BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ

Almás, Májusn. 4dikén

A' vólt bezzeg a rettenetes szempillantás, édesem, mikor a ház alatt felültem, s a kocsis egyet cserdített, s a szekér elindúlt, s én még feltekintettem, s az ablakokat mind nyitva láttam, s elképzeltem, majd miként fogják bézárni, s - csak az Isten tudja, ki és mikor nyitja meg? Nem fogsz te többet benne nyugodni! - pedig erősen hitted, hogy kedves Mancid karjai közt boldog órákat tőltesz benne, minekutána hivatalodban módod lesz egy nyomorúlton könnyebbíteni, egy elhagyatottat boldogítani, s a vígasztatás nélkül szűkölködő árvák orcáiról a meggyűlt könnyeket eltörleni. De így van az! - Mindez a remény nem a legállhatatlanabb phantasia játéka vólt-é? úgy ragyogott, mint a legszebb színe a szivárványnak - s oda van!

A bátyám elbeszélte néked tudom, hogy Endrédyvel együtt az olaszországi fürdőkbe megyek; de az útamban némely helyt két s három napig s tovább is akarok múlatni.

Ezer csókot az én kedves Klárimnak; most nem írhatok néki. Ölellek benneteket a legindúlatosabb szeretettel.