BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ

Mosony, Május 6dikán

Elhevűlt phantáziám gyakorta olyan szövevényekre vezet, amelyekből ki nem tudok fejtőzni. Ha Manci hív maradt vólna erántad, így gondolkozom gyakorta, s őtet az együttlétel mindég erősebben csatolta vólna hozzád, ha most feleséged vólna, s életedet véle bóldog nyúgodalomban töltötted vólna el, - micsoda bóldogság lenne az, ha egyszer születésed napján, mindazokat a kicsínyeket, akiket szült, apolgatott, felnevelt, elidbe állította vólna, s így szólított vólna meg: Nézd az én és a te gyermekeidet! én őket anyai kedvezéssel apolgattam; te őket atyai hűséggel táplálgattad - jó hív gyermekek; áldj meg engemet, és őket, hogy megáldva közelíthessünk a Mindenható székéhez éretted könyörgeni! - Ó Marosy! milyen boldog nap lett vólna az! - milyen teljes lett vólna mennyei érzéssel! hasonló annak a nyomorúltnak az érzéséhez, aki az itt megfutott terhes pálya után a nyugodalom lakóhelyébe lép.