BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ

Torna, Júliusnak 6dikán

Magamon kívül vagyok egészen, ha elképzelem, micsoda nyughatatlansággal, milyen szívszakadva számlál most Manci minden órát, minden percentést, amely még lakadalmát késlelteti. Nem szánok mindent öszvetépni, öszvetörni, ami kezem elibe akad, s ha öszvetéptem, öszvetörtem, megbánom cselekedetemet, s elfakadok sírva. Pirulok Theréz előtt, sőt mindenek előtt; de nem eresztenek el; s aligha őrt nem állítottak utánam; s Theréz ma sírt midőn elbeszéllettem, hogy az ölyv egy nősténygalambnak elkapta hímjét. Miért sír Nagyságod? kérdém; - tartsa továbbra könnyeit! én is szerencsétlen vagyok; Manci elvette az életemet; pedig én minden gyanú, minden fegyver nélkül mentem hozzá; elvette mindenem, s most nyomorúságom felett kacag. Úgy tartom, érzette, mit akartam mondani, - mert - ah micsoda nyilallás! - micsoda szívszorúlás! - s a fejem! - egészen általhevül tőle hideg kezem, mihelyt hozzátartom. - - Manci, mindez... ó Marosy, be bóldogtalan - be nyomorult vagyok én.