1-betel | betui-eletu | eleve-esmer | esne-gyoke | gyong-itele | itelj-kivan | kiver-marad | marca-nemle | nemze-pohar | poklo-szeme | szemi-torol | torte-vonta | vot-zurza
bold = Main text
Part grey = Comment text
5539 9 | elibe csap a mennykő. Sokat törtem magam, ha lehetséges-é az,
5540 21 | bátortalan mosolygással, ha történetből nem akadnánk öszve, most
5541 2 | neveztetett; s az episodák hazai történetekből vannak véve. Ezt én itt
5542 2 | helyrehozom azzal, hogy a történetet hazánk vidékeire szállítottam,
5543 2 | románommal. Ebben nem a történetet-költő, hanem maga Bácsmegyey szóll,
5544 21 | való részvétel, ami az úron történik, az adja nékem ezt a hatalmat.
5545 24 | végtére azzal kezdtem magamat törtetve menteni, hogy nem táncolhatok.
5546 7 | boldogtalan. Miért adnak a törvények, sőt maga a vallás is, annyi
5547 75 | vádolni, hogy a tudva nem lévő törvényt általhágta. Én nem hagyom
5548 38 | rettenetes. - Én egy levágott fa törzsökére ültem, Theréz pedig a tóhoz
5549 4 | gyűjtött. Míg még velő van a törzsöködben, míg még erősen állasz gyökereden,
5550 7 | Isten! nincsenek-e elég tövisek életünk ösvényein? emberi
5551 61 | hintettél bogáncs-kórót, s tövises terméseket, melyek most
5552 24 | szinte a szemtelenségig vitte tolakodását, s nem elégedett meg mentségemmel.
5553 75 | esméri a szerelmet. Egyszerre tolakodik hozzá az ifjak serege. Közöttök
5554 81 | nézők kiszaladtak, s Manci tolakodva jött bé az ajtón, - sápadtan,
5555 43 | megmenekednem. Hogy annál hamarább toljam el nyakamról, mindjárt elővettem
5556 2 | közt fetrengő Bácsmegyeynek tollából folytak. - Igaz, hogy még
5557 9 | el kellett. Előkaptam a tollat, hogy mindazt, amit szívem
5558 2 | jelenthetem, mivel tarthatok tőlle, hogy fordításom örökösen
5559 38 | mint az álomkép? kérdé tőllem. Igen, mondám; s az Isten
5560 1 | nélkül nem nyúltam vólna tollhoz. Hogy írtam és írok tehát -
5561 38 | merően nézett az egymást toló habokra. Gyermekségem víg
5562 65 | keressek mulatságot, utazzak, tolongjak, pedig nincs erőm; nézzek,
5563 76 | utcáin vagy az Augartenben a tolongó sokaságban körültekintem
5564 48 | kocsit, s a sok ácsorgó népet tolongva találtam a ház előtt, úgy
5565 64 | karjai közt boldog órákat tőltesz benne, minekutána hivatalodban
5566 77 | a csalfa öröm özöne nem tőltheti bé szívem hízakját.~ ~
5567 78 | mérget a Nagysád italába. Tolvaj vagyok, - mert egy tiszteletet
5568 38 | egyszerre lerázta, s elhólt tompaságban ültem ott, mint az a férj,
5569 21 | elragadott egészen, s olyan hideg tompaságra taszított, melyben nem érzettem
5570 76 | viseletekben azt a külömböző tónust nézem, azt kérdem magamtól,
5571 38 | gyönyörű tekintet a kertre és a tóra, új erőt, új életet tölt
5572 75 | felhevítették, s talám hányt tőrjeik is, hogy én övé még soká
5573 48 | szerencséjét. Szüléi, kikkel tornai mulatásom ólta nem vóltam,
5574 48 | borította Pestet, hogy csak a tornyok látszottak ki belőle. Milyen
5575 27 | kőszirt darabok állanak tornyozva egymás felett, s úgy tetszik,
5576 69 | környülállás vet elszédítésére tőröket! Csuda-é osztán, ha a szegény
5577 75 | vagyok szememmel nézni azt a tőrt. Bosszú, véres bosszú szálljon
5578 48 | keze kezembe akad, s ez a tour engem elmúlt boldog múlatásomra
5579 63 | féltem a búcsúzástól, s tovább-tovább halogattam azt. Utoljára
5580 68 | minden szép passage alatt; s továbbá pedig, midőn egy igen kedves
5581 78 | epesztő bánatjának ereszti továbbat is, ugyanarra az állapotra
5582 75 | van, aki felé hajlik, s további együttlétek alatt sok hasonlatosságot
5583 2 | az ódákban, epicumokban s tragédiákban is, helyet engednek: mit
5584 6 | édes enyelgése s eleven tréfái által, belőlem. Még most
5585 58 | kötelez, hogy ezeknek a tudakozó uraknak udvarlásokra legyek,
5586 79 | legboldogabb életet élik. Azt tudakozod, minek? - hogy borzasztó
5587 40 | hogy az udvaron az eránt tudakozódik, kié, s mit akar az a kocsi?
5588 46 | sarkamból. A bátyám tegnap azt tudakoztatta tőlem, ha nem akarnék-é
5589 75 | bátortalan, de égő tekintettel tudakozza tőle, ha szereti-é? s egy
5590 72 | könnyeit. Gyermekei mindég tudakozzák, ha soká lesz-é még oda
5591 75 | fejemből, hogy annak nem tudása miatt, sok hitszegés, sok
5592 39 | belém szeretett, s ennek tudásában mennyei boldogság s a pokloknak
5593 28 | Torna, Júniusnak 5dikén~Te tudhadd édes Seumikóm, azt mondja
5594 20 | hozzám, hogy annál hamarább tudhassa írtál-é néki; s ha nem írtál,
5595 75 | életekben is boldogokká tudhassák tenni? Az, ami a legfontosabb,
5596 43 | Mi lelt, azt magam sem tudhatom, csak arra emlékezem, hogy
5597 24 | méginkább kiforgatott sarkamból. Tudja-é nagysád, kérdém, kivel szóll?
5598 47 | csörög a szökőkút, mintha tudná, hogy szükségem van a nyúgodalomra. -
5599 2 | Ha ezek, minekutána már a tudományoknak minden nemében remek munkákat
5600 10 | Endrédy levelét, melyben tudósít, hogy Mancival valaminek
5601 89 | megígérkezett. Reménylem, hogy tudósíthatlak állapotjáról.~Jászai, ez
5602 90 | oda lesz. - Én minden nap tudósítlak, mint van.~ ~ENDRÉDY MAROSYHOZ~
5603 90 | egész dolgot néked adjam tudtodra. Kér általam, - egy megdicsőült
5604 46 | vóltam! olyankor, mikor tudtuk, hogy soká nem lehetünk
5605 23 | öszveakadtunk, ó mennyit tudtunk egymásnak mondani, mint
5606 75 | barátok. De egy dolgon meg nem tudunk egyezni: te ítéld el közöttünk
5607 75 | valakit azért vádolni, hogy a tudva nem lévő törvényt általhágta.
5608 21 | Tovább tekintettem, s minden tükörben az én képemet - az elhagyott,
5609 21 | héttel, itt ezek előtt a tükrök előtt, Mancival elrepültem;
5610 30 | élettel biztatnak. De ó be tündér ez az ilyen nyúgodalmas
5611 14 | cselekedetiből nemes indúlat tündöklött, lehetetlen, hogy helytelenül
5612 75 | gyönyörűsége, nemsokára csak tüneménynek fog tartatni, mert alig
5613 28 | kívánságom, még mindég szokott tüzében olvad szívem. - Úgy van
5614 13 | nékik. - Marosy! ha első tüzemben mentem vólna el, most talám
5615 21 | felbátorított; vette ő észre tüzesedésemet; s minden mozdulásom, minden
5616 20 | vesztette el, kit olyan tüzesen, olyan igazán szeretett,
5617 14 | valóságos forrásában, a szerelem tüzességében keresed. Édesem, te szánsz,
5618 78 | én azzal szabad, hogy a tulajdonomat boldoggá tegyem? vádolhatni-é
5619 29 | rakva van a legkedvesebb tulajdonságokkal, s jó szíve igen érzékeny.
5620 4 | fiatal gyertyán akadt a patak túlsó óldalán szemembe. A patak
5621 9 | szemem előtt, egy semmivé tűnik el, s élő szerelmed elképzelése
5622 55 | tekintek: de ha azok a helyek tűnnek szemembe, ahol vélek együtt
5623 47 | harsogva zúdúlt meg egy lármás tutti. Azt gondoltam, hogy elnyel
5624 7 | semmise tud olyan hirtelen tűzbe ejteni, mint mikor látom,
5625 39 | érről érre, mint egy égő tűzpatak; mint égeti meg minden ütköző
5626 58 | s szíve erántam azzal a tűzzel lobog, amellyel az enyím
5627 51 | elúnván még mindég a doctorok tyrannusi járma alatt nyögök. A bátyám
5628 69 | kabalák, mint a fejedelem udvarában. Álmodozást nem írígylek
5629 40 | egyszerre hallám, hogy az udvaron az eránt tudakozódik, kié,
5630 17 | nem az én ügyem é az igaz ügy? - hanem Delicatesse; e'
5631 17 | szeme elibe; mert nem az én ügyem é az igaz ügy? - hanem Delicatesse;
5632 21 | engemet így kínozni, így üldözni? - észrevettem magamat,
5633 21 | keserves gondolatot, ezeket az üldöző képeket verhetném ki fejemből. -
5634 89 | abba az országba, ahol az üldözött, elszaggatott szerelem nem
5635 76 | esméretlen csendes otthon ülés kedvesebb előttem a nagyvilág
5636 41 | együvé-gyülekezve egy csoporton ülnének. Azzal a sok gyönggyel,
5637 68 | pázsitszéken magánosan láttam ülni. - Ő is megütközött, midőn
5638 67 | szaladt a szomszéd széken ülő barátnéihoz. - Ki vóltam
5639 48 | Uramat kiált! Én felpattantam ülőhelyemből; a kertészné pedig elfakadt
5640 56 | hervadásra dűjt.~Marosy, ültess virágmagot; öntözzed meg,
5641 18 | rejtette abba a földbe, amelybe ülteted; s hidd el, annál jobb ízű,
5642 56 | idegen climába általvitt ültetés, melyet minden szellő megfonnyaszt,
5643 48 | kedves zsákmányát szekerébe ültette, s véle repülve ment. Én
5644 75 | elhervadna.~Napestig együtt ülünk; együtt fecsegünk, s úgy
5645 89 | egy fiatalember magánosan ülve, könnyeit törölgetve, szemembe
5646 3 | kellemetességét, hogy az az üresség, melyet a te emlékezeted
5647 55 | nem mondhatom ki azt az ürességet, azt az utánok való sóhajtozást!
5648 39 | tűzpatak; mint égeti meg minden ütköző csemetéjit a nyúgodalom
5649 68 | meg; - képzeld el, mint ütköztem meg, midőn benne azt a kedves
5650 7 | éltek vissza? Gyermekeitekbe ütni a kést véteknek tartjátok, -
5651 49 | elő, melyek abba a pontba ütődnek öszve, melybe esni fogsz, -
5652 84 | legerősebb guta egyszerre ütötte meg, s abban a szempillantásban
5653 46 | kinézett, mint ágaskodott, mint ugrált megsarkantyúzott kevély
5654 56 | utána mégy. Akkor vissza ugrottam ágyamba, de olyan vígan,
5655 74 | megszólítod? Elkapod előle úgy-é? s nem gondolsz pityergésével -
5656 44 | mostaninak elnyeréséhez, ugyanakkor egy gazdag, szép és nagy-születésű
5657 22 | nyúltam, hogy néked írjak, ugyanannyiszor vetettem azt el. Isten tudja,
5658 78 | bánatjának ereszti továbbat is, ugyanarra az állapotra jut, amelyben
5659 47 | szegény Bácsmegyey! - még ugyanaz! - az övé - egészen elváltozott! -
5660 2 | vérségen felül, csaknem ugyanazonegykor, s az együtt nevekedés szoros
5661 48 | hasonló nyomorúság alatt ugyanazt cselekedték vólna. - Klári,
5662 23 | gyaláznak, úgy tiltanak, ugyanezek a gyönyörködések azok, amelyek
5663 43 | erősebben hat a szívre, s ugyanezért odahaza már egy ilyen darabot
5664 12 | elszégyenült. Már e' mind késő, ugymond; a lépés meg van téve! -
5665 22 | koporsóhoz késérjen, melytől már úgyse vagyok távol. Manci! Manci!
5666 55 | tartoztatnak doctor uraimék - úgysem segíthetnek rajtam.~ ~
5667 90 | vóltunk megkötözni. A doctor újabbi vérhányástól tartott. -
5668 21 | mely most lelkem előtt oly újan, oly elevenen lebegett, -
5669 48 | pedig elváltunk, s a Manci ujján a jegygyűrűt megláttam,
5670 86 | ha felébredek álmaimból, újjobban érzem boldogtalanságomat,
5671 62 | hagyta. - Maradj hát örökösen ujjomon, édes gyűrűm! ha pedig meghalok, -
5672 42 | áskálódása, s hogy most újonnan kell azt a régi utat kezdened,
5673 12 | készítsd magadat egy kedvetlen újság hallásához; az Mancidat
5674 12 | Utolsó leveled ólta történt újságúl jelenthetem, hogy secretárius
5675 48 | kiszabadítottak kínzóim kezek alól. Unalmomban, sőt bosszankodásomban abba
5676 2 | Szegvárinak neveztem) az unalomig vitt pityergéseitől alkalmasint
5677 17 | menedékhelyet magam előtt; únalommal rakott hosszú futás van
5678 43 | a mesterséges darabokat únni kezdtem, mert mentől simplább
5679 59 | Engedek az Endrédy hosszas unszolásainak s általláttam, hogy Szentpéterytől
5680 2 | tett, nem szűnt meg addig unszolni, míg magamat rá nem adtam.
5681 54 | nyújtja.~Klári, szeresd az uradat, légy hív eránta mindég,
5682 55 | akármint tartoztatnak doctor uraimék - úgysem segíthetnek rajtam.~ ~
5683 58 | hogy ezeknek a tudakozó uraknak udvarlásokra legyek, s nálok
5684 48 | odavan Apám Uram! odavan Apám Uramat kiált! Én felpattantam ülőhelyemből;
5685 23 | tudakozd meg bár ezeket a bölcs uraságokat, s tisztes asszonyságokat,
5686 90 | én Kedves Húgomat, - az urát, - az Isten áldása légyen
5687 90 | szerencsétlenségét. Én kinyertem Atyja Urától, hogyha magának tetszik,
5688 21 | szegletiből? Otthagyta kinyalt úrfiait, mihelyt meglátott, s felém
5689 69 | öszve mármost jövendőbéli urokkal, akinek raffinirozására
5690 7 | azt még a szegény atyjok uroktól, s édes asszonyanyjoktól
5691 21 | azokon való részvétel, ami az úron történik, az adja nékem
5692 40 | sincs szükségem, hogy az úrra emlékeztessen; de mégis - -
5693 90 | párnak boldogításában az Úrral osztozom, monda. Csengetett.
5694 21 | Manci állott vólna el az úrtól? Az a lyány... Elijedtem,
5695 87 | kell mondanom, nehéz az út a halálig. Bár többször
5696 33 | kezemet s megmutathatnám utadat minden veszedelmeivel. Azalatt
5697 29 | járunk együtt a kert sétáló utain fel s alá, míg az éjjeli
5698 13 | szemtelenségemért; - pedig az útálat nehéz; mint a szegénység.~ ~
5699 21 | változott által; s azok az utálatos színek, melyekkel előttem
5700 23 | gyönyörködések, amelyeket most úgy útálnak, úgy gyaláznak, úgy tiltanak,
5701 6 | embereket, azokat a kifajúltakat útálnám, akik születések, néha társaságok,
5702 6 | fakasztott ki szemeimből. Ha utálni akarnám, édes Mancim, az
5703 13 | bátyám, a bátyám! - ő engem útálni fog szemtelenségemért; -
5704 9 | társaságokban hallgatnom, amelyeket utálok. Itt ugyan minden érdemem
5705 89 | a processiót. Semmit sem útálok jobban, mint mikor valaki
5706 78 | élhet az életnek; - az én útam a temetőre vezet; az enyímen
5707 64 | olaszországi fürdőkbe megyek; de az útamban némely helyt két s három
5708 65 | hiheted te azt, hogy az én utamnak óhajtott vége lesz? - Én
5709 48 | rakott teher alatt darabos útamon elébb tovább vánszoroghatok, -
5710 90 | klastrom felé vettük az útat. Az apácák nem tudták, mit
5711 42 | 22dikén~Endrédy most sokat utaz, s ha idehaza van is, úgy
5712 65 | hogy keressek mulatságot, utazzak, tolongjak, pedig nincs
5713 47 | könnyeim cseppenését, melyek az utca köveire hullottak. Te esméretlen
5714 76 | 13dikán~Mikor gyakorta a Bécs utcáin vagy az Augartenben a tolongó
5715 48 | elijedtem, midőn a Manci utcájára érvén, a sok kocsit, s a
5716 46 | s mikor osztán arra az utcára értem, ahol Manci lakik,
5717 15 | szenyvedek, és amelyek bújdosásom útjában készen várnak, egyszerre
5718 79 | éles levegő, s alkalmatlan útjai még megölnek? Légyen! ha
5719 22 | elszakasztja a legédesebb láncot; útjok most már - olyan messze
5720 75 | hozzá. Az első semmivel sem utóbb ennél, de a leány mégis
5721 52 | Ha az egészséged miatt útra nem mégy, könnyen megeshetik,
5722 54 | látjuk, hogy meghaladott utunk semmi gyilkosan kiontott
5723 48 | térden állva imádkoztak vackok körül, a legkisebbike pedig
5724 63 | öreg Surányinál kellett vacsorálnom. Nékem az nagy vígasztalásomra
5725 48 | azt mind kiállani: -~~A vacsoránál Endrédy mellett fogtam széket,
5726 48 | cselekedeteknek köszönhetek; s amint a vádas lelkiesméret félénkséggé,
5727 90 | ezek pedig lelkiesméretek vádja alatt előtte úgy állottak,
5728 78 | 26dikán~Szakassza félben vádjait, Nagyságod, azért, hogy
5729 24 | szívemet, ha miattad engemet vádol. Érzem, hogy kevés idő múlva
5730 75 | közönséges neveléseket s úgy vádold azt, aki szerelmében állhatatlan.
5731 78 | tulajdonomat boldoggá tegyem? vádolhatni-é engem ezért kegyetlenséggel?
5732 46 | Jaj néki! ha lelkiesmérete vádolja, - s jaj nékem, hogy azt
5733 2 | szemek eleibe fog akadni, ne vádoljon, hogy festeni akarván, a
5734 61 | vérzenek! De nem, - nem vádollak semmivel. Igazságtalan vagyok,
5735 21 | minden reá vetett tekintetem vádolója vólt, s bosszúállóm, s nem
5736 14 | következéseinek veszed, s nem vádolsz magamat. Bár mások is követnék
5737 47 | vólna! Ezer, meg ezer sebet vagdalnék magamon, hogy a fájdalom
5738 37 | körülöttem gondoskodásokkal. Eret vágtak rajtam, nem tudom, hányszor;
5739 47 | s az ő birtoka után való vágyás minden eremben annyira forr,
5740 78 | aki egy szegényember kis vagyonját a maga fél óráig tartó kedvének
5741 4 | mint ezeket a napjaidat? - Vajon kiállhatnám-é? kérdém magamat;
5742 41 | nyertek véle, mintha egy vakon szülöttnek, aki előtt az
5743 48 | vizekkel élesztgetett, s vakszememet kenegette, s szemeiben könnyek
5744 26 | szerint, önnön ítélete nélkül vaktában enged.~ ~
5745 18 | piperés formálása igen gyakran vál hernyóvá, mely a legszebb
5746 22 | MAROSYHOZ~Buda, májusnak 5dikén~Valahányszor tegnap pennához nyúltam,
5747 32 | eszerint reménylem, hogy valahára megint nyugodalmasan alhatom.~ ~
5748 38 | Bácsmegyey! nincs-é az valahol megírva, hogy a legtöbb
5749 40 | Theréztől. Ő kiment vólt valahová, midőn Lévai a bátyám levelét
5750 58 | csinálom én azt. Édesem! ha valakihez bélépek, s kezéhez nyúlok,
5751 56 | Így szalad előlem minden, valakinek csak meleg vér van még ereiben,
5752 21 | azt egy olyan lyántól, aki valamerre tekint, mindenfelé szíveket
5753 43 | darabot kerestem ki, hogyha valamiképpen kívánni fogják, hogy valamit
5754 31 | ha itt olyanok vannak, valamivel fel akarok segíteni. - Síró
5755 90 | kinn vóltak, s kéntelenek valánk leszállani, míg a mezőről
5756 15 | mit csináljak, - addig válasz nélkül fog állani levele. -
5757 14 | megint nyughatatlanul várom válaszát.~Minden szomorú körülöttem. -
5758 44 | Báró ... néki írt, s ő azt válaszolta, hogy ő már szívével nem
5759 14 | csakugyan ura vóltam magamnak; s válaszomban megvallottam, hogy szeretetére
5760 78 | meg azt Nagysád, hogyha választani kellene valakit, ő lenne
5761 12 | magát valamely élet neme választásában, s csak néha vállalt magára
5762 78 | kellene valakit, ő lenne a Választott. E'szerint Theréz két-három
5763 78 | actióm rövid vólt? - Magam választottam-é azt? Ne sírjon Nagysád! -
5764 74 | való tiszteletem szerelemmé válhat. Elhallgatom beteg állapotom
5765 17 | assessorságával; de nem vállalhattam fel, mert most alkalmatlannak
5766 6 | az India kintséért se vállalnám fel az ilyen könnyek terhét
5767 12 | választásában, s csak néha vállalt magára valamely aprólékos
5768 43 | Flautravert, noha meg kell vallanom, hogy sohase vettem azt
5769 72 | hogy pihenjen meg. Letette válláról a terhet, s elégett kezével
5770 42 | legelső látásommal, s ha szája vallásának, tekintetinek, s annyi biztatásának
5771 12 | elsőség mindenképpen a tiéd. Ő vállat vonított, s hidegen azt
5772 9 | volna Endrédy. Ó; Manci! valld meg, miért nem írsz? holott
5773 6 | négyszemközt barátjoknak vallották magokat. Egynehány könnyet
5774 48 | alacsony hunyászkodássá szokott válni mindenkor, úgy vólt most
5775 14 | itt is; de ők nem nékem valók; nem éreznek semmit, hanemha
5776 78 | Nagysád bánatját nem ok nélkűl valónak declárálja, - s én Nagyságodra
5777 21 | héttel imádtam, most igaz valóságában állott, mint egy hitszegett
5778 75 | elijesztetni, melyeket nékem változandó temperamentuma előmbe vetett.
5779 60 | A feleségének hirtelen változása esett azt mondja, külömben
5780 37 | Ne írj a húgomnak semmit változásom felől; ne tudja azt senki.
5781 61 | szívemet. Ó Manci, mint változtattál te meg mindent életem ösvényén;
5782 46 | Be minden el van most változva, édes Marosym! Mikor ennek
5783 24 | nehezen tudtam egy kanapéig váncorgani. Ó, mint ijedtem el, mikor
5784 69 | keserít ez engem! Eddig váncorgottam terhem alatt, s ha verejtékem
5785 48 | támaszkodván Szentpétery után váncorogtam, aki kedves zsákmányát szekerébe
5786 14 | vígasztatást, mint az elfáradt vándorló a hideg vizet. Írj megint,
5787 9 | küldöttem a postára megtudni, ha vannak-é leveleim? Már a levélhordó
5788 48 | darabos útamon elébb tovább vánszoroghatok, - míg még ebben a koponyában
5789 48 | bennünket bóldogabb lakás vár. Mint szélesedik ezzel az
5790 9 | Manci! mint kínzott tegnap a várakozás! Nem kívánnék néked, ha
5791 46 | felkölt, s az ablakon utánam várakozik; - ah mint nyargaltam végig
5792 9 | hogy már most addig kell várakoznom, míg a szállásomra jön a
5793 23 | hogy én táncának vége után várakozom, addig táncolt, hogy utóljára
5794 32 | édes bátyám! mi hoz ilyen váratlanul? Kedves újságot hozok, felelék;
5795 19 | vidéket nyájas elysiummá varázsolja. Hallgatva mentek egymás
5796 90 | mint egyébkor. Lehozatta a várból a te képedet, és a feleségedét,
5797 46 | mint bosszankodtam, hogy a Várdombon lovam nyargalva nem mehetett!
5798 27 | Efelett igen közel, a leomlott várfal darabjai állanak egy gömbölyű
5799 43 | Personális kisasszonya énekelt. Varhallnak egy sinfoniáját hagyták
5800 33 | éppen olyan az, amilyet tőle várhattam; megelőzi kívánságomat tiszteletet
5801 90 | akármeddig múlatok, ott várjon bé, én pedig az Erzsus szüléihez
5802 89 | jajgat. Ott édes Jászaim, ott várlak én majd tégedet, koszorút
5803 33 | írod, hogy a főispány a vármegye részéről téged küld Bécsbe.
5804 2 | megtisztogatva. Ő nálam egy Heves vármegyei szolgabíró gyermeke, aki
5805 68 | s a bátyja, aki ennek a vármegyének Főperceptora, kedvemért
5806 15 | bújdosásom útjában készen várnak, egyszerre megmenthetne! -
5807 78 | megszűnés nélkűl kérek, s várok is az Egektől. Nem átkozná-é
5808 3 | a szerelmes álmodozót a városba kergeti, s az ablakomról
5809 7 | vólna-é meg harmadrésze a városnak, hogy öszve fognak kelni?
5810 69 | feleségek halálokat?~Mi, akik városokban neveltettünk, el vagyunk
5811 80 | reggeli kávét. Lovaink készen vártak. Meg akartuk fojtani könnyeinket,
5812 61 | a kifakadt virágot, nem várván bé, hogy mégegy bimbó fakadjon
5813 90 | fizettem mindent, pedig sokat vásárlottam, amint tartotta; s ekkor
5814 5 | elzárta az anyja, s aki a vasárnapot úgy nézi, mint az utolsó
5815 48 | terhe alatt leroskadván, vashoz kapott, nem kárhoztatom. "
5816 41 | azt gondolván, hogy úgy ér végéhez. Mindjárt, hogy ide érkeztem,
5817 2 | abban a hónapban csaknem végéig hajtottam. Véletlenül akadt
5818 81 | belőlem - egyszer csakugyan végének kell lenni, s az a legenyhítőbb
5819 48 | Egynehányszor kedvem támadt végetvetni szenyvedésimnek, de Endrédy
5820 17 | hordasz elő, megegyeznek önnön végezésemmel.~Én ide ezelőtt harmad nappal
5821 3 | ebben a gondolatban. El kell végeznem levelemet, - nem írhatok
5822 57 | Februar. 6dikán~El van végezve, elhagyom Budát! - Mancit, -
5823 81 | tartózkodott, s fennszóval sírt. Végezze el az Úr, mondám a magán
5824 24 | vólna meg néki, hogy őtet véghetetlenül szeretem. S hidd el édes
5825 63 | bíztatna, hogy majd én is véghez érek, nem nyugtathatnám
5826 48 | könnyeit láttuk csorgani. Én végigfeküdtem egy ágyon, s nem ültem asztalhoz.
5827 2 | amellyel kívántam vólt, rajta végigmenni nem érkeztem, eltökéllettem
5828 38 | Megborzadtunk, amint ennek végire jutván, a gyümölcsös fák
5829 7 | Nem elég szerencsétlen végű reménység van-é azonkívül
5830 21 | hódoltat, hogy egy olyant vegyen tekintetbe, aki megvonja
5831 84 | igyekezzetek rajta, hogy enyhűlést vehessetek. Ne háborítsuk fel csendes
5832 47 | meg öszveszorít, hogy alig vehetek lélekzetet; s úgy vagyok,
5833 69 | szíves élés ezeknek elejét vehette vólna; s nem kell-é róla
5834 7 | állítják, hogy ilyen érdemes vejek akadt, s odaígérik a lyányokat.
5835 12 | tartotta vólna, ha Bácsmegyey vejévé lett vólna: de a bizonytalanért
5836 9 | becsülése nálad nélkül? Bárcsak véled lehetnék megint, hadd sírnám
5837 23 | mélyebben vélek a dolog velejére, - mi tette olyan édessé
5838 87 | milyen kedves nékem ez a vélekedés. Be új, meglepő gondolat
5839 67 | meg, mint jártam, midőn véletlen tekintetem egy lyánykára
5840 48 | minden eremben ég a tűz, s velőm minden csontomban öszve
5841 35 | mintha minden erőmet, minden velőmet - megemésztette vólna -
5842 48 | esett, hogy együtt nem vólt velünk, mert ezáltal egy rettenetes
5843 21 | őket. - Surányi, aki mikor vendégei vannak, mindenütt sürög-forog,
5844 73 | valamely falusi óltár, s vendégfogadókban függő királyné képe előtt.
5845 39 | mutatott kegyességéért, szíves vendégléséért, éppen ott ejtenem sebet,
5846 5 | Egyszerre akarja minden látni vendéguramat; s a sok evés, ivás, compliment
5847 75 | szeretett, az igaz; de heves vére érzésének olyan elasticitást
5848 20 | néztem őket, mint tulajdon véreimet; mert azt gondoltam, hogy
5849 72 | elébb-tovább lábát, s nagy verejtékcseppek szakadtak le ábrázatján,
5850 69 | váncorgottam terhem alatt, s ha verejtékem cseppjei közé, melyek homlokomról
5851 72 | alatt elfelejtkezik arról a verejtékről, mely most lábaira egymást
5852 7 | fekéllyel jönnek a világra. Vérek öszve van azzal a méreggel
5853 79 | szabadságokért örömmel öntötték ki véreket, s meg akarván menteni Hazájokat,
5854 12 | hallgattam ki; de forrott vérem, hogy egy okos ember ilyen
5855 56 | Atomus várja már szomjan véremet, hogy belőle életet, s bimbókra-fakadást
5856 90 | miattam sírsz? - Ó Manci, véremmel érdemlettem én azt! Köszönöm,
5857 20 | az is marad, minden vérét véremnek tartottam; s kivált ezt
5858 20 | és az is marad, minden vérét véremnek tartottam; s kivált
5859 56 | Rettegj! ez a virág annak vérével hízott, aki engem szeretett,
5860 14 | homokon kellene keresztül vergődnöm. Úgy szomjúhozom a vígasztatást,
5861 90 | megkötözni. A doctor újabbi vérhányástól tartott. - Tekintsünk félre,
5862 21 | ezeket az üldöző képeket verhetném ki fejemből. - A vendégek
5863 20 | beteg húgom könnyes szemmel veri a setét szobában a fortépiánót,
5864 40 | vagyunk keseredve; hadd verjek még egy darabot. A fortepiánó
5865 40 | mintha gondolkozna, mit verjen, s egyszerre esett le az
5866 2 | copíroztam. Az öcsém, kit a vérségen felül, csaknem ugyanazonegykor,
5867 49 | táncolt, s - nézd ezt a köpés vért, ez annak következése.~Én
5868 61 | melyek most minden léptemben vérzenek! De nem, - nem vádollak
5869 14 | szívesen, - hogy azért engem ne vessen meg, s ne vonja el tőlem
5870 12 | senki nagyobb részt nem vész, mint - -~ ~
5871 14 | temperamentumom következéseinek veszed, s nem vádolsz magamat.
5872 14 | cselekedetemet vétkül nem vészed; hogy annak okát valóságos
5873 33 | megmutathatnám utadat minden veszedelmeivel. Azalatt a húgom emlékezete
5874 82 | stafétát kaptam, hogy a bátyám veszedelmesen beteg. - Ó Marosy! miért
5875 16 | tehát indulok, de más utat veszek, hogy legalább az esméretlen,
5876 3 | ti szívünkkel együtt veszitek által azt az erőt is, mely
5877 47 | fájdalom nagy vólta alatt veszítsem el azt a kevés érzést, amit
5878 86 | szíves bátorsággal süveget vesznek, s a kicsinyeket hozzám
5879 7 | sül ki, hogy Veszprémy meg Veszprémyné sohase akarták öszvekelését
5880 7 | néki, hogy eránta beszélek Veszprémyvel. A consiliáriust könnyűnek
5881 4 | magamban, nem tarthatsz a veszteden igyekező habtól; de ha gyökereid
5882 15 | leveléből kell olvasnom, mint vesztegeti rá Manci nyájaskodásait,
5883 17 | haszontalan udvarlásokra kellett vesztegetnem; s csak tegnap estem által
5884 69 | raffinirozására annyi pénzt vesztegettek, miben vagyok bóldogabb
5885 47 | őtet elvesztem, - el kell vesztenem. Így számlál elcsüggedt
5886 87 | mintha az életnek egy erejét veszteném el, - s nem mondhatom ki,
5887 75 | félretekintesz, már elpattan!~Sokat vesztenének ezáltal az atyák. Nem áldozhatnák
5888 69 | is, mennyi környülállás vet elszédítésére tőröket! Csuda-é
5889 21 | barátjainak víg lármája közt vólt, vetek együtt múlatott, most pedig -
5890 4 | előttem mégyen, mint - ha nem vétek hozzá hasonlítani - a Világosság
5891 75 | ifjúság csinált, az nem az ő véteke, hanem történet.~Még a legérettebb
5892 28 | kívánságomat kárhoztatott vétekké teszi. - Nem Marosy vagy-é
5893 7 | Gyermekeitekbe ütni a kést véteknek tartjátok, - de a gyermeki
5894 51 | tud. Én, édesem, leveled vétele ólta olyan édes kesergésbe
5895 44 | hivatalban, sőt mikor még vetélkedő társaid miatt igen kevés
5896 13 | Elhihetted vólna-é, hogy erre vetemedhessem? Nem szánnám falba verni
5897 2 | lett vólna, szófaragásra vetemedni nem akartam.~Engemet erre
5898 51 | elkésérni. Így hal ki az Isten veteményes kertében egy fa, s helyette
5899 9 | szemeid gyakran véletlenül vetettek rám, melyek szívedből gyakran
5900 75 | őtet vétkesnek tartottam, vétettem. Nem őtet vádolom én, hanem
5901 22 | még magamat karjaid közé vethettem, mikor a szomorúság, s a
5902 8 | benne találtalak? s nem veti-é egy keskeny sírba azt a
5903 21 | odaadták, az nem a Manci vétke; ő azt cselekedte, amit
5904 75 | indúlataim felzajdúlásában őtet vétkesnek tartottam, vétettem. Nem
5905 7 | ekkor véle a szerelem azt a vétket követteti el, hogy szüléivel
5906 7 | Büttnerrel eskették meg. Mint vetkezhetik le az emberek emberiségeket!
5907 47 | ablakon nézett ki, félig vetkezve, s figyelmezve hallgatta
5908 14 | gondolatlan cselekedetemet vétkül nem vészed; hogy annak okát
5909 17 | előttem, s kegyetlen késérők vettek körül, akik ezer gyötrelmekkel
5910 32 | bóldogtalanságomon milyen érzékenyen vettünk részt. Ó, édes Anyám, s
5911 54 | eltőltött szép életünkre vetünk; - te pedig, Marosy! - be
5912 75 | soká lehetek, mintegy elibe vetve - - - leszállott a mérőserpenyő.
5913 24 | meglelkesedett szerelmes tekintetet vetvén rá, ott hagytam s hazajöttem. -
5914 26 | megpróbálom, ha az új életet vevő természet nem nyugtathatja-e
5915 48 | könnyeimet, de jóltévőid élnek! Vezess az anyádhoz. - Megfogtam
5916 48 | menyasszonyt az óltárhoz vezesse. Mindenütt kerestek, s Szentpétery
5917 90 | nyugtot, valamíg az Erzsus vezetéknevét meg nem mondotta, s mindent
5918 26 | olyan elcsendesedéssel vezetem Mancit az oltárhoz, amelyen
5919 7 | hatalmat éreztető tekintettel vezeti őtet jövendőbéli kedves
5920 41 | megnyithatnátok szemét, s oda vezetnétek, hol a sok sánták, bénák,
5921 4 | sétálni megyek, olyankor vezetőmmé, kalaúzommá lesz; előttem
5922 22 | a természet ösztöne vólt vezetőnk: de most el vagyunk szakasztva
5923 20 | csendesen és szomorúan ég viaszgyertyám, s szerelmében beteg húgom
5924 43 | patak. Így jártam én ma a Vice-Praeses Gróf...nál a concertben.
5925 43 | fúhatnék; s megsúgta azt a Vice-Praesesnek; s ezzel együtt az egész
5926 7 | egy barátja által, hogy a viceispánytól siető parancsolati érkeztek.
5927 2 | hogy a történetet hazánk vidékeire szállítottam, s személyeimnek,
5928 16 | esméretlen, még nem látott vidékek foglaljanak el. Ó Marosy,
5929 27 | formájával, mely egészen ehhez a vidékhez illik. Efelett igen közel,
5930 26 | előttem egészen esméretlen vidékre mengyek, s megpróbálom,
5931 43 | olyan csudatévő kézzel vídította fel. Gluck után senki sem
5932 3 | panaszkodott; de egyszer vígabb hangokra fakadt, s utóljára
5933 21 | zsibongás közt; köröttem minden vígadott, gyönyörködött; most pedig
5934 65 | szemmel ne nézzek az égre. A vígasság, a gyönyörködés belső nyugodalom
5935 48 | mindent? az élet szeretetét? vigaszságomat? nyúgodalmamat? egészségemet? -
5936 89 | szenyvedéseinknek. Az a vigasztalás, amely engem enyhít, a te
5937 81 | lenni, s az a legenyhítőbb vígasztalás.~Bezzeg megint vólt egy
5938 48 | hogy örökösöm, egyetlen vígasztalásom, s öregségem gyámola vagy!
5939 63 | vacsorálnom. Nékem az nagy vígasztalásomra van, hogy ilyen közönségesen
5940 49 | írása. A bátyám nem talál vígasztalást, Klári pedig - látnád csak,
5941 49 | hogy még felgyógyulhatok. Vígasztald hát véle magadat s az Isten
5942 78 | hintettek vólna. Az ilyen vigasztalhatatlanok a következő Haza polgárit
5943 40 | hirtelen. - Valami titkos vígasztaló erő elfutotta szívemet. -
5944 38 | elvesztette, s ebbe kereste minden vígasztatását. Theréz látta, mint küszködöm
5945 14 | vergődnöm. Úgy szomjúhozom a vígasztatást, mint az elfáradt vándorló
5946 49 | melyben a leggondosabb vigyázás nélkül nem lehetsz ura magadnak.
5947 41 | soha annak szemét, akit már vígyázóvá tett álnokságtok; hagyjatok
5948 21 | Merően néztem szemébe, s vigyáztam, ha láthatnám-é benne valami
5949 47 | magamban tekingettem. - Vígyáztam, melyik csillagot nézi,
5950 44 | correspondentziáid is vannak? vígyázz, hogy azt meg ne tudja Marosy;
5951 13 | Nézd, Marosy, mire nem vihet bennünket a szerelem! A
5952 32 | hogy ezt az újságot én vihetem meg a húgomnak, s köszönöm,
5953 46 | mentem el, hogy valamit vihettem amihez hozzáért, amit kedves
5954 21 | ész egy-két percentésig világított. Karomra vettem Mancit,
5955 21 | ezelőtt csak kevéssel egy világokkal ragyogó palotában vóltam,
5956 37 | Majd amott azon a jobb világon köszönöm azt meg, az emberek
5957 67 | aki szalmaszín tafotában, világoskék bodrocskákkal egészen olyan
5958 47 | vonná fel! Jobban-jobban világosodik. Az én pacsirtám már egynehányszor
5959 90 | feleségével szerelemben vólt, most világosságra látta lépni. Nem állhatott
5960 7 | mindenféle fekéllyel jönnek a világra. Vérek öszve van azzal a
5961 3 | hogy róllad, magamról, a világról egyszerre elfelejtkeztem; -
5962 76 | kívánkozom vissza, elcsömörlöm a világtól, s az esméretlen csendes
5963 48 | hirtelen, mint a fellobbant villám előttem elsuhant, érzettem,
5964 19 | lehajlott, s egynehány szál kék violácskát tépett, s a legédesebb tekintettel
5965 48 | közepén, fejér öltözetben, violaszín bodrocskákkal, s hosszú
5966 43 | orcámat, meg nem lát. Egy violin concert hozott megint magamhoz.
5967 81 | tépte szép hajaiból apró virágjait. Elborzadtam sírásától,
5968 22 | tüzet öntesz, amely éltem virágját eltépi, s minden kívánságaimat
5969 38 | jutván, a gyümölcsös fák virágjoktól megkoppasztva akadtak szemünk
5970 56 | hervadásra dűjt.~Marosy, ültess virágmagot; öntözzed meg, s ápolgasd,
5971 38 | Ablakomon úgy hat fel a tavaszi virágok illatja, mint a kiöntött
5972 89 | néked el nem hervadható virágokból, s felékesítlek véle, majd
5973 69 | meg magát. Be sok teljes virágú bimbók vannak így leverve! -
5974 38 | megírva, hogy a legtöbb virágzás csak olyan, mint az álomkép?
5975 38 | terjedt el előttem, láttam virágzásomat, - láttam; hogy érő gyümölcseimnek
5976 67 | ment el mellettem, mindenik virágzó esztendejében, természeti
5977 75 | boldogításán. Theréz még virít, s mennyit vesztene el a
5978 61 | csak egyedül érted akart virítani. Adja Isten, hogy olyan
5979 47 | nem esmérő szerelmét. -~Virrad, s én könnyebben érzem magam.
5980 90 | elszöktem megint, mert hólnap virradatkor indúlok. Hogy hirtelen eljövetelemet
5981 38 | éjtszakájává tették életemnek. Csak virradta felé alhattam el, mikor
5982 76 | s öltözetekben, s magok viseletekben azt a külömböző tónust nézem,
5983 90 | Erzsus atyját, magát miként viselje. Előhívattuk Erzsust. Rosszúl
5984 22 | mindent nagyobb békességgel viselnék. Míg még magamat karjaid
5985 59 | Marosy, hogy fogom én ott viselni magamat! Reszketek. Jó,
5986 89 | terhét csendes nyögéssel viselte. Szenyvedj békével édes
5987 74 | lágysággal, engedelmességgel viseltessem: felpattanok hamar, s gyakorta
5988 41 | Mindjárt, hogy ide érkeztem, visitekre hordott magával; tudod pedig,
5989 48 | pedig a bölcsőben keservesen visított. Ez az érdeklő képe a legszomorúbb
5990 90 | s egy felébredés nékem visszaád! - Sándor, a Manci idősebb
5991 78 | adhat szebbet, mintha magát visszaadja a Világnak, mely a Nagysád
5992 12 | kaptam; s választ nélkül kell visszaadnom. Jelentse néki az úr tiszteletemet! - -
5993 21 | kezdése alatt vetettem, s visszaesett abba a csábulásba, amelyből
5994 34 | erőt veszen a sűrű köd. Visszaesvén előbbeni kedvetlenségembe,
5995 83 | legkedvesebb jutalma fáradságos visszajövetelemnek. Ó Marosy! hátha sohasem
5996 9 | hallom, mellyel a kertben visszakiáltottál, mikor fantáziáimat flautraveremen
5997 90 | Erzsi atyja akaratját, s visszakívántam Erzsit. Az, amit gondoltam
5998 87 | Klári meg ne lássa, ha hozzá visszamégy, s karjai közé dűlsz. Te
5999 34 | kedvetlenségembe, fájdalmim is visszatérnek. Az a szerelem, amely engemet
6000 48 | állhatatos hív szerelmesnek a visszatérő leány kinyújtott keze, -
6001 48 | merültem el, amelytől most visszaugrom. Repülve értünk Gyömrőre.
6002 46 | láttam, hogy az ablakból visszaugrott. - Ah Marosy! miért fél
6003 47 | minden új negyed közelebb visz ahhoz a rettenetes szempillantáshoz,
6004 51 | alatt nyögök. A bátyám maga viszi hozzád; én pedig hív könnyeimmel
6005 56 | vagyok érlelve, hogy majd oda visznek ki közületek, hogy elrothadjak -
6006 22 | is egy darabig. Barátság, viszontszeretet, ártatlanság, s a természet
6007 48 | őtet gyermekestül együtt vitettük a kertésznéhez, s szobát
6008 2 | mert azt a Bajnok vagy Vitéz és Örökség alkalmasint kiteszi;
6009 31 | szerelem, mint az árboc s vitorla nélkül való hajót a szél,
6010 4 | kevéssé elcsendesedett a víz, új erőt gyűjtött. Míg még
6011 71 | elment mint a Duna lefolyt vize, s soha nem tér vissza.
6012 54 | gyötrésemet, poharát a Léthe vizéből megmeríti, s nékem nyújtja.~
6013 48 | nagy gondoskodással, szagló vizekkel élesztgetett, s vakszememet
6014 90 | a maga házához, hanem a vízi városon a Koronánál szállottunk
6015 48 | nem is akarom szorosan vizsgálni; - csak azt tudom, hogy
6016 2 | míg magamat rá nem adtam. Vizsgálóba vettem a költeményt, az
6017 17 | ha bátortalanságom okát vizsgálom, látom, hogy az nem félénkség;
6018 43 | Clavigo után kesereg benne. A vocale olyan könnyű, olyan gyengén
6019 15 | esmerősei nincsenek, én legyek vőféje. Mintha a menny köve csapott
6020 48 | senki sem vólt hátra, csak a vőfély, aki a menyasszonyt az óltárhoz
6021 11 | Manci hozzáment. - Nem jó vólna-e ez egy románnak? Marosy
6022 22 | lélekké, s egy akarattá vólnak, kegyetlenül szakasztja
6023 89 | mert leírattam. Be boldog volnék, ha segíthetnék rajta!~ ~
6024 47 | magamon, hogy a fájdalom nagy vólta alatt veszítsem el azt a
6025 69 | kerül mindég elő, ha nem vóltak-é betegségemben olyan intervallumim,
6026 2 | s következésképpen szűk vóltán felyül, a legvirágzóbb Nemzetek
6027 90 | Érzette nyomorúsága nagy vóltát. Isten! Igy kiálta fel,
6028 90 | jutott, hogy kéntelenek vóltunk megkötözni. A doctor újabbi
6029 12 | mindenképpen a tiéd. Ő vállat vonított, s hidegen azt felelte,
6030 14 | engem ne vessen meg, s ne vonja el tőlem szeretetét, minthogy
6031 7 | lassan és betegeskedve vonják egy napról más napra szánakozást
6032 7 | fognak a lakadalomra, ne vonjam ki magamat, mert néki elmúlhatatlanúl
6033 47 | mintha a Mindenható maga vonná fel! Jobban-jobban világosodik.
6034 2 | nem szégyenlik segedelmül vonni az idegen szókat: ha azoknak
6035 23 | szerencsétlen állott.~Haszontalan vonogattam magamat; el kelle Megyeryhez
6036 29 | az asztaltól az ablakba vonom magam, Theréz mellém áll,
6037 48 | rogytam, s engemet egy szobába vontak, s Manci maga nagy gondoskodással,
6038 90 | csináljanak, s az ablakba vonták magokat. Erzsi egy szegletben
6039 21 | capriolain. Én egy ablakban vontam meg magamat Endrédyvel,
|