Part

  1 Vers1|      barátom,~Hogy te engemet ezzel a csömörlést~Indító csevegéssel
  2 Vers1|     öldökölj meg?!~Testét lepje meg a gonosz pokolvar,~A csorgó
  3 Vers1|        lepje meg a gonosz pokolvar,~A csorgó fakadékok, a büdös
  4 Vers1|       pokolvar,~A csorgó fakadékok, a büdös rüh;~És a csontokat
  5 Vers1|          fakadékok, a büdös rüh;~És a csontokat hasgató podagra~
  6 Vers1|      csontokat hasgató podagra~Mint a gombolyagot, húzza össze
  7 Vers1|         viszed ezt el; összegyűjtöm~A sok Kónyit, a nem magyar
  8 Vers1|          összegyűjtöm~A sok Kónyit, a nem magyar Zechentert,~S
  9 Vers1|                                     A VALLÁSTALAN~Töredék ~     
 10 Vers1|            Akik, magoknak tetszvén, a megtévedés~Egyik széléről
 11 Vers1|           megtévedés~Egyik széléről a másikra térnek el;~S kevélyen
 12 Vers1|          elhagyott~Ösvényre, melyen a vakhit vasláncokon~Kötözve
 13 Vers1|       ösvényeken elébb;~S kérkednek a bolondság csengetyűivel.~
 14 Vers1|           Nézd, - ekként szólnak -, a mi útunk tiszta út,~Lépésidet
 15 Vers1|          távolyabb~Von el bennünket a megvakított sereg~Könnyhullatással
 16 Vers1|            lépéseket,~Amerre papjok a setétbe tévedez,~Amit parancsol,
 17 Vers1|       Barmokká lesznek, s rettegvén a büntetés~Előtt, édesség
 18 Vers1|                   Ők így: de minket a Világosság vezérl,~Előttünk
 19 Vers1|            elzárt titkait.~Nevetjük a csábúlást, mellyel a ravasz~
 20 Vers1|       Nevetjük a csábúlást, mellyel a ravasz~Papok sötétebb századinkban
 21 Vers1|      századinkban orrokon~Hurcolták a vak népet, mellyel ők~Világosb
 22 Vers1|          függünk, s jobbunk mellett a szabad~Élet, balunknál a
 23 Vers1|            a szabad~Élet, balunknál a vígasság múlatoz;~Nem íjeszt
 24 Vers1|          múlatoz;~Nem íjeszt minket a menny fellobbantott tüze,~
 25 Vers1|             s kínok nélkűl dűlök el~A semmiségbe: hogy ha nem
 26 Vers1|    hasztalan~S gyermekhez illő vólt a gyáva rettegés.~Kedvemre
 27 Vers1|                                     A TAVASZHOZ ~A szép kikelet~
 28 Vers1|                        A TAVASZHOZ ~A szép kikelet~Üzi a telet,~
 29 Vers1|       TAVASZHOZ ~A szép kikelet~Üzi a telet,~S zúzos förgetegét,~
 30 Vers1|             színre kél,~Hogy elmúlt a tél. ~Még a madarkák~Félénkek
 31 Vers1|             Hogy elmúlt a tél. ~Még a madarkák~Félénkek s némák.~
 32 Vers1|           némák.~De majd nemsokára,~A tavasz szavára,~Előállanak,~
 33 Vers1|              S dalt indítanak. ~Ah, a szép Cenci~Ide jő ma ki.~
 34 Vers1|         szép Cenci~Ide jő ma ki.~Ha a zöld ligetet~Az elkeseredett~
 35 Vers1|    tekinteti~Mint kedvelteti: ~S ha a pajkos szél~Lopva neki kél,~
 36 Vers1|            Oh szép kikelet!~Verd el a telet,~S ha Cenci ide jő:~
 37 Vers1|                                     A TANÍTVÁNY ~Kékellő violák
 38 Vers1|       gyenge leány engemet ott, hol a~     Szirt forrása magasról~          
 39 Vers1|            nyögve felém, s elfödöze a tavasz~     Ifjú lombjai
 40 Vers1|             gyönge szerelmeket, ~És a lyányka szemét, aki remegve
 41 Vers1|       kertje homályiba,~     S ott, a csintalan! önkényt~          
 42 Vers1|            egy szava~Miként hozá ki a puszta semmiből~Ezt a tömérdek
 43 Vers1|            ki a puszta semmiből~Ezt a tömérdek mindent, s önmagát~
 44 Vers1|             önmagát~Az érthetetlen, a megfoghatatlan~Nagy mestert,
 45 Vers1|       Gyönyörködése millio tárgyait~A legvarázsb sötéttisztában,
 46 Vers1|         aholott én, durva föld fia,~A fény miatt magamra nem találok.~
 47 Vers1|          Lángoltam látni s megkapni a valót,~És mint menyasszonyt
 48 Vers1|            karja közt.~De ő futotta a vakmerőt, s az éj~Lidérci
 49 Vers1|  elcsüggedés rohant reám.~Kérdeztem a természetet: siket volt;~
 50 Vers1|       kábaságomért.~Többé nem űztem a futót, s magamba~Vonúlva
 51 Vers1|           honn érkezék,~És ami ott, a titkok szent helyén,~Őnéki
 52 Vers1|          öntötte ki - panaszra költ~A hierophanta ellen, hogy
 53 Vers1|       sikamlatokkal játszadozza,~És a valót felfödni néki késik.~
 54 Vers1|             itt több és kevésb? Hát a való~Úgy summa, mint a test
 55 Vers1|          Hát a való~Úgy summa, mint a test érzékinek~Ál-boldogságai,
 56 Vers1|    óhajtozom?~Ám végy ki egy hangat a lant zengzetéből,~Az ég
 57 Vers1|             ki,~S semmid marad, míg a szép zengzet és~Szin mindene
 58 Vers1|          kép~Óriási nagyságban tünt a megíjedt~Ifjú szemébe. "
 59 Vers1|          Szólj - mondá - mi ez?"~Ez a való, mond a pap. "A való?~
 60 Vers1|             mi ez?"~Ez a való, mond a pap. "A való?~Hisz ennek
 61 Vers1|             Ez a való, mond a pap. "A való?~Hisz ennek látásáért
 62 Vers1|             istenséggel érte - mond~A hierophanta - nincs az a
 63 Vers1|            A hierophanta - nincs az a halandó,~Ki fellebbentse
 64 Vers1|     lebbentem. S aki ezt illetendi,~A szentet, a tiltottat, mond
 65 Vers1|           ezt illetendi,~A szentet, a tiltottat, mond az isten...~"
 66 Vers1|         isten...~"S mit mond?" - az a valót meg fogja látni.~"
 67 Vers1|        Tilalma! mond rendítő hangon a pap.~E gyönge közfal nem
 68 Vers1|         mély gondok közt tért haza,~A tudni vágyás szomja csöndes
 69 Vers1|             lépései vaktában viszik~A gömbölyeghez. Megmászni
 70 Vers1|             gömbölyeghez. Megmászni a kerítést~Nem volt nehéz,
 71 Vers1|            s egy bátor felszökellet~A kép elébe teszi a vakmerőt.~
 72 Vers1|      felszökellet~A kép elébe teszi a vakmerőt.~Itt áll immár,
 73 Vers1|          éltelen csönd,~Melyet csak a lépdellés dobbanásai~Szaggatnak
 74 Vers1|           dobbanásai~Szaggatnak meg a kripták boltjaikban.~A kuppolának
 75 Vers1|          meg a kripták boltjaikban.~A kuppolának nyilásán keresztűl~
 76 Vers1|       kuppolának nyilásán keresztűl~A hold ezüstkék sápadt fényt
 77 Vers1|           lövel le;~S rémítve, mint a megjelent istenség,~Csillámlik
 78 Vers1|      megjelent istenség,~Csillámlik a boltnak sötéte közt~A szent
 79 Vers1|    Csillámlik a boltnak sötéte közt~A szent alak, lenyúló fátyolában. ~
 80 Vers1|      lábakkal lép az ifjú~Közelbbre a képhez, s ím szentségtörő~
 81 Vers1|             s ím szentségtörő~Kezei a fátyolt már illetni akarják.~
 82 Vers1|           egy hű szózat, - Te fogod~A legszentebbet megkísérteni?"~
 83 Vers1|              Nem érti ő, nem hallja a szózatot.~"E leplet - mond
 84 Vers1|            ki ezt eltolja, meglátja a valót?~Ám érjen ami akar,
 85 Vers1|              Látni?~Ezt zúgja utána a nyúlt Echo nevetve. ~Így
 86 Vers1|       nevetve. ~Így szól, s lekapja a leplet... A papok~Elnyúlva
 87 Vers1|         szól, s lekapja a leplet... A papok~Elnyúlva lelték más
 88 Vers1|         tőle,~S korán sír nyelte el a boldogtalant. ~1801 ~ ~
 89 Vers1|          Nincs millió közt egy, kit a fene~Vak Ate így vett volna
 90 Vers1|            S mond: Én enyhítem akit a Sors sújta.~S bérűl ölembe
 91 Vers1|            mécset gyújta,~Nem érzem a Sors csapkodásait. ~1809 ~ ~
 92 Vers1|         Milliók közt sincs egy, kit a fene~Vak Ate ekként vett
 93 Vers1|            mécset gyújta,~Nem érzem a vad csapkodásait. ~1809
 94 Vers1|                                     A SONETTO MÚZSÁJA ~Mint a
 95 Vers1|             A SONETTO MÚZSÁJA ~Mint a szerelmes járja szép párjával~
 96 Vers1|             teljes lépteit,~S ígézi a szála torlott rendeit~Enyelgő
 97 Vers1|       istenének,~Víg szárnyokon kél a nem-hallott ének. ~E szép
 98 Vers1|            általszökdösik.~Becsűlik a törvényt, de csak ha jó;~
 99 Vers1|             de csak ha jó;~Becsűlik a példát, de csak ha szép.~
100 Vers1|           De kell-e törvény, kell-e a szépre példa?~S nem-széppé
101 Vers1|          szépre példa?~S nem-széppé a szépet s a rútat viszont~
102 Vers1|             S nem-széppé a szépet s a rútat viszont~Nem rúttá,
103 Vers1|          kettő kénye tészi-e? ~     A babonának reszkető fia~Nem
104 Vers1|            Úgy érti mesterétől, - s a hatos szép.~Murány rotyog,
105 Vers1|            összefűzte Gyöngyösi,~Ím a rotyog, totyog, potyog,
106 Vers1|        nyulakat, avagy bitang darut a hurok..."~Mert ezt Horácban
107 Vers1|           az üröm..."~S szebb, mint a gunyolt Accius sorai!~Daykának
108 Vers1|          első tag hamis,~S középben a vers ketté nem hasad;~S
109 Vers1|          dactylus helyébe;~De Dayka a másod és negyed fogásra~
110 Vers1|       fogásra~Spondát ne végyen. Ők a harmadik~Cikkelyben általszökdösik
111 Vers1|             általszökdösik gyakorta~A nyúgalom pontját, és mentek
112 Vers1|             Szózatosság."~S mi ezt? A hosszú s a rövid tagok~Arányos
113 Vers1|  Szózatosság."~S mi ezt? A hosszú s a rövid tagok~Arányos és kedveltető
114 Vers1|       kedveltető egyezése.~Vers ami a fülnek, hol tág, hol szoros~
115 Vers1|      Törvény szerint, nyújt bájt, s a holt igébe~Hizelkedő zengéssel
116 Vers1|    Hizelkedő zengéssel éltet önt;~S a nyűgöt, mely közt kényesen
117 Vers1|       nyájas istene~Keggyel vezérel a saját nyomon. ~     A verselés
118 Vers1|       vezérel a saját nyomon. ~     A verselés legrégiebb neme~
119 Vers1|         vers, mely hat párja közzül~A sort középben kétfelé hasítván,~
120 Vers1|          ihletéssel énekeltetik,~És a vezérrend két utóbb csapását~
121 Vers1|             Selypűl nem adja vissza a többiben:~S házát s hazát,
122 Vers1|              Mert kedves olykor még a tompa hang is.~Elhalhatatlan
123 Vers1|            ősének hős elestét,~Majd a kemény lány csüggesztésit
124 Vers1|       hordja Zrínyinek nevét. ~     A Tiberis s Ilissus szép leánya~
125 Vers1|             zörgő karvasára.~Fülelt a tér, füleltek a tetők,~S
126 Vers1|              Fülelt a tér, füleltek a tetők,~S Tihanynak játszó
127 Vers1|      Tihanynak játszó lánya felkapá~A kedves hangot, s sokszorozva
128 Vers1|            Isterével egyesíteni.~De a Hellenis a rekedt koboz~
129 Vers1|           egyesíteni.~De a Hellenis a rekedt koboz~Nyivását kedvelő
130 Vers1|        űzésére hajtá.~Itten lopá el a szerelmesektől~Egy pór zarándok
131 Vers1|             kergeték~Boszús halálig a tolvajt, s kezében~A szózatos
132 Vers1|        halálig a tolvajt, s kezében~A szózatos lant tompa hangot
133 Vers1|       Szabóval Révai~Nyerék meg azt a kedves éneklőtől,~Ki őutánok
134 Vers1|            bájosabb kegyével,~(Mert a dagály nem fenség) mint
135 Vers1|           fenség) mint Virágra.~Sok a meghitt: a választott kevés. ~     
136 Vers1|             Virágra.~Sok a meghitt: a választott kevés. ~     
137 Vers1|             kevés. ~     Az ének és a vers ellenkezésben~Allottanak
138 Vers1|             tátogatta száját.~S így a tudom majd túdom, majd tudóm
139 Vers1|            túdom, majd tudóm lőn,~S a lányka mézes ajkát a zsolozma~
140 Vers1|              S a lányka mézes ajkát a zsolozma~Hamis hangzások
141 Vers1|       békebotját Ráday~Nyújtotta el a két versenygő felett;~S
142 Vers1|        versenygő felett;~S ők, mint a kígyók a boton, legottan~
143 Vers1|         felett;~S ők, mint a kígyók a boton, legottan~Szerelmes
144 Vers1|             harca véget ért.~S most a magyar dal már görög kecsekkel~
145 Vers1|            kecsekkel~Dicsekszik, és a nagy békéltetőt~Hermione
146 Vers1|       hálásan tiszteli. ~     Nyert a magyar dal, amidőn görög~
147 Vers1|        Tetőkre léptetett. De veszte a régi,~Midőn új éket raggatának
148 Vers1|        Midőn új éket raggatának rá.~A lagzisoknak részegült cigányaik~
149 Vers1|            Hogy cincogásaik mellett a Homer~S a sánta Musa táncát
150 Vers1|       cincogásaik mellett a Homer~S a sánta Musa táncát lejtegetvén,~
151 Vers1|          bokáit összecsattogassa,~S a csürhe nép közt vad kacajt
152 Vers1|           közt vad kacajt röpítsen.~A részegeknek tetszik e veszettség;~
153 Vers1|   átkot-vonszó helytől futva fut,~S a farsanglás szentségtörő
154 Vers1|             boszujára hagyja. ~     A Zrínyi kobza két pár húrjait~
155 Vers1|           eggyezőt keresni~Kifárada a szűk nyelvben? vagy mivel,~
156 Vers1|        mivel,~Prolkrustesi ágyként, a négy rend köre~A gondolatnak,
157 Vers1|           ágyként, a négy rend köre~A gondolatnak, hogyha kurta,
158 Vers1|            aki testvérének sírkövét~A bánat ágával foná körűl;~
159 Vers1|   hangicsálást~Zengésnek véve, mint a tók lakói~A fülmilének csattogása
160 Vers1|    Zengésnek véve, mint a tók lakói~A fülmilének csattogása mellett,~
161 Vers1|          dong, kong untalan:~Pirult a büszke Pieris, s helyére~
162 Vers1|           Pieris, s helyére~Nyomván a hulló pártát, títeket~Szólíta
163 Vers1|           egykor majd ti is!~S mint a te fényed vet homályt Bugacnak~
164 Vers1|         Dayka szózatosb dalát,~Mely a te lantod édes énekit,~És
165 Vers1|             még hajnallunk, s távol a határ!~De nem lesz oly kor,
166 Vers1|           De nem lesz oly kor, mely a vak tudatlan~S a pöffedt
167 Vers1|          kor, mely a vak tudatlan~S a pöffedt kancsal bölcsnek
168 Vers1|    lantolónak,~Kire ég, föld, s még a poklok is, fülelnek,~Neved
169 Vers1|             két rőf pántlikáját"~És a "nyomorgó csárdát" Orczytól:~
170 Vers1|                 Amely leány énnékem a legelső~Sonettet ihlé nyelvünkön,
171 Vers1|     Venusiumának szózatos hattyúja,~A te éneklőddel megmérközni
172 Vers1|   aegis-csörtetőnek,~Nem egyik huga a Delphi szent urának,~Nem
173 Vers1|      öltözött Cyprisnek bájövébe,~S a zengő páncél szárnyas táncait~
174 Vers1|        felhők közt nem táncolá.~Hol a Hegyalja látni örűl magát~
175 Vers1|           Hegyalja látni örűl magát~A sullogó Bodrognak tűkörében,~
176 Vers1|           fürtös üstököd virágai,~S a hang, mely édes ajkidon
177 Vers1|                                   S a leány~Mondá: Nevem Xenídion
178 Vers1| szemérmes-édest selypeni,~S távozni a durva nép beszéditől,~S
179 Vers1|           nép beszéditől,~S nevetni a durva nép vad gúnyait.~Kis
180 Vers1|         Külföldnek éneke. Hallottam a~Quirina, s a szép Maeonis
181 Vers1|              Hallottam a~Quirina, s a szép Maeonis dalát,~S amit
182 Vers1|      eltanúlhaték.~Így bánt Quirína a Maeonis dalával;~S Virgil
183 Vers1|         Virágaikból fűztek koszorút~A föld nagy asszonyának homlokára.~
184 Vers1|         asszonyának homlokára.~Csak a butát rettenti, ami még
185 Vers1|            új,~Külföld termése volt a rózsa is;~A múvelés belföldivé
186 Vers1|            termése volt a rózsa is;~A múvelés belföldivé tevé,~
187 Vers1|            mert törvényt ez teszen.~A kellem istennéit engeszteljed:~
188 Vers1|                                     A BUGACI CSÁRDÁHOZ ~Orczy
189 Vers1|     szúnyogok s legyek~Legióitól, s a békák ezredétől!~Vesztökre
190 Vers1|          békák ezredétől!~Vesztökre a marhatartó jámboroknak~Ki
191 Vers1|         bogárteknőjű fedeled~Játéka a nyári megdühödt szeleknek,~
192 Vers1|             két bitó,~Hová vendégid a lovat kötik. ~     Bográcsod
193 Vers1|           kötik. ~     Bográcsod és a meghasadt fazék,~Mely még
194 Vers1|            fazék,~Mely még is bűzöl a hullott pacaltól,~Nagy számban
195 Vers1|     szállókat neked.~Gyanús előttök a cégér, s remegve~Futnak
196 Vers1|          tanyázni,~S didergve várni a reggel érkezését,~Mely hosszú
197 Vers1|         bezzeg, amidőn borúl az ég,~A terhes fellegek csatára
198 Vers1|            Villámlik, csattog, hull a menny nyila.~Nyargalnak
199 Vers1|             menny nyila.~Nyargalnak a szelek, a zápor ömlik,~S
200 Vers1|         nyila.~Nyargalnak a szelek, a zápor ömlik,~S a puszta
201 Vers1|            szelek, a zápor ömlik,~S a puszta egyszerre nagy tenger
202 Vers1|            leszen:~Oh, akkor elhagy a finnyáskodás!~Nem kérdünk
203 Vers1|          Farkast és Arany-sast,~Nem a Vadembert és a Hét-electort;~
204 Vers1|      Arany-sast,~Nem a Vadembert és a Hét-electort;~Jobb numero
205 Vers1|             miatt nem zaklatgatjuk,~A tévedt kulcsot nem lelő
206 Vers1|         vonzó pamlagok -~Ti vagytok a boldogság címere?~S az köztetek
207 Vers1|            E balgatagságokra. Nékik a tölgy,~És a vadon-termett
208 Vers1|  balgatagságokra. Nékik a tölgy,~És a vadon-termett barkóca s
209 Vers1|             Adott elég szép bútort; a fenyő~Deszkázatot, s nem
210 Vers1|           Deszkázatot, s nem gyéren a tapaszt.~Megfértek egy szobában,
211 Vers1|        bevont nyoszolya;~Csáté vala a fedél, s a ház falát~Megholt
212 Vers1|    nyoszolya;~Csáté vala a fedél, s a ház falát~Megholt barátjaiknak
213 Vers1|       cserépben,~S amit majorjok és a kert adott.~S e durva nép
214 Vers1|      fogtanak lakást...~Most megvan a szín, nincsen a valóság!~
215 Vers1|         Most megvan a szín, nincsen a valóság!~Hány cabinétet
216 Vers1|       melynek pitvarában~Kapcát von a pantófli alatt nyögő~Vert
217 Vers1|         kedvesb énnekem zugod,~Mint a bolondok cifra bábozásai!~
218 Vers1|                                     A NYELVRONTÓK ~Rontott, mert
219 Vers1|          látál, vad kora, jó ideig.~A művész érzette magát, s
220 Vers1|           de nem te nekem.~S ím áll a roppant csarnok, s bizonyítja:
221 Vers1|       bizonyítja: ki több itt,~     A művész-e vagy a szolgai
222 Vers1|           itt,~     A művész-e vagy a szolgai tompa szokás.  1810~
223 Vers1|           mohón~Tett volt felévé; s a szegény öreg -~Min kaptak
224 Vers1|   szakadjanak. Szakadnak ők,~Mintha a Deukalion s Pyrrhája népét~
225 Vers1|          ízben volna elölni kedvök.~A csattogónak lángoló nyilai~
226 Vers1|       Jupiter kiméli híveit,~S csak a gonoszt sújtja és a vakmerőt;~
227 Vers1|            csak a gonoszt sújtja és a vakmerőt;~S baj s sérelem
228 Vers1|         beérkezém,~S szállást fogék a Szürke-ló szügyében.~A város
229 Vers1|        fogék a Szürke-ló szügyében.~A város utcáit mint elborítá~
230 Vers1|          város utcáit mint elborítá~A szörnyű itélet árja; nem
231 Vers1|            Ung vizeit~Szőkére festi a Mármaros sara.~Én abiakaimból
232 Vers1|         sara.~Én abiakaimból néztem a veszélyt,~Mely barmot és
233 Vers1|            veszélyt,~Mely barmot és a búzás sok szekér~Gubába
234 Vers1|        burkolt bús gazdáit érte~Jön a cseléd. "Egy nem-tudom-ki
235 Vers1|          veszt,~Úgy borzadék meg, s a hőség kivert)~S a fejével
236 Vers1|            meg, s a hőség kivert)~S a fejével egyet billent, de
237 Vers1|           fejével egyet billent, de a derek~Hajolni nem tanúlt. - "
238 Vers1|           Töröm magam, mint kezdjem a beszédet,~S tárgyától mely
239 Vers1|   fortéllyal vonjam el.~"S az úr is a vásárra"... "Sőt nekem~Nemesbek
240 Vers1|         szoktak itten megjelenni."~"A Nyírben terme jól a búza,
241 Vers1|   megjelenni."~"A Nyírben terme jól a búza, rozs?"~"Nem szinte
242 Vers1|             sokakkal~Font össze már a legszorosb barátság;~S örvendtenek
243 Vers1|            nekem, mint én nekik.~Ez a szerencse, mely most ér,
244 Vers1|       Nagyítva látni másnak érdemét~A tévedésnek egyik szép neme;~
245 Vers1|    tévedésnek egyik szép neme;~S ez a szerény érzés a gyönge kort~
246 Vers1|          neme;~S ez a szerény érzés a gyönge kort~Leginkább ékesíti.
247 Vers1|          lehetne gáncsom, bár talán~A vétkes példa kárhoztatna
248 Vers1|        vétkes példa kárhoztatna is.~A férfikor legelső éveiben~
249 Vers1|          Úgy kap karom fel messzére a neked~S nekem nem honni
250 Vers1|          tesz!~Mondám, s főt hajték a Pittor előtt.~A rettenés
251 Vers1|          főt hajték a Pittor előtt.~A rettenés feloldja a néma
252 Vers1|          előtt.~A rettenés feloldja a néma nyelvet,~S hazudni,
253 Vers1|        általad,~S büszkén fog árkán a zengő szaladni.~Ha nem veszed
254 Vers1|        bántásnak: kit vevél~Vezérűl a szép pályán? Rajnis-e~Példányod
255 Vers1|             neheztelést.~Megvallom: a kedv szesszenései~S játékos
256 Vers1|            Kedvesb előttem, mint az a komolyság,~Mely latra tészi
257 Vers1|       szavát,~S szökellést adni fél a gondolatnak.~De én csak
258 Vers1|             komolyb."~"És mégis azt a négyet példaképpen?..."~"
259 Vers1|       Ingerlesz!" - Csak most értém a bolondot.~Kilökjem? Ah!
260 Vers1|     elkeverve mással,~Ki nem szorúl a vendég maszlagára,~Kenőcsöt
261 Vers1|             nélkűl mondja ki;~Magát a nyelv urának nem hiszi,~
262 Vers1|            és új szót nem farag,~De a régit érti s tiszteli a
263 Vers1|             a régit érti s tiszteli a szokást;~Úgy ír ahogy beszél -
264 Vers1|        maradt meg."~"S ezek szerint a négy?..." "Rossz verselő!"~"
265 Vers1|              s az álnokságok atyja,~A vén csábító, aki én utánam,~
266 Vers1|             azt súgá tanácsúl,~Hogy a legénykének vetnék csapot.~
267 Vers1|               Midőn beléptél, engem a haza~Fő nem-tudom-mijének
268 Vers1|           engem, akinek~Rosz író ez a négy? fejtsd meg titkodat!"~"
269 Vers1|             Pirúlsz vesződni vélek, a gubókkal,~S hogy annál gyilkosabb
270 Vers1|             s nem volt~Erőm elfedni a döbbenést. Azonban~Egy nagy
271 Vers1|             nagy gyűlést hirdetének~A Szengellér hegyén, s Árpád
272 Vers1|           hegyén, s Árpád királyunk~A nemzet íróit mind bémutatta.~
273 Vers1|        íróit mind bémutatta.~Jobbra a poéták, balra a prózaisták~
274 Vers1|              Jobbra a poéták, balra a prózaisták~Fogának helyt,
275 Vers1|          mond: Eredjetek,~Amott van a tárgy; lássuk, ki a legény!~
276 Vers1|             van a tárgy; lássuk, ki a legény!~Előjön a szakállas "
277 Vers1|         lássuk, ki a legény!~Előjön a szakállas "Régiekről",~Futásnak
278 Vers1|       Tinódi jó Sebestyén,~Büdöslik a bortól, s - orrára esik!~
279 Vers1|       Miklós bán; és Gyöngyösi;~Így a szegény Beniczki uram, s
280 Vers1|          Beniczki uram, s azok,~Kik a poétai krónikában élnek.~
281 Vers1|            ölbe fogja, s megszalad,~A szem sem éri, s nézd, -
282 Vers1|             szem sem éri, s nézd, - a tárgy övé!~S lett s nőtt
283 Vers1|        zengi Jupiter,~És Jupiterrel a Gellér hegye!«" ~"Bizony
284 Vers1|            Kegyetlenűl szép! S mind a költemény,~Mind a kidolgozás!
285 Vers1|            S mind a költemény,~Mind a kidolgozás! S a vers kecses!"-~
286 Vers1|     költemény,~Mind a kidolgozás! S a vers kecses!"-~Taréja nőttön
287 Vers1|      szólana, mint szól síp mellett a duda. ~De minthogy az a
288 Vers1|             a duda. ~De minthogy az a táj szűlte nemzetünknek,~
289 Vers1|     díszünknek.«" ~     "Hogy téged a gonosz..." mondám magamban.~
290 Vers1|     magamban.~De ím nyílik ajtóm, s a cseléd jelenti,~Hogy Pipszem
291 Vers1|            érte botra kél.~Tréfálni a gróffal..." "Gro-óf?" "De
292 Vers1|     Pipszembe botlik.~Sikoltva megy a grádicsnak s lefordúl.~Tolvajnak
293 Vers1|            mint zengett fülednek~Ez a közöttünk lett, nőtt és
294 Vers1|         álom ágyba csal,~Hogy téged a kettős hegy bérceitől~Hőgyészi
295 Vers1|       mellett;~S atyád továbbad azt a bölcseséget,~Melyet Cyrill
296 Vers1|       sajnál) vétekben születtél! -~A könyvcsinálást hagyd nekünk,
297 Tovi |            de ki várakat épit,~     A legapróbb szegnek, tudja,
298 Tovi |                                     A NAGY TITOK ~Jót s jól! Ebben
299 Tovi |         TITOK ~Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted~     
300 Tovi |                                     A KÉSZ ÍRÓK ~Béna vagy és
301 Tovi |              Béna vagy és táncolsz, a nyelvet nem tudod és írsz:~     
302 Tovi |                                     A NEHÉZNYELVŰ ~Kárischt mond,
303 Tovi |          beszédért!~     Megvan az; a svábnál Győri Giehri leve.~ ~
304 Tovi |      fecsegés.~Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés:~     
305 Tovi |                Íz, csín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mív.~ ~
306 Tovi |              az újért~     Hamvamat a maradék áldani fogja, tudom.~ ~
307 Tovi |                                     A NEO- ÉS PALAEOLOGUS ~Nem
308 Tovi |             PALAEOLOGUS ~Nem magyar a nyelv már, nem az a ruha!
309 Tovi |          magyar a nyelv már, nem az a ruha! Németes ízlés~     
310 Tovi |           üstöke borzas,~     S ah, a huncfutka s cafli becsébe
311 Tovi |            FENTEBB STYLUS ~"Engemet a sokaság ért s kedvel." -
312 Tovi |          SZÓLÁS ~Természet, te vagy a törvény s a mester.~                         
313 Tovi |      Természet, te vagy a törvény s a mester.~                         
314 Tovi |          után!~Így Futaki. És mivel a prózáját szórja,~                         
315 Tovi |                                     A KÉT TERMÉSZET ~A poesis
316 Tovi |                    A KÉT TERMÉSZET ~A poesis kikap a népből s
317 Tovi |           TERMÉSZET ~A poesis kikap a népből s a durva valóból,~     
318 Tovi |             poesis kikap a népből s a durva valóból,~     És kiesebb
319 Tovi |          természet. Ez egy az:~     A mesterség természete néki
320 Tovi |                                     A SZÉP ÉS A JÓ ~Veszett idő!
321 Tovi |                           A SZÉP ÉS A JÓ ~Veszett idő! veszett
322 Tovi |          kell nekem, ha mérget hoz, a lépes méz is.~Egy a szép
323 Tovi |            hoz, a lépes méz is.~Egy a szép s jó, egy a rosz s
324 Tovi |            is.~Egy a szép s jó, egy a rosz s rút, mond a morál,~
325 Tovi |              egy a rosz s rút, mond a morál,~Pedig hamis ügy mellett
326 Tovi |       őellene az új aesthesis,~Csal a ravasz, bolondnak jó még
327 Tovi |            ravasz, bolondnak jó még a fapéz is;~Őrizkedjél ettől,
328 Tovi |             hint ez, ne mulass, óh!~A rossz madár a szentet is
329 Tovi |           mulass, óh!~A rossz madár a szentet is bépiszkolja;~
330 Tovi |         szép, ezt gondolja.~Am nézd a piktort, mint festé itt
331 Tovi |         felett, ugyan festve vagyon a gomb,~De félrecsúszott a
332 Tovi |            a gomb,~De félrecsúszott a lepel, s csupasz a comb.~
333 Tovi |    félrecsúszott a lepel, s csupasz a comb.~S ím Eszter asszony
334 Tovi |           comb.~S ím Eszter asszony a szemmel, nézd, még azt is
335 Tovi |      eltakart szemérmes patyolatja.~A piktor szép emlőt akart
336 Tovi |         Mintha el nem kellett volna a képen takartatni.~És mintha,
337 Tovi |         rosszat szűl az Aesthesis s a Schizma!~Mely vétkeket tanítgat
338 Tovi |              Mely vétkeket tanítgat a nézőknek a theátrum,~Arról
339 Tovi |        vétkeket tanítgat a nézőknek a theátrum,~Arról jobb nem
340 Tovi |         volt ez így míg szóllhatott a Molnár Albert,~Ki sok országot
341 Tovi |              De még akkor tisztelte a nép a Morált,~S az Aesthesis
342 Tovi |           még akkor tisztelte a nép a Morált,~S az Aesthesis a
343 Tovi |            a Morált,~S az Aesthesis a rossz mellett nem perorált.~
344 Tovi |         minden azt hitte, hogy szép a jó;~Most megforditák, Keresztyén
345 Tovi |            nem kell, ha mérget hoz, a lépes méz is!~Veszett idő!
346 Tovi |                                     A BÉKÁK ~Brekeke!~Brekeke!
347 Tovi |               Brekeke, brekeke!~Kél a hold szép kereke,~Ébred
348 Tovi |             hold szép kereke,~Ébred a tók gyermeke,~Zeng lakások
349 Tovi |       szerete,~Amidőn szent végzete~A vizekbe szöktete.~Brekeke,
350 Tovi |              s ez nem rege -~Ah, de a Phoebus melege~Veszélyt
351 Tovi |          melege~Veszélyt vona ránk.~A békanép~Rakásra hullt el.~
352 Tovi |           segéd! -~Nem volt segélő!~A nép fejedelmei~Az istenek
353 Tovi |              kloáx! Tuú, tuú! ~     A régi helyébe~Szép lak juta
354 Tovi |          szép.~Kristályvizeink közt~A nap nyila minket~Nem érhet
355 Tovi |            el itt.~Nekünk Poseidon,~A tengeri Zeüs,~Védünk, atyánk,~
356 Tovi |             urunk,~Nagy istenünk,~S a Tritonok~S a Nereidek~Hiv
357 Tovi |            istenünk,~S a Tritonok~S a Nereidek~Hiv rokonink.~És
358 Tovi |     Nereidek~Hiv rokonink.~És mikor a~Hév Sirius~Forralja lakunkat,~
359 Tovi |         Sirius~Forralja lakunkat,~S a földet aszalja,~Zöld ombolykárpitot~
360 Tovi |       szerete,~Amidőn szent végzete~A vizekbe szöktete!~Brekeke,
361 Tovi |              kloáx! Tuú, tuú! ~     A víz lakói~Mind szótlanok.~
362 Tovi |            meg~Csak egyiket is~S az a kevély madár,~Kit hintajába
363 Tovi |           fog~Anadyomene,~Néma mint a cet,~S az cachelot,~És a
364 Tovi |            a cet,~S az cachelot,~És a viza s a tok.~Csak mi vagyunk -
365 Tovi |            az cachelot,~És a viza s a tok.~Csak mi vagyunk - Mi! -~
366 Tovi |             Csak mi vagyunk - Mi! -~A vízi Camenák~Egyedűl kedvelt
367 Tovi |            vízlakos:~Csudálja az ég~A néki nem jutott~Bájzengzetet;~
368 Tovi |        Háladattal vallja meg.~Fülel a vidék,~S a sziklák a tetőkön~
369 Tovi |        vallja meg.~Fülel a vidék,~S a sziklák a tetőkön~S vizeinknek
370 Tovi |          Fülel a vidék,~S a sziklák a tetőkön~S vizeinknek boldog
371 Tovi |           Színetlen és kicsiny,~Kit a berkek magok~Legaljasb árnyaikban~
372 Tovi |           istenek~Boszúja sokáig,~S a vakmerő~N émúlva lakol.~
373 Tovi |        minket az ég~Saját örömére~S a föld örömére~Zengeni hágy,~
374 Tovi |           örömére~Zengeni hágy,~Míg a télnek nyájas álma~Hű karjába
375 Tovi |             Hű karjába nem fogad,~S a megifjodott tavasznak~Szép
376 Tovi |       szerete,~Amidőn szent végzete~A vizekbe szöktete!~Brekeke,
377 Tovi |          voltam, s népemet~Kihoztam a rabság hajlékiból,~S a hagymatermő
378 Tovi |     Kihoztam a rabság hajlékiból,~S a hagymatermő hon helyett
379 Tovi |            adék.~Fény oszlopában én a nép előtt~Megcsaptam a tengert,
380 Tovi |           én a nép előtt~Megcsaptam a tengert, s nyílva állt az
381 Tovi |       nyílva állt az út;~Megcsaptam a sziklát, s folyt a patak.~
382 Tovi |       Megcsaptam a sziklát, s folyt a patak.~Az új törvénynek
383 Tovi |         kettős érctábláját~Lehoztam a Parnass szent bérciről;~
384 Tovi |         tisztelet oltárait.~Lehúllt a fal, s a tábla fennmaradt!~
385 Tovi |          oltárait.~Lehúllt a fal, s a tábla fennmaradt!~Apoll
386 Tovi |         dalt.~Kivette fürtjei közűl a borostyánt,~S hogy csendesen
387 Tovi |        tulajdon köcsök hiján, midőn a szép~Ifjak s leányok tánca
388 Tovi |       együtt dallja, Comus és Evan,~A ti áldomástokat és köz örömöket
389 Tovi |           érdemes Dömém!~S te, akit a végzés hazád határitól~És
390 Tovi |            eltola!~Ah, Dávid elhal! A kemény halál neki~Fejére
391 Tovi |            el ő,~Oda, hol Gvadányi, a magyar költők feje,~S dicső
392 Tovi |        teste rothad is. Te ásd neki~A véglakást meg, Bence, egyik
393 Tovi |          csendes boltomat.~Így akit a balsors hazájából kicsal,~
394 Tovi |           hazájából kicsal,~És akit a jó szent keblébe visszavonz,~
395 Tovi |   századoknak~Kellett lefolyni, mig a Tiberis~A vályogváros alkotmányai
396 Tovi |             lefolyni, mig a Tiberis~A vályogváros alkotmányai
397 Tovi |         közt~Merész szökéssel látta a Pantheon~Márványait égre
398 Tovi |         lakát minden-isteneknek.~De a márványváros tudta mit köszönhet~
399 Tovi |            fényesebbet,~S nagyobbat a nap nem lát szent egéről,~
400 Tovi |          bár kicsiny s szük, Az, ki a napot~Felhozza s újra elrejti,
401 Tovi |           fog soha.~De parlagon áll a szép foglalás.~Rajta átok
402 Tovi |          valék én, aki, mint műveld~A parlagot, törvényt s példát
403 Tovi |    Pankratiasta férfi, Révaim!~Akár a Tejos és az Umbria~Költőivel
404 Tovi |       mertél versent szaladni,~Akár a nyelv törvényeit szabád
405 Tovi |              látni kényszerítéd.~De a Parca sírba vitt már téged
406 Tovi | legkedveltebb tanítvány!~Menj! fusd a pályát! Révaink benned él.~ ~
407 Tovi |             arcaik,~Mint lenni kell a szép testvérekének,~Kik
408 Tovi |         nagy szép szemek~Szikráznak a játékos ív alól.~A másik
409 Tovi |       Szikráznak a játékos ív alól.~A másik barna selymet hullogat~
410 Tovi |            szép leány,~Körűlaggatva a párdúc leplegével,~Kit a
411 Tovi |            a párdúc leplegével,~Kit a hegyekben sújtott meg nyila.~
412 Tovi |           meg nyila.~Lesbos nevelte a másikat, dalok~És lant zengése
413 Tovi |        Szent és nagy isten! verd el a homályt,~S hogy bírja fényed,
414 Tovi |             szemem.~Triposodon gyúl a tömjén, s magas~Boltjaidat
415 Tovi |       térdelek -~                Ím a falon~Betűík lángolnak:
416 Tovi |             lángolnak: Kedves nekem a~Nagy mester és a választott
417 Tovi |       Kedves nekem a~Nagy mester és a választott tanitvány.~ ~
418 Tovi |                                     A LÚDHATTYÚ ~Cayster és nem
419 Tovi |          tudsz; bár fehér tolladdal a~Hadak vezére kalpagának
420 Tovi |             mást vadság..." - s más a lélektelen író?~     Azt
421 Tovi |           döfd, rúgd, valahol kapod a gaz latrot! az ilyet~     
422 Tovi |          Szompolyogva tértem félre; a gyermeket~Mondám, szabad
423 Tovi |          lásd ím e kecseket;~Mernéd a felvirúltat most illetni? ~
424 Tovi |           Nínonért gerjedni? ~Kilép a parton. Lelke bánatában~
425 Tovi |           el bátyja hív karjában,~S a szép mely lélegzést alig
426 Tovi |                    AZ Ő KÉPE ~Midőn a hajnal elveri álmomat,~S
427 Tovi |            hajnal elveri álmomat,~S a fény csak lopva csúsz még
428 Tovi |           ez ő! kiáltom, s csókomat~A képnek hányom részegűlt
429 Tovi |          folynak, mint egykor vele,~A titkos, édes, boldog suttogások,~
430 Tovi |         űzöm, mint egykor vele,~Kél a nap, s bélő a jaloux-nyiláson,~
431 Tovi |             vele,~Kél a nap, s bélő a jaloux-nyiláson,~S sugárival
432 Tovi |              Cserey Miklóshoz ~Szép a felduzzadt Ares táborában~
433 Tovi |    béfeszíteni,~S ha kell, lerogyni a vérengző csatában. ~Szebb,
434 Tovi |         csatában. ~Szebb, oh szebb! a nép véneinek sorában~Hatalmas
435 Tovi |             szózattal mennydörgeni;~A hont, az elnyomottat, védeni,~
436 Tovi |    elnyomottat, védeni,~S elfojtani a bűnt serkedő korában. ~Miklós,
437 Tovi |                                     A KÖTÉS NAPJA ~Mely boldog
438 Tovi |           tűnt fel életemnek,~Midőn a két szép testvér karjain,~
439 Tovi |           karjain,~Szökdelve jártam a rom halmain,~S hol a pataknál
440 Tovi |         jártam a rom halmain,~S hol a pataknál lengenyék teremnek. ~
441 Tovi |       imádott kedvesemnek~Elnyúltam a part bársony hantjain;~Dallott,
442 Tovi |        édesb volt, mellyel pirúlva,~A hold szelíd fényében, s
443 Tovi |           hiszi.~Eléggé ellenkezém: a fény levert.~Ám tedd meg
444 Tovi |            fény levert.~Ám tedd meg a próbát, ha tartja kedved:~
445 Tovi |     csípdestess vasfogókkal,~Állíts a tűzmáglyára, hogy megint~
446 Tovi |           Nyájamhoz vonhass, melyet a pikárdi~Újító gyűjtött,
447 Tovi |      gyötrelmekkel, megpecsétlem;~S a nyúzott bőrű Manes, hív
448 Tovi |             jóltevő; szeret~Segélni a jámbor botlón, s tévedésit~
449 Tovi |             ha rugdalózik is.~Kaján a másik, és bukásnak örvend;~
450 Tovi |         harcol szüntelen,~S rabolja a másikának híveit.~Amannak
451 Tovi |      vezérlik:~Ezért test, ördög és a fényes délben~Pusztitó döghalál
452 Tovi |             ez, majd amaz győz? ~Ez a hatalmas két ellenkező~Gyakorta
453 Tovi |     Gyakorta harcol énmiattam is.~S a kormos isten, aki rényemet~
454 Tovi |            most már agyamra~Tevé ki a célt, és azt ostromolja.~
455 Tovi |     aegyptusi istensége előtt,~Mint a gyerek fut, amidőn az advent~
456 Tovi |          Szvat-Nikola.~S hogy annak a másiknak véljem őt,~Fehérb
457 Tovi |              Fehérb alakba kél mint a Velletri~Pallas csodált
458 Tovi |         nyert fényes gyózedelmet,~S a Vatikánt elhagyta a Louvreért;~
459 Tovi |  gyózedelmet,~S a Vatikánt elhagyta a Louvreért;~De most nem tűrve
460 Tovi |        Louvreért;~De most nem tűrve a szentetlent tovább,~S pirúlva
461 Tovi |      oktatásit.~Ilyenkor őtet nézem a fehér~Istennek, s elnyél
462 Tovi |            fehér~Istennek, s elnyél a vetett kelepce.~Majdan magamhoz
463 Tovi |            Majdan magamhoz térek, s a csalást~Csalásnak ismerem,
464 Tovi |             most azt gyanítja,~Hogy a fehér, kit híven tisztelek,~
465 Tovi |    tisztelek,~Csak álkép, és alatta a kormos űl.~Ismerd ki a leckén,
466 Tovi |       alatta a kormos űl.~Ismerd ki a leckén, oh te, kit tovább~
467 Tovi |              kit tovább~Nem hánynak a habok! kitől jön az;~S tanácsod
468 Tovi |            az;~S tanácsod fojtsa el a kétségeket. ~Azt hittem,
469 Tovi |        gyalázatára van nememnek,~De a való: való, bár nem mosolyg,~
470 Tovi |             mennyei zengzetét,~Majd a baromhoz sűlyed, és alább;~
471 Tovi |             alább;~S midőn szeméről a veszélyes hályog~Lehull,
472 Tovi |    megjelent fehér~Alakban egy rém. A jó-e? a kaján-e?~Nem értem;
473 Tovi |            Alakban egy rém. A jó-e? a kaján-e?~Nem értem; s ekként
474 Tovi |            Szedett ki, s összefonta a prosai~Énekkel, mint Velutti
475 Tovi |           Ki benned téged kedvel, s a szabadnak~Önkényt ereszti
476 Tovi |            ereszti lánca alá magát.~A martalék, kit földig nyom
477 Tovi |             vagy,~S el-elszalasztja a megjelent kegyest.~Ne kapkodjon
478 Tovi |           játszva csörteti;~Kezéről a vas önmagában hull le,~S
479 Tovi |             védangyala,~Úgy van! Te a természet hajthatatlan~Érc
480 Tovi |            széllyeltöröd,~Hogy amit a szent végezés szabadnak~
481 Tovi |            hányod kérlhetetlenűl.~S a nép, melyet te mentté tenni
482 Tovi |             meg kegyed,~Amely miatt a szörnyekkel hatalmas~Karod
483 Tovi |          nem értjük, s elvakít~Maga a tudás is, mely megfoghatatlan~
484 Tovi |          semmi felderűlettel nem ér~A szép új fényhez; mely reánk
485 Tovi |           átvilágít.~Hatsz, és csak a hatás ad fényt nekünk.~Hasonlatos
486 Tovi |             nekünk.~Hasonlatos vagy a naphoz: maga~Sötét az is,
487 Tovi |             terólad~Sötétről, fényt a gondolat nekünk. ~Oh boldog,
488 Tovi |       boldog, akinek már fölkele~Ez a te fényed! Nem fogja azt
489 Tovi |            Téveszteni álfény; és ha a láthatónak~Behúnyja is szemét,
490 Tovi |    láthatónak~Behúnyja is szemét, ő a világot~Láthatlan ábrázában
491 Tovi |            ábrázában nézni fogja.~Ő a természetet csak tetszetes~
492 Tovi |       szükségben,~S benned lelé fel a törvényszerűt.~Otromba káromlás
493 Tovi |             káromlás vala az, midőn~A megvakúltak téged féktelen~
494 Tovi |         esetben azt meg nem szeged.~A lehető tenálad szűnet nélkül~
495 Tovi |     óhajtásoknak, azért erőtlen.~Ez a hatásra intéztetik, s egésznek~
496 Tovi |    viszonthatás vonz és taszít..." ~A tűnet szörnyű metaphysicus;~
497 Tovi |           útra vonz el. Aki napjait~A szépnek szentelé, s még
498 Tovi |             szépnek szentelé, s még a valót is~Azért kedvelli,
499 Tovi |              mert alakja szép,~Mert a való s a szép egy tő virágai,~
500 Tovi |          alakja szép,~Mert a való s a szép egy tő virágai,~Testetlen