BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ

Buda, Júliusn. 29dikén

A te Klárid gyönyörű gyermek! Noha nagyon kért, hogy a mai esetéről néked egy szót se írjak, mégsem állhatom meg, hogy el ne áruljam. Sokkal szebb cselekedet az, hogysem elhallgathassam. - Mikor még nem vóltál hivatalban, sőt mikor még vetélkedő társaid miatt igen kevés reményed lehetett a mostaninak elnyeréséhez, ugyanakkor egy gazdag, szép és nagy-születésű kérőnek adott kosarat, anélkül, hogy azt te, én, vagy valaki más tudta vólna, az ifjú Báró...nak. - Én ezt ma véletlenül tudtam meg; bélépek a szobájába, s látom, hogy asztalkája mellett egy levelet gyertyája felibe tart. Elijedt, amint meglátta, hogy jövök. Tám bizony mondám, titkos correspondentziáid is vannak? vígyázz, hogy azt meg ne tudja Marosy; mert az tilalmazott portéka. - Nem édes Bácsim, felele dadogva, de hogy gyanúságod ne légyen, mindent elbeszéllek; s ekkor megvallotta, hogy Báró ... néki írt, s ő azt válaszolta, hogy ő már szívével nem szabad, és hogy az, amit most égetett, a levélnek töredéke. Én kitaláltam okát, miért tartotta ő ezt titokban ekkoráig; de olyan kedvességgel kezdte előbeszélleni, hogy egyenesen szájából akartam hallani. Minden affectatio nélkül, s a legkedveltetőbb magában való kevélységgel vallotta meg előttem okait; s a te szíved nem érzene eléggé nemesen, ha ezeket nem érzené anélkül, hogy én elidbe adjam.