Part

  1 Vers1|                a nem magyar Zechentert,~S nyomtat Landerer amit hónaponkint;~
  2 Vers1|              Landerer amit hónaponkint;~S majd ha összeszedem, barátom,
  3 Vers1|           Töredék ~     Elázott szemmel s szánakozva nézem én~Az esztelenség
  4 Vers1|           széléről a másikra térnek el;~S kevélyen néznek vissza már
  5 Vers1|           foglyait. ~     Felfúvalkodva s lármázó kiáltozás~Között
  6 Vers1|         haladnak vert ösvényeken elébb;~S kérkednek a bolondság csengetyűivel.~
  7 Vers1|                ezt zsinór jegyzette el,~S minden lépésünk távolyabb
  8 Vers1|                 Őket setétség fogta el, s vastag homály,~S vakon s
  9 Vers1|              fogta el, s vastag homály,~S vakon s tipogva vonják rest
 10 Vers1|                s vastag homály,~S vakon s tipogva vonják rest lépéseket,~
 11 Vers1|               hiszik.~Barmokká lesznek, s rettegvén a büntetés~Előtt,
 12 Vers1|           gyűjtenek.~Magunktól függünk, s jobbunk mellett a szabad~
 13 Vers1|          dördűleti:~Ha csap, könnyebben s kínok nélkűl dűlök el~A
 14 Vers1|             hogy ha nem csap, hasztalan~S gyermekhez illő vólt a gyáva
 15 Vers1|                 rettegés.~Kedvemre élek s vígan tőltöm éltemet,~Nincs
 16 Vers1|               szép kikelet~Üzi a telet,~S zúzos förgetegét,~Bolyongó
 17 Vers1|            ereszti,~Víg kedvét éleszti,~S újult színre kél,~Hogy elmúlt
 18 Vers1|                 Még a madarkák~Félénkek s némák.~De majd nemsokára,~
 19 Vers1|             tavasz szavára,~Előállanak,~S dalt indítanak. ~Ah, a szép
 20 Vers1|               bokor~Mellé rejtezhetném,~S kényemre nézhetném,~Szép
 21 Vers1|             tekinteti~Mint kedvelteti: ~S ha a pajkos szél~Lopva neki
 22 Vers1|             pajkos szél~Lopva neki kél,~S sebes repületi~Leplét félreveti,~
 23 Vers1|               kikelet!~Verd el a telet,~S ha Cenci ide jő:~Olvadni
 24 Vers1|                Tajtékozva szökell alá, ~S lágy keblébe fogott, s kisdede
 25 Vers1|                  S lágy keblébe fogott, s kisdede homlokát~Elhintette
 26 Vers1|            Elhintette tüzes csókjaival, s Te, mond -~     Serdülj,
 27 Vers1|                Te, mond -~     Serdülj, s amiket itt látsz,~          
 28 Vers1|            galamb~Lebbent nyögve felém, s elfödöze a tavasz~     Ifjú
 29 Vers1|                lombjai közzé,~          S mézzel tömte meg ajkamat. ~
 30 Vers1|             tömte meg ajkamat. ~Nőttem, s amit az ér szélein, ott,
 31 Vers1|             elől kertje homályiba,~     S ott, a csintalan! önkényt~          
 32 Vers1|              BOR MELLETT ~Fogy az élet, s nemsokára~     Szép korom
 33 Vers1|               messze nincs határa,~     S majd komor telére dűl.~De
 34 Vers1|                édes nedvibe.~Fonjad azt s mellpántlikádat~     Hajam
 35 Vers1|         Oltogasd szám szomjúságát,~     S pajkoskodj addig velem,~
 36 Vers1|                 Ezt a tömérdek mindent, s önmagát~Az érthetetlen,
 37 Vers1|         felnyitnád, kérlek, borítsd el;~S kikapva e szép világból,
 38 Vers1|            szokta;~Ne kényszeríts, időn s ürön keresztűl,~Addig repűlni,
 39 Vers1|               engem is.~Lángoltam látni s megkapni a valót,~És mint
 40 Vers1|        menyasszonyt keblemhez szorítni,~S új szebb, jobb éltet élni
 41 Vers1|                De ő futotta a vakmerőt, s az éj~Lidérci közt eltűne, -
 42 Vers1|             újra visszatérend. -~Kétség s elcsüggedés rohant reám.~
 43 Vers1|              bölcseinket: ők csevegtek,~S bizonytalanbbá tőnek, mint
 44 Vers1|                  Barátim vállat vontak, s hallgatának.~S arany korom
 45 Vers1|           vállat vontak, s hallgatának.~S arany korom használtalan
 46 Vers1|                 használtalan repűlt el,~S büntetve voltam kábaságomért.~
 47 Vers1|                Többé nem űztem a futót, s magamba~Vonúlva azt kérdém,
 48 Vers1|                 És amit tudnom használ. S ő jutalmúl~Megtért, s így
 49 Vers1|          használ. S ő jutalmúl~Megtért, s így szóla: "Láss! Amit keressz,~
 50 Vers1|             keressz,~Nyúlj be kebledbe, s feltaláltad..." ~* ~Saisban
 51 Vers1|        Ál-boldogságai, melyeket nagyobb~S kisebb mértékeiben bírhatunk?~
 52 Vers1|               egy színt ám szakassz ki,~S semmid marad, míg a szép
 53 Vers1|               ennek látásáért lángolok,~S előttem éppen ő lepleztetik."~
 54 Vers1|                magam~Föl nem lebbentem. S aki ezt illetendi,~A szentet,
 55 Vers1|            tiltottat, mond az isten...~"S mit mond?" - az a valót
 56 Vers1|               fogja látni.~"Csudálatos! s te nem vetéd-e fel?"~Én-e?
 57 Vers1|                fel?"~Én-e? nem én soha; s e viszketeg~Meg nem kísérte
 58 Vers1|               kínosan~Fetreng fekvésén, s éjfélkor felugrik.~Rezzent
 59 Vers1|                kerítést~Nem volt nehéz, s egy bátor felszökellet~A
 60 Vers1|                vakmerőt.~Itt áll immár, s borzasztva fogja környűl~
 61 Vers1|         ezüstkék sápadt fényt lövel le;~S rémítve, mint a megjelent
 62 Vers1|                ifjú~Közelbbre a képhez, s ím szentségtörő~Kezei a
 63 Vers1|              már illetni akarják.~Hőség s fagy járják végig tetemeit,~
 64 Vers1|             fagy járják végig tetemeit,~S látatlan kar röpíti vissza. "
 65 Vers1|                Echo nevetve. ~Így szól, s lekapja a leplet... A papok~
 66 Vers1|                 az élet vidámsága tőle,~S korán sír nyelte el a boldogtalant. ~
 67 Vers1|            Ájúlva dűlök újabb ájúlásba;~S írt nem találok, mely enyhítene. ~     
 68 Vers1|               megszánta, éltem kínjait,~S mond: Én enyhítem akit a
 69 Vers1|             enyhítem akit a Sors sújta.~S bérűl ölembe tette le Sophiet. ~     
 70 Vers1|             miolta nékem áldást nyújta,~S bús éjjelemnek bájos mécset
 71 Vers1|                 dőlök újabb lankadásba,~S nincs ír, mely sebemen enyhítene." ~
 72 Vers1|        Megszánta éltemnek Eros kínjait,~S mond: Én enyhítem akit Ate
 73 Vers1|                enyhítem akit Ate sújta,~S bérűl ölembe tette le Sophiet.~
 74 Vers1|                 keccsel teljes lépteit,~S ígézi a szála torlott rendeit~
 75 Vers1|                 rendeit~Enyelgő vissza- s vissza-fordultával: ~Honnom
 76 Vers1|                itt megdicsőjtett engem,~S én őtet és hölgyét örökre
 77 Vers1|                  kell-e a szépre példa?~S nem-széppé a szépet s a
 78 Vers1|            példa?~S nem-széppé a szépet s a rútat viszont~Nem rúttá,
 79 Vers1|                lát, nem hall; tanítják, s ő hiszi.~Homér hatosban
 80 Vers1|                  Úgy érti mesterétől, - s a hatos szép.~Murány rotyog,
 81 Vers1|                eleget iszom az üröm..."~S szebb, mint a gunyolt Accius
 82 Vers1|            Fogásiban az első tag hamis,~S középben a vers ketté nem
 83 Vers1|                 a vers ketté nem hasad;~S így Dayka ügyetlen s lomha
 84 Vers1|             hasad;~S így Dayka ügyetlen s lomha verskovácsló.~Nem
 85 Vers1|                 vétek, hogyha Virgilben s Homerban~Négy sponda lép
 86 Vers1|           verset verssé? "Szózatosság."~S mi ezt? A hosszú s a rövid
 87 Vers1|        Szózatosság."~S mi ezt? A hosszú s a rövid tagok~Arányos és
 88 Vers1|            Törvény szerint, nyújt bájt, s a holt igébe~Hizelkedő zengéssel
 89 Vers1|          Hizelkedő zengéssel éltet önt;~S a nyűgöt, mely közt kényesen
 90 Vers1|                de csak gyanítni hagyja.~S így Plautusnak s Terencnek
 91 Vers1|                hagyja.~S így Plautusnak s Terencnek rendei,~Bár szűk
 92 Vers1|             nincsenek,~Füled gyönyörrel s játszva verdesik.~így jambusom,
 93 Vers1|               hogy ők~Utól ne álljanak, s ha véghelyén~Nehéz ütést
 94 Vers1|            dalának bátran járja táncát,~S az iskolások feddésit kacagja.~
 95 Vers1|                 adja vissza a többiben:~S házát s hazát, és szállát
 96 Vers1|              vissza a többiben:~S házát s hazát, és szállát meg valát,~
 97 Vers1|            hazát, és szállát meg valát,~S vagyont s hagyjont nem toldoz
 98 Vers1|            szállát meg valát,~S vagyont s hagyjont nem toldoz együvé.~
 99 Vers1|               lány csüggesztésit dallá,~S egünkön Zrinyi csillagként
100 Vers1|             Gyöngyösi,~Jóval tanúltabb, s fentebb szárnyalásu.~S e
101 Vers1|                  s fentebb szárnyalásu.~S e versnem hordja Zrínyinek
102 Vers1|        Zrínyinek nevét. ~     A Tiberis s Ilissus szép leánya~Sylvesterünket
103 Vers1|           Nektáros ujjal ő illette meg,~S más húrokat vont zörgő karvasára.~
104 Vers1|                a tér, füleltek a tetők,~S Tihanynak játszó lánya felkapá~
105 Vers1|                felkapá~A kedves hangot, s sokszorozva vitte~Tátránknak
106 Vers1|              talála érzékeny tisztelőt,~S jobb korra várva, nyúgalomra
107 Vers1|               Boszús halálig a tolvajt, s kezében~A szózatos lant
108 Vers1|              hangot ejte.~Rajnis, Szabó s Szabóval Révai~Nyerék meg
109 Vers1|              hosszúra tátogatta száját.~S így a tudom majd túdom,
110 Vers1|             majd túdom, majd tudóm lőn,~S a lányka mézes ajkát a zsolozma~
111 Vers1|                 a két versenygő felett;~S ők, mint a kígyók a boton,
112 Vers1|                összeölelkezésbe keltek,~S visszálkodásuk harca véget
113 Vers1|         visszálkodásuk harca véget ért.~S most a magyar dal már görög
114 Vers1|             cincogásaik mellett a Homer~S a sánta Musa táncát lejtegetvén,~
115 Vers1|                bokáit összecsattogassa,~S a csürhe nép közt vad kacajt
116 Vers1|                szent tűz hevíti keblét,~S Hellasnak istenségit tiszteli,~
117 Vers1|         átkot-vonszó helytől futva fut,~S a farsanglás szentségtörő
118 Vers1|                Az örsi öreg nyirettyűs, s Barcsai,~Rokon nagy lelkek,
119 Vers1|                kidolgozásában nehézkék,~S eltelve mégis végtelen kecsekkel,~
120 Vers1|               mégis végtelen kecsekkel,~S magyar lelkeikben halhatatlanok:~
121 Vers1|              gyűle fel~Egy dőre pórhad, s minden hangicsálást~Zengésnek
122 Vers1|                 Pirult a büszke Pieris, s helyére~Nyomván a hulló
123 Vers1|           díszei:~Kisem, te Berzsenyim, s Rózának boldog férje~S kevély
124 Vers1|                  s Rózának boldog férje~S kevély örömmel lépe társai
125 Vers1|             közzé. ~     Barátom! Orczy s társai már avúlnak;~Avúlni
126 Vers1|               fogtok egykor majd ti is!~S mint a te fényed vet homályt
127 Vers1|         elfeledteti.~Mi még hajnallunk, s távol a határ!~De nem lesz
128 Vers1|                kor, mely a vak tudatlan~S a pöffedt kancsal bölcsnek
129 Vers1|              lantolónak,~Kire ég, föld, s még a poklok is, fülelnek,~
130 Vers1|              csudálás nélkül emlegesse.~S mint én irígylem "két rőf
131 Vers1|           irígylik majd "Psychéd" neked~S amit hazádnak szent szerelme
132 Vers1|            öltözött Cyprisnek bájövébe,~S a zengő páncél szárnyas
133 Vers1|          lángsugárival.~Mint hűltem el, s oh mint levék oda,~Midőn
134 Vers1|         megláttam! Inte, hogy követném,~S követtem őtet. S amint e
135 Vers1|              követném,~S követtem őtet. S amint e zavar~Lassúlni kezde
136 Vers1|               Lassúlni kezde keblemben, s az élet~Szózattal együtt
137 Vers1|              szép szűz? Lángoló szemed,~S e barna fürtös üstök, e
138 Vers1|               fürtös üstök, e szemérem,~S orcáid színe, s e varázs
139 Vers1|               szemérem,~S orcáid színe, s e varázs kecsek,~Benned
140 Vers1|                 fürtös üstököd virágai,~S a hang, mely édes ajkidon
141 Vers1|                mely édes ajkidon lebeg,~S egy mondhatatlan báj, melyet
142 Vers1|                                         S a leány~Mondá: Nevem Xenídion
143 Vers1|             leány~Mondá: Nevem Xenídion s Etelke.~Báróczy volt az
144 Vers1|               szemérmes-édest selypeni,~S távozni a durva nép beszéditől,~
145 Vers1|                 a durva nép beszéditől,~S nevetni a durva nép vad
146 Vers1|             éneke. Hallottam a~Quirina, s a szép Maeonis dalát,~S
147 Vers1|                 s a szép Maeonis dalát,~S amit Torquata, s Louison
148 Vers1|                 dalát,~S amit Torquata, s Louison s Goetchen zengtek:~
149 Vers1|                amit Torquata, s Louison s Goetchen zengtek:~S pártáik
150 Vers1|             Louison s Goetchen zengtek:~S pártáik elhúllott virágaikat~
151 Vers1|             fűzöm e völgy díszei mellé;~S kényem szerint eldallom
152 Vers1|              Quirína a Maeonis dalával;~S Virgil s Horác Pindarnak
153 Vers1|               Maeonis dalával;~S Virgil s Horác Pindarnak és Homérnak~
154 Vers1|                múvelés belföldivé tevé,~S hespéri eget szítt e tetők
155 Vers1|                Körűldünnyögve szúnyogok s legyek~Legióitól, s a békák
156 Vers1|           szúnyogok s legyek~Legióitól, s a békák ezredétől!~Vesztökre
157 Vers1|             mindaz, amivel kevélykedel.~S melletted egy gödör, mely
158 Vers1|                 Gyanús előttök a cégér, s remegve~Futnak tovább, s
159 Vers1|                s remegve~Futnak tovább, s készebbek kinn tanyázni,~
160 Vers1|                készebbek kinn tanyázni,~S didergve várni a reggel
161 Vers1|                a szelek, a zápor ömlik,~S a puszta egyszerre nagy
162 Vers1|               kulcsot nem lelő legényt,~S htel-garni gyanánt van szűk
163 Vers1|                Szűkebb korlátba szívét, s azt elérte.~Templom-magasságú
164 Vers1|               urnák, porcellán pagódok,~S túlvilágnak színesb fáival~
165 Vers1|             vagytok a boldogság címere?~S az köztetek lakik? s csak
166 Vers1|            címere?~S az köztetek lakik? s csak köztetek? ~     Eleink,
167 Vers1|                 a vadon-termett barkóca s körtve~Adott elég szép bútort;
168 Vers1|            bútort; a fenyő~Deszkázatot, s nem gyéren a tapaszt.~Megfértek
169 Vers1|          nyoszolya;~Csáté vala a fedél, s a ház falát~Megholt barátjaiknak
170 Vers1|                künn, ezüstjök,~Faszéken s lócán űltek asztalukhoz;~
171 Vers1|                 jött fel, és cserépben,~S amit majorjok és a kert
172 Vers1|               majorjok és a kert adott.~S e durva nép közt: kedv,
173 Vers1|                közt: kedv, nyájaskodás,~S való barátság fogtanak lakást...~
174 Vers1|                éjjel, sárosan, megázva,~S bár jöjjek olykor negyvened
175 Vers1|                véssz, mint egy királyt,~S mint egy királyt, jó szívvel
176 Vers1|         Pincédben follyon Kőrösöd bora,~S sok útas nyúljon el falad
177 Vers1|                 A művész érzette magát, s Neked én fogok, úgy mond,~     
178 Vers1|           példát adni, de nem te nekem.~S ím áll a roppant csarnok,
179 Vers1|               ím áll a roppant csarnok, s bizonyítja: ki több itt,~     
180 Vers1|                 mohón~Tett volt felévé; s a szegény öreg -~Min kaptak
181 Vers1|                 egybe gyűjti fellegeit,~S eldurcúlt barna vad szemöldökével~
182 Vers1|        Szakadnak ők,~Mintha a Deukalion s Pyrrhája népét~Most másod
183 Vers1|               De Jupiter kiméli híveit,~S csak a gonoszt sújtja és
184 Vers1|           gonoszt sújtja és a vakmerőt;~S baj s sérelem nélkül beérkezém,~
185 Vers1|             sújtja és a vakmerőt;~S baj s sérelem nélkül beérkezém,~
186 Vers1|               sérelem nélkül beérkezém,~S szállást fogék a Szürke-ló
187 Vers1|              Pislongok. Bojtos pipaszár~S sallangos kostök... "Kit
188 Vers1|                veszt,~Úgy borzadék meg, s a hőség kivert)~S a fejével
189 Vers1|         borzadék meg, s a hőség kivert)~S a fejével egyet billent,
190 Vers1|              nem tanúlt. - "Humillimus!~S szabad tudakolni érdemes
191 Vers1|         Hőgyészi Hőgyész Máté, alázatos~S legkisebb szolgád, leghűbb
192 Vers1|           szolgád, leghűbb tisztelőd."~"S lakása?" "Máté-Szalka". -
193 Vers1|          Ültetem.~Nem űl. - "Elállhatok s örömmel állok." ~     Töröm
194 Vers1|                mint kezdjem a beszédet,~S tárgyától mely fortéllyal
195 Vers1|             mely fortéllyal vonjam el.~"S az úr is a vásárra"... "
196 Vers1|              már a legszorosb barátság;~S örvendtenek nekem, mint
197 Vers1|                 De végre megvan! Látlak s lángomat..."~"Nagyítva látni
198 Vers1|             tévedésnek egyik szép neme;~S ez a szerény érzés a gyönge
199 Vers1|                kap, aki másnak éle már.~S hidd, aki másnak él, magának
200 Vers1|                másnak él, magának él."~"S az gáncsol-e, kinek példája
201 Vers1|           éveiben~Megtettem amit kelle, s ment vagyok;~Hajló koromban
202 Vers1|              karom fel messzére a neked~S nekem nem honni föld al-gondjaitól.~
203 Vers1|              Antaeussá ha tesz!~Mondám, s főt hajték a Pittor előtt.~
204 Vers1|                feloldja a néma nyelvet,~S hazudni, s hizelkedni megtanít.~
205 Vers1|                néma nyelvet,~S hazudni, s hizelkedni megtanít.~Nem
206 Vers1|             eddig: illő, tudjam én is.~"S poeta az ur?" ezt kérdém. "
207 Vers1|                Vendégek voltak szélein; s az Agis~Dallója rég elhagyta
208 Vers1|          törülve e szenny majd általad,~S büszkén fog árkán a zengő
209 Vers1|             Példányod és Szabó? Dayka-e s Virág?"~Rettenve gördűlt
210 Vers1|                gördűlt rám ismét szeme,~S elhallgaték. "Mi baj? nem
211 Vers1|                értelek;~Szólj!" - fútt, s törlötte gyúladt homlokát.~"
212 Vers1|           öldökölni?"~"Hogyan?" "Hogyan s hogyan! És még hogyan~Azon
213 Vers1|          Megvallom: a kedv szesszenései~S játékos hangja, mely simongva
214 Vers1|            latra tészi gondosan szavát,~S szökellést adni fél a gondolatnak.~
215 Vers1|               Magyarnak én azt ismerem, s csak azt,~S nem senkit,
216 Vers1|                azt ismerem, s csak azt,~S nem senkit, senkit! mint
217 Vers1|              maszlagára,~Kenőcsöt útál, s gondolatjait~Tisztán s tekervény
218 Vers1|                  s gondolatjait~Tisztán s tekervény nélkűl mondja
219 Vers1|              nem farag,~De a régit érti s tiszteli a szokást;~Úgy
220 Vers1|             nőtt, köztünk maradt meg."~"S ezek szerint a négy?..." "
221 Vers1|               Nem lettek, és nem nőttek s nem maradtak."~Tüzem lohadt,
222 Vers1|                maradtak."~Tüzem lohadt, s az álnokságok atyja,~A vén
223 Vers1|              legénykének vetnék csapot.~S én, aki hű tanácsnokom hiába~
224 Vers1|             titkodat!"~"Mindig kötődöl! S azt hiszed talán,~Hogy én
225 Vers1|             vesződni vélek, a gubókkal,~S hogy annál gyilkosabb légyen
226 Vers1|             gyilkosabb légyen csapásod,~S szándékidat ne sejtsék;
227 Vers1|           Megszégyenűlve rogytam össze, s nem volt~Erőm elfedni a
228 Vers1|                 Szaladt el rajta végig, s "Itt van!" úgymond:~"Reá
229 Vers1|         hirdetének~A Szengellér hegyén, s Árpád királyunk~A nemzet
230 Vers1|                Diespiter~Tüzet lobogtat s mond: Eredjetek,~Amott van
231 Vers1|             Régiekről",~Futásnak indúl, s ím - orrára esik!~Előharűl
232 Vers1|           lábain~Sylvester, futni kezd, s - orrára esik!~Előkerűl
233 Vers1|           Sebestyén,~Büdöslik a bortól, s - orrára esik!~Fut Pesti
234 Vers1|               esik!~Fut Pesti Gábor is, s - orrára esik!~Dúdolja Ilosvai
235 Vers1|                 bikáját,~Halad, szökik, s ah, most! - orrára esik!~
236 Vers1|                a szegény Beniczki uram, s azok,~Kik a poétai krónikában
237 Vers1|                De végre előjön Gyárfás, s rókaprémű~Dókáját ölbe fogja,
238 Vers1|           rókaprémű~Dókáját ölbe fogja, s megszalad,~A szem sem éri,
239 Vers1|              megszalad,~A szem sem éri, s nézd, - a tárgy övé!~S lett
240 Vers1|                  s nézd, - a tárgy övé!~S lett s nőtt s maradt! -
241 Vers1|             nézd, - a tárgy övé!~S lett s nőtt s maradt! - ezt zengi
242 Vers1|                tárgy övé!~S lett s nőtt s maradt! - ezt zengi Jupiter,~
243 Vers1|                 szép!~Kegyetlenűl szép! S mind a költemény,~Mind a
244 Vers1|           költemény,~Mind a kidolgozás! S a vers kecses!"-~Taréja
245 Vers1|           gyakorlott mester, tetteté.-~"S ím, itt Pázmánról!" monda "
246 Vers1|                Tekintsd, hol született, s többé nem lesz csuda.~Szűlte
247 Vers1|                vagyon szép nyelvünknek,~S fel nem vette rongyát irhás
248 Vers1|           magamban.~De ím nyílik ajtóm, s a cseléd jelenti,~Hogy Pipszem
249 Vers1|                érkezik; nem lél szobát,~S vendégem lenni vágy. "Ez
250 Vers1|                Virágnak~Dühödt barátja, s érte botra kél.~Tréfálni
251 Vers1|                      Gro-óf?" "De gróf! s barátiért~Botot nem kímél.
252 Vers1|                 emberkém kapja verseit,~S szalad, s ajtóban Pipszembe
253 Vers1|                kapja verseit,~S szalad, s ajtóban Pipszembe botlik.~
254 Vers1|              Sikoltva megy a grádicsnak s lefordúl.~Tolvajnak véli
255 Vers1|              maradt?~Oh! írd könyvedbe, s mondd el reggelenkint,~És
256 Vers1|                 te nem levél közöttünk,~S Szemerével, vélem s kedves
257 Vers1|          közöttünk,~S Szemerével, vélem s kedves Kölcseymmel~Mételytelen
258 Vers1|            nőttél szük patakja mellett;~S atyád továbbad azt a bölcseséget,~
259 Vers1|                gyúlt szívvel szeretted;~S feleid között az első, sőt
260 Vers1|               Lessing is javalva nézne,~S epigrammáidat gúnyolva fogja~
261 Vers1|              fogja~Recenseálni Hőgyész, s elbeszéli~Hogy itt s ott,
262 Vers1|           Hőgyész, s elbeszéli~Hogy itt s ott, és emitt s amott, s
263 Vers1|                Hogy itt s ott, és emitt s amott, s tömérdek~Más s
264 Vers1|                s ott, és emitt s amott, s tömérdek~Más s más helyekben
265 Vers1|                 s amott, s tömérdek~Más s más helyekben vétkeket követtél;~
266 Vers1|            könyvcsinálást hagyd nekünk, s rohanj~Rengő karokkal mátkád
267 Vers1|           karokkal mátkád szép keblébe,~S csókjaiddal hintsd el félelmesen! ~
268 Tovi |                       A NAGY TITOK ~Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.
269 Tovi |              érted~     Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.~ ~
270 Tovi |             NEHÉZNYELVŰ ~Kárischt mond, s Pszikhét, ha Pszüchét kell
271 Tovi |                ha Pszüchét kell mondani s Cháriszt.~     És Té-misz-tók-lescht,
272 Tovi |             Győri, The-mi-sztocleszért.~S Kiosch- s Lezbóschnak, Kémiának
273 Tovi |          The-mi-sztocleszért.~S Kiosch- s Lezbóschnak, Kémiának s
274 Tovi |                 s Lezbóschnak, Kémiának s Mekhanikának.~     Ami Chiosz,
275 Tovi |                szívet kíván az igazság, s hajlani mindig~     Készet.
276 Tovi |                      ÍRÓI ÉRDEM ~Szólj, s ki vagy, elmondom. - - Ne
277 Tovi |             kecses, ami szokatlan;~     S kényesb vagy makacsúlt ízletem
278 Tovi |                   Lepte meg ezt és azt, s korcsosodásra jutunk!~Így
279 Tovi |           mentéjét párizsi módra szelé,~S négy öt kendőtől vastag
280 Tovi |               öt kendőtől vastag nyaka, s üstöke borzas,~     S ah,
281 Tovi |            nyaka, s üstöke borzas,~     S ah, a huncfutka s cafli
282 Tovi |                       S ah, a huncfutka s cafli becsébe veszett.~S
283 Tovi |                s cafli becsébe veszett.~S csendet mond mikor ír, s
284 Tovi |                S csendet mond mikor ír, s kecset és kegyet; ami reménység~     
285 Tovi |                 lyánykája barátné,~     S futja komám-asszonyt s csillagom-adta
286 Tovi |                  S futja komám-asszonyt s csillagom-adta Borist.~Fürmender,
287 Tovi |                   Engemet a sokaság ért s kedvel." - Pórsereg, erre!~     
288 Tovi |                 erre!~     Lőrét árúlok s nyírvizet; édes ital!~
289 Tovi |                                  PRÓZAI S POÉTAI SZÓLÁS ~Természet,
290 Tovi |            Természet, te vagy a törvény s a mester.~                         
291 Tovi |                Igazgasd~     Verseimet, s hagyjad folyni szabásid
292 Tovi |                    Nincsen verse között s prózai műve között.~ ~
293 Tovi |                 A poesis kikap a népből s a durva valóból,~     És
294 Tovi |          valóból,~     És kiesebb tájra s lelki valóba vezérl.~És
295 Tovi |                  Te cifra szókkal élsz, s poeta nem vagy,~Képben bujálkodol,
296 Tovi |                vagy,~Képben bujálkodol, s poeta nem vagy,~Ömölnek
297 Tovi |              nem vagy,~Ömölnek rendeid, s poeta nem vagy,~Phoebust
298 Tovi |               vagy,~Phoebust kiáltozod, s poeta nem vagy,~Csók és
299 Tovi |               vagy,~Csók és bor éneked, s poeta nem vagy:~Mi híjad?
300 Tovi |                lépes méz is.~Egy a szép s jó, egy a rosz s rút, mond
301 Tovi |                 a szép s jó, egy a rosz s rút, mond a morál,~Pedig
302 Tovi |               De félrecsúszott a lepel, s csupasz a comb.~S ím Eszter
303 Tovi |                lepel, s csupasz a comb.~S ím Eszter asszony a szemmel,
304 Tovi |               rosszat szűl az Aesthesis s a Schizma!~Mely vétkeket
305 Tovi |               tisztelte a nép a Morált,~S az Aesthesis a rossz mellett
306 Tovi |           Veszett idő! veszett erkölcs! s te mételyünk, oh átkozott
307 Tovi |                 az ő ege~Volt lakunk, - s ez nem rege -~Ah, de a Phoebus
308 Tovi |          ragyogásunk!~De végre haragja,~S az isteni boszú~Határt találtak,~
309 Tovi |           isteni boszú~Határt találtak,~S Batrachosnak serege~Éledni
310 Tovi |                  Juno érettünk rettege,~S elboríta fellege.~Brekeke,
311 Tovi |          Hatalmas urunk,~Nagy istenünk,~S a Tritonok~S a Nereidek~
312 Tovi |             Nagy istenünk,~S a Tritonok~S a Nereidek~Hiv rokonink.~
313 Tovi |               Sirius~Forralja lakunkat,~S a földet aszalja,~Zöld ombolykárpitot~
314 Tovi |              illeté meg~Csak egyiket is~S az a kevély madár,~Kit hintajába
315 Tovi |            Anadyomene,~Néma mint a cet,~S az cachelot,~És a viza s
316 Tovi |                S az cachelot,~És a viza s a tok.~Csak mi vagyunk -
317 Tovi |                megzendűl~Esteli dalunk,~S örömünk eltölti az eget,~
318 Tovi |               Ezerszer ezer~Követőivel,~S irígyli szerencsénk,~Irígyli
319 Tovi |          Bájzengzetet;~Csudálja Tellus,~S hogy mi vagyunk, mi,~Őnéki
320 Tovi |              vallja meg.~Fülel a vidék,~S a sziklák a tetőkön~S vizeinknek
321 Tovi |            vidék,~S a sziklák a tetőkön~S vizeinknek boldog szélein~
322 Tovi |                 istenek~Boszúja sokáig,~S a vakmerő~N émúlva lakol.~
323 Tovi |              minket az ég~Saját örömére~S a föld örömére~Zengeni hágy,~
324 Tovi |              álma~Hű karjába nem fogad,~S a megifjodott tavasznak~
325 Tovi |                  Én ujabb Mózes voltam, s népemet~Kihoztam a rabság
326 Tovi |           Kihoztam a rabság hajlékiból,~S a hagymatermő hon helyett
327 Tovi |       hagymatermő hon helyett neki~Téj- s méz- s bor-folyta Kanaánt
328 Tovi |                helyett neki~Téj- s méz- s bor-folyta Kanaánt adék.~
329 Tovi |             előtt~Megcsaptam a tengert, s nyílva állt az út;~Megcsaptam
330 Tovi |               út;~Megcsaptam a sziklát, s folyt a patak.~Az új törvénynek
331 Tovi |                 Parnass szent bérciről;~S hatalmas jobbom azzal forgatá
332 Tovi |                oltárait.~Lehúllt a fal, s a tábla fennmaradt!~Apoll
333 Tovi |               kedvelte tiszta tettemet,~S bérűl öreg zöld kort nyújtott
334 Tovi |               zöld kort nyújtott nekem,~S szépzengzetű lantot, s hattyúi
335 Tovi |                  S szépzengzetű lantot, s hattyúi dalt.~Kivette fürtjei
336 Tovi |             fürtjei közűl a borostyánt,~S hogy csendesen feküdjem
337 Tovi |            sírom mellé.~Nagy volt nevem s örökre nagy marad.~ ~
338 Tovi |               hiján, midőn a szép~Ifjak s leányok tánca közt ruzsábúl
339 Tovi |          Koszorúval ugrik elő Anacreon, s rökkent~Szózattal együtt
340 Tovi |               jó társam, érdemes Dömém!~S te, akit a végzés hazád
341 Tovi |               bércein.~Ah! sírba száll, s gyors szárnyakon repűl el
342 Tovi |         Gvadányi, a magyar költők feje,~S dicső vezér és nagy nevű
343 Tovi |                  Bence, egyik dombodon,~S fejéhez ültess ön kezeddel
344 Tovi |                 Egy nap nem épűlt Róma, s századoknak~Kellett lefolyni,
345 Tovi |          Ökrésztanyáidnak, nagy alkotó!~S tisztelte viskód dőledékeit;~
346 Tovi |            nálánä szebbet, fényesebbet,~S nagyobbat a nap nem lát
347 Tovi |                 Quirinus én nem voltam, s isteneink~Nekem nem adtak
348 Tovi |                birtokot;~De bár kicsiny s szük, Az, ki a napot~Felhozza
349 Tovi |                 Az, ki a napot~Felhozza s újra elrejti, s más azon-egy~
350 Tovi |                Felhozza s újra elrejti, s más azon-egy~Kerűl elő,
351 Tovi |                 nem lát most ékesebbet,~S, ezt mondják isteneim! nem
352 Tovi |             Rajta átok fekszik: told el s lásd, mi lesz. ~     Első
353 Tovi |             műveld~A parlagot, törvényt s példát adék.~Rádaym követte
354 Tovi |               Rádaym követte nyomdokom, s utána~Kalmár és Birsi s
355 Tovi |                 s utána~Kalmár és Birsi s Molnár; s egy időben~Rájnis
356 Tovi |               Kalmár és Birsi s Molnár; s egy időben~Rájnis s Baróti:
357 Tovi |             Molnár; s egy időben~Rájnis s Baróti: két nagy bajnokok.~
358 Tovi |                Olympusába vitt, Daykám, s Virág~És Berzsenyim, Miklának
359 Tovi |              Erdélyt Arankám, Zsomborim s Buczym;~S érdemlett párta
360 Tovi |            Arankám, Zsomborim s Buczym;~S érdemlett párta zöldel fürtjeiken,~
361 Tovi |                párta zöldel fürtjeiken,~S nem lész idő, mely azt hervadni
362 Tovi |                Láng lebeg~Szép üstökén, s csókdossa homlokát.~Horvát
363 Tovi |              Egyiknek fenkölt homlokát, s cyane~Színét felűlhaladt
364 Tovi |             Parosi márvány-vállain alá;~S mely isten álljon ellent,
365 Tovi |               isten! verd el a homályt,~S hogy bírja fényed, illesd
366 Tovi |               Triposodon gyúl a tömjén, s magas~Boltjaidat sűrű felleg
367 Tovi |            adattatott.~Pöffedj, begyem, s te nyak, ha nem hajolsz,
368 Tovi |                játszol: aki lát csudál.~S ha tégedet más nem csudál,
369 Tovi |                kalpagának fényt szerez,~S gyémántboglárt rak rája.
370 Tovi |               Bántani mást vadság..." - s más a lélektelen író?~     
371 Tovi |         lélektelen író?~     Azt hozzád s hozzám nem köti semmi kötél.~
372 Tovi |               ilyet~     Ütni, csigázni s agyonverni (nevetve) szabad. ~ ~
373 Tovi |               szeretni.~Tekintsd hajad, s lásd ím e kecseket;~Mernéd
374 Tovi |                 el bátyja hív karjában,~S a szép mely lélegzést alig
375 Tovi |            veszen, ~Él, él! felpillant! s társaim sorában~Engem keres
376 Tovi |              keres fel; Nínonná leszen,~S e hév, e szent csók istenné
377 Tovi |                a hajnal elveri álmomat,~S a fény csak lopva csúsz
378 Tovi |                 kép! te tűnsz szemembe,~S ah, gyúladni érzem régi
379 Tovi |         lángomat. ~Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat~A képnek hányom
380 Tovi |          sűlyede, elfogadván jobbomat. ~S most ezzel folynak, mint
381 Tovi |          megbánás, új meg új alkvások. ~S midőn ezt űzöm, mint egykor
382 Tovi |                 egykor vele,~Kél a nap, s bélő a jaloux-nyiláson,~
383 Tovi |                 bélő a jaloux-nyiláson,~S sugárival körűle glóriát
384 Tovi |              érc phalanxot béfeszíteni,~S ha kell, lerogyni a vérengző
385 Tovi |                 az elnyomottat, védeni,~S elfojtani a bűnt serkedő
386 Tovi |                 isméri szent hűségedet,~S tölgyággal koszorúzza tettedet. ~
387 Tovi |                 sugára.~Nem fénylek én, s azt én nem fájlalom -~Fény
388 Tovi |              azt én nem fájlalom -~Fény s nagyvilág énnékem Széphalom. ~
389 Tovi |         Szökdelve jártam a rom halmain,~S hol a pataknál lengenyék
390 Tovi |              bársony hantjain;~Dallott, s elfogva alakján s hangjain,~
391 Tovi |              Dallott, s elfogva alakján s hangjain,~Megnyílt az ég
392 Tovi |                 A hold szelíd fényében, s rám simúlva,~Ezt nyögte
393 Tovi |             PÁLHOZ ~Manicheussá lettem, s azt hiszem,~Azt vallom,
394 Tovi |            gyötrelmekkel, megpecsétlem;~S a nyúzott bőrű Manes, hív
395 Tovi |                nem egy!~Szelíd az egyik s jóltevő; szeret~Segélni
396 Tovi |                Segélni a jámbor botlón, s tévedésit~Megszánva nézi,
397 Tovi |               tévedésit~Megszánva nézi, s jobb ösvényre vonzza,~Gyakorta
398 Tovi |         találhat, mely cselébe hulljon.~S e kettő verseng s harcol
399 Tovi |              hulljon.~S e kettő verseng s harcol szüntelen,~S rabolja
400 Tovi |             verseng s harcol szüntelen,~S rabolja a másikának híveit.~
401 Tovi |           Gyakorta harcol énmiattam is.~S a kormos isten, aki rényemet~
402 Tovi |         Estvéjén rábukkan Szvat-Nikola.~S hogy annak a másiknak véljem
403 Tovi |                Pallas csodált márványa, s az Azé,~Ki Pythonon nyert
404 Tovi |               nyert fényes gyózedelmet,~S a Vatikánt elhagyta a Louvreért;~
405 Tovi |             tűrve a szentetlent tovább,~S pirúlva költözött egy újabb
406 Tovi |              költözött egy újabb honba;~S igy súgja nékem kétes oktatásit.~
407 Tovi |                 nézem a fehér~Istennek, s elnyél a vetett kelepce.~
408 Tovi |                  Majdan magamhoz térek, s a csalást~Csalásnak ismerem,
409 Tovi |              csalást~Csalásnak ismerem, s uramhoz állok.~De ah megint
410 Tovi |          hánynak a habok! kitől jön az;~S tanácsod fojtsa el a kétségeket. ~
411 Tovi |             mosolyg,~Hogy népünk rabnép s nem szabad; hogy azt~Fekvése,
412 Tovi |        Pythagorassal most egekbe száll,~S csudálja sphaerák mennyei
413 Tovi |              baromhoz sűlyed, és alább;~S midőn szeméről a veszélyes
414 Tovi |                magát elundorodva látja;~S az érthetetlen mind így,
415 Tovi |        tűnődések közt lepett meg álmom,~S lelkem Morpheusnak édes
416 Tovi |             jó-e? a kaján-e?~Nem értem; s ekként hallatá szavát:~-
417 Tovi |               édes hangokat~Szedett ki, s összefonta a prosai~Énekkel,
418 Tovi |            prosai~Énekkel, mint Velutti s Sessi szokta~Recitativját
419 Tovi |             Feléd ragadnak óhajtásaink,~S sehol nem lelnek. Aki tégedet~
420 Tovi |               hiszi~Hogy már ölébe zárt s ottan maradsz,~Elhűl, midőn
421 Tovi |                 Elhűl, midőn föleszmél, s karja közt~Csak árnyat lél
422 Tovi |           Törvény alá szeretne hajtani,~S vak látni, hogy te nem tűrsz
423 Tovi |                 Ki benned téged kedvel, s a szabadnak~Önkényt ereszti
424 Tovi |               kit földig nyom le súlya,~S epedve nyújtja utánad karjait,~
425 Tovi |                te tőle messze nem vagy,~S el-elszalasztja a megjelent
426 Tovi |                a vas önmagában hull le,~S elzárva börtönében is szabad.~
427 Tovi |                 De ami néked~Utadba lép s ellenzi művedet,~Tömlöcre
428 Tovi |         Tömlöcre hányod kérlhetetlenűl.~S a nép, melyet te mentté
429 Tovi |                Döntötte el inség közzé; s hogy teréhjét~Bírja és fölkeljen,
430 Tovi |                tétszik neked, taszítja.~S gond addiglan viseltetik
431 Tovi |                 szabadon megismeri azt, s alája~Önkényen s jó kedvvel
432 Tovi |         megismeri azt, s alája~Önkényen s jó kedvvel vállalkozik.~
433 Tovi |                mik vagyunk, nem értjük, s elvakít~Maga a tudás is,
434 Tovi |        megfoghatatlan~Voltodban elvesz, s megszűn fényleni.~Minket
435 Tovi |              téged lát való szükségben,~S benned lelé fel a törvényszerűt.~
436 Tovi |         neveztek; téged aki szent,~Örök s állandó törvény vagy magadnak,~
437 Tovi |                Ez a hatásra intéztetik, s egésznek~Szövénye közt hat:
438 Tovi |              hatsz, mert egészre hatsz, s egésznek~Szövényén kívül,
439 Tovi |             tűnet szörnyű metaphysicus;~S badar beszédén látni, hogy
440 Tovi |             napjait~A szépnek szentelé, s még a valót is~Azért kedvelli,
441 Tovi |                alakja szép,~Mert a való s a szép egy tő virágai,~Testetlen
442 Tovi |       Empyreumnak boltján végig hurcol,~S hallatja vélem cifra jargonát,~
443 Tovi |             cimpáját titkon megragadja,~S int, hogy tekintsem a filozófus~
444 Tovi |              palást alatt~Hiába lestem, s azt kezdém gyanítni,~Hogy
445 Tovi |                nem mosolygom a jargont, s kerűlöm~Akik mosolygják,
446 Tovi |                                         S a bölcs szabad?~Oh az! ha
447 Tovi |                ha néki csendes éjszakát~S jó reggelt nem mond más
448 Tovi |             Minket a pogánynak.~Esküdt, s mi jók, hivénk szavát;~S
449 Tovi |                s mi jók, hivénk szavát;~S ő a hivőket, bizakodókat,~     
450 Tovi |                 nyírta meg a nyáj,~     S amit nem vett el, ellopá. ~
451 Tovi |             Magyarra vivé ki a magyart,~S vicsorga dühében, hogy a
452 Tovi |            Verdessék, ami még nem ing. ~S mi nyögénk a vad dölyf kéjeit,~
453 Tovi |             nyögénk a vad dölyf kéjeit,~S viselénk, de mérges fájdalomban,~     
454 Tovi |             lelkét nem hagyánk el,~     S lepattogának láncaink. ~
455 Tovi |              lop a szerelem.~Elcsattant s oda van; de az édes lyányka
456 Tovi |          tüzétől~     Ajkaim lángolnak, s e kebel égve liheg. ~1818 ~ ~
457 Tovi |                       ÁLLOVAG ~Nyargala s orra bukott s arcát bevarazta;
458 Tovi |                  Nyargala s orra bukott s arcát bevarazta; de hogy
459 Tovi |                miért jobb mint a régi?"~S a régi mért jobb mint az
460 Tovi |             Kapisztrán;~     Íme indúl, s vezeti győzedelemre hadát.~
461 Tovi |                 hadát.~Szól a tárogató, s a síp, a trombita, s a hős~     
462 Tovi |          tárogató, s a síp, a trombita, s a hős~     Néma haragjában
463 Tovi |                 szökdelteti ménét,~     S atyjának vészi és osztja
464 Tovi |                  Érti a szent jelenést, s felriad álmaiból. ~1821 ~ ~
465 Tovi |                mást szeret, mást én is, s lángolással~Mind ő, mind
466 Tovi |                  De Ámor ránk mosolyga,~S a két szerelmest összefűzte
467 Tovi |              merjek? kérdezém magamtól,~S ajak, kebel, szív együvé
468 Tovi |                  ki küzdjön Ámor ellen?~S bukdosgatunk, s ki tudja
469 Tovi |             Ámor ellen?~S bukdosgatunk, s ki tudja mint s miért? ~
470 Tovi |           bukdosgatunk, s ki tudja mint s miért? ~1824 ~ ~
471 Tovi |               ömlik; nem megyen misére,~S nem láthatom, mint lépdel,
472 Tovi | titkon-kedveltjére. ~Oh nap, derűlj ki, s kedvezz a buzgónak,~Hogy
473 Tovi |                   Rajta, pusztítsuk ki,~S ha kivágjuk, kezdjük újra~     
474 Tovi |                 veled apám, anyám,~     S veled szerelmesem,~Húgom,
475 Tovi |             csókot kerűlünk,~Nézz körűl s elreppen az. ~~~ 1828 ~ ~
476 Tovi |                 nem, ha könnyű;~     Ez s amaz együtt dísz, mint külön
477 Tovi |               vélem, hogy az volt,~     S a könnyű, ha simúlt sok
478 Tovi |              hallgat,~Jót, roszat érez, s elbeszéli az ember;~Jót,
479 Tovi |                ember;~Jót, roszat érez, s zengi a lant fia.~S ez tűzzel
480 Tovi |               érez, s zengi a lant fia.~S ez tűzzel és lobogva, valami~
481 Tovi |            közember,~Ki csak szükségből s faggyal önt panaszt.~S amennyivel
482 Tovi |       szükségből s faggyal önt panaszt.~S amennyivel az ember több
483 Tovi |                amennyivel az ember több s nemesb,~Mint a mezők lakója:
484 Tovi |          ISTVÁNHOZ ~(Töredék) ~Szerelme s büszke dísze nemzetünknek!~
485 Tovi |              közé angol mént eresztesz,~S a szép magyar fajt, a csontost,
486 Tovi |                 a Canningek ködhonában,~S a még buktokban is víg franciák
487 Tovi |         buktokban is víg franciák közt,~S túl a Pyreneék vad csúcsain,~
488 Tovi |                most szegény spanyolnál,~S Rómában és Athenben s a
489 Tovi |       spanyolnál,~S Rómában és Athenben s a nagyúr~Hét tornyu városában,
490 Tovi |                 azt: neheztelése méltó,~S tanácsa bölcs; csak az baj
491 Tovi |       Elcsapkodtatván hóhérló kezekkel.~S szebb kecskefarkkal a ló,
492 Tovi |               lelked lángja gyúlva tol,~S nem hallod a pecér szidalmait. ~     
493 Tovi |            könnyű menni néked:~Nagysága s fénye védik a dicsőt.~Mi
494 Tovi |                jár;~Al úton minden más, s kiáltozá:~Felém, felém!
495 Tovi |             majd ő nyomja rá pecsétjét,~S a tortyadt bölcsnek senki
496 Tovi |        tiszteletlen nép még megkacagta;~S nem érté, őtet mint lehet
497 Tovi |                     Én láttam a zavart, s láttam, hogy az~Rendén vagyon;
498 Tovi |                 Míg a nyelv hívei, írók s olvasók,~Egymást korholván,
499 Tovi |            korholván, összeszerkezének;~S a versenygőket nem békére
500 Tovi |              kél. Kivívánk~A szép tusát s most béke boldogít. ~