BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ

Bécs, Júniusnak 2dikán

Egy szeretetre méltó teremtés leve megint barátommá. Az az ifjú báró R... Szeme mély érzést, s jó szívű lágyságot árúl el. Egyenes, megelőző, ment minden affectatiótól. Engemet Theréznek egy levele tett barátjává. R... szereti őtet; tudja, hogy Theréz erántam hajlandóságot mutatott, s éppen ez vonta barátságomra. Ez a nyilvánságos jele jó szívének, engemet valóságos barátjává s tisztelőjévé tett; s miólta bővebben kezdem esmérni, legforróbb kívánságom az, hogy Therézt elnyerhesse. Egészen rajta lészek boldogításán. Theréz még virít, s mennyit vesztene el a világ, ha ő elhervadna.

Napestig együtt ülünk; együtt fecsegünk, s úgy öntjük ki lelkeinket, mint régi, meghitt barátok. De egy dolgon meg nem tudunk egyezni: te ítéld el közöttünk a pert. Ő azt tartja, hogy az, aki szívesen szeretett kedvesét elhagyja, s másnak karjai közé repül, nem lehet jó szívű leány. Én ellenkezőképpen azt tartom, hogy ennek gyakorta meg nem gondolt könnyűség az igaz oka. Kárhoztathatod-é ezt? Nézd el a lyányok közönséges neveléseket s úgy vádold azt, aki szerelmében állhatatlan. Mire szoktatják őket gyermeki idejekben? a piperéskedésre s a takarékos kőltségre. De elég-é még ez arra, hogy magokat házassági életekben is boldogokká tudhassák tenni? Az, ami a legfontosabb, elmellőztetik. Megvilágosodott időnk gyalázatjára kell megvallanunk, hogy még eretnekségnek tartjuk nékik megmagyarázni, mi a szerelem; addig pedig, míg azt fiatal esztendejekben, midőn szívek még üres, még minden bényomást elfogadhat, elikbe nem adjuk, nem lehet őket ítélet alá venni. Igazságtalanság valakit azért vádolni, hogy a tudva nem lévő törvényt általhágta. Én nem hagyom azt kiverni fejemből, hogy annak nem tudása miatt, sok hitszegés, sok szerencsétlen házasság támad. A szerelem, az életnek legszebb gyönyörűsége, nemsokára csak tüneménynek fog tartatni, mert alig van, aki azt egyébként esmérje, hanem állhatatlan repdezéséről vagy baromi ösztönéről. Az igaz szerelem és hűség nevetséges lett. Meg kellene őket tanítani, hogy csak az indúlatok hasonlatossága az a kötés, amely a szerelmet állandóvá teheti. De erről haszontalan álmodozom - olyan kívánság ez, mint minden más kívánságaink, - mint egy szappanbuborék, mely a legszebb színekkel kevélykedik, - óh ha állandó vólna! - de minekelőtte félretekintesz, már elpattan!

Sokat vesztenének ezáltal az atyák. Nem áldozhatnák így fel gyermekeket makacs gondolkozásoknak. Így nem mondhatná Uram Atyám: Én édes lyányom, nem akarlak erőltetni, de ha szeretsz, csak egy keveset szeretsz, úgy hozzá mégy. Forr bennem a vér. Ma kéntelen vagyok szememmel nézni azt a tőrt. Bosszú, véres bosszú szálljon rád, te, aki ezt a szegény, ártatlan, előre nem néző lyánykát ilyen álnokúl buktatod meg.

Ha a szegény lyányban valamely belső érzés támad is fel, hogy nem kellene azt elhagyni, aki őtet szereti, s érette él, de ezer ok adhatja megint más oldalról elő magát, mely ezt az érzést elnyomja. Úgy szóllok, amint gondolkozom, mert szívem teli van. Ifjaink nagy részént magok okai ennek. Menj valamely gyülekezetbe, s nézd el, nem úgy hízelkednek-é, nem biztatják-é most ezt, s majd megint csaknem ugyanabban a szempillantásban, amazt, a szerelem legédesebb biztatásival? Az ő hibájok-é hát, vagy a miénk, ha állhatatlanok?

Ha az emberek cselekedeteit ítéletünk alá akarjuk vetni, szükség, hogy fekvéseket, s minden környülállásokat tökéletesen esmérjük. Mentől ritkábban esik ez meg, annál inkább kell attól őrizkednünk. Vannak olyan órák, olyan szempillantások, amelyekben egészen emberek vagyunk, s mit lehet egy olyan szempillantásból kihozni. Manci engemet szeretett, az igaz; de heves vére érzésének olyan elasticitást adott, amely mindent hamar eltolt magától. Ő a szerelmet nem gondolkozó, hanem csak játékos oldaláról esmérte. Az ő hibája vólt-é ez? - Én igaz bíró vagyok, édes Marosym, semmivel sem vádolom. Tudtam azt, hogy nem lehetek állandóúl boldog, ha őtet a szerelem egész tartományában meg nem hordozom. Nem engedtem magamat azok által elijesztetni, melyeket nékem változandó temperamentuma előmbe vetett. Nyúgodalmam, egész életem boldogsága, igyekezetemnek óhajtott kimenetelétől függött. Ott vólt, ahol kívántam. Elmentem onnan hazúlról. Szentpétery Budára jön. Egy Secretáriusnévá, - asszonnyá, - egy szeretetreméltó férfi feleségévé lenni, akit minden derék embernek tart, - mennyi együvéjött ösztön az eltántorodásra! ezen kívűl szüléinek hízelkedő kérések, fenyegető rimánykodások, ígéretek, melyek eleven képzelődését felhevítették, s talám hányt tőrjeik is, hogy én övé még soká lehetek, mintegy elibe vetve - - - leszállott a mérőserpenyő. Nem, édes Marosym, ha indúlataim felzajdúlásában őtet vétkesnek tartottam, vétettem. Nem őtet vádolom én, hanem sorsomat. Nem tudta ő azt, hogy ő engemet ezzel az egy lépésével szerencsétlenné tesz: Nem akart azzá tenni, s nem hitte, hogy azzá teszen. Így leve Manci hiteszegett; így lesznek sokan mások. Legyünk igazságosok, s megszűnünk őtet kárhoztatni. Amit a nevelés, amit a példák, amit a környülállások, az idő, s ifjúság csinált, az nem az ő véteke, hanem történet.

Még a legérettebb elméjű leányt sem kárhoztatnám egészen hűségtelenségéért, s tudok egy esetet, amelyben ki lehet menteni. Tedd fel, hogy felnő, s szépségének a kedves érzés még nagyobb becset ád. Még nem esméri a szerelmet. Egyszerre tolakodik hozzá az ifjak serege. Közöttök csak egy van, aki felé hajlik, s további együttlétek alatt sok hasonlatosságot talál a maga és az ifjú characterében; még senkiért sem érzette azt, amit érette. Az ifjú egy bátortalan, de égő tekintettel tudakozza tőle, ha szereti-é? s egy lassú kézszorítás, felel kérdésére. Nemsokára más ifjú jő hozzá. Az első semmivel sem utóbb ennél, de a leány mégis a másodiknak első látásában egy titkos borzadást, egy név nélkül való kívánságot, érdeklést érez a második eránt. Első tekintetekben érzik mindketten, hogy egymásért vannak teremtve. Egy titkos, egészen esméretlen szózat mondja a leánynak, hogy ez az, aki néki minden lesz, aki minden kívánságait bételjesíti. Az ő tekintetin függ egészen. Üt az óra; - s öszveszorított ajak, a legforróbb ölelés köti meg a szövetséget. Nevezheted-é állhatatlannak? Nem vólt a' szerelem, amit az elsőért érzett; az csak character hasonlatossága, s barátság vólt. Még egy ifjú eránt sem érzette vólt azt, s onnan gondolta, hogy őtet szereti. De most jöve elő az igazi, akihez őtet meggyőzhetetlen rándítás vonta, aki szívének fele vólt. Rátalált erre, kimondhatatlanúl szerette őtet, s örökké tartott szerelme. Ha az első őtet későbben kezdette vólna esmerni, barátnéjá lett vólna ugyan, amint ezután is az marad: de szerelem, igaz szerelem, - az a szerelem, amely mindent meghalad, az a szerelem nem vólt, amit érette érzett, s érezhetett.