért: de az érsek
5075 21 | Gyengélkedő egészségem gyakran szenyvedhetetlenné tesz mások előtt, s ezenkívül
5076 12 | dolgot, hogy Szentpéteryt már szenyvedheti. - Szánakozom, édes Bácsmegyeym,
5077 89 | csendes nyögéssel viselte. Szenyvedj békével édes Jászaim! Jöjj
5078 87 | elnézem, mennyit kellett szenyvednem, míg idejutottam, azt kell
5079 23 | a többi közül esmerni. A szenyvedő lélek minden mozdulásaiban
5080 89 | kapuján, tégedet szelíd szenyvedőt, aki a halált, a megszabadítóját,
5081 38 | ebből láthadd, mennyit szenyvedtek szívem betegsége alatt ín-szövevényeim. -
5082 90 | édességét. Ó édesem, be széppé teheti az ember az életét,
5083 54 | szenderített, Manci angyali szépségében jelent meg előttem. Nékem
5084 74 | teli szívet, ifjúságot, s a szépségnek minden kellemetességeit
5085 90 | Bácsmegyey a feleségével szerelemben vólt, most világosságra
5086 74 | eránta való tiszteletem szerelemmé válhat. Elhallgatom beteg
5087 21 | láthatnám-é benne valami jelét a szerelemnek; sok jelét láttam, de ah? -
5088 3 | bóldogokat, s elgondolom szerelmek édességét, - Manci! akkor
5089 68 | szerelmem eránta - s ő az én szerelmemet meg nem becsülte; kiverte
5090 32 | titkos érzés, melyet csak a szerelmesek esmérnek, annyira elfoglalta,
5091 78 | legyünk. Az elepedésre hajlott szerelmesekben egész generatio hal ki, -
5092 43 | vagy egy adagio, vagy egy szerelmesen panaszolkodó aria hatja
5093 48 | mint az állhatatos hív szerelmesnek a visszatérő leány kinyújtott
5094 47 | szívem végét nem esmérő szerelmét. -~Virrad, s én könnyebben
5095 21 | gyönyörködtünk a képen, s tanúján szerelmünknek - ó Marosy, az emlékezete
5096 12 | felelte, hogy azt ugyan szerencséjének tartotta vólna, ha Bácsmegyey
5097 21 | s talám eldűlt vólna, de szerencséjére Szentpétery bélépett, s
5098 48 | érzékenységgel nézhettem szerencséjét. Szüléi, kikkel tornai mulatásom
5099 12 | tartom, hogy azt mindenik szerencsének tarthatja. - Ezen elszégyenült.
5100 32 | örömöm vólt! Adjon Isten sok szerencsét a Fő-Notáriussághoz! Örülök
5101 23 | s szánni foglak. Azok a szerencsétlenek, akik, megvakulva a nem
5102 48 | ilyen szánakozást érdemlő szerencsétleneket kárhoztatják, átkozzák,
5103 15 | szabadítója, a barátja a szerencsétleneknek! az, mindazoktól a kínoktól,
5104 12 | parancsolatidban híven eljárok, és szerencsétlenségedben senki nagyobb részt nem
5105 18 | mennem, el kell beszélnem, szerencsétlenségem miben áll, s ő minden kitelhetőkben
5106 90 | Jászai barátja nem akarja szerencsétlenségét. Én kinyertem Atyja Urától,
5107 7 | az egészen! - Ez a hangja szerencsétlenségre taszított lyányodnak, kegyetlen
5108 23 | igyekezeted! - azt, aki szerencsétlenül szeret, minden figurában
5109 89 | titkát. Ő szeret, mégpedig - szerencsétlenűl. Egy lyányt szeret, akit
5110 30 | vagyok magamnak, kedvem szerént élek mindenben, s ez néha
5111 54 | s nékem nyújtja.~Klári, szeresd az uradat, légy hív eránta
5112 3 | édes Mancim! édes Mindenem! Szeress továbbra is, olyan kimondhatatlanul,
5113 7 | ez alatt a kérdés alatt: Szereted-é? az ajtó megnyílt, s a szegény
5114 78 | leginkább tisztelek, leginkább szeretek: igaz az, hogy a Nagysád
5115 13 | pénz nélkül, erántam való szeretetből s háládatosságból; de szegény
5116 47 | pallost. Reszket benne az élet szeretete, s küszködik azzal a természet
5117 90 | most meg nem köszönhetem szereteteket; de lesz olyan idő, amelyben
5118 14 | követnék példádat; így sok szeretetlen ítélés maradna el, s cselekedeteink
5119 75 | Secretáriusnévá, - asszonnyá, - egy szeretetreméltó férfi feleségévé lenni,
5120 64 | benneteket a legindúlatosabb szeretettel.~ ~
5121 89 | többet. - De nem vólt-é a mi szeretetünk mindég szent? mindég tiszta?
5122 75 | tekintettel tudakozza tőle, ha szereti-é? s egy lassú kézszorítás,
5123 9 | bátorságom, hogy megvalljam, hogy szeretlek; ha mindazokra a bóldogságokra
5124 68 | szeretetre méltó lyányt szeretni; s amellett a szerelem mellett
5125 24 | Marosym, hogy én néked, bóldog szeretőnek, panaszlom azokat a kínokat,
5126 75 | Rátalált erre, kimondhatatlanúl szerette őtet, s örökké tartott szerelme.
5127 47 | panaszlós furulyával! Te is szeretted őtet? Ó úgy testvérem vagy!
5128 56 | gyermekek, akik egyébkor mindég szerettek, s önként jöttek hozzám,
5129 8 | kóstolhat; s ideje előtt szerettél engemet, s mindazzal éltem;
5130 22 | kibeszélhetetlen szerelemmel szerettelek, s te azután azon az estvén,
5131 42 | lehet adnom, tőle vissza is szerettettem. - Azalatt, míg én az elmúlt
5132 89 | olyan híven, olyan tisztán szerettük, s mégis ímé el van tépve
5133 74 | gyermekséghez, mint mikor szeretünk?~Ne únszolj, édesem! elmúlt
5134 30 | mely egy csapással ezer szikrákat ejt, melyek a hold fényében
5135 43 | lelkemet; s mint forr, mint szikrázik minden bennem, mikor valami
5136 2 | költeményt, az Elrendelést, a Szín-adást, (mert én valamint minden
5137 48 | hogy egészséges, eleven színben láthatnak, pedig sohasem
5138 42 | azt gyanítani, s ímé most színed, fonnyadásod mutatja, hogy
5139 21 | mint a szivárvány gyenge színei, midőn a horizonon a tüzes
5140 21 | által; s azok az utálatos színek, melyekkel előttem a megbántott
5141 14 | cselekedeteink valóságos színekben jelennének meg mások előtt. -
5142 75 | szappanbuborék, mely a legszebb színekkel kevélykedik, - óh ha állandó
5143 48 | hogy rosszul vagyok, s íly színlelés alatt félbenszakasztottam
5144 12 | ilyen gyermekséget akar okúl színlelni valaminek. Arról felelek,
5145 42 | csíphessenek el ártatlan színnel az idegen keresményből? -
5146 48 | minden termés, mint kőlt új színre! A kegyes Természet csudálása
5147 24 | hogy nem táncolhatok. Ő szinte a szemtelenségig vitte tolakodását,
5148 2 | negligéet ád románomnak, s szinté elhiteti az olvasót, hogy
5149 55 | minden a halálra emlékeztet; szintén hallom a koporsószegezést.
5150 7 | élt hatalmával, s szörnyű szitkokkal kezdette el atyai intését;
5151 81 | is szép vólt ő. - Lassan szivárgottak könnyeim, - mindenikében
5152 43 | mintha a kesergő hang akkor szivárogna fel kesergő szívemből. Ő
5153 21 | el lelkem előtt, mint a szivárvány gyenge színei, midőn a horizonon
5154 64 | mint a legszebb színe a szivárványnak - s oda van!~A bátyám elbeszélte
5155 89 | amely engem enyhít, a te szívedbe hat által. Mindjárt elfogy
5156 49 | hogy az én állapotom néked szíveden fekszik. - Ami engem illet,
5157 40 | karjai közé - - - Jól van; szívemen fogom tehát hordozni ezt
5158 44 | azt válaszolta, hogy ő már szívével nem szabad, és hogy az,
5159 56 | életet, s bimbókra-fakadást szívjon. Bár Manci tépné le azokat
5160 9 | megszegni Manci? Lehet-é az oly szívnek megszegni, mint a miénk?
5161 24 | bóldogtalan találok e lenni? Szent szívre-szorúlással esküdted te azt nékem, -
5162 24 | hitszegését, s - ah! ezzel a forró szívreszorítással mondtam vólna meg néki,
5163 71 | kívánság, ez a véghetetlen szívszakadás? s ha előjönne is, megszorítaná
5164 81 | könnyeim kiszáradtak, de olyan szívszorulás, olyan aggodalom szállott
5165 36 | micsoda nyilallás! - micsoda szívszorúlás! - s a fejem! - egészen
5166 18 | minden cselekedetiben! ~Szívünk piperés formálása igen gyakran
5167 3 | tesztek ti minket! - ti szívünkkel együtt veszitek által azt
5168 87 | érzéketlenek, olyan kemény szívűk. Így magokat csalják meg,
5169 63 | ragadta, bézárta számat. A szoba közepén állott ő levett
5170 86 | kell pihennem magam; - ha szobáimon végig megyek, s ablakomról
5171 44 | véletlenül tudtam meg; bélépek a szobájába, s látom, hogy asztalkája
5172 47 | csillagok, be csendesen csörög a szökőkút, mintha tudná, hogy szükségem
5173 56 | érzitek talám? Hah! mint szörbölöm fel ezt a gondolatot, mint
5174 7 | tekintete mutatta, hogy szörnyen boldogtalan. Miért adnak
5175 75 | legforróbb ölelés köti meg a szövetséget. Nevezheted-é állhatatlannak?
5176 66 | phantáziám gyakorta olyan szövevényekre vezet, amelyekből ki nem
5177 2 | bóldogtalanabb gondolat lett vólna, szófaragásra vetemedni nem akartam.~Engemet
5178 23 | botorkáznak tovább! - De ez bévett szokás, édes Marosym! minthogy
5179 47 | öltözetéről, termetéről, szokásairól. Végtére itt van az a régen
5180 2 | segedelmül vonni az idegen szókat: ha azoknak még az ódákban,
5181 48 | csinál nálam a ruha: de most szokatlanul leltem magam! A beteg gyakorta
5182 32 | bóldogságát, mely ezekben a szókban fekszik, nem egészen érzenéd,
5183 24 | mértékét a boldogságnak, te ki szoktad vólt terjeszteni karjaidat,
5184 75 | szerelmében állhatatlan. Mire szoktatják őket gyermeki idejekben?
5185 67 | leroskadtat feléleszteni akarja. Szólani akartam véle: de szívem
5186 2 | nálam egy Heves vármegyei szolgabíró gyermeke, aki a kapucinusok
5187 7 | használatlanabbá teszi őket a közjó szolgálatjára. Még szegény gyermekek is
5188 17 | alkalmatlannak érzem magamat a szolgálatra. Azt az időmet, melyet a
5189 90 | sokkal rosszabbúl van. Nem szólhat, de szemei mindég teli vannak
5190 60 | illendőség megbánása nélkül szólhattam, s búcsúzásom alatt mellyén
5191 16 | bár sohase lépnék belé! Szólj, hogy állom ki a Manci tekintetét?
5192 40 | ki szemiből, s ismét így szólla: Nékem ugyan semmire sincs
5193 56 | mosolyogna, - talám így szóllana hozzá: mosolyogsz? - Rettegj!
5194 42 | hogy legbelsőbb barátoddal szóllasz, s öntsd ki szívedet egészen
5195 40 | estvére nézett, mosolyogva így szóllított meg: Bácsmegyey! ilyen szép
5196 7 | illeti, a lyánynak is vólna szóllója, az nem jutott eszekbe;
5197 54 | elhevűlés, amellyel te akkor szóllottál, azok a könnyek, amelyek
5198 48 | helyette, mert féltében szólni sem tudott, a kertészné
5199 48 | mint fogott a sok madár a szőlő kerítéseken, s a sok fecske,
5200 21 | hallgatott; azután pedig így szólott Mancihoz: Lyány! azt gondoltam,
5201 65 | eszköz által, ami igazán szólván nem eszköz, hanem következése
5202 56 | elfogadjon. Ezer Atomus várja már szomjan véremet, hogy belőle életet,
5203 14 | keresztül vergődnöm. Úgy szomjúhozom a vígasztatást, mint az
5204 69 | küszködésben, s el nem csendesített szomjúságban elhal? - vagy ha valamely
5205 22 | utánad való örökké tartó szomjúsággá változtatja, - borzadással
5206 48 | szemekkel egy szegletben szomorkodtam, egy tépett hajú lyánka
5207 20 | asztalomon csendesen és szomorúan ég viaszgyertyám, s szerelmében
5208 22 | közé vethettem, mikor a szomorúság, s a bánat elnyomott, be
5209 21 | ábrázat látása másokat is szomorúvá tesz; s nem szenyvedhetem
5210 67 | sebes lépéssel szaladt a szomszéd széken ülő barátnéihoz. -
5211 2 | hivatali munkáim miatt azzal a szorgalommal, amellyel kívántam vólt,
5212 24 | s bár tulajdon magadat szórhatna el úgy a szél; hogy semmi
5213 51 | repül feléd, hogy mellyére szoríthasson, s egy szótalan ölelés által
5214 90 | Megvallottam azt. Ellágyúlva szorította meg kezemet. Az ilyen nemes
5215 2 | esős őszi napok munkára szorítottak, és ahol Werther helyett,
5216 90 | hadd csókoljalak meg, hadd szorítsalak erre az éretted dobogó szívre! -
5217 19 | ragadjam ki karjai közül, s szorítsam erre az erősen dobogó szívre! -
5218 22 | szakadnak könnyeim; eddig olyan szorongatást érzett szívem, tatám könnyebben
5219 2 | ugyanazonegykor, s az együtt nevekedés szoros barátommá tett, nem szűnt
5220 40 | Eltüzesedett ajaki csókolva szorúltak ajakimhoz. - Menj, monda,
5221 51 | mellyére szoríthasson, s egy szótalan ölelés által mondhassa ki
5222 48 | Elúnván ezt a haszontalan szóvesztegetést, éppen meg akartam hajtani
5223 75 | ítéletünk alá akarjuk vetni, szükség, hogy fekvéseket, s minden
5224 14 | felül valami keveset egyéb szükségidre. Egy ilyen érdemes fia a
5225 23 | temperamentum hidegsége szül, magatokkal való küszködés
5226 32 | nevezek Atyámnak! édes jó Szüléim, ti, akiket mi nem sirathatunk
5227 21 | akkor jelenteni a Manci szüleinél, ha hivatalban leszek. Hogy
5228 32 | Ó, Marosy! ha idvezült szüléink lenézhettek vólna ránk,
5229 90 | legkegyesebb hanggal. Előhívatom szüléit mindjárt, s arra veszem
5230 7 | vétket követteti el, hogy szüléivel ellenkezzen. Sír, jajgat,
5231 7 | állítottam levenni lábáról, csak szüléjeknél érhessek jó véget; de már
5232 23 | munkájának, s az okoskodás szüleményjének akarjátok tartatni: - mutassatok
5233 66 | bóldogság lenne az, ha egyszer születésed napján, mindazokat a kicsínyeket,
5234 6 | kifajúltakat útálnám, akik születések, néha társaságok, gyakran
5235 68 | nem látszik pénzolvasásra születve, mert elevenen érzi a szépet.
5236 69 | pedig bennem visszás érzést szülnek, még csak ideája sincs.
5237 41 | nyertek véle, mintha egy vakon szülöttnek, aki előtt az emberi test
5238 66 | mindazokat a kicsínyeket, akiket szült, apolgatott, felnevelt,
5239 20 | napot, amely őtet néked szülte. ~ ~
5240 2 | készületlenségén, s következésképpen szűk vóltán felyül, a legvirágzóbb
5241 64 | s a vígasztatás nélkül szűkölködő árvák orcáiról a meggyűlt
5242 87 | akit néked a te Klárid szűl, nevemet add néki. Hadd
5243 26 | nyúgodalmas, kedves bánatba szunnyaszt el; mert ezek a hánykódásai,
5244 2 | szoros barátommá tett, nem szűnt meg addig unszolni, míg
5245 46 | megcsókoltattam, mellyemhez szúrtam, vagy zsebembe tettem, s
5246 17 | megkínált a nagyszombati tábla assessorságával; de nem
5247 2 | kívánok tekintetni; aki a táblán nem a sujetet, hanem a festő
5248 48 | öszvekeveredtem, hogy egy tactust sem tudtam tenni, sőt azt
5249 67 | lyánykára esett, aki szalmaszín tafotában, világoskék bodrocskákkal
5250 7 | Soprony, febr. 2dikán~Mint tagadhatja meg az ember annyira magát,
5251 2 | barbarusokra tekintett: de nem tagadhatom mégis, hogy bóldogságomat
5252 78 | csendesen kívánnék meghalni. Ne tagadja meg tőlem ezt az egy jótételt
5253 40 | emlékeztessen; de mégis - - ne tagadjon meg tőlem egy kérést, melynek
5254 90 | Tegnap mintegy tíz óra tájban Dorogra értünk, s új lovakat
5255 75 | idejekben? a piperéskedésre s a takarékos kőltségre. De elég-é még
5256 20 | enyhülést és nyugodalmat találhasson szívének, minthogy azt itt
5257 20 | minthogy azt itt fel nem találhatja. Bárcsak vólnál itt, édes
5258 82 | repűlök hozzá, s - bár nála találhatnálak tégedet és Klárit.~ ~
5259 31 | fel nem találok - fel nem találhatok. Azonban az ő ajándéka nékem
5260 40 | Szívem teli vólt, s mégsem találhattam semmi expressiót, semmi
5261 43 | hogy valamit fújjak, készen találjam. Ez a Z... compositiója
5262 22 | messze, hogy többé alig találkoznak öszve, alig akadnak egymásra.
5263 83 | azzal, hogy tégedet itt talállak? Pedig e' vólt vólna a legkedvesebb
5264 8 | Manci az Istenért! ha bé találna teljesedni, amit álmodtam!
5265 78 | Ne sírjon Nagysád! - meg találnám hallani könnyeinek hullását,
5266 67 | megbecsülhetetlen lelkeket lehet közötte találni. Minthogy itt Endrédynek
5267 78 | s így osztán egy kedvet talált öreg, egy boldoggá tett
5268 8 | annyira, mert téged benne találtalak? s nem veti-é egy keskeny
5269 62 | elpirúltam. Milyen igazán van találva, azzal a szerelemmel megtőlt
5270 43 | töltött; azután pedig, ahol támadó haragjában azt a szempillantást
5271 41 | szempillantásban múlik el, amelyben támadott.~A bátyám jó ember, csak
5272 60 | ezek a falak pirításodra támadtak vólna fel. Én nekikészűltem,
5273 90 | kéntelen vólt az ablakhoz támaszkodni; szegény felesége elsápadva
5274 78 | légyen az a gyámol, amelyre támaszkodom, mikor boldogabb életre
5275 90 | sírt. Én egy asztalkára támaszkodtam. Jászai bélép, meglátja
5276 48 | s haza mentek. Endrédyre támaszkodván Szentpétery után váncorogtam,
5277 69 | amelyek bennem kívánságot támasztanak, nékem elmúlhatatlanokká
5278 49 | természet élesztgetésére, támogatására. Erőltetése minden indulatomat
5279 74 | Bécs, Majusn. 25dikén~A te tanácsod, s projectumod jó. - Tisztelem
5280 17 | s fogadom, hogy engedek tanácsodnak. Azok az okok, melyeket
5281 88 | Sept. 19dikén~Endrédy azt tanácsolja, hogy menjek hozzátok. Itt
5282 12 | de a bizonytalanért nem tanácsos a bizonyost elereszteni;
5283 21 | tekintetet, amelyet rá a tánc kezdése alatt vetettem,
5284 48 | emlékeztetett. S óh, mint táncalt ő! - Öröm, víg kedv, - víg,
5285 23 | s mikor látta, hogy én táncának vége után várakozom, addig
5286 48 | egymástól. Úgy örültem, mikor a táncnak vége lett, oly igen örültem,
5287 24 | törtetve menteni, hogy nem táncolhatok. Ő szinte a szemtelenségig
5288 23 | ángyomnál, hogy szabad légyen ne táncolnom. Reá állott, s alig léptünk
5289 24 | ébreszte fel, miért nem táncolok? s elgondolhatod, mint borzadtam
5290 48 | alatt félbenszakasztottam táncomat. Mint törődtem ezen, a szegény
5291 21 | alá kerenghettem. Három táncosnét fárasztottam vólt ki, s
5292 23 | kiáltván: Haragszom rád, azt a táncost, akit elébb ért, kézen kapta,
5293 75 | nevetséges lett. Meg kellene őket tanítani, hogy csak az indúlatok
5294 7 | gyermekkorunkban adnák azt tanítóink eleinkbe, hadd tanulnánk
5295 14 | hidegségekkel mérséklik a más tántorodásait.~Az én tiszteletre méltó
5296 2 | hangzása kétségbevehetetlen tanú nemzeti eredetem felől.
5297 7 | lenni. Ekként szemmel-látó tanúja vóltam egy olyan lépésnek,
5298 21 | gyönyörködtünk a képen, s tanúján szerelmünknek - ó Marosy,
5299 7 | tanítóink eleinkbe, hadd tanulnánk ezekből a példákból, mint
5300 89 | a kávéházból néztem egy tanúló temetését. Egynehány tiszt
5301 37 | a kifordíthatatlan belső tapadás, amellyel holmit felfog,
5302 68 | igen szomorú! de sokszor tapasztaltam, hogy a legjobb leányok
5303 66 | te őket atyai hűséggel táplálgattad - jó hív gyermekek; áldj
5304 7 | hogy olyan reménységeket táplálnak az emberek, melyet bételjesíteni
5305 71 | miért hordjuk boldogságunk taposóját mindég önnön magunkban?~ ~
5306 43 | is megszólaltak, siketítő tapsolás támadt, s minden brávót!
5307 43 | vólt nékem, mint az a sok tapsoló kéz, az a sok brávó-kiáltás.
5308 1 | Barátomnak nevezni, - ez értt tárgy! - nyert dicsőség!~ ~
5309 48 | törekedéseim, melyeknek tárgya egykor Manci vólt, most,
5310 44 | sőt mikor még vetélkedő társaid miatt igen kevés reményed
5311 90 | ha tehetségét nyomorúlt társainak enyhítésekre terjeszti! -
5312 29 | mint a Theréz lelke. - Az ő társasága valóságos ír sebeimre. -
5313 31 | tiszteletre méltó embernek társaságában keresem fel nyugodalmamat,
5314 21 | kiszakasztván a kedves társaságból, egy keskeny setét sírba
5315 6 | útálnám, akik születések, néha társaságok, gyakran csak ostoba gazdag
5316 9 | nyomorult locsogást kell olyan társaságokban hallgatnom, amelyeket utálok.
5317 7 | jót tehet az egész emberi társaságra nézve a víg kedv és egészséges
5318 87 | esztendőt, amelyre még számot tartanak, kényes bővségben tölthessék
5319 43 | Ó Marosy, be bóldognak tartanám én magamat, ha azt az embert
5320 37 | kéntelen kínjait szívében zárva tartani.~Ne törődj rajtam, az én
5321 19 | feküdtem, noha lehetett tartanom, hogy rám akad. Közelébb
5322 90 | cancellista, rá számot nem tarthat. Egyszerre fejtette ki ekkor
5323 12 | azt mindenik szerencsének tarthatja. - Ezen elszégyenült. Már
5324 59 | betegségem maradványának tarthatják.~Hála Istennek, megjöttem;
5325 48 | Bárcsak arany betűkkel tarthatnánk ezt mindég azoknak szemek
5326 4 | gyökereden, mondám magamban, nem tarthatsz a veszteden igyekező habtól;
5327 7 | Gyermekeitekbe ütni a kést véteknek tartjátok, - de a gyermeki engedelmesség
5328 68 | gondolkozhatni olyan alacsonyan? Azt tartod talám, hogy ez a fiatalember
5329 24 | olyankor, édes Marosym! nyitva tartod-é te nékem ezeket a karjaidat,
5330 75 | ha őtet a szerelem egész tartományában meg nem hordozom. Nem engedtem
5331 69 | kaptam őket, vígan éltek, nem tartották menyecske feleségek pirításának,
5332 7 | öszve fognak kelni? nem úgy tartották-é már sokan, mintha ki lett
5333 78 | tartozunk, - s ezeknek a tartozásoknak, kötelességeknek elmulasztása,
5334 81 | feleszmélkedett, rajtam tartózkodott, s fennszóval sírt. Végezze
5335 78 | Öregnek, akinek oly sokkal tartoztam, legbecsesebb kincsét rablottam
5336 28 | vagy-é te? s mégis ezt írod? Tartóztass meg egy omló patakot karoddal,
5337 32 | szerencsés! tovább már nem tartóztathattam meg magam; mindent kimondtam
5338 55 | sóhajtozást! Én is megyek akármint tartoztatnak doctor uraimék - úgysem
5339 49 | cselekedni nem átallott - nem tartóztatta az esztelen ifjat. Endrédy
5340 78 | Világnak, az emberiségnek tartozunk, - s ezeknek a tartozásoknak,
5341 89 | áldozni magam, hogy méltónak tartsál bévenni abba az országba,
5342 84 | járt szobájában, - s én nem tartván semmitől, a szobámba jövök,
5343 42 | legiszonyatosabb ínségbe taszít. Már most mindent tud Uram
5344 7 | Gyermekeitek, kiket ti taszítottatok a nyomorúságba, lassan és
5345 48 | nem-létem miatt minden rám tátja a száját, úgy megijedtem,
5346 7 | micsoda gyönyörködéssel néztük tavaly, hogy Halasy és Veszprémy
5347 87 | a szélen állok. - Ha a tavasz megint itt lesz, s a főldre
5348 1 | nyomdokait csókolni, Őtet távolról követni, - közhelyen Barátomnak
5349 25 | eltávozásom; de még most nem távozhatok el - nem lehet eltávoznom.~ ~
5350 52 | 21dikén~Klári most ritkán távozik el ágyamtól; együtt akar
5351 37 | illendőség engedte, nem távozott el ágyamtól. Az én nyomorúságom,
5352 51 | nélkül való érzés támad fel tebenned.~Én Klárit nem késérhetem
5353 32 | felderíti kedvemet. Ma a tefelőled való gondolkozás késér ágyamba,
5354 48 | itt írok meg néked mindent tegnapról, most, mikor már alkalmasint
5355 7 | lépésünket pokolbéli kínná tegyék? ~ ~
5356 78 | a tulajdonomat boldoggá tegyem? vádolhatni-é engem ezért
5357 48 | annyijok sincs, amit egyszer tegyenek szájokba. - Az apád odavan,
5358 48 | annyi erő, hogy a rám rakott teher alatt darabos útamon elébb
5359 7 | nézitek. Milyen sok jót tehet az egész emberi társaságra
5360 69 | megnyugtatni elmémet, hogy nem tehetek egy olyan betegség következéseiről,
5361 15 | segíthetne rajtam; az bóldoggá tehetne! - az orvosa, a szabadítója,
5362 78 | Nagyságodat boldoggá fogja tehetni. Maga vallotta meg azt Nagysád,
5363 90 | teheti az ember az életét, ha tehetségét nyomorúlt társainak enyhítésekre
5364 47 | mint mikor én magamban tekingettem. - Vígyáztam, melyik csillagot
5365 2 | nem esmérvén kevélyebben tekintenek a külföldiekre, mint valaha
5366 21 | hogy egy olyant vegyen tekintetbe, aki megvonja magát, s hidegen
5367 90 | öröm mosolygott bágyadt tekintetéből, s egy székre dűlt el gyengesége
5368 3 | által álmomból, s angyal tekinteted mint ragadott úgy el, hogy
5369 47 | képzelés. Úgy tetszett, mintha tekinteteink öszveakadtak vólna, mindenike
5370 86 | kívánságban. Ezer kedves tekintetek csalogatják beteg képzelődésemet,
5371 75 | érez a második eránt. Első tekintetekben érzik mindketten, hogy egymásért
5372 9 | előttem. Ha azokat az édes tekinteteket elnézem, melyeket szemeid
5373 67 | fojtva. Ő megértette néma tekintetemből, mit akartam mondani, közel
5374 16 | Szólj, hogy állom ki a Manci tekintetét? Akárhogy kerüljem a véle
5375 90 | kérdés a leghevesebb szerelem tekintetével s hangjával, - sírsz? Tehát
5376 75 | kívánságait bételjesíti. Az ő tekintetin függ egészen. Üt az óra; -
5377 42 | s ha szája vallásának, tekintetinek, s annyi biztatásának hitelt
5378 40 | állhatott vólna ellent annak a tekintetnek, amellyel azt tőlem kérte? -
5379 2 | egyedül artistának kívánok tekintetni; aki a táblán nem a sujetet,
5380 21 | mint nem ijedtem el! Tovább tekintettem, s minden tükörben az én
5381 21 | s mi a tükörbe egymást tekintettük s én akkor, a kibeszélhetetlen
5382 22 | ezer közt, s haszontalan tekintgetek körűt, ha nem látok-é egyet,
5383 89 | enyím - örökké enyím vagy. Tekints az égre, ott - ott meglátjuk,
5384 42 | Azalatt, míg én az elmúlt télben Sopronyban mulattam, Szentpétery
5385 19 | felém, mint Flóra, mikor a telelő holt vidéket nyájas elysiummá
5386 3 | szívemet, hadd érezze a szép téli nap kellemetességét, hogy
5387 54 | kibeszélhetetlen boldogsággal telik meg az a tekintet, amelyet
5388 8 | Istenért! ha bé találna teljesedni, amit álmodtam! Azt álmodtam,
5389 85 | Az éjtszaka világos vólt. Teljesen fénylett le a hold a tiszta
5390 32 | gyönyörűség a ti intésteket teljesíteni!~A tiéd Klári édes Marosym!
5391 17 | a Szentpétery kérésének teljesítésére hordasz elő, megegyeznek
5392 60 | néki, hogy kívánságát nem teljesíthetem, mert kikoptam az időből,
5393 35 | Júliusnak 4dikén~Ez a szív teljessége, mellyel ezt a szép vidéket
5394 23 | sírtam ki boldogságomnak teljességét. Amott felugrott mellőlem,
5395 62 | hogy nála nélkül el ne temessenek. - - - Hogy ez a kép nékem,
5396 89 | el inkább, mint a pápista temetés. Mikor az Osculaminit kezdik
5397 85 | könnyebbedve! Keserves vólt temetése. A gyermekek legelől mentek,
5398 89 | kávéházból néztem egy tanúló temetését. Egynehány tiszt abbanhagyta
5399 56 | Felugrottam s lenéztem a temetésre. Egy szép zöld keresztet
5400 78 | életnek; - az én útam a temetőre vezet; az enyímen kóró terem.
5401 23 | mértékletlenség, a csömör, vagy a temperamentum hidegsége szül, magatokkal
5402 75 | melyeket nékem változandó temperamentuma előmbe vetett. Nyúgodalmam,
5403 14 | Mégegyszer köszönöm, hogy azt temperamentumom következéseinek veszed,
5404 85 | nem hozott. Mikor így a templom kerítésén béléptünk, körültem
5405 89 | édes Jászaim! Jöjj gyakran templomunkba, szent ariákat éneklek majd,
5406 48 | szíves. Isten! hála légyen tenéked, hogy azt hamisság nélkül
5407 30 | kastély alatt lévő szép kis tengeren fel s alá evedzem; - mikor
5408 21 | nagysádat rövidlátásúvá nem tenné, mondanám, egy tekintet
5409 89 | Egynehány nap alatt meg kell tennem azt az esküvést, amely tőled
5410 72 | semmit; valamit nyomtam tenyerébe, s az inasomnak parancsoltam,
5411 25 | énrám, melyet csak a halál téphet el. Nem látok semmi menekedést -
5412 56 | bimbókra-fakadást szívjon. Bár Manci tépné le azokat a virágokat, amelyek
5413 24 | milyen jól esett ízről ízre tépni, s kiszórni ablakomon. Sokáig
5414 61 | víg napfény sütött; mint tépted ki ösvényem szélein a virágokat,
5415 89 | szerettük, s mégis ímé el van tépve az a kötél, amellyel bennünket
5416 48 | lesz mindebből; a nagyobbak térden állva imádkoztak vackok
5417 14 | leveledet. Én úgy vagyok, mintha térdig érő homokon kellene keresztül
5418 15 | ha a hitszegés büntetése tereád is száll miatta. - Én már
5419 10 | senkinek sem engedem. Úgy térek vissza Budára, mint egy
5420 51 | virágra fakadjon s gyümölcsöt teremjen.~ ~
5421 48 | asszony! nézz körül az egész Teremtésben és ha valami rettenetesebbet
5422 18 | az érlelt gyümölccsel. A Teremtő azt, ami érlelésére szükséges,
5423 31 | Therézemmel nyomorgó embertársaim terheken könnyebbíthetek.~ ~
5424 22 | be könnyen viseltem addig terhemet. Könnyed, valóságos enyhítő
5425 66 | érzéséhez, aki az itt megfutott terhes pálya után a nyugodalom
5426 32 | Minden sor több-több kedvet terített orcájára. Amint megszűntem
5427 33 | előtted minden terhet; így térj meg osztán a borostyánnal
5428 68 | A legigazabb expressió terjedett el ábrázatján minden szép
5429 42 | szenyvedéseit is elidbe terjesztem. A te szíved Marosy, a te
5430 24 | boldogságnak, te ki szoktad vólt terjeszteni karjaidat, s megengedted,
5431 21 | majmok jó szagú atmosphaerát terjesztettek körülötte; - ha nem lettem
5432 90 | nyomorúlt társainak enyhítésekre terjeszti! - Aludj csendesen Klárid
5433 7 | annyi keserves óráktól. ~De térjünk vissza a dologhoz. - Halasy
5434 48 | s minden fűszál, minden termés, mint kőlt új színre! A
5435 61 | bogáncs-kórót, s tövises terméseket, melyek most minden léptemben
5436 38 | édesen illatoztak, oly bőv termést ígértek? nem látja-é, mint
5437 24 | meg a küszködő, viaskodó természetnek, amely enyhűlést talál a
5438 47 | énekel, mert érzi, hogy a természetre világosság és élet száll.
5439 48 | mint szakadtak könnyeim!~A Természettel együtt derült fel lelkem
5440 47 | Manci lakadalmi öltözetéről, termetéről, szokásairól. Végtére itt
5441 46 | magunkat, a Manci lakása előtt termettünk. Én ezen elijedtem, kivált
5442 48 | mennünk. A második házhoz tértünk bé, s egy öszvehányt deszkából
5443 48 | hogy egyszerre magamhoz térvén, meghatározott lépésekkel
5444 8 | lelkeinket, még mielőtte testünkbe szállottak, már öszvekapcsolva
5445 32 | foglal az magában, ha a testvérek egymást szívesen szeretik!
5446 47 | is szeretted őtet? Ó úgy testvérem vagy! vagy talám az én Geniusom
5447 14 | Marosy! amilyet az atyám testvérének illik írni. Már alig tudom
5448 74 | kívánása téged igazságtalanná tész.~Azt mondod, hogy engem
5449 5 | elfakadok sírva, s úgy teszek, mint az a gyermek, akinek
5450 43 | jelenléte nékem mindent szentté tészen; s óh hányszor accompagníroztam
5451 69 | amelyek életemet kedvesebbé tészik, nemlétek pedig bennem visszás
5452 90 | Erről magam is bizonyossá tészlek. - Útnak ne indulj miatta,
5453 3 | Lyánykák! Lyánykák! mivé nem tesztek ti minket! - ti szívünkkel
5454 48 | láthassam. Még jókor jutottam tetejére, s eldűltem a harmatos füvön.
5455 7 | szóljon, reszketnek minden tetemei. - Halasy eszébejut, ekkor
5456 61 | emlegetve, őseimnek szent tetemek között reménylettem fekhetni,
5457 3 | szerencsétlenségemet jövendőlné! Minden tetemem reszket ebben a gondolatban.
5458 48 | dűlt el férje meghidegedett tetemére. Még akkor is magán kívül
5459 48 | asszony férjének megmerevedett tetemi felett, s parányi gyerekei
5460 87 | közelíts a boldoggá lett tetemihez, s jusson eszedbe, hogy
5461 48 | gazdagon kitűzött új ruhát tétetett. Egyébkor kevés illetődést
5462 90 | feleségedét, s az ágya elibe tétette. - Írd meg nékik, monda
5463 21 | s nem bírt soká magával, tétovázva tett minden lépést, s utoljára
5464 78 | kedvesebbeknek fognak azok tetszeni, s idővel meglátja Nagysád,
5465 2 | kibocsátását; a szerencse tetszésére bízván egészen, akár javallást
5466 38 | Legfélelmesebb éjtszakájává tették életemnek. Csak virradta
5467 71 | látom, milyen nyomorulttá tettelek! s megint a Szentpétery
5468 9 | kell töltenem, s úgy kell tettetnem magam, mintha örömest maradnék.
5469 40 | öszvefutotta kulcsait, úgy tettette magát, mintha gondolkozna,
5470 69 | világosan látom, mennyire tévedtem légyen el ösvényemről, látom
5471 30 | ostromló nyomorúságainkban tévelygünk, s csak egyszer merünk a
5472 2 | neveit, mintha Adolfot, Theodort, Leonhardot, Wilhelminét
5473 78 | kegyetlenséggel? Nem, édes Therézem, amint az igaz, hogy Manci
5474 31 | szempillantások, melyekben az én jó Therézemmel nyomorgó embertársaim terheken
5475 78 | BÁCSMEGYEY GRÓF K... THERÉZHEZ~Bécs, Júniusn. 26dikán~Szakassza
5476 40 | beszéllem el, mint vettem búcsút Theréztől. Ő kiment vólt valahová,
5477 40 | találja sírját, - mert te a tiéddel szentelted meg. - Szívem
5478 33 | jóságával. Együtt vettem ezzel a tiédet is, amelyben írod, hogy
5479 83 | hogy előre érzem azt.~Olyan tikkadtan, olyan elgyengűlve érkeztem
5480 8 | amit az ártatlanság nem tilalmaz. Teli vólt az örömöm mértéke; -
5481 44 | ne tudja Marosy; mert az tilalmazott portéka. - Nem édes Bácsim,
5482 23 | útálnak, úgy gyaláznak, úgy tiltanak, ugyanezek a gyönyörködések
5483 89 | tanúló temetését. Egynehány tiszt abbanhagyta a biliárdot,
5484 47 | úgy tetszett, mintha most tisztábban ragyogtak vólna a csillagok,
5485 18 | micsoda szent feddhetetlen tisztaság mosolyog szemeiből! micsoda
5486 78 | Nagysád az, akit leginkább tisztelek, leginkább szeretek: igaz
5487 89 | mint mikor valaki az isteni tisztelet ceremoniái felett satyrizál.
5488 74 | talám idővel eránta való tiszteletem szerelemmé válhat. Elhallgatom
5489 12 | visszaadnom. Jelentse néki az úr tiszteletemet! - - Én meg nem foghattam,
5490 1 | Barátom vót!~Akik Bárótzyt úgy tisztelik mint én tisztelem, érzeni
5491 1 | A BÁRÓTZY TISZTELŐINEK~Bóldog gyönyörködéssel írom
5492 75 | engemet valóságos barátjává s tisztelőjévé tett; s miólta bővebben
5493 90 | eressze. Menjen, monda ez a tisztelt Úr, hozza el Erzsit, a rendelések
5494 89 | ifjúnak, elbeszélte minden titkát. Ő szeret, mégpedig - szerencsétlenűl.
5495 42 | Uram Bátyám előtt nincs titkom, s hogy eddig eltitkoltam,
5496 90 | elmenést.~Azonban Jászait titkon az Erzsi szüléihez hívattam.
5497 49 | szemében mintegy epedve és titkosan lángolt, azt a - nem tudom
5498 44 | okát, miért tartotta ő ezt titokban ekkoráig; de olyan kedvességgel
5499 29 | nem kiáltja, hogy már a tizenkettőt elütötte.~ ~
5500 26 | Májusnak 27dikén~Én, mintegy tizennégy napra, egy előttem egészen
5501 38 | látja-é, mint fújja el a tóba? mint nyílnak itt meg a
5502 39 | ennek is rám kell-é még tódúlni? - - Egy szeretetre méltó
5503 21 | adott mindennek a palotában. Tódulva tolta magát az egész társaság
5504 32 | elolvastam előtte. Minden sor több-több kedvet terített orcájára.
5505 11 | kaptam. Felbontom azt, s a többek közt az Endrédyjére akadok.
5506 43 | is kéntelen lett vólna a többiekkel játékomért egy complimentet
5507 87 | nehéz az út a halálig. Bár többször vólnának az emberek haldoklók
5508 18 | el, annál jobb ízű, annál tökéletesebb a gyümölcs, mennél kevesebbet
5509 21 | ajtaja, s Manci, szépségének tökéletességében, kedvese karján lép bé.
5510 69 | ideája sincs. Nem szintolyan tökéletességig emberek-é ők, mint mi? Nékik
5511 2 | ki, mert az szint olyan tökélletes a maga nemében még Klopstock
5512 37 | rajtam, az én egészségem tökélletesen helyreállott, csakhogy még
5513 38 | tóra, új erőt, új életet tölt ereimbe.~ ~
5514 9 | egynehány napot itt kell töltenem, s úgy kell tettetnem magam,
5515 21 | fojthatod meg. Ő általeszi azt a töltést, melyet gerjedezési ellen
5516 87 | tartanak, kényes bővségben tölthessék el; s akkor látják, mikor
5517 17 | szabadon s megkönnyebbedve tölthessem - ah, de engem mindenütt
5518 42 | egy fertálya, melyet velem tölthessen. Én nem lehetek el panaszolkodás
5519 17 | Judex Curiae házán kívül tölthettem, haszontalan udvarlásokra
5520 53 | kibeszélhetetlen szerelemmel tölti bé szívem! - Mindent, mindent
5521 4 | egész életedet aszerint töltöd el nála nélkül, mint ezeket
5522 3 | két három órát a hidegen töltök, míg végre az alkonyodás
5523 66 | véle bóldog nyúgodalomban töltötted vólna el, - micsoda bóldogság
5524 21 | melyeket én ebben a palotában töltöttem, és amelyek most minden
5525 52 | bátyám jószágában együtt töltöttük vólna el életünknek napjait;
5526 89 | el, s a koporsó körűl a tömjén úgy emelkedik, mint valami
5527 44 | most égetett, a levélnek töredéke. Én kitaláltam okát, miért
5528 48 | olvadnak minden kívánságaim, törekedéseim, melyeknek tárgya egykor
5529 57 | nevezem annak, hogy még az nem töri magát a jövendőkön.~ ~
5530 40 | ott éltető napnak el fogja törleni azt a nyomorúságot. - Elhallgattunk,
5531 40 | fejét, s egynehány könnyet törlött ki szemiből, s ismét így
5532 48 | látnom, hogy miattam annyit törődik; s hidd el, csaknem haragra
5533 37 | szívében zárva tartani.~Ne törődj rajtam, az én egészségem
5534 48 | félbenszakasztottam táncomat. Mint törődtem ezen, a szegény Endrédy
5535 24 | Manci van elrejtve. Az a török öltözet vólt rajta, melyet
5536 32 | öszveölelkezett karral ott, mint törölgettük egymás könnyeit, s én az
5537 89 | magánosan ülve, könnyeit törölgetve, szemembe tűnt. Megindúltam
5538 72 | terhet, s elégett kezével törölgetvén izzadt képét, elbeszélte,
|