BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ

Torna, Júniusnak 27dikén

Alig érkezem ide Miskolcról, s ímé Kassáról egy staféta egy csomó levelet hoz. A bátyámét ide zárom; éppen olyan az, amilyet tőle várhattam; megelőzi kívánságomat tiszteletet érdemlő jóságával. Együtt vettem ezzel a tiédet is, amelyben írod, hogy a főispány a vármegye részéről téged küld Bécsbe. Ezen örülök, mert bizonyos vagyok benne, hogy te tökéletesen megfelelsz annak a reménynek, amelyet felőled vetett; - de bezzeg mit mond a húgom, aki kedvesét, mátkáját oly nyughatatlanul várja, ha meg fogja hallani, hogy még sok ideig nem jöhetsz. - Te most olyan pályába lépsz, melynek becsület van célján; légy szerencsés futásodban. Ha Mancit nem esmértem vólna, eddig megfutottam vólna felét ennek, s most kinyújthatnám feléd kezemet s megmutathatnám utadat minden veszedelmeivel. Azalatt a húgom emlékezete könnyebbítsen meg előtted minden terhet; így térj meg osztán a borostyánnal az én kedves Klárim karjai közé, ki azt kevély örömmel fogja utánad kiterjeszteni.