BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ

Soprony, Febr. 18dikán

Nem tudom, édesem, mit írjak, olyan kínok, olyan hánykodások közt fetrengek, melynek nincs mása. Sokat írnék néked, mert ezer indulatok támadnak fel bennem; de nem találok szót, mellyel azt kiadjam. - Manci már ötödik levelemre nem felel, s éppen most veszem az Endrédy levelét, melyben tudósít, hogy Mancival valaminek kell esni, mert mindenütt kerüli a véle való öszveakadást, s házokban valami készületet sejdít. Marosy! mi lesz ebből? - én őtet senkinek sem engedem. Úgy térek vissza Budára, mint egy oroszlány, akinek elszedték kölykeit; s jaj annak, aki el nem áll tőle, ha kívánságom igazságát elibe adom.