BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ

Soprony, 24. jan.

Ne vedd rossz néven, édes Marosym! hogy levelemet még eddig se vetted, noha már egynehány napja, hogy itt múlatok. Annyi felé kellett kapnom, hogy rá nem értem eddig. Magad tudod, mint jár az ember, ha olyan helyre megyen, ahol barátjai, vagy attyafiai vannak. Egyszerre akarja minden látni vendéguramat; s a sok evés, ivás, compliment miatt alig tudja az ember, mit csináljon. - S ezen felül egy más oka is van a dolognak; - szegény! eljött a lyánykájától, s mindég a' van az eszében, s szája többnyire pityergő formán áll.

Már magam is szégyenlem, hogy íly rövid elválás miatt annyit fityogok: - de ha a Manci portraitja véletlenül szemem elibe akad, egyszerre oda vagyok; elfakadok sírva, s úgy teszek, mint az a gyermek, akinek új ruháját elzárta az anyja, s aki a vasárnapot úgy nézi, mint az utolsó ítélet napját.