BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ
Torna, Júliusnak 6dikán
Magamon kívül vagyok
egészen, ha elképzelem, micsoda nyughatatlansággal, milyen szívszakadva számlál
most Manci minden órát, minden percentést, amely még lakadalmát késlelteti. Nem
szánok mindent öszvetépni, öszvetörni, ami kezem elibe akad, s ha öszvetéptem,
öszvetörtem, megbánom cselekedetemet, s elfakadok sírva. Pirulok Theréz
előtt, sőt mindenek előtt; de nem eresztenek el; s aligha
őrt nem állítottak utánam; s Theréz ma sírt midőn elbeszéllettem,
hogy az ölyv egy nősténygalambnak elkapta hímjét. Miért sír Nagyságod?
kérdém; - tartsa továbbra könnyeit! én is szerencsétlen vagyok; Manci elvette
az életemet; pedig én minden gyanú, minden fegyver nélkül mentem hozzá; elvette
mindenem, s most nyomorúságom felett kacag. Úgy tartom, érzette, mit akartam
mondani, - mert - ah micsoda nyilallás! - micsoda szívszorúlás! - s a fejem! -
egészen általhevül tőle hideg kezem, mihelyt hozzátartom. - - Manci,
mindez... ó Marosy, be bóldogtalan - be nyomorult vagyok én.
|