BÁCSMEGYEY MAROSYHOZ

Torna, Júliusnak 1sőjén

A te notáriusságodon, s közelgető öszvekeléseden támadt öröm is oda kezd lenni! Elfogy az, mint a leszálló nap utolsó sugárai, midőn rajtok erőt veszen a sűrű köd. Visszaesvén előbbeni kedvetlenségembe, fájdalmim is visszatérnek. Az a szerelem, amely engemet azelőtt öldöklött, nemsokára - előre érzem azt! - kettőztetve rohan rám, s tartok tőle édes Marosym! hogy egészen lever.