Part

  1 Vers1|        szemmel s szánakozva nézem én~Az esztelenség vakmerő bolondjait,~
  2 Vers1|           kevélyen néznek vissza már az elhagyott~Ösvényre, melyen
  3 Vers1|              vagy ha van, úgy kedvem az!~Hazám, barátom, istenem
  4 Vers1|             ma ki.~Ha a zöld ligetet~Az elkeseredett~Bús fülemile~
  5 Vers1|             ajkamat. ~Nőttem, s amit az ér szélein, ott, hol az,~
  6 Vers1|              az ér szélein, ott, hol az,~Aggott tölgyek alatt görbe
  7 Vers1|                    BOR MELLETT ~Fogy az élet, s nemsokára~     Szép
  8 Vers1|          pajkoskodj addig velem,~Míg az élet boldogságát~     Nyilt
  9 Vers1|          tömérdek mindent, s önmagát~Az érthetetlen, a megfoghatatlan~
 10 Vers1|             Mind addig, amidőn havát az ősz~Fejemre még nem kezdte
 11 Vers1|              ő futotta a vakmerőt, s az éj~Lidérci közt eltűne, -
 12 Vers1|             ha mindenem nincs? kérdi az ifjú;~Van itt több és kevésb?
 13 Vers1|           hangat a lant zengzetéből,~Az ég ívéből egy színt ám szakassz
 14 Vers1|         éppen ő lepleztetik."~Pörölj az istenséggel érte - mond~
 15 Vers1|           mond~A hierophanta - nincs az a halandó,~Ki fellebbentse
 16 Vers1|           szentet, a tiltottat, mond az isten...~"S mit mond?" -
 17 Vers1|             isten...~"S mit mond?" - az a valót meg fogja látni.~"
 18 Vers1|               úgy könnyű lesz..." És az isten~Tilalma! mond rendítő
 19 Vers1|        lelkednek sok mázsányi súly. ~Az ifjú mély gondok közt tért
 20 Vers1|             borzasztva fogja környűl~Az egyedülvalót az éltelen
 21 Vers1|              környűl~Az egyedülvalót az éltelen csönd,~Melyet csak
 22 Vers1|             Bizonytalan lábakkal lép az ifjú~Közelbbre a képhez,
 23 Vers1|           szózatot.~"E leplet - mond az istenség - halandó~Föl nem
 24 Vers1|           Elnyúlva lelték más nap őt az Isis~Szent zsámolyánál.
 25 Vers1|            hagyott sejdíteni.~Eltűnt az élet vidámsága tőle,~S korán
 26 Vers1|                                      AZ ÉN BOLDOGÍTÓM ~     Nincs
 27 Vers1|                                      AZ ÉN BOLDOGÍTÓM ~"Milliók
 28 Vers1|          másba,~Segélni azonnal kész az istene. ~Ah engemet nem
 29 Vers1|           szállani,~Előre láttam! ők az iskola~Törvényeit bátran
 30 Vers1|          eleget epedek; eleget iszom az üröm..."~S szebb, mint a
 31 Vers1|            másod és negyed~Fogásiban az első tag hamis,~S középben
 32 Vers1|       dalának bátran járja táncát,~S az iskolások feddésit kacagja.~
 33 Vers1|              helyt minden mindenütt.~Az boldog, akit nyájas istene~
 34 Vers1|             verselés legrégiebb neme~Az volt minálunk, melyen vén
 35 Vers1|          hagyjont nem toldoz együvé.~Az adva, rakva, kapva lél kegyelmet,~
 36 Vers1|         nyúlt szikláihoz,~És aholott az Olt siet vizét~Az Isterével
 37 Vers1|            aholott az Olt siet vizét~Az Isterével egyesíteni.~De
 38 Vers1|              választott kevés. ~     Az ének és a vers ellenkezésben~
 39 Vers1|  ellenkezésben~Allottanak mindeddig. Az rövid~Ütést adott emennek
 40 Vers1|       Hellasnak istenségit tiszteli,~Az átkot-vonszó helytől futva
 41 Vers1|        hosszú, nyesdesést parancsol?~Az örsi öreg nyirettyűs, s
 42 Vers1|       dallosára most: úgy zengi majd~Az unokának egy újabb Virág,~
 43 Vers1|        megmérközni fél.~Ő nem leánya az aegis-csörtetőnek,~Nem egyik
 44 Vers1|          Lassúlni kezde keblemben, s az élet~Szózattal együtt tére
 45 Vers1|      Xenídion s Etelke.~Báróczy volt az ápolóm, az új~Szép Atticának
 46 Vers1|              Báróczy volt az ápolóm, az új~Szép Atticának méhe.
 47 Vers1|              aminek vágysz látszani,~Az útazót kebledbe nem veszed
 48 Vers1|              De bezzeg, amidőn borúl az ég,~A terhes fellegek csatára
 49 Vers1|        vagytok a boldogság címere?~S az köztetek lakik? s csak köztetek? ~     
 50 Vers1|             lócán űltek asztalukhoz;~Az étek ónban jött fel, és
 51 Vers1|             fenn rossz napot~Csinála az, akit egykor oly mohón~Tett
 52 Vers1|             árja; nem különben~Folyt az, mint amidőn az Ung vizeit~
 53 Vers1|       különben~Folyt az, mint amidőn az Ung vizeit~Szőkére festi
 54 Vers1|                 Várva vártam~Rég óta az órát, mely engem hazánknak~
 55 Vers1|             fortéllyal vonjam el.~"S az úr is a vásárra"... "Sőt
 56 Vers1|           rút együtt! Arra just~Csak az kap, aki másnak éle már.~
 57 Vers1|           másnak él, magának él."~"S az gáncsol-e, kinek példája
 58 Vers1|               tudjam én is.~"S poeta az ur?" ezt kérdém. "Pásztoraink~
 59 Vers1|           Vendégek voltak szélein; s az Agis~Dallója rég elhagyta
 60 Vers1|         karcol~Kedvesb előttem, mint az a komolyság,~Mely latra
 61 Vers1|           maradtak."~Tüzem lohadt, s az álnokságok atyja,~A vén
 62 Vers1|            mondogattál.~Minek tekint az engem, akinek~Rosz író ez
 63 Vers1|          nyújtsd figyelmed." ~     "»Az istenek nagy gyűlést hirdetének~
 64 Vers1|         kecses!"-~Taréja nőttön nőtt az emberemnek;~De mint gyakorlott
 65 Vers1|         mellett a duda. ~De minthogy az a táj szűlte nemzetünknek,~
 66 Vers1|           kétszerest Apollóm!~Ismeri az úr Dessewffyt? Ő Virágnak~
 67 Vers1|          kímél. Jó lesz elszelelni."~Az én emberkém kapja verseit,~
 68 Vers1|              reggelenkint,~És amidőn az álom ágyba csal,~Hogy téged
 69 Vers1|              jött tanítani.~Te léssz az első, kit később Horányink~
 70 Vers1|           szeretted;~S feleid között az első, sőt korunkig~Egyetlen
 71 Tovi |                                      AZ OLVASÓHOZ ~"Apróságok ezek!" -
 72 Tovi |            és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.~ ~
 73 Tovi |       otromba beszédért!~     Megvan az; a svábnál Győri Giehri
 74 Tovi |                                      AZ IGAZSÁGKERESŐ ~"Meg nem
 75 Tovi |             tehetek.~Hű szívet kíván az igazság, s hajlani mindig~     
 76 Tovi |             Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.~Íz, szín,
 77 Tovi |          Berki szokottat imád. Nekem az kecses, ami szokatlan;~     
 78 Tovi |           szeret, megavúlttá válhat; az újért~     Hamvamat a maradék
 79 Tovi |              magyar a nyelv már, nem az a ruha! Németes ízlés~     
 80 Tovi |               néki remény.~5 év neki az esztendő, szeretett lyánykája
 81 Tovi |            És te kevélykedel-e, hogy az eltévedtet az egy és~     
 82 Tovi |    kevélykedel-e, hogy az eltévedtet az egy és~     Szent természethez,
 83 Tovi |         Nyáradinak természet. Ez egy az:~     A mesterség természete
 84 Tovi |        mesterség természete néki nem az!~ ~
 85 Tovi |              Pedig hamis ügy mellett az nem perorál.~Hiába szól
 86 Tovi |          perorál.~Hiába szól őellene az új aesthesis,~Csal a ravasz,
 87 Tovi |          piktort, mint festé itt ezt az angyalt;~Tudom, ezért Lucifernél
 88 Tovi |        csizma!~Ah ennyi rosszat szűl az Aesthesis s a Schizma!~Mely
 89 Tovi |           jobb nem is szóllani, mert az mind crimen atrum.~Nem volt
 90 Tovi |          tisztelte a nép a Morált,~S az Aesthesis a rossz mellett
 91 Tovi |             Tuú, tuú! ~     Egykoron az ő ege~Volt lakunk, - s ez
 92 Tovi |             segélő!~A nép fejedelmei~Az istenek atyját~Arcaikra
 93 Tovi |     ragyogásunk!~De végre haragja,~S az isteni boszú~Határt találtak,~
 94 Tovi |           Éledni kezdett.~Visszatért az ég kegye,~Juno érettünk
 95 Tovi |           Szép lak juta nékünk.~Mint az vala szép.~Kristályvizeink
 96 Tovi |         illeté meg~Csak egyiket is~S az a kevély madár,~Kit hintajába
 97 Tovi |       Anadyomene,~Néma mint a cet,~S az cachelot,~És a viza s a
 98 Tovi |            dalunk,~S örömünk eltölti az eget,~Előjön Cynthia~Ezerszer
 99 Tovi |             ő nem vízlakos:~Csudálja az ég~A néki nem jutott~Bájzengzetet;~
100 Tovi |           jajjaival.~De nem marad el~Az istenek~Boszúja sokáig,~
101 Tovi |              émúlva lakol.~De minket az ég~Saját örömére~S a föld
102 Tovi |        Harmadikat még!~Himfy: Lángol az is!~Dayka: Jer most; vár
103 Tovi |             is!~Dayka: Jer most; vár az olympusi kar.~ ~
104 Tovi |             a tengert, s nyílva állt az út;~Megcsaptam a sziklát,
105 Tovi |            sziklát, s folyt a patak.~Az új törvénynek kettős érctábláját~
106 Tovi |             jobbom azzal forgatá fel~Az undok tisztelet oltárait.~
107 Tovi |                 Fábchich vala nevem. Az kilenc szüzek zordon~Citerát
108 Tovi |           Íjedéssel fut~Zöngése elől az, akire nem hunyorgottak.~
109 Tovi |               De bár kicsiny s szük, Az, ki a napot~Felhozza s újra
110 Tovi |              Révaim!~Akár a Tejos és az Umbria~Költőivel mertél
111 Tovi |          törvényeit szabád meg,~Akár az álom bódúlt kórjait,~Egy
112 Tovi |            Aranyszög fürtök ékesítik az~Egyiknek fenkölt homlokát,
113 Tovi |             sötét csillag tüzel reá?~Az egyik spartai karcsú szép
114 Tovi |           ezt mutatja~Fürtjei között az ionkoszorú.~Melyiké az alma?
115 Tovi |        között az ionkoszorú.~Melyiké az alma? Ah, ki mondja meg?~
116 Tovi |          valahol kapod a gaz latrot! az ilyet~     Ütni, csigázni
117 Tovi |                                      AZ Ő KÉPE ~Midőn a hajnal elveri
118 Tovi |          nagy tettek által fényleni;~Az érc phalanxot béfeszíteni,~
119 Tovi |      szózattal mennydörgeni;~A hont, az elnyomottat, védeni,~S elfojtani
120 Tovi |         alakján s hangjain,~Megnyílt az ég szememnek és fülemnek. ~
121 Tovi |              rám simúlva,~Ezt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd! ~
122 Tovi |            és bizony nem egy!~Szelíd az egyik s jóltevő; szeret~
123 Tovi |            Mint a gyerek fut, amidőn az advent~Estvéjén rábukkan
124 Tovi |           Pallas csodált márványa, s az Azé,~Ki Pythonon nyert fényes
125 Tovi |           hánynak a habok! kitől jön az;~S tanácsod fojtsa el a
126 Tovi |           magát elundorodva látja;~S az érthetetlen mind így, mind
127 Tovi |           aki tőled vette szellemét,~Az tégedet szelídebbnek tapasztal;~
128 Tovi |     ál-lepelben is. Szabad tetszésed~Az ami nyomasztó szükség gyanánt
129 Tovi |            vagy a naphoz: maga~Sötét az is, de fényt ad; így terólad~
130 Tovi | törvényszerűt.~Otromba káromlás vala az, midőn~A megvakúltak téged
131 Tovi |      szükséges. Nem te ingasz,~Hanem az akarat; mert martalékja~
132 Tovi |              akarat; mert martalékja~Az óhajtásoknak, azért erőtlen.~
133 Tovi |        kerűlöm~Akik mosolygják, mert az nekik új,~Ő egyedűl azt
134 Tovi |           annak, akinél homály marad~Az, ami az értelmesnek nem
135 Tovi |          akinél homály marad~Az, ami az értelmesnek nem homály!~
136 Tovi |                 S a bölcs szabad?~Oh az! ha néki csendes éjszakát~
137 Tovi |         Lobogó tüzeit seregökre~     Az isteni bosszu lövellé. ~
138 Tovi |             mérges fájdalomban,~     Az alázó súlyos igát.~Hunyadink
139 Tovi |         Lobogó tüzeit seregökre~     Az isteni bosszu lövellé.~Szabadon
140 Tovi |            nép! hamuban lakik, izzad az űlőn,~     Nyúz, csal, lop,
141 Tovi |                                      AZ EPIGRAMMA ~Szökj, epigramma,
142 Tovi |             Elcsattant s oda van; de az édes lyányka tüzétől~     
143 Tovi |              feleség.~Ah! a hely nem az ami vala! ők eltűntenek
144 Tovi |                        NEOLOGISMUS ~"Az új miért jobb mint a régi?"~
145 Tovi |              S a régi mért jobb mint az új?~A rosz, bár régi, rosz
146 Tovi |          rosz, bár régi, rosz marad:~Az új, ha új is, jó, ha jó.~
147 Tovi |            leve László?~     Hol van az egykori fény? hol van az
148 Tovi |             az egykori fény? hol van az egykori zaj?~"Nincsenek!"
149 Tovi |              vídám kedvvel,~     Itt az ég áldása. ~Puskázik künn
150 Tovi |                15.~~~~ ~~~~Kis lábad az asztal alatt.~Egy csizmán
151 Tovi |      kerűlünk,~Nézz körűl s elreppen az. ~~~ 1828 ~ ~
152 Tovi |            ha nem érzeti vélem, hogy az volt,~     S a könnyű, ha
153 Tovi |             roszat érez, s elbeszéli az ember;~Jót, roszat érez,
154 Tovi |            önt panaszt.~S amennyivel az ember több s nemesb,~Mint
155 Tovi |             a Pyreneék vad csúcsain,~Az akkor gazdag, most szegény
156 Tovi |         példa nem kell.~Kerűlni kell az olyat, nem követni,~Mert
157 Tovi |             olyat, nem követni,~Mert az egyébbé tészen, mint vagyunk" -~
158 Tovi |         méltó,~S tanácsa bölcs; csak az baj hogy - nagyon! ~     
159 Tovi |         Vonál gyalázatot, midőn neki~Az angolt tőd példáúl; pártosan~
160 Tovi |         nélkűl futva? Lásd Manó Pált~Az nem-zsidó lován is nyert
161 Tovi |            felém! csak itt, csak itt az üdv!~Amaz, viszont, hogy
162 Tovi |             báblován a gyermek, mint az eb,~Sültet forgatva a konyha
163 Tovi |      törvényt hirdete;~Hogy a szokás az úr; tiszteljük azt,~De csak
164 Tovi |             a zavart, s láttam, hogy az~Rendén vagyon; úgy volt
165 Tovi |              Rendén vagyon; úgy volt az mindenütt,~Míg a nyelv hívei,
166 Tovi |         Magára nagy bajt vállal, aki az ilyet~Nyergébe szedné. Hagyjuk
167 Tovi |           rontva, mint kesergik,~Úgy az most roszabb, mint egykor
168 Tovi |                 Hull a lánc, közelít az idő, s mi közöttetek állunk. ~
169 Tovi |           MISOXENIA ~Jó nem kell, ha az emberiség, s nem nemzeted,
170 Tovi |            nem nemzeted, adja:~Nékem az emberiség, s Pest s Buda