BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ

Buda, August. 12dikén

Vannak szempillantások, melyben a leggondosabb vigyázás nélkül nem lehetsz ura magadnak. Ha pedig még olyan környülállások jönnek elő, melyek abba a pontba ütődnek öszve, melybe esni fogsz, - csak egy hajszálat hágj által - oda vagy! Ilyen szempillantást adott, ó Marosy, nékem próbáúl az Isten; s megbuktam. Elragadtatva a legtüzesebb indulattól, buzdúlásom hevében elvesztettem az őhozzá való bizodalmat, s azt gondoltam, hogy minekutána egyszer-kétszer magam is segítettem magamon, ellent-állhatok minden csapkodó árnak. Ezzel a magam elhivésével, ezzel az erőmhöz való kevély bízakodással fogadtam el a Manci szüléinek hívatásokat egy bálra. Elmentem, s ez az elmenetel gyilkosommá leve. Nem tudtam azt a lecsendesített tüzet, azt a megszentelt gyönyörűség lecsendesített tüzét, mely a Manci szemében mintegy epedve és titkosan lángolt, azt a - nem tudom minek nevezzem - azt a lyányok magokviselését, amely nékik menyasszonyi első éjtszakájok után olyan különös kedveltetést ád - nem tudtam azt kiállani. Azt a kisugárzást azoknak az heves érzéseknek, mely minden kellemetességeiből rám hatott. Le akartam roskadni nagy terhem alatt: akkor minden erő előállott a roskadó természet élesztgetésére, támogatására. Erőltetése minden indulatomat zavarba hozta. Nem bírván magammal a megőrűlésig táncoltam. Szentpéteryné Asszonyom most már nem cselekedte azt, amit Manci korában ezelőtt még kevéssel cselekedni nem átallott - nem tartóztatta az esztelen ifjat. Endrédy nem vólt jelen, és így minden tartalék nélkül táncolt, s - nézd ezt a köpés vért, ez annak következése.

Én fekszem, gyenge vagyok, s ez az oka, hogy levelem idegen kéz írása. A bátyám nem talál vígasztalást, Klári pedig - látnád csak, mit szenyved miattam. Vedd őt minél hamarább magadhoz. Most mindég körülöttem van, a' pedig árthat néki. Milyen szomorú következései vannak, édesem, a legártatlanabb indúlatoknak is, ha a határon túl csapnak. Az orvosok nagy eruditióval demonstrálgatják, hogy ez nem éppen halálos; hogy még felgyógyulhatok. Vígasztald hát véle magadat s az Isten erősítsen! mert tudom, hogy az én állapotom néked szíveden fekszik. - Ami engem illet, én készen vagyok mindenre.