BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ

Buda, Martiusn. 15dikén

Szentpétery nálam vólt, s igen kért, hogy véle együtt menjek házához. A feleségének hirtelen változása esett azt mondja, külömben ő is eljött vólna, s igen kíván elmenetelem előtt velem szóllani. - Jó, hogy el nem jöttél, mondám magamban; ezek a falak pirításodra támadtak vólna fel. Én nekikészűltem, hogy valahogy el ne áruljam magamat, mert egyszerre nagy elfulladás szállott meg, de egyáltaljában csakugyan megmondtam néki, hogy kívánságát nem teljesíthetem, mert kikoptam az időből, s minden órám ki van szabva, azonkívül, amelyen gyengeségem miatt senkivel sem akarok lenni. - Én Mancit többé nem látom. E' vólt az az egy pillantása egész hátralévő életemnek, amelyben véle az illendőség megbánása nélkül szólhattam, s búcsúzásom alatt mellyén sírhattam vólna - s megtagadhattam-é magamtól ezt a boldogságot? - de kéntelen vóltam! Akár szerelmet, akár meghidegülést láttam vólna szemében, mindenike új fulánk lett vólna szívemben.