BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ

Ipolyság, Sept. 12dikén

Ha most enyím lett vólna Manci, együtt szenyvedte vólna velem a fájdalmat, s én csak félig érzettem vólna terhét. Ha a kertben sétálok fel s alá, vagy ha a közel fekvő erdőben a bátyám emlékezete rám rohan, s annyira elnyom, hogy ki kell pihennem magam; - ha szobáimon végig megyek, s ablakomról az alattam fekvő mezőket látom, s elgondolom, hogy ez most enyím, vagy ha a városon keresztűl megyek, s a lakosok szíves bátorsággal süveget vesznek, s a kicsinyeket hozzám kűldik, s vélek kezet csókoltatnak, - e' jut mindég eszembe: bezzeg ha karjaid közt vólna most Manci! - Eltévedek ebben a haszontalan kívánságban. Ezer kedves tekintetek csalogatják beteg képzelődésemet, elalszom, s ha felébredek álmaimból, újjobban érzem boldogtalanságomat, s béfogom szememet, hogy azt a sok szépet, ami mindenfelől körűlvészen, ne láthassam.