BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ

Torna, Júliusnak 12dikén

Oda vagyok, édes Marosym! oda vagyok! - Theréz - - - ah! elgondolhatod-é, s nem dűlsz-é hátra ijedtedben ettől a gondolattól? - - - Theréz belém szeretett! - Belém! belém szeretett, s ennek tudásában mennyei boldogság s a pokloknak minden kínja van elrejtve. Nem kínzott-é eddig is mindég a legiszonyúbb aggódás, hogy szívem leroskadt nagy kínjai alatt? s ennek is rám kell-é még tódúlni? - - Egy szeretetre méltó leány nyugodalmát kell-é felforgatnom, egy tiszteletre méltó ősz atyán kelle-é erántam mutatott kegyességéért, szíves vendégléséért, éppen ott ejtenem sebet, ahol legmélyebben hat bé, ahol leginkább érzi? Kedves gyermeke szívébe kellett-é halál, s megemésztő gyötrelem magvát hintenem? s mindezt mivel? - egy szerencsétlen szerelemmel, mely leginkább az érzékeny jó szíveket hatja meg. - Marosy, ez a gondolat, - nézd, kérlek, mint hembereg szívemben, érről érre, mint egy égő tűzpatak; mint égeti meg minden ütköző csemetéjit a nyúgodalom reménylésének!