Part

 1 Vers1|            S kevélyen néznek vissza már az elhagyott~Ösvényre, melyen
 2 Vers1|           nékem~Egy celta bölcs, ki már egyptusi~Hosszú útazásiból
 3 Vers1|        szentségtörő~Kezei a fátyolt már illetni akarják.~Hőség s
 4 Vers1|       kaptatok; -~Hányszor fakaszta már dongástok engem~Szelíd kacajra,
 5 Vers1|            Szelíd kacajra, hányszor már epére! ~     Mi tészi verset
 6 Vers1|            ért.~S most a magyar dal már görög kecsekkel~Dicsekszik,
 7 Vers1|             Barátom! Orczy s társai már avúlnak;~Avúlni fogtok egykor
 8 Vers1|           Mindég enyém volt-e? Most már enyém.~Ne kérdd: törvénnyel
 9 Vers1|        Közzűlök sokakkal~Font össze már a legszorosb barátság;~S
10 Vers1|         Csak az kap, aki másnak éle már.~S hidd, aki másnak él,
11 Vers1|             Bizony szép! mondhatom; már ez bizony szép!~Kegyetlenűl
12 Tovi |     PALAEOLOGUS ~Nem magyar a nyelv már, nem az a ruha! Németes
13 Tovi |                Nem hittem rossznak: már, Szalavári, gyanús.~ ~
14 Tovi |             halál neki~Fejére mérte már kaszáját. Hetvenes~Izromba
15 Tovi | kényszerítéd.~De a Parca sírba vitt már téged is.~Ki lép ürűlt nyomodba?
16 Tovi |      erősbnek~Lelé hatalmánál, most már agyamra~Tevé ki a célt,
17 Tovi |         megkapott és azt hiszi~Hogy már ölébe zárt s ottan maradsz,~
18 Tovi |          nekünk. ~Oh boldog, akinek már fölkele~Ez a te fényed!
19 Tovi |             kapud?~Látom; zászlóját már szélnek ereszti Kapisztrán;~     
20 Tovi |            dísze nemzetünknek!~Nagy már atyáid fényökben, saját~