BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ

Posony, Május 8dikán

Sokszor mérgesen fakadok ki az elfajult emberi nem ellen; de nem fakadok ki többé. Még megbecsülhetetlen lelkeket lehet közötte találni. Minthogy itt Endrédynek rokoni vannak, ma egész nap itt mulattunk. Estvefelé a Sétálóba mentem, s ott a sok esméretlen emberek közt elébb-tovább botorkáztam mindaddig, míg a leszálló nap, melyet én elragadtatás nélkül sohasem nézhetek, figyelmetessé tett. Egy keskeny sikátorra tértem, mert azon nem vólt olyan tömött sokaság. Annyi lyány ment el mellettem, mindenik virágzó esztendejében, természeti ártatlanságban. Azt képzeltem el, miként járt valaha ebben a Sétálóban még egészen szabad, szerelmet nem esmerő szívvel Manci, míg a Helytartó Tanács innen Budára nem ment le. Mélyebben merültem el képzelődésemben, s elfakadtam sírva. - Gondold meg, mint jártam, midőn véletlen tekintetem egy lyánykára esett, aki szalmaszín tafotában, világoskék bodrocskákkal egészen olyan vólt, mint Manci. Elijedtem látásától, úgy hogy valósággal reszketett minden tagom; mert azt tartottam, hogy magamban vagyok, s könnyeimet senki sem látja. Vissza akartam fordulni, de valami titkos erő nem eresztett. Rátekintettem, s ő egy olyan édesen enyelgő mosolygással előzött meg, hogy minden rettegésem elenyészett. Ó Marosy! milyen szépen mosolygott. Így mosolyog a szerelem, mikor a leroskadtat feléleszteni akarja. Szólani akartam véle: de szívem teli vólt; el vólt fojtva. Ő megértette néma tekintetemből, mit akartam mondani, közel ahhoz a pázsitszékhez, amelyen ült, egy fonnyadni kezdő rózsa vólt; felvettem azt, mert azt tartottam, azt óhajtottam, hogy azt az a szép lyány vesztette légyen el; s a szép teli karimájú hold Cseklész felől emelkedett, egy könnyű felhőn, fel. Új könnyek csorogtak szememből, visszatekintettem a lyányka felé, - a hold szemébe sütött, s azokon a szép könnyeken ragyogott, melyekkel feljövetelét idvezlette. Mutattam néki az elveszett rózsát, az égre intettem véle, szívemhez szorítottam, s elhullottak levelei. Ő látta ezt, előrántotta keszkenőjét, s sebes lépéssel szaladt a szomszéd széken ülő barátnéihoz. - Ki vóltam forgatva sarkamból, s botorkázva mentem haza.