BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ
Buda, Ápr. 11dikén
Akarom, nem akarom, a bátyámhoz
kell mennem. Egyáltaljában
parancsolja azt. Az a commája levelemnek, hogy úgy is eléggé szerencsétlen
vagyok, szemébe tűnt, s hozzá kell mennem, el kell beszélnem,
szerencsétlenségem miben áll, s ő minden kitelhetőkben segítségemre
lesz. Milyen forrón szeret engem az az ember! mint érzi azt mind úgy, ami
rajtam történt, mintha rajta történt vólna! - Be derék portéka az emberi szív,
Marosy, ha a sok egyengetéssel el nem rontják. De ha erőltetni akarod, úgy
jársz vele, mint az érlelt gyümölccsel. A Teremtő azt, ami érlelésére
szükséges, már belé rejtette abba a földbe, amelybe ülteted; s hidd el, annál
jobb ízű, annál tökéletesebb a gyümölcs, mennél kevesebbet erőlteted.
Nézz el egy falusi lyánykát, aki távol minden sokaságtól, magában nő fel,
- micsoda édes ártatlanság, micsoda szent feddhetetlen tisztaság mosolyog
szemeiből! micsoda természeti kellemetesség van minden cselekedetiben!
Szívünk piperés formálása
igen gyakran vál hernyóvá, mely a legszebb virágot is megeszi, s a nevekedő
gyümölcsbe is bérágta magát.
|