BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ

Bécs, Júniusn. 13dikán

Mikor gyakorta a Bécs utcáin vagy az Augartenben a tolongó sokaságban körültekintem magam, s öltözetekben, s magok viseletekben azt a külömböző tónust nézem, azt kérdem magamtól, ha ébren vagyok-é? s mikor beljebb tekintek, s a sok mellycsillag s hercegi bársony alatt az embert keresem, - a Manci karjai közé kívánkozom vissza, elcsömörlöm a világtól, s az esméretlen csendes otthon ülés kedvesebb előttem a nagyvilág ragyogó fényességénél. Elmúltak azok az idők, amelyben gyönyörködve néztem vólna a pántlikát nyakamon. De a nyomorúság tanít meg bennünket magunkat becsülni; s minthogy ez a szív egészen el szokott elmélkedni, arra tanít, hogy a pompás paloták helyett földkalibákba kívánkozzam.