BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ
Buda, August. 12dikén
Vannak szempillantások,
melyben a leggondosabb vigyázás nélkül nem lehetsz ura magadnak. Ha pedig még olyan környülállások jönnek
elő, melyek abba a pontba ütődnek öszve, melybe esni fogsz, - csak
egy hajszálat hágj által - oda vagy! Ilyen szempillantást adott, ó Marosy,
nékem próbáúl az Isten; s megbuktam. Elragadtatva a legtüzesebb indulattól,
buzdúlásom hevében elvesztettem az őhozzá való bizodalmat, s azt gondoltam,
hogy minekutána egyszer-kétszer magam is segítettem magamon, ellent-állhatok
minden csapkodó árnak. Ezzel a magam elhivésével, ezzel az erőmhöz való
kevély bízakodással fogadtam el a Manci szüléinek hívatásokat egy bálra.
Elmentem, s ez az elmenetel gyilkosommá leve. Nem tudtam azt a lecsendesített
tüzet, azt a megszentelt gyönyörűség lecsendesített tüzét, mely a Manci
szemében mintegy epedve és titkosan lángolt, azt a - nem tudom minek nevezzem -
azt a lyányok magokviselését, amely nékik menyasszonyi első éjtszakájok
után olyan különös kedveltetést ád - nem tudtam azt kiállani. Azt a kisugárzást
azoknak az heves érzéseknek, mely minden kellemetességeiből rám hatott. Le
akartam roskadni nagy terhem alatt: akkor minden erő előállott a
roskadó természet élesztgetésére, támogatására. Erőltetése minden
indulatomat zavarba hozta. Nem bírván magammal a megőrűlésig
táncoltam. Szentpéteryné Asszonyom most már nem cselekedte azt, amit Manci
korában ezelőtt még kevéssel cselekedni nem átallott - nem tartóztatta az
esztelen ifjat. Endrédy nem vólt jelen, és így minden tartalék nélkül táncolt,
s - nézd ezt a köpés vért, ez annak következése.
Én fekszem, gyenge vagyok, s ez
az oka, hogy levelem idegen kéz írása. A bátyám nem talál vígasztalást, Klári
pedig - látnád csak, mit szenyved miattam. Vedd őt minél hamarább
magadhoz. Most mindég körülöttem van, a' pedig árthat néki. Milyen szomorú
következései vannak, édesem, a legártatlanabb indúlatoknak is, ha a határon túl
csapnak. Az orvosok nagy eruditióval demonstrálgatják, hogy ez nem éppen
halálos; hogy még felgyógyulhatok. Vígasztald hát véle magadat s az
Isten erősítsen! mert tudom, hogy az én állapotom néked szíveden fekszik.
- Ami engem illet, én készen vagyok mindenre.
|