BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ

Torna, Júliusnak 4dikén

Ez a szív teljessége, mellyel ezt a szép vidéket s ebben a szempillantásban az egész világot általfogom, - ez a teli szív, hóhérom nékem. Ha én ebben a nagy Mindenben, ebben a véghetetlen Mindenben, ami előttem itt elnyúlt, széjjeltekintek, s szemem addig mered, míg elgyengül, reszketni kezd, s elvakul, hogy végtére megdobbanok a Mindenható, Megfoghatatlan előtt; - mikor ilyenkor karjaimat valaki után kiterjesztem, hogy azt a vég nélkül való, kimondhatatlan, megmagyarázhatatlan belső érzést az ő kebelébe sírhatnám ki, - ha ilyenkor a Manci képe előttem lebeg, s én haszontalan futok ellenébe, látom, hogy haszontalan viaskodom magammal; mikor osztán az a gondolat, hogy őtet elvesztettem, - elvesztettem minden reménység nélkül! - ! - örökre! - - mikor ez a gondolat, mint a mindent öszvetördelő mennykő belém csap, eldűlök, mintha minden erőmet, minden velőmet - megemésztette vólna - Isten! te látod mint nyögök terhem súlya alatt; mint fetrengek a földön mint a széjjeltaposott féreg, s mint kiáltok fel hozzád a halálért!