BÁCSMEGYEY GRÓF K... THERÉZHEZ

Bécs, Júniusn. 26dikán

Szakassza félben vádjait, Nagyságod, azért, hogy búcsúzás nélkűl jöttem el. Életünk, nyugodalmunk kívánta azt. Mindketten olyan betegség alatt nyögünk, amelyben a hevesebb megindúlás méreggé vált vólna. Ez vólt az igazi oka, hogy eljövetelem előtt Tornára nem mentem. - Higgye el Nagyságod, egyedül ez vólt. Elhagyom Budát, elhagyom kedves Hazámat is, s Olaszország felé sietek, mert életem sohasem vólt kétségesebb. Rettegés nélkűl, sőt egészen elkészülve - egész resignatióval várom kimenetelét. Esmerem a világot; éltem benne; kóstoltam gyönyörűségeit, s a legkeservesebb, s legirtóztatóbb kínjait szenyvedtem. Ha majd legördül a kárpit, lesz-é okom panaszolkodni, hogy actióm rövid vólt? - Magam választottam-é azt? Ne sírjon Nagysád! - meg találnám hallani könnyeinek hullását, s én is sírnék. Csak egy kívánságom van hátra magamra nézve; - csendesen kívánnék meghalni. Ne tagadja meg tőlem ezt az egy jótételt Nagysád, melyet külömben megszűnés nélkűl kérek, s várok is az Egektől. Nem átkozná-é Nagysád azt a Fejedelmet, aki egy szegényember kis vagyonját a maga fél óráig tartó kedvének kegyetlenül áldozná fel? Ha Nagysád magát epesztő bánatjának ereszti továbbat is, ugyanarra az állapotra jut, amelyben én vagyok. Majd ha általszunnyadok a halál mezejére, az a gondolat, hogy Nagysád még él a Világnak, kedves altatódalom lesz. Én öntöttem mérget a Nagysád italába. Tolvaj vagyok, - mert egy tiszteletet érdemlő Öregnek, akinek oly sokkal tartoztam, legbecsesebb kincsét rablottam el; nyugodalmát reménységgel teljes leányának. Az Istenért kérem Nagysádat, csinálja azt, hogy utolsó lehelletem a Világot, amelyben Nagyságodat találtam, még áldja. Csendesedjen Nagysád, hagyja félben bánatját, külömben megátkozom azt az órát, amelyben Nagyságodat legelőször láttam; megátkozom magamat. Mennyit vesztene a Világ a Nagysád halálával. Nagysád jóltévő: - én is a' vóltam. Nézzen engemet annak egy darabig Nagysád. Igyekezzen rajta, hogy engemet meghaladjon. Egy virágos mező terjed el Nagyságod előtt. Szedje le azokat a virágokat, amelyek magokat elejébe tolják. Mindég kedvesebbeknek fognak azok tetszeni, s idővel meglátja Nagysád, hogy az életnek még sok esméretlen gyönyörűsége van. - Bukjon térdre Nagysád, s adjon hálát írígységet érdemlő állapotjáért. Nagysád még sok örömével élhet az életnek; - az én útam a temetőre vezet; az enyímen kóró terem. Egynehányszor mondta azt nékem Nagysád, hogy engem szeret - hogy enyím, egészen enyím. Nem vagyok-é hát én azzal szabad, hogy a tulajdonomat boldoggá tegyem? vádolhatni-é engem ezért kegyetlenséggel? Nem, édes Therézem, amint az igaz, hogy Manci után Nagysád az, akit leginkább tisztelek, leginkább szeretek: igaz az, hogy a Nagysád boldogságáért való kívánságim nem esmérnek határt. S mivel jutalmazza meg nékem Nagysád ezt a szíves kívánságomat? - sírással? epedéssel? elhalással? Én szebb jutalmat érdemlek, s Nagysád nékem nem adhat szebbet, mintha magát visszaadja a Világnak, mely a Nagysád életét oly sok okokon kívánhatja. Higgye el nékem Nagysád, hogy indúlatimnak zabolátlan futamodásokban is sokat küszködtem én ezekkel az okokkal; s most, minekutána nem engedvén nékik, enyészetemhez közelgetek, sokszor pirítom, vádolom érte magamat. Keserűvé teszi nékem a halál édességét, - homályossá a kedvesen eltőltött életre vetett tekintetet. Érzem, most érzem igazán, hogy nem elég azt kényünkre elaludni, - kényünkre elvesztegetni. Sok az, amivel a Világnak, az emberiségnek tartozunk, - s ezeknek a tartozásoknak, kötelességeknek elmulasztása, láttatlan következéseket von századokra maga után. Egyike ezeknek a kötelességeknek az, hogy Atyákká s Anyákká legyünk. Az elepedésre hajlott szerelmesekben egész generatio hal ki, - egész generatio Theréz! - olyan gyermekek, akik áldották vólna emlékezetünket, akik sírunkra virágot hintettek vólna. Az ilyen vigasztalhatatlanok a következő Haza polgárit ölik meg. - Érezze Nagyságod ezt az irtóztató igazságot egészen, borzadjon el az elől a veszedelmes mélység elől, melynek párkányján áll, s úgy lesz elkészűlve, amint óhajtom. Báró R... szereti Nagysádat. Az ő szíve Nagyságodat boldoggá fogja tehetni. Maga vallotta meg azt Nagysád, hogyha választani kellene valakit, ő lenne a Választott. E'szerint Theréz két-három hónappal, mely a Nagysád bánatját nem ok nélkűl valónak declárálja, - s én Nagyságodra nézve halva leszek.

A Nagysád egészsége el van roncsolva, de még nem kapott halálos sebet. Theréz! az Atyád, aki a sírhoz közelget, részemen van. Theréz! halld meg, mit mondok, - halld meg utolsó kívánságát szédelgő életemnek. - Az Atyád nyugodalma, az én nyugodalmam, s a szegény báró R... boldogsága egyedül a te elszánásodtól függ. Tedd őtet boldoggá jobbodnak birtoka által, s így osztán egy kedvet talált öreg, egy boldoggá tett érdemes férj; egy megmentett háznép áldása légyen az a gyámol, amelyre támaszkodom, mikor boldogabb életre megyek által.